Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes szerint össznemzeti paradigmaváltás kezdődött a családpolitikában az anyasági támogatás állampolgársági alapon történő kiterjesztésével.

Semjén Zsolt csütörtökön, a Családok budapesti világtalálkozójának első napján arról beszélt, Magyarország nem kívánja a határon túli magyar közösségek csökkentése révén orvosolni Magyarország népesedési problémáit, mert az ellenkezne az egységes magyar nemzetről tartott hitvallással.

Arról is beszélt, hogy Erdélyben az elvándorlás, a Felvidéken az asszimiláció, Kárpátalján pedig a természetes fogyatkozás a magyar népesség csökkenésének a jellemző oka.

Kitért arra is, szerinte a kisebbségben élő magyarok számának “botrányos mértékű csökkenése” az indokoltnál jóval nagyobb arányú, és ezért a trianoni utódállamokat politikai és morális felelősség terheli.

A miniszterelnök-helyettes a határon túli magyar közösségeknek nyújtott kormányzati támogatásokat felidézve azt hangoztatta, azok nemcsak e közösségek gazdasági, hanem demográfiai gyarapodását is szolgálják.

Semjén Zsolt a világtalálkozó kettős céljának nevezte, hogy tartalmas szakmai vitát folytassanak a hazai és az európai népesedési krízisről, másrészt, hogy szervezetten kiálljanak a család és az élet alapértékei mellett.

Emlékeztetett arra, hogy Magyarország népessége 1981 óta csökken, ez azonban már csak a következménye volt a korábbi évtizedeken át tartó folyamatnak. Jelezte, Magyarország az 1,45-ös termékenységi arányszámával az európai középmezőnybe tartozik.

Kiemelte, hogy a népességcsökkenés összeurópai probléma, de annak felismerésében, kezelésében nem egységesek az államok. Magyarország azon kevesek közé tartozik az unióban, ahol a kormány a dominánsnak kikiáltott véleményáramlattal szembehelyezkedve deklaráltan is a családok mellé állt, és a megoldást nem a migráció erőltetésében, hanem a házasságok és a gyermekek számának növekedésében látja – tette hozzá.

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük Semjén Zsolt beszédét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves résztvevők!

Örömmel tölt el, hogy olyan hallgatóság előtt beszélhetek a családpolitikáról és a népesedési problémákról, amelynek tagjai hasonlóan gondolkodnak a mai nap témáját adó főbb kérdésekről. Amikor az első számú nemzetstratégiai kihívásról, a népességfogyásról, illetve a tartósan alacsony gyermekvállalásról beszélünk, a sikeres diskurzus legfontosabb előfeltétele, hogy hasonlóan ítéljük meg az említett problémák súlyát, illetve hogy a fogalmaink azonos jelentéstartalmat kapjanak. Például a családdal kapcsolatosan, ami számunkra egy férfi és egy nő, valamint a leszármazottaik élet- és szeretetközösségét jelenti. Megítélésem szerint ennek a háromnapos rendezvénynek – beleértve ezt a fórumot is – kettős célja van: tartalmas szakmai vitát folytatni a hazai és európai népesedési krízisről, valamint szervezetten kiállni a család és az élet alapértékei mellett.

Hölgyeim és Uraim!
Mindannyian tudjuk, hogy Magyarország népessége több mint 35 éve folyamatosan csökken. Az 1981-es fordulat, amelynek során a halálozások száma megelőzte a születésekét, azonban már csak a következménye egy hosszú évtizedeken át tartó folyamatnak. Már a történelmi Magyarország népszámlálási jelentéseiben fellelhetjük azokat az aggódó hangokat, amelyek a születések számának csökkenését teszik szóvá, pedig hol volt akkor még a problémák súlya a maiakhoz képest! De felhívták már a közvélemény figyelmét a gyermekvállalási hajlandóság csökkenésére a 20. század első felének népi írói, szociográfusai is. A kommunizmus alatt, illetve a rendszerváltás után pedig olyan személyiségek emelték a közélet fókuszába ezt a kérdést, mint az író Fekete Gyula vagy a társadalomtudós Andorka Rudolf. Nem árt tehát, ha újra rámutatunk: bár Magyarország népessége 1981 óta fogy, a termékenységi arányszám már az ötvenes évek végén az önfenntartáshoz szükséges 2,1-es érték alá esett, egyenes következményeként az említett több évtizedes, hosszú ideig csak csendben zajló folyamatoknak.

Ami azonban korábban még magyar specialitásnak tűnt, arról mára kiderült, hogy világjelenség, legfeljebb mi, magyarok – sajnos – élén jártunk ennek a trendnek. Miközben globálisan még mindig a túlnépesedéstől való félelem uralja a demográfiával kapcsolatos közbeszédet, a legújabb ENSZ-statisztikák szerint 200 vizsgált országból már csak 106-ban, vagyis gyakorlatilag csupán minden második országban éri el a teljes termékenységi arányszám a reprodukciós határértéket. Nyilván senkinek nem okoz meglepetést, hogy a lista első tíz helyét kivétel nélkül afrikai államok foglalják el – ami azonban számunkra ennél sokkal fontosabb, hogy Európában a gyermekvállalási hajlandóság nagyjából a millennium óta immár egységesen alulmúlja az önfenntartáshoz szükséges szintet. Az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat adatai alapján azt mondhatjuk, hogy Magyarország a maga 1,45-ös arányszámával valahol a kontinens középmezőnyében helyezkedik el.

Mindent összevetve tehát egy összeurópai problémával állunk szemben, azonban korántsem állíthatjuk, hogy annak felismerésében és főként kezelésében egységesek lennének a kontinens államai. Mint láthattuk, Magyarországon már a kezdeti szakaszában felismerték és néven nevezték a problémát, Nyugat-Európában azonban már korántsem reagáltak ilyen magától értetődően a krízisre. Hazánk azon kevesek közé tartozik az Unióban, ahol a kormány – a dominánsnak kikiáltott véleményáramlattal szembehelyezkedve – deklaráltan is a családok mellé állt, s ahol a népesedéspolitika nem a migráció erőltetését, hanem a házasságkötések és a születések számának növekedését célozza, s nem utolsósorban ahol az alkotmány szintjén támogatják a civilizációs hagyományainknak megfelelő családértelmezést. Nem kívánom részletesen felsorolni az Orbán-kormányokhoz köthető családpolitikai intézkedések sorát. megteszik ezt majd helyettem mások, s egyébként is, Önök minden bizonnyal jól ismerik ezeket, a családi adókedvezményektől kezdve a CSOK-on át az anyasági támogatás határon túli kiterjesztéséig.

A rendelkezésemre álló időt figyelembe véve most elég, ha csupán leszögezem a tényt: a magyar családpolitika európai szinten is legnagyvonalúbbak közé tartozik, hiszen GDP-arányosan az OECD-átlag kétszeresét költjük a gyermekvállalás ösztönzésére. Ugyanakkor, mint említettem, elutasítjuk azokat a javaslatokat és direktívákat, amelyek a demográfiai kihívásokra adott válaszként – vagy csupán a demográfia ürügyén – idegen kultúrájú migránsok befogadására, illetve letelepítésére irányulnak. Megjegyzem, a jelenlegi migrációs krízis során látványosan megbuktak azok az érvek, amelyek a más civilizációkból érkezett bevándorlókban a munkaerő utánpótlás lehetőségét próbálták láttatni. Nem lenne elegáns, ha most felidézném az ezzel kapcsolatos németországi statisztikákat, még akkor sem, ha ezek az integrációs kudarcmutatók teljes mértékben visszaigazolják a magyar kormány migrációpolitikájának a helyességét.

Végül röviden a szomszédos országokban élő magyarok helyzetére is rátérek, nem csak elvi okokból, hanem azért is, mert az anyasági támogatás állampolgársági alapon történő kiterjesztésével immár a családpolitikában is megkezdődött az össznemzeti paradigmaváltás. A Trianon óta eltelt közel 100 év népesedési mutatóit tekintve nem túl szívderítő az összkép: míg az egyes elszakított területeken a békediktátum előtt általában 30% körül volt az akkori népességen belül a magyarok aránya, a mai értelemben vett Erdélyben már csak 20%, a Felvidéken, Vajdaságban és Kárpátalján pedig 10% körüli ez az érték. A romániai magyarság létszáma népszámlálásonként közel 200 ezer, a Felvidéken pedig több mint 50 ezer fővel csökken, miközben Magyarországon mindeközben nő az őshonos kisebbségek létszáma. Bár mi kinyújtjuk kezünket a szomszédos országok felé, és ahol csak lehetséges, az együttműködést, és nem a konfrontációt keressük, ki kell mondanunk, hogy a kisebbségben élő magyarok botrányos mértékű, az indokolhatónál jóval nagyobb arányú létszámzuhanásáért a trianoni utódállamokat terheli a politikai és a morális felelősség.

A fogyatkozáshoz vezető okok minden szomszédos országban mások: míg Erdélyben elsősorban az elvándorlás, addig a Felvidéken az asszimiláció, Kárpátalján pedig a többségi nemzetéhez hasonló fogyatkozás a létszámcsökkenésért felelős fő komponens. Ugyanakkor felhívom a figyelmet arra, hogy még soha nem folyósított az anyaország olyan nagy állami támogatást a kisebbségi magyar közösségeknek, mint a jelenlegi kormány idején. Ezek a célzott intézményfejlesztési és gazdaságélénkítő támogatások egyaránt szolgálják az asszimilációs folyamatok lassítását és a szülőföldön való megmaradást.

2012-től tematikus éveket hirdettünk meg a nemzetpolitikában, hogy ne csak általánosságban, hanem külön társadalmi célcsoportok szerint fejleszthessük, finomíthassuk a támogatási rendszereket. Ennek megfelelően az elmúlt években olyan szegmensek kerültek a fókuszba, mint a külhoni magyar óvodai nevelés vagy a szakiskolai képzés. Tavaly a fiatal magyar vállalkozók kaptak kiemelt, összesen több mint félmilliárd forintos vissza nem térítendő támogatást, idén pedig a határon túli családi vállalkozások kerülnek a középpontba. Ehhez társulnak még azok a Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési programok, amelyekre – ahogy azt Önök nemrég a híradásokból is megtudhatták – összesen 150 milliárd forintot különített el a kormány. Ráadásul tesszük mindezt úgy, hogy közben a jóval korábbi, még az első Orbán-kormányhoz köthető vívmányok is megmaradnak, mint például a státustörvényhez kapcsolódó oktatási-nevelési támogatás. Még egyszer szeretném tehát hangsúlyozni: ezek a támogatások a magyar közösségeknek nemcsak a gazdasági, hanem a demográfiai értelemben vett gyarapodását is célozzák. Lehet, hogy néhány év múlva már egy sokkal optimistább hangvételű beszámolót tehetünk le az Önök asztalára? Bízom benne, hogy így lesz.

A nemzetpolitikáért felelős miniszterként, miniszterelnök-helyettesként itt tartom fontosnak leszögezni, hogy Magyarország nem kívánja a határon túli magyar közösség csökkentése révén orvosolni a maga népesedési problémáit. Arról van szó, hogy Székelyudvarhelynek, Dunaszerdahelynek, Zentának vagy Beregszásznak ötven-száz év múlva is magyar többségűnek kellene lennie, és szeretnénk azt is, ha a történelmi magyar nagyvárosokban – még ha erőszakkal meg is változtatták közben az etnikai arányaikat – megmaradnának az őshonos magyar közösségek, mert helyi szinten ők biztosítják az ezeréves magyar folytonosságot, ők és leszármazottaik az örökösei, fenntartói a magyar etnikai, demográfiai jelenlétnek. Ha Budapest a határon túli magyarok révén akarná megoldani a maga népesedési problémáit, akkor valójában szembefordítanánk egymással az anyaországi és az elszakított területeken élő magyarok demográfiai érdekeit, és trianoni alapon állítanánk fel fontossági sorrendet magyar és magyar között – ami megengedhetetlen, hiszen ez ellenkezne az egységes magyar nemzetről vallott hitvallásunkkal! A célunk tehát az, hogy amikor népesedésről beszélünk, egységes demográfiai térben gondolkodjunk. A határon inneni és túli magyarok között csupán a kihívások mértékében van különbség: amíg az alacsony gyermekvállalási hajlandóság és a kivándorlás az anyaországi és a kisebbségi magyarok szempontjából egyaránt gondot jelent, addig az utóbbiak esetében egy harmadik demográfiai problémára, nevezetesen a szórványlétből fakadó asszimilációra is megoldást kell találnunk.

Mindent összevetve: nemzetben gondolkodó kormányként azt szeretnék, ha a magyarországi, az elszakított területeken élő, valamint a nyugati diaszpóra részét képező magyar közösségek is gyarapodjanak. A népesedéstudományban használt kifejezéssel élve: biztosítsák a magyarok biológiai és az etnikai reprodukcióját!

Köszönöm, hogy meghallgattak, további tartalmas és hasznos eszmecserét kívánok Önöknek!

(Forrás: MTI)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Semjén Zsolt szerint Magyarország kész “újragombolni a mellényt” a magyar-román államközi kapcsolatokban. A magyar miniszterelnök-helyettes a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) zilahi kongresszusán mondott köszöntőjében szombaton beszélt erről a tanácskozáson jelen lévő Liviu Dragneához, a kormányzó román Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökéhez is szólva.

Elmondta, hogy a magyar-szlovák és a magyar-szerb kapcsolatok sem voltak kevésbé terheltek, mint a magyar-román kapcsolatok, Szerbiával és Szlovákiával mégis gyümölcsöző viszonyt sikerült Magyarországnak kialakítania. “Ha meg tudtuk tenni magyarok és szerbek, magyarok és szlovákok, miért ne tudnánk megtenni magyarok és románok” – jelentette ki. Hozzátette, Magyarország abban érdekelt, hogy minél jobb kapcsolat alakuljon ki Románia és a visegrádi csoport országai között.

Semjén Zsolt kijelentette: Románia és Magyarország együttműködésre van ítélve. A miniszterelnök-helyettes ugyanakkor arra kérte a kongresszus román meghívottjait: kérdezzék meg a nyugat-európai országokba kivándorolt románokat, ártott-e ezeknek az országoknak az, hogy autonómiát biztosítottak a területükön élő őshonos kisebbségeknek. Hozzátette: ahol megvalósult a kisebbségi közösségek autonómiája, annak mindenki haszonélvezője lett. Kijelentette: ha az erdélyi magyarok elfogadnák, hogy őket nem illeti meg az autonómia, azt fogadnák el, hogy Európa másodrangú állampolgárai.

Semjén Zsolt azt kérte ugyanakkor a “román barátoktól”, hogy olvassák újra az Erdély és Románia egyesülését kimondó 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatot, és valósítsák meg mindazt, amit az erdélyi románok abban megfogalmaztak.

A miniszterelnök-helyettes gratulált az RMDSZ-nek a Magyar Polgári Párttal (MPP) való összefogáshoz és ahhoz a megerősödéshez, amelyet a tavalyi választási eredmények jeleznek. Úgy vélte, ami az RMDSZ-szel, az erdélyi magyarsággal történik, az az egész Kárpát-medencére kihat. Ahhoz is gratulált ugyanakkor, hogy az RMDSZ a nemzetközi közegben is aktívvá vált. Azt ígérte, hogy Magyarország és minden magyar nemzetrész ki fogja venni a részét annak az egymillió aláírásnak az összegyűjtéséből, amely a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés érvényesítéséhez szükséges. Azt is elmondta, hogy Erdély sem fog kimaradni abból a gazdaságfejlesztési tervből, amelyet a magyar kormány Kárpátalján és Szerbiában indított el.

Sérelmezte, hogy az utóbbi években Romániában “a szerzett jogok visszavágása történt”. Megemlítette a kommunista rezsim által államosított egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatási folyamatának a leállását, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) állandósult jogsértést és a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium elleni hatósági eljárást, valamint a korrupcióellenes harc jegyében meghurcolt önkormányzati vezetők esetét.

“Nyilvánvaló, hogy a jog álarca mögött megfélemlítés zajlik” – jelentette ki a miniszterelnök-helyettes. Hozzátette: fontos a korrupció elleni harc, de Romániában visszaélnek ezzel a harccal.

(Forrás: MTI; kormany.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

A brüsszeli bürokráciával azonosítható mai Európai Unió (EU) olyan alma, amely nagyon messze gurult az alapító atyák fájától – mondta Semjén Zsolt.

A Szent II. János Pál pápa és a keresztény Európa megújulása című nemzetközi konferencián a politikus hangsúlyozta: az Európai Unió vezetőinek közkeletű tévedése, hogy Európa a görög kultúrára, a római jogra és a zsidó-keresztény etikára épül. Csakhogy a kereszténység nem építőkocka a katedrálisban, hanem maga a katedrális. A kereszténység építette fel a görög kultúra, a római jog, az ószövetségi etika és a germán államszervezés építőköveiből az európai civilizációt.

Kitért arra: II. János Pál tanításában világossá tette, hogy Európa nem keresztény múzeum, a keresztény civilizáció nem régi korokból itt maradt tiszteletre méltó múzeumi tárgy, hanem élő valóság.

A pápa egész működése, hitvallása és missziós útjai is arra a gondolatra épültek, hogy élő hittel kell újra megtölteni azt a “civilizációs csodát”, amelyet a kereszténység hozott létre.

A kereszténység és a nemzetek viszonyáról szólva rámutatott: e kettő egymással nemhogy nem ellentétes, hanem egymásra utaló valóság. “Minden nemzet Isten megismételhetetlen gondolata, ezért az égi hazához is hűtlen az, akik a földi haza sorskérdései elől dezertál.”

A katolicizmus, de még a protestantizmus is régebbi, mint az uniós országok többsége: a kereszténység tehát nem megfojtotta a nemzeteket, hanem lehetővé tette a nemzeti lét kibontakozását és fejlődését – mondta. Emlékeztetett: II. János Pál szerint a nemzetekkel kapcsolatos két tévedést kell elkerülni, az internacionalizmust, amely tagadja a nemzeti lét érték voltát és a sovinizmust, amely kétségbe vonja, hogy minden nemzetnek joga van a létezéshez.

Az Európai Unió és a nemzetek kapcsolatáról szólva felhívta a figyelmet arra, hogy miközben vannak európai népek, nincs olyan, hogy európai uniós nép. Az ilyen, kettős identitás a római birodalom jellemzője volt, amelynek polgárai egyszerre voltak saját nemzetük és a birodalom polgárai.

E kettős, birodalmi identitás létrehozása – amelyre Brüsszel olykor már nyíltan is törekszik – az ellentéte az alapító atyák szándékának, akik az uniót azért hozták létre, hogy az szolgálja az európai nemzetek megmaradását, nem pedig az európai nemzeteket kívánták az unió mint birodalom szolgálatába állítani – mondta Semjén Zsolt.

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek előadásában ismertette: II. János Pál alapelvei között szerepelt, hogy Európa teljességét keleti és nyugati felének együttese alkotja, és hogy a földrész kulturális és erkölcsi alapját a kereszténység jelenti, amelynek értékei még elvilágiasodott formában is fellelhetők az európai népek életében és hivatalos struktúráiban.

Ugyanakkor a kereszténység értékei akkor válnak igazán termékennyé Európa számára, ha visszacsatolják őket eredeti vallási alapjukhoz és kiindulópontjukhoz. Mindez “az emberi megnemesedésnek és a kulturális gazdagságnak olyan termékeny közegét alakíthatja ki, amelynek küldetése lehet az egész emberiség számára” – mondta a bíboros.

Felidézte: II. János Pál Európáról szóló tanításának legreprezentatívabb összefoglalása az Ecclesia in Europa kezdetű apostoli buzdítás. E dokumentum szól “a keresztény emlékezés elveszítéséről és a jövőtől való félelemről mint földrészünk sajátos jellemzőiről”, a közömbösségről, az individualizmusról és azokról a törekvésekről, amelyek “az európai kultúrát a saját történeti fejlődését és egyetemes elterjedését meghatározó keresztény örökségtől függetlenül próbálják bemutatni”.

II. János Pál a reményt a Krisztushoz való visszatérésben jelölte meg, és arra figyelmeztetett, hogy Európában egyrészt szükség van “a vallásilag közömbös tömegek körében az evangélium hirdetésének megújítására”, másrészt a szó szoros értelmében vett evangelizálásra is a meg nem kereszteltek körében – ismertette Erdő Péter.

Szólt arról, hogy a pápa szerint a tanúságtételnek meg kell nyilvánulnia a más vallásokkal való dialógusban is. Ki kell terjednie tovább a kultúra evangelizálására, ennek keretében pedig fontos szerepe van a katolikus iskoláknak, de a tudományos és egyetemi munkának is.

Fontos továbbá az egyházi kulturális javak megbecsülése, hiszen ezek “a kulturális értékek az évszázadokon át vallott hit eleven tanúi”, melyek “hatásos eszközei lehetnek az új evangelizálásnak…” – idézte a dokumentumot a bíboros.

Gál Kinga európai parlamenti képviselő, az Európai Néppárt alelnöke szerint a mai kor emberének keresnie kell a korábban bevált értékeket, és ebben a bizonytalanságban a fiatalok a legveszélyeztetettebbek.

A fiatalok, különösen a hátrányos helyzetűek, elismerésre, valahová tartozásra vágynak, és kulcskérdéssé vált, hogy ki adja ezt meg nekik elsőként: “mi, vagy azok, akik kívülről jövő, szélsőséges” ideológiákra tanítják őket.

A szülőknek, a politikusoknak, az egyházaknak és a civil társadalomnak össze kell fogniuk, hogy “biztos, keresztény hiten alapuló életre” neveljék a fiatalokat – hangoztatta.

Ján Figel, az EU unión kívüli vallásszabadságért felelős különmegbízottja, volt uniós biztos előadásában Szent II. János Pál pápa híd szerepét emelte ki: a pápa képes volt hidat építeni Kelet és Nyugat, Észak és Dél között, de ugyanígy a kereszténység, a zsidóság és az iszlám között is.

Barthel-Rúzsa Zsolt, a konferenciát szervező Századvég Alapítvány elnöke köszöntőjében ismertette: az alapítvány e konferenciára készített, II. János Pál ismertségét vizsgáló közvélemény-kutatása szerint II. János Pál ismertsége és hatása még a magukat nem vallásosaknak mondók között is nagyobb, mint Ferenc pápáé vagy XVI. Benedek pápáé.

(Forrás: MTI)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

A határon túli magyarság támogatásának rendszere teljes mértékben felállt, minden eleme működik – jelentette ki Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kedden Budapesten. A KDNP elnöke beszámolt arról is, hogy eddig 950 ezer új magyar állampolgár van az egyszerűsített honosításnak köszönhetően.
Semjén Zsolt kedden az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt éves meghallgatásán rámutatott: amikor egy új programot bevezetnek az egységes szempontok alapján, átgondolt módon történik.
Ugyanakkor ha nincs erős gazdasági növekedés a pénzügyi támogatás is kétséges – mondta, és kiemelte a külhoni magyarság előre kiszámítható, tudatos gazdasági támogatását.
A terület támogatása 2009-ben 9 milliárd volt, tavaly 89 milliárdra nőtt – rögzítette a miniszterelnök-helyettes, jelezve: a határon túli gazdasági szereplőknek soha nem látott támogatást nyújtanak. Vajdasággal indult a program, amelyet Kárpátaljával folytattak, s kiterjesztik az egész Kárpát-medencére. A vissza nem térítendő támogatás mellett kedvezményes hitellel segítik a külhoni fejlesztéseket, ez a magyarországi gazdaságnak is lendületet, expanziót ad.
Kitért arra is, hogy a nemzeti jelentőségű intézmények finanszírozását helyezték előtérbe az eseti, egyedi pályázatok helyett.
Az oktatási-nevelési támogatás újra 22 ezer forint felett van, ami minden jogosult gyermek után jár, s intézményes kapcsolatot hoz létre a magyar állammal – jelezte. Megjegyezte: a rászorultsági elvet nehéz ellenőrizni, ezt a külhoni magyarság sem igazán tudja megoldani.
Az oktatási rendszer támogatását külön is kiemelte, amely a teljes képzési rendszert lefedi. Óvodák fejlesztésére 17 milliárdot különítettek el, az a cél, hogy a magyar óvodarendszer minél inkább megerősödjön. Az a tapasztalat – mutatott rá Semjén Zsolt – ha egy gyermek magyar óvodában lép be az oktatási rendszerbe, akkor könnyebben meg is marad a magyar intézményrendszerben.
A miniszterelnök-helyettes rendkívül eredményesnek nevezte a tematikus éveket, majd kitért a Kőrösi Csoma Sándor és Petőfi Sándor programokra is. Ezek a legsikeresebb innovációik – értékelt. Kiemelte: az ösztöndíjasok olyan missziót töltenek be, ami semmi mással nem pótolható. Mindkét program résztvevőinek száma 15-15 fővel bővült.
Jelezte: egységes demográfiai program készül, s minden lehetséges kezdeményezésbe a külhoni magyarságot is bevonják. Első lépés az anyasági támogatás, ami a külhoni magyar állampolgárokra is ugyanúgy vonatkozik.
Semjén Zsolt beszámolt arról is, hogy eddig 835 ezren tettek állampolgársági esküt, 115 ezer polgár esetében állapították meg az állampolgárságot, s 30 ezer elutasító határozat született, főként a nyelvtudás hiánya miatt. Megerősítette, hogy a ciklus végéig meglesz az egymillió új állampolgár.
Az autonómia kérdéséről újból rögzítette: ami más nemzeteket megillet az unióban, az megillet minket is. Megjegyezte: ahol az autonómia megvalósult, ott az utódállamok is jól jártak és profitáltak belőle. Kiemelte: Szerbiában a kulturális autonómia lényegében a megvalósulás állapotában van.
A külhoni magyar pártok támogatását külön pillérként említette. Az adott magyar nemzetrész érdekérvényesítése alapvetően függ attól, hogy milyen erős az ottani magyarság politikai értelemben is – közölte Semjén Zsolt, aki kiállt a magyar-magyar összefogás mellett. Erdélyben az RMDSZ és az MPP összefogása fordulatot hozott, s számszerűsíthető eredménnyel járt. Felvidéken a Magyar Koalíció Pártja a magyar állam partnere, a Híddal, ha meg tudnak állapodni, tegyék ezt, de ez az ő politikai felelősségük – mutatott rá. Megjegyezte: Kárpátalján szintén sikeres volt az összefogás, ez szükséges is, mert nehéz idők járnak az ottani magyarságra.
Potápi Árpád János államtitkár hozzátette: a Kárpát-medencében 12-13 millió a magyarság száma, a diaszpóra magyarsága 2,5 millió körül van. Ezért a diaszpóra-politikára folyamatosan hangsúlyt kell fektetni, amit a magyar kormány a 2010-es nemzetpolitikai paradigmaváltás után meg is tett.
Szabolcs Attila (Fidesz) azt az uniós problémát vetette fel, hogy az új határellenőrzési rendszer a határ mellett élőket „kegyetlenül érinti”, Semjén Zsolt, aki szerint az lehet a megoldás, ha mint a horvátok, figyelmen kívül hagyják az intézkedést, a jelenséget az unió abszurditásának nevezte. Jelezte: Pintér Sándor belügyminiszter „harcos lépéseket tett az ügyben.”
Szávay István (Jobbik) üdvözölte a Határtalanul! programban történt változásokat, a külhoni támogatások bővülését, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy sok a párhuzamosság a rendszerben, s több eseten a Bethlen Gábor alaptól és minisztériumoktól is lehet támogatást kérni ugyanazon célokra. Kíváncsi volt arra, hogy az állampolgárság esetében utólagos szűrési lehetőség van-e, s felvetette, hogy a CEU-t érintő szabályozást nem használják-e majd fel az utódállamok magyarokkal nem szimpatizáló politikusai.
Semjén Zsolt szerint nincs semmilyen analógia a Sapientia vagy II. Rákóczi Ferenc Főiskola és a CEU működése között. Victor Ponta volt román kormányfő kijelentése egy hasonló törvényről, nem a magyar intézmények ellen irányul, hanem arra utal, hogy az ő életüket is megnehezítették „Soros-intézmények”. A BGA szerződések, támogatások nyilvánosak, bárki által megtekinthetők, ezeket nem kívánják titkosítani – jelezte. Arról, hogy a támogatások szétdaraboltak, azt mondta, a források jelentős része a nemzetpolitikai államtitkárságnál és a BGA-nál van, s bár vannak párhuzamosságok, de a minisztériumokat inspirálni szeretnék az aktív nemzetpolitikára.
L. Simon László (Fidesz) a közelgő évfordulóra tekintettel Trianon múzeum létesítését vetette fel, amelyet Semjén Zsolt támogathatónak tartott.

(Forrás: MTI)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes volt a szerdán Szarvason a Nyelv és értékőrzés a nemzetiségi oktatásban címmel hatodik alkalommal megrendezett konferencia díszvendége a Gál Ferenc Főiskola Pedagógiai Karán.

Jó döntés volt az egyházi fenntartás

Beszédében Semjén Zsolt rámutatott: „Három év távlatából úgy tűnik, jó döntésnek bizonyult, hogy a közel kétszáz éves múltra visszatekintő szarvasi tanítóképzés a Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez tartozó Gál Ferenc Főiskola Pedagógiai Karaként működik tovább. Jó példája ennek ez a konferencia is, ami már több éves múltra tekint vissza, és a szervezők idén a nemzetiségi oktatáson belül a nyelv és értékőrzés fontosságát helyezték a középpontba” – fogalmazott.

Történelmileg indokolt Szarvas szerepe

A kormányfő-helyettes szerint az, hogy a román, szlovák és német óvodapedagógusi és tanító képzés Szarvason folyik, történelmileg is indokolt. Az egykori Csanádi Egyházmegye területe a százötven éves török hódoltság idején szinte teljesen elnéptelenedett, a XVII. század végén és a XVIII. század elején ezért nagyszámban érkeztek nyugatról német, északról szlovák, keletről román telepesek, akik szorgos munkával újra termővé tették az iszlám uralom alatt elvadult földeket, újjáépítették az összedőlt falvakat, templomokat – mondta a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke.

„Hazánkat erősíti a nemzetiségek jelenléte”

„Bár a XX. század közepén a II. világháború véres csatái, a kitelepítések, a lakosságcsere és a malenkij robot erősen megrostálták az itt élők sorait, a rendszerváltozás után a nemzetiségek identitástudata új erőre kapott. Így a nemzetiségi oktatás mára már az ország délkeleti csücskének több száz iskolájában folyik” – emlékeztetett Semjén Zsolt, aki ennek kapcsán idézte a fenntartó Szeged-Csanádi Egyházmegye püspökét, Kiss-Rigó Lászlót: „Hazánkat nem gyengíti, hanem erősíti a nemzetiségek jelenléte, hiszen identitásuk őrzése és fejlesztése a nyelvi, kulturális és hitbeli megerősödés eszközeivel lehetséges, ami az egész társadalom javát szolgálja.” Ezt a felfogást tükrözi Magyarország Alaptörvénye is, mely kimondja, hogy „a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők”.

Európa első nemzetiségi törvényétől az Alaptörvény biztosítékáig

Magyarország miniszterelnök-helyettese emlékeztetet arra, hogy Európa első nemzetiségi törvényét 1849 júliusában a magyar Országgyűlés fogadta el. Teleki László franciaországi követünk – aki Adam Czartoryski hercegnek, a lengyel emigráció vezetőjének a közvetítésével tárgyalt a román, cseh és szerb emigránsokkal – 1849 májusában levélben figyelmeztette Kossuthot a nemzetiségek jogaira: „Liberté, Égalité, Fraternité még nem elég. A népek nemzetiségi életet is kívánnak élni.” A szabadságharc végnapjaiban a törvény hatása már nem érvényesülhetett, az önkényuralmi rendszer idején pedig a császári oldalon küzdő nemzetiségek ugyanazt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésből.

A kiegyezés után azonban újabb fordulat jött: igen gyorsan, 1868-ban elkészült az Eötvös József nevével fémjelzett nemzetiségi törvény, mely mindenhol biztosította a kultúra és a nyelv gyakorlását, ahol a nemzetiségi lakosok aránya elérte a 20%-ot. Bíróságokon, hivatalokban anyanyelvüket használhatták, nemzetiségi egyesületeket hozhattak létre, a nemzetiségi iskolahálózatot, sőt annak fenntartását az állam kötelességévé tették – idézte a történelmi tényeket a kereszténydemokrata pártvezető, szembeállítva az akkori gyakorlatot az 1945 utánival.

A kommunista rendszer – az internacionalizmus szellemében – a nemzetiségekkel nem sokat törődött, a kérdést rendeletekkel szabályozta. A törvényi szabályozás a rendszerváltozás utáni magyar parlamentre várt, 1993-ban megszületett a Nemzetiségi törvény. Ez meghatározta a Magyarországon őshonos nemzetiségeket, és megnyitotta a lehetőséget a kisebbségi önkormányzatok működése előtt. „Az Orbán-kormány teljesítette be mindezt az Alaptörvény biztosítékával és a nemzetiségek parlamenti jelenlétével” – zárta a nemzetiségi kérdést történelmi távlatokban vizsgáló beszédét Semjén Zsolt.

(Forrás: kdnp.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Az ellenzéknek a puszta megmaradás a tét – nyilatkozta Magyarország miniszterelnök-helyettese, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke.

Semjén Zsolt a Magyar Időknek adott interjút. Nagy Áron teljes írása ide kattintva olvasható el.

– Lassan lejár az idő, a ciklus végéig egymillió új magyar állampolgárt ígért. Mennyinél járunk?

– Kilencszáznegyvenezernél. Többségük a Kárpát-medencében él, akik kedvezményes honosítással szereztek állampolgárságot, és a diaszpórából is van nagyjából 110 ezer olyan új honfitársunk, akik – vagy akiknek a felmenői – a mai Magyarország területéről kerültek ki, jellemzően Nyugatra.

– A balliberális sajtó tele van a csalásokról, visszaélésekről szóló hírekkel, emiatt az ellenzék rendszeresen támadja a honosítást. Egyszer sem vetődött még fel, hogy szigorítani kellene?

– Amit állítanak – vagy inkább sugallnak –, az a honosítás egészét és lényegét tekintve szemenszedett hazugság. Mindazok, akik magyar állampolgárságért folyamodnak, szigorú államigazgatási eljáráson, köz- és nemzetbiztonsági ellenőrzéseken esnek át. Természetesen mindig vannak, akik megpróbálnak visszaélni egy adott joggal. De mivel a rendszer jól működik, eddig már 32 ezer kérvényt utasítottunk el. Az elutasítás két leggyakoribb oka a nyelvtudás hiányossága és a származást igazoló okmányok elégtelensége. Ez főleg Ukrajnában fordul elő. A nyelvtudás tekintetében egzakt módon nem mondható meg, hogy hány szót és milyen grammatikai alakzatot kell tudni, nyilván más várható el egy mondjuk Csíkszeredán, színmagyar közegben élő embertől, mint attól, aki a szórványban, vagy például Ausztráliában lakik. Az ő esetében, ha csak töredékesen beszél magyarul, de küzd azért, hogy megőrizze vagy tanulja a nyelvet, az identitását, azt is meg kell becsülni.

– A belügyminiszter nemrég ötvenöt olyan ügyről számolt be, amelyből büntetőeljárás lett.

– Ami elenyésző szám akár a 940 ezer új magyar állampolgárhoz, akár a 32 ezer elutasítotthoz viszonyítva. Ezek az esetek is a rendszer működőképességét, szigorát igazolják. És hogy a kritikusok kedélyét borzoljam, a rendszer inkább túlzottan is szigorú, ami a nyelvtudást illeti, ezért szerintem enyhíteni kellene a szabályokon. A ruszin-magyarok esetében például nagyvonalúbb lennék.

– Egyelőre úgy tűnik, hogy a környező országok sem emésztették még meg a kedvezményes honosítást. E tekintetben vár bármiféle változást?

– A honosítás a leghatékonyabb eszközünk a határon túli magyarság asszimilációja ellen. Ezt persze tudják az utódállamok is. Trianon óta, száz esztendeje legfontosabb nemzetstratégiai célkitűzésük a magyarság beolvasztása. Számukra a honosítás erre az asszimilációs politikára a legfőbb veszély, hiszen aki magyar állampolgárságot szerez, az közjogilag is a magyar nemzet részévé válik, és evidenciaszerűen megerősödik a magyar identitása. Ezért – nem meglepő módon – titkosszolgálati eszközökkel, így dezinformálással próbálják aláásni a honosítás tekintélyét, szócsőként használva bizonyos magyarországi médiumokat is, amelyek így akarva-akaratlanul, de a manipuláció eszközévé válnak. Mostanság például arról írtak, hogy Roman Naszirov, az ukrán pénzügyi felügyelet vesztegetéssel vádolt egykori vezetője is magyar állampolgár, de a valóság az, hogy nem hogy nem magyar állampolgár, de még kérvényt sem adott be, semmilyen kapcsolatban sem volt a magyar honosítással. A bemutatott okmány gyenge hamisítvány. Csak a miheztartás végett mondom, hogy ellenséges titkosszolgálattal való tudatos együttműködés magyar nemzeti célokkal szemben: hazaárulás.

– Nem érzi úgy, hogy pengeélen táncolnak és Magyarország szövetségesi politikáját kockáztatják?

– Ez a művészet a politikában. Egyensúlyozunk, de az adott külhoni nemzetrész feltétlen prioritás. Például Szlovákia tekintetében: a visegrádi országok szoros együttműködése és a magyar–szlovák gazdasági kapcsolatok szárnyalása teszi lehetővé, hogy kisebbségi magyar ügyekben is előre tudjunk lépni.

– A honosítottak élhetnek a szavazati jogukkal – ha akarnak. Az érvényes szavazatok száma azonban eddig nem tűnt kiemelkedőnek. Mi ennek az oka?

– A választási törvény megalkotásakor – biztonsági megfontolásokból – túl komplikált szabályokat állapítottunk meg a levélszavazásra. Pusztán azon, hogy két borítékba kell betenni a szavazólapot, sok szavazat veszett el formai érvénytelenség miatt. De problémát okoz az anya neve mint identifikációs adat, hiszen ez egy magyar sajátosság, a világ nagy részén nem használják. Aztán a betűelírás is érvénytelenítheti a szavazatot. Például a cirill betűs környezetben élők latin betűs átírásai. Épp most nyújtjuk be a mindezeket orvosló törvénymódosítási javaslatunkat.

– Mi a helyzet a lex Heinekennel? Az ellenzék soraiból sokan azt mondják, vissza kellene vonni. Miért szükséges megvédeni az Igazi Csíki Sört?

– Ha Magyarországon nemzeti elkötelezettségű, normális ellenzék lenne, akkor evidenciaszerűen sorakoztak volna fel a javaslat mögé. Mert itt egy nyilvánvaló nemzeti sérelem történt: egy multinacionális cég brutális módon eltaposott egy kis magyar manufakturális sörfőzdét, hiába állt oda mellé Hargita megye önkormányzata. Ha minimális nemzeti érzék lenne a baloldalban – ami láthatóan nincs –, akkor megértené, hogy ez az ügy nem a kormányról szól, hanem a székelység megmaradási küzdelméről, a csíki sör mögött egy szimbolikussá vált nemzeti ügy védelmében.

– Az önkényuralmi jelképekről szóló törvénymódosításukat a Heinekentől függetlenül is kritizálták, Európában általában, és a baloldalon sokan nem értik, miért szúrja a kormány szemét a vörös csillag.

– Abszurd, ahogy a balliberálisok azért sipítoznak, mert meg akarjuk tiltani, hogy önkényuralmi jelképeket – például horogkeresztet – anyagi haszonszerzés céljából fel lehessen használni kereskedelmi termékeknél. Különben igaz, ami igaz, ezt már eleve be kellett volna emelnünk az önkényuralmi jelképek tilalmáról szóló törvénybe, ha hibáztunk, az az volt, hogy ezt nem tettük meg akkor. Ezeknek a szimbólumoknak a jegyében több millió magyar embert öltek vagy nyomorítottak meg a XX. században. Nyugat-Európában nem értik, mit jelent a volt szovjet megszállási világban a vörös csillag. A holland heinekenesektől ezért azt kérdeztem: mit szólnának náluk, ha valaki horogkeresztes sört árulna, megcélozva a szélsőjobbos holland vásárlókat. Nyilván nem tolerálnák. Mi sem fogjuk.

– Alig több mint egy év múlva országgyűlési választásokat tartanak az országban. Mikor kezdődik a kampány?

– Ősztől eksztatikussá válhat, elnézve az ellenzék válságát. A Fidesz–KDNP-szövetség – paradox módon – az erőfölény nyilvánvaló volta miatt nincs olyan könnyű helyzetben, mint sokan vélik, hiszen sem a káoszos balliberális oldal, sem a Jobbik nem tekinthető reális kihívónak, és ezért nehéz lesz a jobbközép tábor veszélyérzetét felszítani és mozgósítani. Emiatt az gondolom, hogy brutális kampány lesz, mert az ellenzéknek a 2018-as választás igazi tétje a puszta megmaradás. Nemcsak az Együtt, Párbeszéd vagy a Momentum és társaik létezése forog kockán, hanem ez a szocialistáknál is így van, hiszen Molnár Gyulának igaza volt, amikor azt mondta, hogy egy újabb választási kudarc komolyan felveti a kérdést: van-e egyáltalán értelme az MSZP-t fönntartani? Ezek az emberek a politikai életben maradásukért küzdenek.

– A Jobbik viszont egységesebbnek tűnik, mint a baloldal. És bizonyos körök abban érdekeltek, hogy megszorongassák a kormányt. Okozhatnak meglepetést?
– A Jobbik esetében is ugyanez a helyzet. Vona Gábor egy rendkívül kockázatos lépésre szánta el magát, amikor feladta a saját ideológiáját – és velük a Jobbik törzsszavazóit –, hogy balra való nyitással megpróbáljon a Fidesz–KDNP kihívójává válni. Ez láthatóan reménytelen, a két szék közt a pad alá esés tipikus esete. Ráadásul Vonának az a deklarációja, hogy „én adtam a Jobbik lelkét és én vettem el”, a politikai és erkölcsi öngyilkossággal azonos. Egy ilyen lélekgyilkosságot – és azt is csak politikai értelemben – egyedül a sikerrel lehetne legitimálni, ennek viszont láthatóan nyoma sincs. Mind a baloldal, mind a Jobbik vezetőinek ezért a választás egzisztenciális kérdés, s ezért totális háborút fognak vívni. Mivel reális, életképes alternatív programjuk nincs, kétségbeesésükben csak a gyalázkodás marad. Főleg, ha ehhez külföldről megrendelést és muníciót kapnak.

– Elő sem fordulhat egy váratlan húzás, a Jobbik és a baloldali pártok összefogása?
– Erkölcsi skrupulusaik láthatóan nincsenek, próbálkozások vannak, de hát ennek kávéházi asztalnál kitalált politológusi spekuláció jellege van. Mindenekelőtt: a protest konglomerátum összeállás esetén együttvéve se lenne többségben, figyelembe véve az összeállás következtében leporló szavazatokat. Persze, ha kétfordulós lenne a választási rendszer, akkor az állva maradt protest jelölt mögött – legyen akár jobbikos, akár szocialista – az ellenzéki szavazatok összeadódhatnának. Viszont a választás egyetlen fordulóból áll. Ha viszont ehhez alkalmazkodva a balliberális és a szélsőjobb közös jelölteket állítana, az visszaütne, mindkét tábor törzs­szavazóit megtizedelné. A baloldali összefogás is kérdéses. Ez jól látszik Gyurcsány Ferenc mozgásán, aki őrült, de nem hülye. Őt nem érdekli a győzelem, csak a saját szerepe, az, hogy a romokon ő legyen a baloldal vezére.

– Ezek szerint elég lesz megint az egyszavas program, hogy folytatjuk?
– Nem. A nagy tanulság, amit minden választás előtt fel kell idéznünk, az: 2002. Az első Orbán-kormány teljesítményét az ellenzék sem vitatta érdemben, példátlanul imponáló eredmények voltak. Mégis a jó kormányzásból nem következett a választási győzelem. A Fidesz–KDNP-nek amellett, hogy a kormányzás eredményeit meg kell védenie, és persze fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy mivel járna, ha visszatérnének azok, akik egyszer már a csőd szélére lökték az országot. De a hangsúlynak nem a kormányzati eredmények apológiáján kell lenni, hanem azon, hogy milyen veszélyektől kell megvédenünk az országot és a magyar embereket Európában és itthon, a kihívásokat hogyan változtathatjuk lehetőséggé, és hogy az ország egészének és minden egyes társadalmi csoportnak milyen jövőképet adunk.

(Forrás: Magyar Idők)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

A külhoni magyarság megmaradása attól függ, hogy az autonómia területén sikerül-e előrelépni vagy sem, a magyar érdekérvényesítés pedig egyenesen arányos a külhoni magyar pártok választási sikerével – mondta Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes hétfőn Budapesten.

A kormányfő helyettese a Kisebbségi jogok, érdekképviselet, autonómia című kiadvány aktuális köteteinek bemutatóján a tudomány, a közigazgatás és a politika szövetségét hangsúlyozta. Ha ezek közül a bármelyik is hiányzik, meggyengül a külhoni magyarok érdekérvényesítő képessége – magyarázta.

Semjén Zsolt a külhoni magyar pártok választási eredményeit elemző kötetről kiemelte: a magyar érdekérvényesítés a külhoni magyar pártok sikerétől függ. Akkor lehet védeni a magyar érdekeket, ha a magyar pártok ott vannak az önkormányzatokban és lehetőleg ott vannak az adott ország parlamentjében, vagy kormányzati szerepet vállalnak. Magyarországról azt támogatják, hogy az adott nemzetrész minél egységesebben jelenjen meg – mutatott rá, és úgy fogalmazott: ha egység van, eredmény is van.

Ez különösen a parlamenti választásokon fontos – folytatta Semjén Zsolt, aki szerint nem engedhető meg, hogy olyan konstrukciók induljanak, amelyeknek nincs reális esélyük a parlamentbe való bekerülésre, csak néhány szavazatot elvisznek. Megjegyezte: helyes, hogy a külhoni magyar pártok részei az európai pártcsaládoknak, de egy határon túli magyar párttól olyan “ideológiai ortodoxia” nem várható el, mint egy magyarországi tömörüléstől.

Összegzése szerint a magyar karakter, a magyar közösség érdekképviselete mellett az is fontos, hogy a külhoni magyar pártoknak a többségi nemzet felé is legyen világos és vállalható mondanivalójuk. Semjén Zsolt példaként a Vajdasági Magyar Szövetséget hozta.

Kitért arra is, hogy a környező utódállamok a magyarság asszimilálásában érdekeltek, míg Magyarország a magyarság fennmaradásában. A miniszterelnök-helyettes a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és a Századvég Alapítvány rendezvényén a nemzetközi témákról szóló kötet kapcsán hangsúlyozta: a nemzetközi jogon és precedensen alapul minden követelésük. Az autonómia témáját körüljáró kötetről szólva kijelentette: a külhoni magyarság megmaradása attól függ, hogy az autonómia területén előre tudnak-e lépni.

Az autonómia egyfelől cél, másfelől jövőkép, az autonómiaköveteléseket soha nem szabad feladni – rögzítette. Megerősítette: minden közösségnek a saját koncepcióját kell elkészítenie, nincs egységes elv, és nem Budapestről kívánják megmondani, mi a jó az adott magyar közösségnek. A kimunkáláshoz ugyanakkor minden segítséget megadnak – jelezte.

Az is fontos, hogy az adott ország közössége “szokja” az autonómia gondolatát – vélte, hozzátéve: először “őrjöngés, kiborulás, támadás, utána hümmögés, elutasítás, a végén párbeszéd” van. Hozzátette: a magyarság soha nem kért olyat, amire az unióban ne lenne precedens, és amit ne tudnának alátámasztani. Ha elfogadják, hogy létezik olyan jog, ami más nemzeteknek, nemzetrészeknek jár, de nekünk nem, akkor azt fogadnánk el, alávalóbbak vagyunk más nemzeteknél – jelentette ki Semjén Zsolt.

(Forrás: MTI)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

“Különös keresztútján állunk újra az időnek, az európai történelemnek, a szülőföldünkön alakuló eseményeknek: meg kell tartanunk nemzeti identitásunkat, amiért harcba mentek március idusának hősei” – hangsúlyozta Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke ünnepi beszédében szerdán Szabadkán.

A vajdasági központi megemlékezésen a legnagyobb délvidéki magyar párt elnöke kiemelte: ha meg akarjuk érteni az ünnepet, akkor a 169 évvel ezelőtti események egészét kell megvizsgálni, mégpedig a jelen felől. “Mert a jelen kihívásaira való válaszok a történelmi tapasztalatban vannak, a döntésekben” – tette hozzá.

Pásztor István úgy fogalmazott: a történelmi események, tragédiák, veszteségek ideje alatt kitartó, alapos munkával, emberséggel, a jó szomszédságba vetett hittel a magyarság keményen és elszántan követte a haza bölcsének, Deák Ferencnek a tanítását, miszerint “semmiről, amit megszereztünk, félelemből, és ehhez hozzáteszem, személyes dölyfből, finnyásságból, egyéni érdekből vagy olyan érdekből, ami nem a nemzet, a közösség boldogulását helyezi előtérbe, nem mondhatunk le”.

Március 15. a nemzet nemzetté válásának és vállalásának, saját sorsunk akarásának és irányításának ünnepe – hangsúlyozta. “A módszerek, a lehetőségek változnak, változhatnak, a cél sohasem” – fogalmazott Pásztor István, majd úgy folytatta: “minden hősi tett a hétköznapi, kitartó, a közösséget, a nemzetet és az elért eredményeket megtartó munkában nyer értelmet”. A döntések, amiket meghozunk, nem alapulhatnak pillanatnyi szeszélyen, egyéni szimpátián, nem alapulhatnak mindig a szívünk tetszése szerint, de nem is ez a lényeg – magyarázta Pásztor István. “A lényeg az, hogy közösen és jó döntést hozzunk. Jónak és közösnek pedig csak az számít, amivel megtartjuk erőnket, haladni tudunk, és fel nem adunk semmit abból, amiért a márciusi ifjak, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei az életüket adták”.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kiemelte, hogy a nemzeti függetlenség, szuverenitás és az ország megerősödése szempontjából a magyarságnak ma is hasonló kihívásokkal kell szembenéznie, mint 169 évvel ezelőtt. “Például amikor a magyar szuverenitást Brüsszelből vonják kétségbe, mondván, hogy ők mondják meg, nekünk kikkel kell együtt élnünk”. Semjén Zsolt leszögezte: a nemzeti szuverenitás azt jelenti, hogy “a magyar nemzet majd eldönti, hogy kivel akar együtt élni és kivel nem”.

Hozzátette: ma az ország megerősítése a feladat, az erős Magyarország pedig azért kulcsfontosságú, “mert mi egyetemes magyar nemzetben gondolkodunk és az csak akkor tud megmaradni, ha minden egyes nemzetrésze megmarad”. Ha bármely nemzetrész megrokkan vagy eltűnik, akkor az egyetemes magyarság lesz pótolhatatlanul szegényebb, csonkább, és az egyetemes magyar nemzet fennmaradása kerül veszélybe – fűzte hozzá.

A magyar patriotizmus lényege a nemzetrészek lokálpatriotizmusa – hangsúlyozta Semjén Zsolt, aki szerint éppen ezért a forradalom és a szabadságharc történetét sem lehet szétszabdalni nemzetrészek szerint. Mindazonáltal fontos az is, hogy “minden nemzetrész külön is tudatosítsa magában a saját értékeit, a saját hőstetteit, mindazt, amit ő adott az egyetemes magyarságnak”.

A miniszterelnök-helyettes aláhúzta, hogy a külhoni nemzetrészek támogatását az erős Magyarország teszi lehetővé, de hasonlóan fontos szempont az, hogy “az adott nemzetrészek meg tudják szervezni önmagukat, képesek legyenek az ott élő magyar emberek értékeinek és érdekeinek kifejezésére”. Mint mondta: a Délvidéken erre van példa, mert erős, szervezett magyarság él Szerbiában, amely meg tudja szervezni saját kulturális autonómiáját, és akit komolyan vesznek Belgrádban.

Semjén Zsolt hozzátette még, hogy a magyar kormány mindenben támogatja a délvidéki magyarságnak azokat a kulturális autonómia-törekvéseit, amelyek a magyarság megmaradását biztosítják. A magyar nemzet soha nem kért olyat, amire ne tudnánk példát mondani az Európai Unióban – folytatta, “mert ha másnak lehet, akkor nekünk is lehet, ha másoknak jár, akkor nekünk is jár”.

(Forrás: kormany.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Titkosszolgálati módszerekkel próbálják meg lejáratni a kettős állampolgárság intézményét – jelentette ki a KarcFM-nek adott interjúban Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. A KDNP elnöke az Álláspont című műsorban beszélt arról is, hogy az előterjesztése alapján munkaszüneti nap lett nagypéntek és szintén kereszténydemokrata javaslatra a hitelcsapdába került családok érdekében módosították a végrehajtási törvényt.

Az interjú teljes terjedelmében itt hallgatható meg.

(semjenzsolt.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Megtartotta névadó szenátusi ülését csütörtök délután a Soproni Egyetem, ahol a felszólalók mindegyike fontosnak nevezte a felsőoktatási intézmény háromszáz éves hagyományain, a gyakorlati tapasztalaton és a megújuláson alapuló tudás átadását.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes arról beszélt, hogy a Soproni Egyetem, amely február 1-jétől viseli ezt a nevet, a magyar nemzethez és a magyar nyelvhez is hűséges. Kifejtette, hogy a nemzethez való hűségét több alkalommal bizonyította: amikor a még Selmecbányán lévő intézmény hallgatói és oktatói 1849-ben beálltak Görgei Artúr seregébe, az 1921-es ágfalvi csatához való csatlakozáskor, amely a soproni népszavazáshoz vezetett és ami egy olyan történelmi tett volt, amely “a magyar nemzet aranylapjain ott lesz mindig”. 1956-ban pedig a “nemzeti önvédelem mellé álltak” a hallgatók és oktatók, vállalva a későbbi kanadai emigrálást.

Fontos, hogy a felsőoktatási intézményekben mélyen sajátítsák el a diákok az idegen nyelveket, ugyanakkor sokkal jobban lehet anyanyelven gondolkodni, mert a nemzet elválaszthatatlan a nyelvétől. Ha a nyelv hanyatlik, akkor a nemzet is hanyatlásnak indul, de ha a nyelv erősödik, akkor a nemzet is erőssé válik – fűzte hozzá.

Palkovics László oktatási államtitkár arról beszélt, hogy az egyetem bírja a kormány és a szakma támogatását, feladata pedig az, hogy olyan embereket képezzen, akik irányítani és vezetni tudják az ország meghatározó szakmai intézményeit.

Az államtitkár szerint a február 1-jétől négy karral – Benedek Elek Pedagógiai Kar, Simonyi Károly Faanyagtudományi és Művészeti Kar, Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Kar, valamint az Erdészeti Kar – működő Soproni Egyetem a magas szintű oktatási innovációs és társadalmi szerepvállalást tűzte ki célul.

Hozzátette, hogy a minőség megtartása érdekében a kormány jelenleg is azon dolgozik, hogy vonzóvá tegye a pedagógus életpályát, mert az a cél, hogy kiválóan és magasan képzett pedagógusok dolgozzanak, amely kiemelkedő európai szintű oktatási rendszerhez vezethet. Az új nemzeti alaptanterv társadalmi egyeztetése a jövő héten elkezdődik.

Beszélt arról is, hogy a következő időszakban az agrárképzés megújításával is foglakozik a kormány, mert az ipar után ez a terület a legjelentősebb hazánkban. A cél, hogy nagyobb arányban válasszák a hallgatók az agrárképzés területeit, mint jelenleg, s ebben a Soproni Egyetemnek kiemelt szerepet szánnak.

Ugron Ákos, a Földművelésügyi Minisztérium állami földekért felelős helyettes államtitkára arról beszélt, hogy a szakmák piacképessége azon is múlik, hogy mennyire tudnak megfelelni és alkalmazkodni a kihívásokhoz, amely az erdőgazdálkodás tekintetében jelenleg a klímaváltozás. A Soproni Egyetem ennek a kihívásnak meg tud felelni, mert az erdészeti és a vadgazdálkodási szakok piacképes tudást tudnak adni.

Faragó Sándor rektor hangsúlyozta, hogy az intézmény fejlesztési terve szerint magas színvonalú oktatási, kutatási és innovációs felsőoktatási intézményként folyamatosan megújuló mérték és érték központként szeretne működni Európában. A folyamatos megújulásra való képessége lehetővé teszi, hogy a hazai és a nemzetközi tudományos szférát tovább gazdagítsa.

Az egyetem stratégiáját 2015-ben kezdték kialakítani, középpontjában az értékközpontúság, a környezettudatosság, a kreativitás, a gyakorlatorientált szemlélet és az együttműködések állnak.

Az egykori Nyugat-magyarországi Egyetem idén február 1-jétől viseli a Soproni Egyetem nevet, miután a szombathelyi Savaria Egyetemi Központ az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez került, az Országgyűlés tavaly novemberi döntése értelmében.

(Forrás: MTI)