Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Semjén Zsolt szerint ma a magyar állampolgárság kiterjesztése által valósul meg a magyar nemzet közjogi egyesítése, ami a 170 éve megfogalmazott 12 pontban úgy jelent meg, hogy “unió Erdéllyel”.

A nemzetpolitikáért felelős magyar miniszterelnök-helyettes Kolozsváron a Magyar Opera nagytermében beszélt erről szerda este a Magyarország főkonzulátusa által szervezett ünnepi gálaműsor szónokaként. Hozzátette, hogy a honosított magyar állampolgárok nem csak statisztikai számok, hiszen valamennyi állampolgár mögött egy élettörténet, egy szenvedéstörténet áll. Úgy vélte, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztése egyfajta történelmi jóvátétel a mai lehetőségek keretei között.

A miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, hogy Magyarország teljes jogú állampolgárságot adott a határon túli magyaroknak, amihez nemcsak magyar útlevél, hanem szavazati jog is tartozik. Úgy vélte: ez azért fontos, mert így a magyar Országgyűlésben az egyetemes magyarság politikai akarata testesül meg.

Semjén Zsolt elmondta: minden nemzet egyszeri és megismételhetetlen. Így minden nemzetnek – a magyarságnak is – az a küldetése az egyetemes emberiséggel szemben, hogy magyarságát kimunkálja és továbbadja. Úgy vélte, ezt a nézetet két téveszme veszélyezteti. Az egyik a nemzetietlenség, a másik a sovinizmus. Az egyik szerint a nemzet fogalma fölött eljárt már az idő, a másik viszont kétségbe vonja más nemzetek jogát a létezéshez. “Mi minden nemzetet tisztelünk, de elvárjuk, hogy minket is tiszteljenek” – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.

Semjén Zsolt a háromlábú székhez hasonlította a magyar nemzetet, melynek egyik lába a magyarországi, másik a Kárpát-medencei, harmadik pedig a nagyvilágban szétszórt magyarság. Úgy vélte, a nemzetnek mindhárom lábra támaszkodnia kell. Ha bármelyik láb megroggyan, az egész nemzet kerül veszélybe.

A miniszterelnök-helyettes szerint a magyarság mindegyik részének szüksége van arra, hogy Magyarország erős legyen. Ha Magyarország gyenge, a külhoni nemzetrészek is bajba kerülnek. Hozzátette: Magyarország ma már belátta, hogy a gazdaságfejlesztési programok is fontosak a határon túli magyarok nemzettudatának a megerősítéséhez. Azt is megemlítette: az etnikai alapú magyar szervezeteket továbbra is támogatni kell, mert nem mindegy, hogy van-e magyar polgármester, ott van-e a magyar képviselet az ország parlamentjében.

Semjén Zsolt azt is kijelentette: ha a magyarság elfogadná, hogy nem járnak neki az autonómia különböző formái, azt fogadná el, hogy másodrangú nemzet Európában.

A miniszterelnök-helyettes beszéde után a közönség irodalmi és népzenei gálaműsort tekinthetett meg.

(Forrás: MTI)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

A következő négyszáz évhez kívánt sikert Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerdán a partiumi Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium felújított épületének avatóünnepségén.

A római katolikus egyházi tulajdonban levő iskolaépület felújítását a magyar kormány 700 millió forinttal támogatta. Ünnepi beszédében Semjén Zsolt Szatmárnémetinek a magyar történelemben játszott szerepét, majd a szatmárnémeti magyar oktatás történetét idézte fel. Kijelentette: a felújított intézmény elődei már akkor oktatták a szatmárnémetieket, amikor Shakespeare még élt, Galilei a Jupiter holdjait figyelte és Johann Sebastian Bach még meg sem született.

Semjén Zsolt kijelentette: nem személyének, hanem annak a magyar kormánynak jár a köszönet, amely nyolc éve a figyelme fókuszába helyezte a nemzetpolitikát. Megjegyezte: a nemzetpolitika fogalmát gyakran el kell magyarázni, hiszen a magyarság számára ez mást jelent, mint a dánok, svájciak vagy portugálok számára. “Minket a sors egy plusz feladattal is ellátott, kötelezettséget rótt ránk” – magyarázta, utalván a magyar nemzet szétszakítottságából fakadó feladatokra.

Kijelentette: a magyar gazdaságpolitika sikerességének köszönhetően ma már lehetőség van arra, hogy az anyaország konkrét anyagi eszközökkel is segítse a határon túl élő nemzeti közösségeket.

A román kormány kisebbségi oktatásért felelős államtitkára, Kovács Irén-Erzsébet azért mondott köszönetet a magyar kormánynak, hogy szívügyeként tekint a romániai magyar oktatásra. Az államtitkár azt is méltányolta beszédében, hogy Szatmár megyéből nem kap panaszokat, itt harmonikusan fejlődhet a magyar nyelvű oktatás.

Pataki Csaba, a Szatmár megyei önkormányzat elnöke arra figyelmeztetett, hogy amíg vannak magyar gyermekek, addig érdemes megjavítani a tetőt, az épületet. Hozzátette: az iskolafelújítás hitet adott a szatmárnémeti magyaroknak. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben megválasztott politikus kijelentette: folytatódik az együttműködés “a nemzet kormányával”, és “amikor kell a szatmári magyarok ott lesznek, hogy ilyen kormányuk maradjon”.

Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti RMDSZ-es polgármestere is azt hangoztatta: a magyar kormány támogatásával újult meg az iskolaépület, és “ahogy ők mellettünk állnak, mi is mellettük állunk”.

Calin Durla Pasca Szatmár megyei főtanfelügyelő abban látta a szatmári magyar oktatás sikerének titkát, hogy a kölcsönös tisztelet és a professzionalizmus jellemzi a tanfelügyelőség kapcsolatait a római katolikus egyházzal, valamint a város és a megye vezetőivel.

A felújított épületet Schönberger Jenő római katolikus püspök áldotta meg.

Az eredetileg református tanintézetként alakult gimnázium nyolc éve költözött a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott épületbe. Szatmárnémeti reprezentatív magyar iskolájában ma 1071 gyermek tanul.

+

A továbbiakban közöljük Semjén Zsolt beszédét.

Szatmárnémeti, 2018. március 14.

 Hass, alkoss, gyarapíts – üzeni máig ható érvénnyel Himnuszunk költője, az iskola névadója, Kölcsey Ferenc. Ünnepelni jöttünk ide, mert egy közösség számára mindig ünnep, ha gyarapodik. És Szatmárnémeti gyarapodott.

Az ünnep perceiben tisztelettel megköszönöm a meghívást, és tudom, hogy ez a magyar kormánynak szól. Annak a magyar kormánynak, amely nyolc éve figyelme fókuszába helyezte a nemzetpolitikát.

Miféle politikát? – kérik számon világpolgár barátaink. Hát nem azért vannak a világon mindenütt a kormányok, hogy saját népük boldogulásán munkálkodjanak? Létezik dán, svájci vagy portugál nemzetpolitika? Bizonyára – a mi általunk használt értelemben – nem. De minket a sors egy plusz feladattal is ellátott, kötelezettséget rótt ránk.

Mindjárt száz esztendeje annak – és ezt ezen a helyen nem kell Önöknek különösebben magyarázni -, hogy a trianoni döntés az ezer éves nemzet testét szétszakította. A fájdalom maradt, de azért történtek kísérletek az enyhítésre. A bonyolult revíziós politikát a második világháború elsodorta. A négy évtizedes kommunista diktatúra szőnyeg alá söpörte, elhallgatta, pontosabban fel sem fogta a határon túliak ügyét, mondván, a baráti szocialista testvérpártok majd megoldják a problémát. Hát nem oldották meg.

A rendszerváltáskor felcsillant némi remény, Antall József legendás kijelentése, hogy lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni, évtizedek óta elfojtott érzelmeket szabadított fel. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A 2010-ben alakult második Orbán-kormány előtt megnyílt a lehetőség, hogy – élve a választók széleskörű felhatalmazásával – gyakorlati lépéseket is tegyen. Alaptörvénybe iktatta és megvalósította a kettős állampolgárságot, ami nem más, mint a nemzet közjogi egyesítése. Megadta a választójogot, hogy a külhoni állampolgárok ugyanúgy élhessenek jogaikkal, mint az anyaországban élők. Halkan azért hozzátenném, hogy ezek a döntések nem csak a mi kormányunk egyedi és zseniális ötletei, mert ez a világ számos országában elfogadott és természetes dolog. Dél-Amerikában élő olaszok, spanyolok és más nációk tízezrei szavazhatnak anélkül, hogy hazájukban élnének, vagy ott adót fizetnének. Ezt valahogy elfelejtik világpolgár barátaink, amikor minket támadnak. S ahogy elnézem, hiszen választások előtt vagyunk, egyre vadabban. 

Tisztelt Ünneplő Közönség!

A magyar gazdaságpolitika sikerességének köszönhetően a nemzetpolitika az utóbbi három évben új dimenziókat és utakat nyitott. Most már lehetőség van arra, hogy az anyaország konkrét anyagi eszközökkel is segítse a határon túl élő nemzeti közösségeket. Vállalkozásokat támogatunk, egyházi és világi épületeket, műemlékeket újítunk fel, ahol pedig a legnagyobb a szükség, Kárpátalján, oda eszközöket, tankönyveket, orvosi műszereket, most épp oltóanyagot viszünk.

Segíteni jó és felemelő érzés, különösen akkor, ha ez sokaknak okoz örömet. Itt állunk a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumnál, ahol a magyar kormány 700 millió forintos támogatásával elkészült a felújítás.

Szatmárnémeti igazán büszke lehet a múltjára, mert az gazdag és mindenkor küzdelmes volt. Szatmárt Árpád magyarjai belakták, míg Szent István felesége, a bajor Gizella német vadászokat telepített ide, így alakult ki Németi. Az első magyar szabad királyi városunk egyike, melyet II. András pecsételt meg levelében. A tatárjárás elpusztította az Árpád-kori várat, de hamar újjáépítették és jött az újabb aranykor. V. István a szatmári vendégnépeknek kiváltságokat adott, III. András, majd Károly Róbert is megerősítette a szatmári polgárok szabadságlevelét. I. Ferdinánd király Szatmárt és Németit a három Somlyai Báthory testvérnek, Andrásnak, Kristófnak és Istvánnak adományozta „örök birtokul”. 1661-ben a törökök pusztították el, 1676-ban Apafi Mihály sikertelenül ostromolta a várat.

Szatmár legemlékezetesebb történelmi pillanata 1711. április 30. Itt, a Vécsey-házban írták alá a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békét, ami Debrecenben kezdetett, Károlyban folytattatott és Szatmárban bevégeztetett gróf Pálffy János nádor közbenjárására. Mi ez, ha nem a magyar történelem?

 Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ideje szólni az iskoláról is, hiszen ezért gyűltünk össze, ezt ünnepeljük.

Az iskola összetett fogalom, falaival, lépcsőivel, osztálytermeivel, szellemiségével, levegőjével, tanáraival az élet sűrítménye. És a mindenkori hamvas ifjúság bájával, lendületével és jövőbe vetett álmaival. Tudjuk, hogy ezek a falak nem azok a falak, hiszen ez az iskola is sok harcot vívott az idők során a megmaradásért, de a szellemiség és a diákok álmai ma is ugyanazok.

A reformáció ezen a tájon máig tartó nagy hatással van, ezért nem meglepő, hogy 1608-ban, Milotai Nyilas Istvánpüspöksége idején vásárolta meg a telket a református egyház iskolaépítés céljából, és az épület 1610 óta folyamatosan oktatási célokat szolgál.

1610. Hogy jobban érzékeljük és felfoghassuk a dátumot, gondoljuk el, hogy Shakespeare még élt ekkor, és Galilei a Jupiter holdjait figyelte. Híre sem volt az angol polgári forradalomnak, és még nem született meg Johann Sebastian Bach sem. Itt pedig már iskola működött, és működik ma is, négy évszázad után megújulva.

A várost és az iskolát a történelem viharai korbácsolták, de megmaradtak. Mert meg tudtak maradni. Régi bölcsek esszenciája, hogy az életben a legnagyobb dolog túlélni és megmaradni. Nemzetnek, hitnek, családnak, egyénnek.

 Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez az iskola kiállta az évszázadok próbáját, nem könnyen, de kiállta Trianon traumáját is. A legtöbbet a román kommunizmus alatt kellett elszenvednie. Gyökerei összefonódtak a nagy múltú egyházi iskolákkal, mondhatni azok törzséből nőtt ki, amikor 1948-ban az egyházi tanintézmények államosítása következtében megszületett.

A Református Gimnázium épületében Állami Magyar Fiúlíceum néven kezdte meg működését, amelynek tiszta magyar tannyelvű jellegét és az elnevezését is számtalanszor változtatta az állam. Volt Kölcsey Főgimnázium, mint a város egyetlen magyar többségű tanintézménye, aztán 1-es számú, majd 2-es, 3-as, 4-es, sőt 5-ös számú Ipari Líceum. Vajon mi motiválhatta a „mély intellektusú” döntéshozókat, hogy különböző sorszámokkal illessék a már nevében lefokozott, több évszázados intézményt? Aztán – talán megunva a számozást – Magyar Líceum, majd Kölcsey Líceum lett. Az emlékezők ma is büszkék, hogy a nehézségek ellenére elődeik 1957-ben kiharcolták a Kölcsey Ferenc Líceum elnevezést.

Az intézmény kiállta az idők próbáját. A szilárd alapokra szervesen építettek a mindig soron következő generációk, és az iskola tudásalapú, magyar öntudatú szellemisége az évtizedek során elismerést és tekintélyt vívott ki magának. Így jött el az 1989-es rendszerváltó fordulat, melynek hozadékaként a szatmári magyar szülői és diákközösség nyomására az iskola akkori vezetősége újra kiharcolta a magyar tannyelvűséget, tíz évre rá pedig elnyerte a minőségi oktatást nyújtó iskoláknak kijáró főgimnáziumi rangot.

Ez az iskola mindig is a szatmári magyar nyelvű oktatás egyik meghatározó intézménye volt. Nemcsak az itt folyó magas színvonalú oktatói–nevelői munka jogán, vagy mert a magyar diákokat a legnagyobb létszámban befogadó intézmény a megyében, hanem azért is, mert nyitott szellemiségű, értékelvű oktatáspolitikája más magyar intézmények bölcsőjévé tette.

2012-től óvodai oktatás, elemi osztályok és egészségügyi szakápoló képzés is indult. Ez utóbbi fontos feladatot vállal fel, hiszen magyar nyelvű egészségügyi szakképzés Erdélyben csupán Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen található, ezért komoly hiányt pótol.

Jelenleg 1071 diák tanul a Kölcseyben: 49 óvodás, 182 elemi iskolás, 119 általános iskolás, 613 középiskolás, 108 posztliceális diák – ismerteti a statisztika. Ez valóban tekintélyes szám, egy egész régió jövőjét alapozza meg. Hozzáteszem: ezernyi boldogság és felelősség is, hogy ennek a több mint ezer kisdiáknak a jövőjét alakítsuk. Mert az iskola az idő-dimenzió örök hármassága. A múltja, amiből táplálkozik, a jelen, amit megvalósít és a jövő, amire felkészít.

 Tisztelt Ünneplő Közönség, Hölgyeim és Uraim!

A múlt felvázolása után csak annyit mondhatok: nemes, de nehéz küzdelem vár az iskola vezetőire, tanáraira és diákjaira. Meg kell őrizni azt a hitet és erőt, hogy magyar nyelven beszélnek és tanítanak.

Lelki erősítésként hívjuk segítségül Goethét, aki azt mondta, két dolog a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökereket és szárnyakat.

Sok sikert kívánok Önöknek és az iskolának a következő négyszáz évre, és őszintén örülök a magam és a magyar kormány nevében, hogy támogatásunkkal ehhez mi is hozzájárulhatunk.

(Forrás: MTI)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

A magyar megmaradás fundamentuma, hogy nemcsak az anyaországi magyarságot kell megőrizni, hanem a Kárpát-medencei magyarságot, a világ magyarságát is – jelentette ki a miniszterelnök-helyettes a Magyar Nemzeti Kereskedőház által másodszorra megszervezett Kárpát-medencei Gazdasági Kiállítás és Konferencia nevű rendezvényen.

Semjén Zsolt azt mondta, hogy ha bármely nemzetrész, például az erdélyi vagy a muraközi eltűnne, esetleg a diaszpóra magyarsága megroppanna, akkor az egyetemes magyarság lenne csonkább, és a magyar nemzet léte is veszélyeztetettebbé válna.

Feltette a kérdést: mi a magyar állam értelme és célja? Válasza szerint – azon túl, hogy egyebek mellett igazolványokat állít ki és biztosítja a közlekedést – az, hogy a magyar nemzet fennmaradjon és a magyar emberek életminősége javuljon. Ez akkor lehetséges, ha “összmagyar paradigmában” gondolkodunk – fogalmazott.

A világ magyarsága megőrzésének több feltétele is van – mondta, elsőként a gazdaságilag erős és nemzettudatában büszke Magyarországot említve. Ha nincs erős Magyarország, akkor nincs, aki finanszírozza például az identitásmegőrzést – nyomatékosította Semjén Zsolt.

Fontosnak nevezte a külhoni magyar politikai szervezetek támogatását. Fel lehet vállalni a Kárpát-medence etnikai magyar pártjainak dotálását – jelentette ki. Ha erre nem kerülne sor, akkor az adott kisebbség, nemzetrész politikai és egyéb érdekei kerülnének veszélybe – közölte, megjegyezve: egyáltalán nem mindegy, hogy magyar-e a polgármester egy székely településen.

A miniszterelnök-helyettes azt mondta, a gazdasági dimenzió is lényeges. Ezért kulcsfontosságú, hogy a magyar állam támogatást nyújt a külhoni magyarságnak, ami nemcsak nekik jó a jobb életlehetőségek miatt, hanem az ottani többségi nemzetnek is, hiszen fejlődik a gazdaság. Ennek legszebb példájaként a Vajdaságot említette: a szerbek szintén belátták, hogy kedvez nekik a magyar gazdaságfejlesztés.

Semjén Zsolt az állampolgárság biztosításának szükségességét is kiemelte. Úgy fogalmazott, “ez az a közjogi abroncs, ami a magyarságnak különleges erejét adja”. A magyarság mindig kultúrnemzet volt, de politikai nemzet is, aminek megtestesülése a Szent Korona – mondta. Az egyik legnagyobb teljesítménynek nevezte az egymillió új magyar állampolgárt.

Kulcsfontosságú az autonómia követelése. Nem vagyunk alávalóbbak más európai uniós népeknél, ezért a tételmondat az, hogy ami másnak – például a dél-tiroliaknak – jár, az nekünk úgyszintén – jelentette ki.

A miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, hogy az elszakított területek nemcsak önmagukért felelősek, hanem egymásért is, hiszen ami Erdélyben történik, az kihathat például a Felvidékre, és fordítva.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Határtalanul a Kárpát-medencében című előadásában Szabó Dezsőt idézve kiemelte: minden magyar felelős minden magyarért. A korábbi és a mostani időszak határon túli magyarokra irányuló politikája közötti különbség az, hogy míg az előző szemlélet szerint a magyar állam minden magyarért felelősséget érez, a jelenlegi alkotmány azt mondja ki, hogy felelősséget visel – hangoztatta.

Kijelentette, hogy “világmagyarság vagyunk”. Egyre inkább ebben a logikában gondolkodnak: hogyan tudnák minden magyarnak megadni azokat a támogatásokat, amelyeket a magyarországi magyaroknak – közölte.

Nagyszerűnek nevezte, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztériumon keresztül gazdaságfejlesztést valósítanak meg a Kárpát-medencében.

Magyarnak lenni felemelő érzés, “most már legyen jó üzlet is” – mondta Balog Zoltán.

Közölte: jó döntésnek tartja, hogy nem tekintik szakpolitikának a határon kívüli politikát, bár erről sokat vitáztak a kormánytagok. Minden intézkedés esetében végig kell gondolni, hogy miként hat a külhoni magyarokra – ismertette.

“A határon túli magyar közösségek csak akkor maradhatnak hosszú távon gazdasági és politikai tényezők a többségi nemzeteken belül, ha a nyelvi, kulturális fejlődést és a kedvező demográfiai folyamatokat elősegítő humán szakterületek megfelelő anyagi, szakmai és erkölcsi támogatásban részesülnek a magyar anyaország részéről és viszont” – idézte a miniszter a nemzetpolitikai jelentésüket.

Kitért a Köldökzsinór programra: januártól bárhol születik a világon magyar gyermek, ugyanazt a támogatást kapja, mint aki Magyarországon született. A megítélt babakötvény mellé elhelyezett összegeket az infláció felett 3 százalékos kamattal növeli az állam, így 18 évesen 2-3 millió forintot is kaphat a fiatal.

Bölcsőde- és óvodaprogramot indítottak; az iskolaprogram, a Határtalanul program fontos célja, hogy ne legyen olyan magyar gyermek, aki úgy végzi el az első nyolc osztályt, hogy nem járt legalább egyszer határon kívüli magyar közösségben az állam pénzén. Eddig 185 ezren utaztak ki a kezdeményezés keretében, és nagyjából negyedennyi fiatalt fogadtak Magyarországon – közölte Balog Zoltán.

Az egységes Kárpát-medencei magyar felsőoktatási térben úgy kötötték össze a magyar felsőoktatási intézményeket a határon kívüli régiókban, hogy nem Budapesten keresztül zajlik a kapcsolatfelvétel; Pozsony például közvetlenül Szabadkával kommunikálhat. Ebben a tanévben mintegy 350 millió forintot fordítottak hallgatói ösztöndíjakra, rögtön az első körben 400 hallgató jelentkezett – ismertette.

A miniszter a Nemzeti Tehetség Programról is beszélt. Míg hét éve még csupán 50 ezren ajánlották fel a személyi jövedelemadójuk 1 százalékát, tavaly már 350 ezren. A 2010-től 2017-ig tartó időszakban 15 milliárd forintot fordítottak tehetséggondozásra, ebből 1 milliárdot adtak határon kívülre.

Balog Zoltán a gazdaságba és a kultúrába fektetett pénzek kölcsönhatására is felhívta a figyelmet.

(Forrás: MTI)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Semjén Zsolt nemcsak, hogy nem titkolta, hogy büszke magyar vadász egy vadászcsaládból, hanem a közéletben is vállalta a vadászat ügyének képviseletét!

2010-től az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács, a CIC egyik legmagasabb rangú vezetője, munkájáért 2016-ban az USA-ban megkapta az SCI-től az “Év törvényhozója” elismerést. A szakmaiság jegyében pedig 2014-ben elvégezte a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karán a Vadgazdálkodási szakot. Mindez olvasható a Parlamenti Almanachban.

Mindebből következően, sok barátja van a világ neves vadászai közül, akiknek híres vadászterületeik, vagy nemzetközi vadászati irodáik vannak, s akik vendégükként hívták magukkal vadászútjaikra. Minden külföldi vadászút meghívásukra, jóvoltukból történt.

Semjén Zsolt hangsúlyosan számít rájuk nemzetközi vonatkozásban, itthon pedig a teljes magyar vadásztársadalomra, abban az általa bejelentett nagy munkában, hogy a 2021-es Budapesti Vadászati Világkiállítás tovább növelje a magyar vadgazdálkodás és vadászati hagyomány világhírnevét!

(semjenzsolt.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

A magyarországi látogatáson tartózkodó ugandai katolikus egyházi delegációt fogadta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az Országházban csütörtökön.

Az afrikai ország katolikusait képviselő Lwanga Kizito Cyprian, a Kampalai Főegyházmegye érseke beszámolt az ugandai egyház működéséről, lelkipásztori és karitatív szolgálatáról.

Kiemelte, a helyi keresztény közösség a legnehezebb megpróbáltatások idején is kitart hite mellet. Ismert, hogy a térségeben iszlám szélsőségesek számos támadást indítottak templomok, közösségi intézmények ellen, sok pap és hívő szenvedett vértanúságot.

Semjén Zsolt tájékoztatta vendégeit, hogy Magyarország kiáll az üldözött kereszténynek védelmében. Rendszeresen nyújt támogatást helyi iskolák, egészségügyi intézmények, templomok, helyreállításához, új egyházi intézmények építéséhez. Kijelentette, az üldözött keresztény közösségek mindig számíthatnak Magyarország szolidaritására. A találkozón jelen volt Sir Gordon Wavamunno, Magyarország ugandai tiszteletbeli konzulja, és Kovács Péter, Uganda magyarországi tiszteletbeli konzulja.

(Forrás: kormany.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Magyarnak lenni kötelesség és küldetés is egyúttal, hogy a nemzetet megőrizzük – mondta a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kedden Budapesten. Kijelentette: a magyar állampolgárság jár minden magyarnak, éljen bárhol a világon.

Semjén Zsolt az Egymillió című, a nemzetegyesítéssel és a magyar kereszténydemokrata politika történetével foglalkozó könyvének bemutatóján kiemelte: ő maga családja, erdélyi gyökerei okán pontosan tudja, mit jelent, ha valakit generációkon át bozgornak, hazátlannak neveznek.

A KDNP elnöke rámutatott: az állam célja és értelme, hogy a magyar nemzet fennmaradjon és az emberek életminősége javuljon. A magyar nemzet pedig akkor tud fennmaradni, ha minden nemzetrésze fennmarad – hangsúlyozta.

Ugyanakkor látni kell a reális helyzetet is: Trianon után idegen hatalmak fennhatósága alá, kisebbségi sorsba került a Kárpát-medencei magyarság egy jelentős része. Ennek okán jelentős veszélyként jelentkezik a természetes asszimiláció – mondta. Szintén veszélyforrásként jelölte meg az uniós csatlakozás utáni elvándorlást, amely főleg Romániára jellemző.

Hozzátette: száz éve az utódállamok deklarált és következetes célja a területükön lévő magyarság eltüntetése, jobb esetben beolvasztás, rosszabb esetben a fizikai elüldözés formájában.

Kitért arra is: a 2004. december 5-ei „nemzetárulás, amit Gyurcsány Ferencék csináltak” lelki Trianon volt, brutális sebeket okozott a külhoni magyarságnak, és a velünk ellenséges államok malmára hajtották a vizet.

Ahhoz, hogy a magyarság megmaradjon, szükség van egy erős, gazdaságilag stabil anyaországra, külpolitikára, öntudatos és büszke magyarságra, amely a saját nemzeti értékeit tudja, vállalja, és kiáll az egyetemes nemzeti magyarság mellett – mondta. Szükség van a hagyományos támogatási formákra is – tette hozzá, jelezve: 2010-hez képest megtízszerezték a külhoni magyaroknak juttatott támogatásokat.

Kiemelte az elszakított területeken indított gazdaságfejlesztési programokat, és azt mondta: ez jó az ott élő magyarságnak, és mivel gazdasági fejlesztést visz oda, jó a többségi nemzetnek is.

Kitért a külhoni magyar etnikai pártok és szervezetek kormányzati támogatására is, és azt mondta: az ottani magyarság megmaradása szempontjából döntő jelentőségű, hogy az adott településen magyar a polgármester vagy sem, bent van-e a magyar párt az ottani parlamentben – akár kormányon – vagy sem.

Semjén Zsolt, akivel Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke beszélgetett, a Kölcsey kör rendezvényén személyes életcéljának nevezte a kettős állampolgárság megadását.

A magyarság mindig egy volt nyelvében, kultúrájában, és Szent István óta politikai nemzet is – emelte ki. Ahhoz, hogy az asszimilációt meg lehessen állítani, illetve fordítani, kell egy nagyon erős impulzus, ami az állampolgárság megadása minden magyarnak, éljen bárhol a világon. Kijelentette: nincs A és B kategóriájú magyar, egy magyar nemzet van, ugyanaz az állampolgárság illeti meg a külhoni magyarokat is, mint az anyaországiakat.

Azzal, hogy az egyetemes magyar nemzet egy politikai listára szavazhat, kifejezhető, hogy sorsközösség vagyunk és minden magyar politikai akarata megtestesül a magyar Országgyűlésben – tette hozzá.

Azt is mondta, hogy napjainkban „manifeszt keresztényüldözés” zajlik, és kifinomult módszerekkel ez történik Európában is; emberek veszítik el állásukat, mert keresztet viselnek. Az iszlám invázió mint kés a vajba, úgy tud benyomulni Európába – jelentette ki. Az iszlám nem keresztény ellenállással találkozik, hanem egy vákuumba nyomul be, az elmúlt évtizedekben ugyanis tudatosan rombolták a keresztény civilizációt és identitást Európában – fejtegette.

A védekezés akkor lehetséges, ha mint állam megvédjük határainkat és keresztény identitásunkat, a keresztény civilizációt tudatosítjuk magunkban. Az is a keresztény civilizáció része, aki nem tartja magát hívőnek, nem jár templomba vagy bizonytalan – emelte ki Semjén Zsolt.

A hódmezővásárhelyi választást úgy értékelte: kampányhiba volt, hogy önkormányzati eredménykampányt folytattak, amikor országgyűlési előválasztási hangulat volt. Hozzátette: nem az történt, hogy a kormánypártok tábora eltűnt, hanem az ellenoldal testületileg ott volt, és olyan mozgósítást hajtott végre, hogy a bizonytalanok is elmentek.

Némileg megnőhet a részvételi szándék az ellenzék oldalán, de nincs egyenes analógia Hódmezővásárhely és a parlamenti választások között. Az élet- és az önvédelmi ösztönei ugyanis összerándultak a polgári oldalnak is, ami mozgósítani fog a kormánypárti szavazók körében is – elemezte a helyzetet. Az a magánvéleménye – folytatta -, hogy nem az ellenzéki pártok csinálják az ellenzéki politikát, hanem az ellenzéki média, az építette fel Márki-Zay Pétert is, de a pártlogikát a média nem értette meg. Napokon belül nyilvánvalóvá válik, hogy nem lesz több hódmezővásárhelyi példa – jelentette ki.

Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója a könyvet ismertetve a nemzetpolitikával összefüggésben a megtartott ígéretet hangsúlyozta, azt, hogy meglett az egymillió új magyar állampolgár a külhoni területekről. A nemzetpolitika akkor lesz valóban nemzetpolitika, ha az egész nemzetre irányul, ehhez pedig erős anyaországra, erős és vállalkozó szellemű kormányra van szükség, amely támaszt jelent a határon túl élőknek – közölte.

(Forrás: magyaridok.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

A Nemzeti Sírkert kereszténydemokrata parcellájában hajtott fejet a KDNP és Barankovics Alapítvány vezetése Zoltán bátyánk sírjánál.

Semjén Zsolt a KDNP elnöke, Latorcai János az Országos Választmány elnöke, valamint Mészáros József a Barankovics Alapítvány Kuratóriumának elnöke és kereszténydemokrata közösségünk képviselői imával és koszorúval tisztelegtek Kovács K. Zoltán emléke előtt. Felidézték áldozatos szervezői, pártépítői szolgálatát, mely nélkül ma nem teljesíthetné be a Kereszténydemokrata Néppárt, alapítójától, Barankovics Istvántól kapott küldetését.

*

Kovács K. Zoltán (1924. március 27. – 2008. március 5.) politikai pályájának három korszaka volt: az 1947-es országgyűlés, az emigráció évei, majd pedig a rendszerváltozástól 2008-ban bekövetkezett haláláig terjedő időszak. Az 1947-es országgyűlésbe a Demokrata Néppárt és az országgyűlés legfiatalabb képviselőjeként került be. 1949 februárjában emigrációba kényszerült, ahol előbb Salzburgban Barankovics István titkáraként, majd Németországban Zoltán Károly néven évtizedeken keresztül a Szabad Európa Rádió munkatársaként és a kereszténydemokrata mozgalom aktivistájaként dolgozott. 44 emigrációban eltöltött év után tért vissza Magyarországra, ahol meghatározó szerepet játszott a rendszerváltás utáni magyarországi kereszténydemokrácia szervezésében. Számos maradandó műve és meghatározó közéleti szerepe mellett Kovács K. Zoltán a Barankovics István Alapítvány létrehozója volt.

(semjenzsolt.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

A horvát-magyar az egyik legszorosabb sorsközösség a közép-európai térség történetében – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke Csurgón pénteken.

Az egykori magyarországi tengeri kikötő jelentőségéről szóló, Fiume-emléknapon tartott sajtótájékoztatón emlékeztetett rá: Horvátország és Magyarország államszövetsége Szent László király uralkodása idején kezdődött, az éppen 150 évvel ezelőtti, 1868-as horvát-magyar kiegyezés pedig a két országnak, azon belül Fiume gazdasági, kulturális fellendülésének fénykora is volt.

A magyarság a Kárpát-medencében boldog lenne, ha annak az autonómiának a töredéke megilletné, mint ami a kiegyezés után Horvátországot, horvát barátainkat megillette – jegyezte meg a Fiume Barátai Egyesületnek és a csurgói önkormányzatnak a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázumban tartott eseményén.

Kitért rá: Horvátország Antall József miniszterelnöksége idején óriási segítséget kapott önvédelmi háborújához, abban pedig, hogy az ország csatlakozhatott az Európai Unióhoz, nagy szerepe van Orbán Viktornak, aki a magyar elnökséget kihasználva „keresztülpréselte” az ország felvételét a közösségbe.

Semjén Zsolt az emléknap keretében rendezett tudományos konferencián mondott beszédében utalt rá, hogy Fiume immár 100 éve nem tartozik Magyarországhoz. Felidézte, a város az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után öt országhoz tartozott: először egy rövid életű szabad államként működött, később Olaszország, a Harmadik Birodalom, Jugoszlávia, majd Horvátország része lett.

Fiumét 1910-ben még 6500 magyar lakta, számuk 1925-re 1100-ra, mára néhány százra csökkent – tette hozzá.

Szólt arról, hogy a belváros a monarchia hangulatát idézi és tele van magyar emlékekkel. Példaként a kormányzópalotát, a régi raktárépületeket, Baross Gábor „vasminszter” emléktábláját, a Budapest nevét viselő rakpartszakaszt, s egyebek mellett a magyar felirattal ellátott kikötői vasbakokat említette.

Szászfalvi László kereszténydemokrata országgyűlési képviselő arról szólt, hogy az elmúlt évszázadok bizonyították: a horvát és a magyar nép mindig barátságot ápolt. Erre épülnek azok a határ menti együttműködések, amelyek célja kihasználni a közös múltban, kultúrában, természeti értékekben rejlő lehetőségeket.

Hozzáfűzte, mindkét ország kiemelten kezeli a Dráva menti területek fejlesztését, emellett fontosnak tartják a mindennapi kapcsolattartást a határ közelében működő intézmények, a horvát és magyar lakosság kapcsolattartását.

Neszményi Zsolt Somogy megyei kormánymegbízott azt hangoztatta, hogy Magyarország, azon belül Somogy megye igyekszik mindent megtenni a Fiuméban élő magyarság megmaradásáért, Füstös János (Fidesz-KDNP), Csurgó polgármestere pedig felidézte, hogy a város gimnáziumába egykor fiumei diákok is jártak, köszönhetően a Budapest-Csurgó-Gyékényes-Rijeka vasútvonal átadásának is.

Inkei-Farkas Márton, a Fiume Barátai Egyesület ügyvezetője azt mondta, a 2016-ban, Pécsett alakult szervezet szerint Fiume közös örökség, a magyar, a horvát és az olasz identitás része, megőrzését kiemelt feladatnak tekintik. Szeretnének Fiuméval kapcsolatos tudományos kutatások támogatni, továbbá elérni, hogy a városban magyar konzulátus működhessen, magyar ház nyílhasson.

Az ügyvezető az MTI-nek azt mondta: ma már kevesen tudják, hogy Fiume mennyire fontos volt Magyarországnak: azért, hogy „kijusson a tengerhez”, egykor három megyét engedett át cserébe Horvátországnak.

 +

„Fiumét szeretni kell”

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszéde a csurgói Fiume-emléknapon

„Rakpartodon pihenni nem tudó
Emberraj, életzaj; — dicső zene!
Ipar, munka szerszáminak zaja!
Melynél nincsen dicsőbb harmónia.
S nincs többé nyelvviszály; rég elfeledték!
Dolgátul arra senki rá nem ér.
Százféle nyelven szól, s megérti egymást.”

Tisztelt Konferencia!

Köszönöm megtisztelő felkérésüket a Fiume emléknap fővédnöki tisztére. Mondanivalómat Jókai Üdv Fiumének verséből vett részlettel kezdtem, amivel jeles írónk a fiumei városi színházban első alkalommal fellépő magyar színtársulat előadását köszöntötte.

Jókai több szállal kötődött a kikötővároshoz. Fogadott unokája, Jókai Róza a város dómjában, a Szent Vitus templomban tartotta esküvőjét Feszty Árpáddal. Országgyűlési beszédeiben többször dicsérte a lendületes iparosítást, és elismeréssel szólt a város autonómiájáról. Az író tisztában volt a Monarchia, illetve a Magyar Királyság tengeri kapujának rendkívüli gazdasági, kulturális jelentőségével. Köszöntő versében is a több nemzetiség lakta város harmonikus életére utal, amely biztosítéka az ott élők jólétének.

Skultéty Csaba, a Szabad Európa Rádió polihisztor szerkesztője Fiume emlékezete címmel 2009-ben kiállítást rendezett az Országos Széchenyi Könyvtárban, amit további tíz városban, köztük Fiumében is bemutattak. A kiállítás katalógusának bevezetőjében a város akkori horvát polgármestere, Vojko Obersnel egy XIX. század közepén megjelent francia utazó leírásából idéz: „Fiume olyan magyar város, melyben olaszul beszélő horvátok élnek.” Skultéty kicsit ironikusan meg is jegyezte: ha ő írta volna ezt, akkoriban jócskán nacionalistának titulálták volna.

Jókai 1881 szeptemberében látogatott Fiumébe, ahol a város polgármestere Giovanni de Ciotta fogadta az írót, aki az akkori Európa szállóban szállt meg. A látogatás emlékére, a ma már hivatalként működő épület falára 2014-ben az eseményt megörökítő emléktábla került.

Csak mint érdekesség jegyzem meg, a város is szívébe zárta Jókait. Írói munkásságának ötvenedik évfordulóján külön megemlékezéseket tartottak. Igaz, a város lakóinak mindössze 6%-a volt magyar, de a százkötetes életmű díszkiadására tizenheten fizettek elő.

Immár száz éve annak, hogy Fiume nem tartozik hazánkhoz. Huszadik századi története igencsak változatosnak mondható, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után további öt ország területéhez tartozott. Először egy rövid életű Fiumei Szabadállam jött létre, ahol még a magyar nyelv is hivatalos volt. 1924-től Olaszország, aztán a Harmadik Birodalom, majd Jugoszlávia, végül Horvátország része lett. 1910-ben még 6.500 magyar lakta a várost, de ez a szám 1925-re már 1.100-ra csökkent. Igaz a város lakói a száz év alatt szinte teljesen kicserélődtek, a magyarság száma néhány száz főre tehető.

De ha sétára indulunk a városban, egyre-másra tűnnek elő a magyar emlékek. A Belváros épületei a Monarchia hangulatát idézik. Mindenekelőtt a Hauszmann Alajos tervei alapján épült kormányzói palota. Ma Tengerészeti és Történelmi Múzeum, aminek falairól a kormányzók arcképei néznek a látogatókra, a megfestett hajókölteményeken pedig ott lobog a magyar zászló.

A kikötőben sikerült megőrizni a régi raktárakat, melyek a Monarchia első vasbeton épületei voltak. Baross Gábornak elévülhetetlen szerepe volt a vasúton túl a kikötő és a hajógyár építésében. Itt készült többek között a Szent István csatahajó, a Monarchia flottájának büszkesége. A vasminiszter emléktáblája megtalálható a Transzadria Székház falán, sőt az ő nevét vette fel az itt működő magyar egyesület is.

Van egy Budapest nevét viselő rakpartszakasz, de mindennél beszédesebb a kikötői vasbakokon a magyar felirat.
Fiume kapcsán okvetlenül beszélnünk kell a magyar-horvát kiegyezésről, annál is inkább mivel idén lesz százötven éve, hogy két éves tárgyalás után végül a két országgyűlés megállapodást kötött az államközösség fönntartására. Az érdemi tárgyalások az 1867-es kiegyezés után kezdődtek, okvetlenül szabályozni kellett a szabadságharc bukása utáni bizonytalan közjogi kapcsolatot. A Magyar Országgyűlés június 25-én fogadta el az egyezményt, az 1868. évi XXX. törvényben, amit az uralkodó november 17-én szentesített.

A törvény a Pragmatica Sanctioból lett levezetve. A magyar koronázás Horvátországra is érvényes. Magyarország és Horvátország egy államközösséget alkot egyfelől más országokkal, másfelől a Monarchia többi részeivel szemben. Az államon belül pedig Horvát-Szlavónország külön territóriummal bíró politikai nemzet lett.

Az egyezség a horvátok részére teljes belügyi autonómiát biztosított. Hivatalos nyelv lett a horvát, az igazságszolgáltatás, a közigazgatás, a vallás és közoktatásügy teljes mértékben a zágrábi kormány hatáskörébe került, az adók 45%-a maradt helyben. A horvát honvédségnél horvát lett a vezényleti nyelv.

Közös ügy maradt az udvartartás költsége, a véderő, az újoncállítás. A zágrábi kormányt a bán vezette, a magyar kormányban külön horvát-dalmát-szlavón tárca nélküli miniszter volt, aki a két ország kapcsolatáért volt felelős. A Szábor, a horvát országgyűlés 42 képviselőt delegált a Magyar Országgyűlésbe.

A XIX. századi nemzeti törekvések, majd a horvát–magyar kiegyezés megítélésében a két ország történészei nincsenek mindenben közös véleményen. Igaz, akkor Európában páratlan belügyi autonómia jött létre – megjegyzem ma is irigylésre méltó – de a horvát nemzeti, önállósági törekvések is felerősödtek. Sérelmezték, hogy Dalmácia továbbra is Ausztria része maradt, Fiume pedig a magyar koronához csatolt testként a magyar kormány fennhatósága alá tartozott, amit a törvényben is szentesítettek. Bár az utóbbi években több szó esik arról, hogy például 1868 után állt növekvő pályára a horvát gazdaság.

Miroslav Krleza, a világhírű horvát író találóan ír a magyar és a horvát nép történelméről: a két nép között a történelem során annyi probléma adódott, hogy arról könyveket lehetne írni. De a magyarokat és a horvátokat oly sok minden köti össze a történelemben, hogy arról egy egész könyvtárnyi irodalom szól!

A XX. század háborúi, vérzivataros évei tragikus veszteségeket okoztak – az akkorra már közjogilag is különvált – mindkét ország népeinek. De a kilencvenes években újra egymásra talált a két nemzet. Antall József és kormánya az elsők között ismerte el Horvátország függetlenségét, önvédő harcában is nagy jelentőségű segítséget nyújtott. A XXI. században pedig az Orbán-kormány határozottan segítette szomszédunk európai uniós csatlakozását.

Fiume ma Horvátország legnagyobb kikötője. A város virágkora, fejlődése a Monarchia idején érte el csúcspontját. Idáig futott a Déli vasút, korszerű kikötő épült, a hajógyár nagy kapacitással működött. A városban óriási építkezések indultak, a historizmus és szecesszió épületeiben mai napig gyönyörködhetünk, ahogy kiemelkednek a későbbi olasz funkcionalista, és a jugoszláv időket idéző szocreál házak tömegéből.

Fiumét szeretni kell, ahogy tette ezt legnagyobb írónk is. Befejezésként visszatérnék verséhez, ahogy Magyarország és a város kapcsolatáról ír:

„…a szerelem Közted és közöttünk,
Miként a kőr, s a tenger végtelen!”

(Forrás: kdnp.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Évente közel százezer madarat ér halálos áramütés Magyarországon, amelyek természetvédelmi értéke megközelíti az egymilliárd forintot, de eszmei értékük ennél sokkal magasabb lehet, ezért is szükséges védelmük – hívta fel a figyelmet Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes hétfőn sajtótájékoztatón.

A légvezetékek földkábeles kiváltásáról szóló Akadálymentes égbolt megállapodást tíz évvel ezelőtt írta alá az akkori három magyarországi áramszolgáltató a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériummal (KvVM), valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel (MME).

Semjén Zsolt igazi hungarikumnak nevezte, hogy az 1900-as évek elejétől törvényi szinten védik az országban a madarakat. Megjegyezte, hogy míg 1940-ben 8000 gólya élt az országban, 1980-ra számuk – egyebek mellett az áramütések következtében – 4000-re csökkent. A védelmi intézkedéseknek köszönhetően azonban a populáció azóta 5000-re bővült, ami jelzi az intézkedések szükségességét – tette hozzá.

Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter korszakos jelentőségűnek nevezte a tíz évvel ezelőtti Akadálymentes égbolt-megállapodást, amelyben a környezetvédelmi tárca, az áramszolgáltatók és a madárvédők megállapodtak abban, hogy megpróbálják kiváltani a madarak életét veszélyeztető technológiákat. Szavai szerint az elmúlt tíz évben jelentős volt az előrelépés ezen a területen. Ismertette, hogy 3500 kilométer hosszú szakaszt tettek védetté a szolgáltatók az áramütés ellen, 120 kilométernyi légkábelt cseréltek földkábelre és 2724 darab láthatósági eszközt helyeztek ki együttműködve a nemzeti parkokkal és a madártani egyesületekkel.

(Forrás: MTI)

Magyarországnak a világkereszténységen belüli kötelességeiről és feladatairól is tárgyalt Mar Abrisz Juhana erbíli püspökkel Orbán Viktor miniszterelnök és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke csütörtökön az Országházban.

A megbeszélésen – amelyen részt vett Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere is – megállapították: Magyarország és Európa keresztény alapjainak megerősítése nem lehetséges anélkül, hogy ne törődnénk az ősi, keleti keresztény közösségekkel.

Magyarország nem személytelenül akar segíteni az üldözött keleti keresztényeknek, ezért döntött úgy, hogy nem a nagy nemzetközi szervezeteken keresztül segít, hanem közvetlenül a bajban lévő közösségeket támogatja. Az elmúlt időszak eredményei megmutatták: sikeres és ma már sokak által követett megoldás, hogy nem a bajt hozzuk hozzánk, hanem a segítséget visszük oda, ahol az emberek nélkülözéstől és üldöztetéstől szenvednek. A magyar támogatás már eddig is sok ezer közel-keleti keresztényt segített hozzá ahhoz, hogy szülőföldjén maradhasson, és ne kelljen a menekültek életét élnie.

(Forrás: MTI)