Üdvözöljük a Magyar Országgyűlés mai döntését, mely szerint október 16-át a magyar-székely összetartozás napjává nyilvánította. Az agyagfalvi nemzetgyűlés kezdetének dátumát választották az összetartozás napjává, egy olyan emlékezetes történelmi pillanatot, amely a magyar nemzet egységét, a megkérdőjelezhetetlen nemzeti összetartozást igazolja.
Az 1848. október 16–18-án Agyagfalván megtartott székely nagygyűlésen mondta ki a mintegy 60 000 egybegyűlt, hogy kiállnak a magyar kormány mellett. Az agyagfalvi gyűlés jelentette tehát a székely népfelkelés kezdetét, a székelység csatlakozását az 1848–49-es szabadságharchoz.
170 évvel később a Magyar Országgyűlés tagjai mondják ki, hogy összetartozunk, az országhatárok ugyan elválasztanak, de nemzeti ügyeink közösek. Mindannyian ugyanazt akarjuk: jobban élni szülőföldünkön. Nekünk a szülőföld Székelyföld, itt vagyunk otthon és itt építünk jövőt. Elégtétellel tölt el, hogy ezirányú törekvéseinket egy erős magyar állam támogatja, szóval és cselekedettel is mellettünk áll, megerősítve bennünket mindennapi küzdelmeinkben.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere
(semjenzsolt.hu)
Felbecsülhetetlen látképgyűjtemény
2018. december 11.
Ossza meg ismerőseivel!
Erdély településeinek 1544 és 1800 között készült grafikus ábrázolásait gyűjti egybe és mutatja be Szalai Béla Iconographia locorum Transsylvaniae címmel magyar, román és angol nyelven megjelent kötete, melynek magyarországi bemutatóját hétfőn tartották a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) könyvtárában. A könyvbemutatón részt vett Semjén Zsolt nemzetpolitikáért is felelős miniszterelnök-helyettes.
A könyvet ismertető Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke kiemelte: Szalai Béla munkája felbecsülhetetlen látképgyűjtemény, ezenfelül egyedülálló katalógusa Erdély ikonográfiájának. A szerző az Erdély településeit ábrázoló látképeket, hadi rajzokat, festményeket, adományleveleket, emlékérmeket, emléklapokat, céhleveleket gyűjtötte össze, azonosította be, rendszerezte és magyarázta meg. Összesen 65 település 650 felkutatott és részletesen leírt ábrázolása szerepel a könyvben – mondta.
Tamás Sándor beszélt arról is, hogy az ábrázolások többsége valamilyen hadi eseményhez köthető, hiszen akkoriban egy település akkor vált fontossá, ha hadi jelentősége volt. Ezért készült a legtöbb látkép Nagyváradról – tette hozzá. Megjegyezte: a képek mellett fontos történelmi források a rajzokon lévő címek is, hiszen az, hogy a latin mellett melyik nyelvet használták, jelzi Erdély korabeli etnikai összetételét.
Monok István, az MTA Könyvtárának főigazgatója a szerzőt méltatva hangsúlyozta, hogy a mérnöki pontosság és a humán szakember felelősségtudata egyszerre jellemzi munkáját.
Szalai Béla gyűjtőmunkája során egyrészt teljességre törekedett, másrészt a könyv mutatórendszerével jól használható, logikusan fölépített kötetet készített. A könyvtárigazgató kitért arra is: egy-egy kép leírása mögött olykor hetek munkája, máskor több évig tartó levelezés áll, ha tehát egy kép alatt az olvasható, hogy a metszet készítője ismeretlen, az olvasó biztos lehet abban, hogy ezt az állítást évekig tartó munka előzte meg.
Szalai Béla arról beszélt: a könyvben szerepel 100 képleírás, amelyhez kép nem tartozik, mert a hasonló ábrázolások közül a “legmutatósabbakat” válogatta be kötetébe. Arról is beszélt, hogy a hatalmas adatbázis nem lehet teljes, hiszen biztosan sok kép előkerül még. Hangsúlyozta: egy-egy kutató elszigetelt munkája mellett szükség lenne arra is, hogy a magyar múlt tárgyi emlékeinek gyűjtése és őrzése ugyanolyan intézményes keretek között működjön, ahogyan a könyvtáros és levéltáros szakma alkotóközössége dolgozik.
A könyv az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában program keretében készült, a 380 oldalas színes kötet az ArtPrinter Könyvkiadó, a Székely Nemzeti Múzeum és a kolozsvári Iskolaalapítvány közös gondozásban jelent meg. A könyvbemutatón részt vett mások mellett Semjén Zsolt nemzetpolitikáért is felelős miniszterelnök-helyettes; Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke; Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára; Jeszenszky Géza volt külügyminiszter és Szili Katalin miniszterelnöki megbízott.
(Forrás: MTI)
A májusi EP-választásnak komoly tétje van
2018. december 03.
Ossza meg ismerőseivel!
Szombaton ülésezett a KDNP Országos Választmánya. Az eseményen felszólalók megerősítették, hogy Magyarország és Európa keresztény gyökereinek, a nemzetállamok sajátos karakterjegyeinek megőrzése jelenleg egyedül a kereszténydemokrata politika alapjain lehetséges. A 2019-es év feladatairól szólva Semjén Zsolt pártelnök kijelentette: a májusi EP-választásnak komoly tétje van Európa és hazánk jövője szempontjából.
Latorcai János, a Kereszténydemokrata Néppárt Országos Választmányának elnöke, az Országgyűlés alelnöke rávilágított arra, hogy a keresztény világnézeti alapú politizálás sikerének egyik legfőbb záloga a személyes hitelesség, aminek mércéje éppen ebben a politikai közösségben a legmagasabb. Latorcai János szerint képesnek kell lenni mindenkinek a megszólítására, akinek fontos a keresztény kulturális értékek megtartása és az európai nemzetek jövője.
Harrach Péterfrakcióvezető köszöntőjében bemutatta a választások után alakult új parlamenti képviselőcsoport elmúlt időszakban végzett munkáját. Említést tett a képviselők parlamenti felszólalásaiban érintett főbb témákról. A kereszténydemokrata társadalmi kapcsolatok erősítése érdekében tett lépések mellett kiemelte a közösségi médiumokon keresztüli kommunikáció egyre aktívabb használatát is.
Semjén Zsoltpártelnök, miniszterelnök-helyettes a legfontosabb aktuálpolitikai kérdéseket ismertető beszédében kifejtette, hogy a hazánkat kormányzó pártszövetség stabil világnézeti alapjait, a történelmi kereszténydemokrata eszmeiséghez való kötődését a KDNP hivatott biztosítani. A párt politikusai és szakemberei fontos területeken vesznek részt a gyermekes családok megerősítését, az ország biztonságát kiemelten kezelő kormányzati munkában.
Ezzel hozzájárulnak a korunk legfontosabb kihívásaira adott, Európa többi országa számára is példamutató megoldások kidolgozásához. A 2019-es év feladatairól szólva a miniszterelnök-helyettes kiemelte, hogy a májusi EP-választásnak komoly tétje van Európa és hazánk jövője szempontjából.
Az őszi önkormányzati választások kapcsán a megyei közgyűlésekben, nagyvárosokban és kisebb településeken egyaránt szép számmal tevékenykedő KDNP-s politikusok lehetőségeiről is beszélt.
A közel háromszáz fő részvételével zajló esemény zárásaként Nacsa Lőrinc IKSZ-elnök felhívta a figyelmet a politikába csak most bekapcsolódó fiatalabb nemzedék közéletbe való bevonásának fontosságára. Az ifjú kereszténydemokraták vezetője külön hangsúlyozta a családokkal foglalkozó nemzeti konzultáción való részvétel jelentőségét.
A kereszténydemokrácia mint (nem csak) politikai eszmerendszer egyre inkább a magyar közélet gyújtópontjába kerül, mégsem született róla az utóbbi időben széleskörű érdeklődésre számot tartó összefoglaló írás. Annál feltűnőbb ez a hiány, mert Nyugat- és Közép-Kelet Európában egész mást értenek ezen a fogalmon: Marx és Fidel Castro piedesztálra emelése bajosan fér össze Mindszenty József vagy Márton Áron örökségével. Ezt a szellemi, ideológiai hiányt hivatott pótolni Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnökének most megjelent könyve.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem önálló kötetet tart a kezében az olvasó, hanem korábbi könyvek (szám szerint 8 darab) letisztult kivonatát. A szellemes, tömör fragmentumok − amelyek mindegyike önmagában megálló, külön-külön is értelmezhető „eszmei szikra” − egy végtelen tágas gondolati univerzumra nyitnak ablakot. Szent István, Szent László, Mátyás, Széchenyi, Pázmány, Arany János és Bartók, Mindszenty és Szent II. János Pál pápa − határon túli magyarok állampolgársága és szavazati joga − MSZP, SZDSZ, NATO, ENSZ − az Önmagát Gondoló Gondolat és Bill Clinton reggelije jól megférnek egymás mellett. Egyéni gondolatok és élmények színes kavalkádja ez a könyv, amelyből ugyanakkor egy koherens − a mai felületes, rohanó világban már-már sziklaszilárdnak tűnő − világnézet bontakozik ki.
Semjén Zsolt, a pragmatikus és sikeres politikus − művei alapján − korunk egy figyelemre méltó, eredeti gondolkodója. Könyvéből az is megérthető, hogyan vált a KDNP mint világnézeti párt és a Fidesz mint néppárt lojális szövetsége az európai politikai színtér megkerülhetetlen tényezőjévé. Ez a megújuló kereszténydemokrácia, amit lehet szeretni vagy nem szeretni, de senkit nem hagy hidegen. Végül, de nem utolsósorban: a könyv önmagában, irodalmi értékeinél fogva is élvezetes és hasznos olvasmány.
Kedvcsinálóul szerepeljen itt a kötet Barsi Balázs ferences teológus által írt előszava is:
A J Á N L Á S
“Számomra ennek a remek szellemi sűrítménynek a középpontja egy mellékesnek tűnő szóváltásból lett nyilvánvaló. Középpont alatt azt értem, ahol megragadva ennek az írásnak a lényegi üzenetét – megérthető a keresztény politikus prófétai küldetése.
Tessék figyelmesen elolvasni a 6. pontot. Az egész írásban sehol nem említtetik ma élő ember neve, csak itt.
A szerző megtisztelő módon filozófusnak nevezi azt, aki őt azért támadta meg, mert a parlamentben kiejtette ezt a szót, hogy „bűn”. A filozófusnő szerint ez keresztény fogalom; a templomban használható, de nem a parlamentben.
Nem hallott Hitlerről, Sztálinról? Valóban csak a templomban lehetne bűnnek nevezni azt, amit ők tettek?
Az más kérdés, hogy a filozófusnő mivel gondolkodik, tudja, hogy a bűn Istennel van kapcsolatban. Isten ugyanis az egész erkölcsi rend végső forrása. Ám Isten jelen van „földön és égen”, nemcsak a templomban. Ha egy Isten-semleges parlamentet akarunk, olyat ahol a bűn szót ki sem szabad ejteni, akkor ezzel együtt egy Isten-semleges közéletet is akarunk. Ha ez azt jelenti, hogy a parlamentet ne uralja egyetlen vallás sem, abból nem következik, hogy az Isten-semleges vallás viszont uralhatja.
Az Isten-semlegesség igenis vallás, és egyedül ez a vallás akarja befogni ma a keresztény ember száját, hogy ki ne mondja azt a szót, ami az ember tragédiáját jelenti: a bűnt.
Miért csap át az Isten-semleges vallás a relativizmus diktatúrájába? Mert nem hisz a megváltásban, nem ismeri Isten szeretetét és az ebből a szeretetből fakadó irgalmasságot, amelyet minden vallás megsejtett, ám csak Jézus Krisztusban lett egészen nyilvánvaló. Ez a filozófusnő nem figyel oda a bűn szóval összefüggő másik szóra: a bocsánatra. Természetesen ehhez egy harmadik fogalom is társul: a megtérés; a bűn elítélése, megbocsátása Isten által és odafordulás a másik emberhez.
Hogy miért Jézus Krisztusban lett nyilvánvalóvá, hogy Isten maga a szeretet és irgalom, azt ezen írás 96. pontjában ragadhatjuk meg, ahol a szerző Szent Ágoston nyomán Isten szentháromságos misztériumát szemléli.
Egy egyszemélyű Isten hogy tudna szeretni? Nem lenne az szeretet, ha „kifelé”, a teremtett ember felé szeretetet mutatna, de benső isteni életében nem ismerné a szeretetet. Fontoljuk meg: nemcsak azt írja Szent János, hogy „a szeretet Istentől való” (1 Jn 4,7), hanem azt is: „szeretet az Isten” (1 Jn 4,16).
A Szentírás egyik központi fogalma az emberi személy. Ez a fogalom a krisztológiai viták szinte „mellékterméke”. Enélkül Európa nincs! Az úgynevezett fölvilágosodás sincs!
Ha Isten az ő képére teremtette az embert, vagyis személynek, akkor ez azt jelenti, hogy Ő is személy, valaki és nem valami. „Én” pedig nincs „te” nélkül. Az egész emberi élet a Szentháromság kinyilatkoztatásában teljesül be. Ám ezt a kinyilatkoztatást el lehet fogadni, és akkor minden tudtul adatik nekünk, vagy el lehet vetni. Azt azonban nem lehet állítani, hogy nem az ember legmélyebb és egyetlen kérdésére, szenvedésére, a szeretetvágyra válaszol.
Ha valakiben (éppen keresztény emberben) felmerülne az a kétely, hogy itt ez a politikus filozofál és teologizál, akkor újra olvassa el ezt az egész írást: melyik politikai rendszer mögött nem volt filozófia? Csak téves, emberellenes filozófia volt a XX. századi nagy politikai rendszerek mozgatója.
A 6. pontban a vádoló filozófusnő maga is egy teljesen téves és mára megbukott filozófia rabja.
Hogy világosan lássuk a filozófusnő felháborodásának okát, a filozófiai hátteret kell keresnünk. Megtaláljuk azt XVI. Benedek „Hit, igazság, tolerancia” c. művében ahol összefoglalja Jan Assmann művét[1]. Jan Assmann három dolgot állít:
– Mózes vezette be (illetve általa a kinyilatkoztató Isten – mondanánk mi) a vallások világába az „igazság” fogalmát. Az igazság, szerinte, eredetileg nem volt vallási kategória. Ezzel viszont minden más vallás bálványimádásnak lett minősítve.
– Második állítása, hogy az ókori istenek (és vallások) felcserélhetők voltak (átjárhatóság, határnélküliség, keverhetőség), ezért az emberek békében éltek.
– Harmadik állítása, hogy mivel az igazság kérdése kapcsolatban van a jó kérdésével (ebben igaza van), az igazság fogalmával együtt megjelent a bűn fogalma, ami szerinte az ókori vallásokban addig nem volt jelen. Az ókori pogány ember nagy lelki békében élt.
XVI. Benedek leleplezi ezen állítások hazugságát, és ezzel rámutat arra, hogy már a múlt század vége felé (meg előbb is) milyen hatalmas „érzékenyítésbe” kezdtek egyes filozófusok a globalista világnézet érdekében és annak világuralmi megvalósításáért.
Végül Jan Assmann azt javasolja: csináljuk vissza a húsvétot, az egyiptomi kivonulást és akkor megvalósul egy globális szép, új világ. Ezzel szemben a pápa állítja, hogy az igazság fogalmát már a görög filozófusok is bevezették az ember egész életére vonatkozóan, tehát a vallásra vonatkozóan is.
Az sem igaz, hogy a felcserélhető, összekeverhető pogány vallások világában béke volt. Sőt még csak ott volt háború, az istenek háborúja, amelynek az ember tehetetlen áldozata volt.
A legnagyobb hazugság azonban a következő: az ősi vallások nem ismerték a bűn fogalmát. Annyira ismerték, hogy állandóan kiengesztelő áldozatokat mutattak be az isteneknek. Bűn fogalmuk nem csupán vallási volt, hanem az emberi létezés teljességét átfogó alapfogalom.
Igen hasznos látni a mai globalista filozófusok és filozófusnők tiltakozásának szellemi hátterét és indítékaikat, amikor a keresztények keresztény megnyilatkozásait ki akarják iktatni a politikából.
A Magyar Katolikus Püspöki Kar ezen írás szerzőjét Pro Ecclesia Hungariae kitüntetéssel, Szent II. János Pál pápa pedig a Nagy Szent Gergely Renddel és a Szent Szilveszter Pápa Rend nagykeresztjével jutalmazta. Erre hivatkozva is ajánlom, kérem a papi szemináriumokat, a katolikus egyetemeket és főiskolákat, hogy ez az összefoglaló írás legyen az oktatás szerves része. Ajánlom minden kereszténynek. Ezt áttanulmányozva egy egyetemi szemesztert végez el az ember. Ajánlom a 6. pontban megnevezett filozófusnőnek és minden gondolkodó, de a kereszténységtől idegenkedő honfitársamnak. Nekik is joguk van tudni, hogy a Katolikus Egyház mit tanít. Nem kell kitalálni ezt a tanítást, vagy hiteltelen politikailag korrektül beszélő keresztényektől megtudniuk, hiszen azok nem tisztelik meg az Egyházon kívül állókat az Egyház belső igazságával, hanem hízelegvén nekik egyfajta gyanús keveréket tálalnak föl.
Fr. Barsi Balázs OFM
[1] Jan Assmann, „Moses der Agypter”, Benberg 1998. 160–172. oldal”
(semjenzsolt.hu)
Emlékhelyeink az összetartozás jelképei
2018. november 21.
Ossza meg ismerőseivel!
Történelmi emlékhelyeink gondozása, ápolása, emlékeink megőrzése közfeladat – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a XVII. Országos Kegyeleti Konferencián szerdán az Országházban.
Semjén Zsolt a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) rendezvényén rámutatott: ennek jelentőségét ismerte el a kormány, amikor a kegyeleti bizottság számára több új feladatot jelölt ki.
Kitért arra, hogy az Országgyűlés az elmúlt időszakban 17 nemzeti és 52 történelmi emlékhelyet hozott létre, a bizottság neve Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságra változott, valamint létrejött a Nemzeti Örökség Intézete, amelynek feladata – túl a műemlékileg védett temetők működtetésén és az országosan mintegy hatezer síremléket számoló nemzeti sírkert védelmén – a nemzeti emlékezet ápolása lett.
A NÖRI létrehozása óta eltelt esztendők eseményei bizonyítják, hogy az intézet “felnőtt a feladathoz” – mondta Semjén Zsolt.
Szólt arról, hogy a trianoni döntés után az utódállamok szinte versengve estek neki mindazoknak az alkotásoknak, amelyek a magyarságra emlékeztettek. A legnagyobb szálkák a szemükben az ezredéves emlékhelyek, a ’48-as emlékművek és a Kossuth-szobrok voltak, és a mai napig nem tudni egészen pontosan, melyek azok az emlékek, amelyek ennek a barbár rongálásnak az idején megsemmisültek.
Hozzátette: volt egy rövid időszak még a II. világháború idején a visszacsatolt területeken, amikor sikerült néhány oszlopot, emlékművet és szobrot visszaállítani, aztán jött 1945, és a helyzet tovább rosszabbodott.
“Ekkor már nemcsak a nacionalista szellemtől vezérelve lerombolt, határon túlra került szobrok miatt kellett sírnunk, hanem az anyaországiakért is. A magyarság szellemiségétől idegen módon, osztályharcos szellemmel pusztították a szobrokat” – fogalmazott.
Rámutatott: az, hogy az emlékek rongálása mennyire idegen a magyar lélektől, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy hazánkban az “ellenséges emlékműveket” soha semmilyen bántódás nem érte. Az 1848-49-es szabadságharc osztrák és orosz katonáinak sírjait és emlékműveit a mai napig ápoljuk, kegyelettel gondozzuk a világháború vége felé Budapestet bombázó angol és amerikai pilóták sírjait, és súlyt helyezünk arra, hogy az országunkat megszálló német és szovjet katonák nyughelyei rendben legyenek – sorolta.
“Úgy tartjuk ugyanis, hogy az ellenség csak addig ellenség, míg fegyver van a kezében. Ha megsebesül vagy fogságba esik, már csak ember, ha elesik: áldozat” – fogalmazott, kiemelve: egy nagykorú nemzet “nem lehet hullagyalázó”, hogy ellenségein holtában is bosszút álljon.
Semjén Zsolt azt kérte, tekintsünk emlékhelyeinkre mint az összetartozás jelképeire, vezessük rá az utánunk következő nemzedékeket arra, hogy az elődeink által ránk hagyott ünnepekben rejlenek a nemzet tartalékai. Őrizzük meg őket – mert erőt, büszkeséget és tanulságot jelentenek – a jövő számára – mondta a miniszterelnök-helyettes.
Radnainé Fogarasi Katalin, a NÖRI főigazgatója úgy fogalmazott: az emlékezet megőrzése magánemberként és közösségi emberként, magyarként egyaránt kötelességünk.
Kötelességünk szűkebb és tágabb értelemben vett környezetünk múltját megőrizni, hogy mindannyian megértsük a jelenünket, és közösen, saját nemzetünk jövőjén munkálkodhassunk – tette hozzá.
Kitért arra, hogy 2018-ban csaknem egymilliárd forintot fordítottak a Salgótarjáni utcai zsidó temető sírhelyeinek megújítására, és mintegy 1,2 milliárdot a Fiumei úti sírkertben végzett munkálatokra. Utóbbiról szólva azt mondta, az több mint egy temető: szoborpark, amelyre rendkívül büszkék.
A főigazgató az elmúlt 5 év egyik legnagyobb eredményének nevezte, hogy elkészült a Nemzeti Gyászparcella adatbázisa, a 21. századi elvárásoknak megfelelő interaktív tartalommal.
Kitért a NÖRI-füzetekre is, amelyek a nemzeti és történelmi emlékhelyeket, a nemzeti sírkertet, valamint a kiemelt műemlékeket dolgozzák fel, mutatják be. Beszámolt arról is, hogy idén jelent meg az a hiánypótló tudományos munka, amely teljességre törekedve mutatja be a 170 éves Fiumei úti sírkert nevezetes síremlékeit, a kötetbe a korábbi tudományos kiadványoknál lényegesen több, összesen csaknem hatezer sírhely került be.
A következőkben teljes terjedelmében közöljük Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszédét.
“Tisztelt Boross Péter Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Konferencia!
Hölgyeim és Uraim!
Történelmi emlékhelyeink gondozása, ápolása, emlékeink megőrzése közfeladat. Ennek jelentőségét ismerte el a kormány, amikor a Kegyeleti Bizottság számára több új feladatot jelölt ki. Az Országgyűlés az elmúlt időszakban 17 nemzeti és 52 történelmi emlékhelyet hozott létre. A bizottság neve Emlékhely és Kegyeleti Bizottságra változott, és létrejött a Nemzeti Örökség Intézete, aminek feladata – túl a műemlékileg védett temetők működtetésén és az országosan mintegy 6000 síremléket számoló nemzeti sírkert védelmén – a nemzeti emlékezet ápolása lett.
A NÖRi létrehozása óta eltelt esztendők eseményei bizonyítják, hogy az intézet felnőtt a feladathoz, komoly munkára vállalkozna, aki megpróbálná összegezni az általuk szervezett megemlékezéseket, ünnepségeket.
Hölgyei és Uraim!
Az I. világháború befejezésének centenáriuma jó alkalmat kínál, hogy kitekintést tegyünk a szomszéd államokba, mi is a sorsa ottani emlékeinknek.
A trianoni döntés után az utódállamok szinte versengve estek neki mindazoknak az alkotásoknak, amelyek a magyarságra emlékeztettek. A legnagyobb szálka a szemükben az ezredéves emlékhelyek, a 48-as emlékművek és a Kossuth-szobrok voltak. A mai napig nem tudjuk egészen pontosan, hogy melyek azok az emlékek, amelyek ennek a barbár rongálásnak az idején megsemmisültek.
Volt egy rövid időszak még a II. világháború idején a visszacsatolt területeken, ahol sikerült néhány oszlopot, emlékművet és szobrot visszaállítani. Aztán jött 1945, és a helyzet tovább rosszabbodott. Ekkor már nemcsak a nacionalista szellemtől vezérelve lerombolt, határon túlra került szobrok miatt kellett sírnunk, hanem az anyaországiakért is. A magyarság szellemiségétől idegen módon, osztályharcos szellemmel pusztították a szobrokat.
Hogy az emlékek rongálása mennyire idegen a magyar lélektől, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy hazánkban az ellenséges emlékműveket soha semmilyen bántódás nem érte. Tekintsünk például Erdélyre, ahol a Segesvár mellett Szkarjatyin marsallnak, vagy Gyulafehérvárott Losenau ezredesnek, a vár osztrák védőjének az emlékművét a magyar időkben nem rombolták le, és ha ezek ma valamiért porladnak, annak csak az enyészet és az oda nem figyelés az oka. De vannak magyarországi példák is: az 1848–49-es szabadságharc osztrák és orosz katonáinak sírjait és emlékműveit a mai napig ápoljuk.
Kegyelettel gondozzuk a világháború vége felé Budapestet bombázó angol és amerikai pilóták sírjait, és súlyt helyezünk arra, hogy az országunkat megszálló német és szovjet katonák nyughelyei rendben legyenek. Úgy tartjuk ugyanis, hogy az ellenség csak addig ellenség, míg fegyver van a kezében. Ha megsebesül vagy fogságba esik, már csak ember, ha elesik: áldozat. Egy nagykorú nemzet nem lehet hullagyalázó, hogy ellenségein holtában is bosszút álljon.
Ezt a szokásunkat a II. világháborús szovjet emlékművek esetében is megtartottuk. Különbséget tudunk tenni az áldozatok sírjai, és az önkényuralmi jelvényekkel feltűzdelt, ránk oktrojált emlékművek között. A magyar nép ezeket sem rombolta le. A rendszerváltoztatás után kikerültek a főterekről, és átalakultak az áldozatokra emlékeztető kegyeleti helyekké.
A Sztálin-szobor lerombolása egy nemzet, egy világraszóló forradalom kifejező gesztusa volt, itt sem a szoborrombolás maga volt a cél. Gondoljunk csak bele: hol van még egy nemzet, amelyik fel tud mutatni egy olyan szoborparkot, mint mi Dél-Budán. Magyarországon a kommunista rendszer ránk erőltetett szobrait és emléktábláit összegyűjtöttük egy skanzenbe, hogy emlékeztessék az utódokat: nézzétek, az a korszak ilyen volt!
Emlékhelyeink tekintetében szinte naponta hallhattunk híreket rongálásokról, a téli hadjárat emléktábláit hiába teszik a helyére, újra összetörik őket. A rozsnyói Kossuth-szobor áll ugyan, de folyamatos atrocitások érik. A háborús emlékművekről – legyenek azok köztéren vagy temetőben – eltűnnek a turulmadarak és más jelképek. A nacionalista indíttatású pusztításokon túl a nemesfémgyűjtők működése is felerősödött, szomorú példa erre a Rákóczi-szobor legutóbbi esete.
Mindehhez jön még a fájdalmas felismerés és döbbenetes tapasztalat, hogy az emlékművet nemcsak eltüntetni, hanem átformálni is lehet: a szepesváraljai temetőben a branyiszkói csata honvédjeinek emlékművét egy fej- és sisakcserével szlovák emlékművé alakították át. Évtizedekig ugyancsak szlovák hősi emlékműként szolgált a szepesszombati honvéd emlékmű is, de ezt legalább sikerült visszaállítani, és ma a város szépen felújított főterén áll, visszakapva eredeti tartalmát.
Disszonáns politikai felhangok között zajlott a század elején az aradi emlékmű visszaállítása. Komoly diplomáciai és politikai csatározások után – ha nem is eredeti helyén – avatták fel újra. Kolozsvárott magyar–román összefogással állították fel ismét Fadrusz Mátyás-szobrát, igaz, avatási előkészülete nem volt mentes a politikai csatározásoktól.
A Partiumban két Kossuth-szobor is visszakerült a helyére, a Székelyföldön pedig nem múlik el év anélkül, hogy ne állítanának vissza eredeti helyére – a századfordulóra emlékeztető ünnepi hangulatban – egy-egy Trianon után eltűntetett magyar emléket.
Mindezek hangulatát a nemrég elhunyt Sylvester Lajos sorai érzékeltetik:
„Minek ennyi szobor, emlékház? – kiabálta buta dölyffel a ’89-es fordulat után az egyik „titán”. Mennyi utat, hidat lehetne építeni ezekből a pénzekből… A bakancstalpak alá igen, de a lelkek felé nem. Amikor ez a nép senki segítségére se várva, tömegesen építeni kezdte a maga emlékműveit, állítja vissza a régieket, ezen lehet igazán lemérni, hogy mit jelent számára az idekötő múlt erős gyökérzete. Természetesen kellenek az utak, a hidak is. De ezek önmagukban rossz irányokba is vezethetnek.”
A Délvidéken bizonyos fokig könnyebb a helyzet, ha szép lassan is, de szabadon lehet már újabb emlékműveket állítani. Amit megtehettek a jó szándékú emberek, azt megtették. Elmenekítették, eldugták a rombolás elől a féltve őrzött relikviákat. A bácskossuthfalvai Kossuth-szobrot például egy padláson találták meg, és 1989-ben a szabadkai múzeumba vitték. Majd egy gyors huszárvágással készítettek egy talapzatot, és a városban jugoszláv és magyar zászlók között avatták fel.
Kárpátalján, sőt ha egyre keletebbre megyünk, Ukrajnában szinte mindenütt áll egy szovjet hősi emlékmű. Ez általában egy orosz katona, kezében gépfegyverrel. De van, ahol mellé került Szűz Mária szobra is, sőt Dolhán például mindezek kiegészítéseként a Rákóczi-szabadságharc turulmadara is. Végre egy kis szürrealizmus – ahogy Illyés Gyula mondta.
Ne feledjük, az első határainkon túli lerombolt millenniumi emlékművet éppen Kárpátalján állították vissza. Így a munkácsi vár bástyáján újra ott áll a kiterjesztett szárnyú turulmadár, még ha az utóbbi időben felerősödött ukrán nacionalisták szeretnék is eltüntetni.
Tisztelt Konferencia!
Tekintsünk emlékhelyeinkre, mint az összetartozás jelképeire, vezessük rá az utánunk következő nemzedékeket arra, hogy az elődeink által reánk hagyott ünnepekben rejlenek a nemzet tartalékai. Őrizzük meg őket – mert erőt, büszkeséget és tanulságot jelentenek – a jövő számára!”
(Forrás: MTI)
El akarják üldözni a magyarságot Kárpátaljáról
2018. november 16.
Ossza meg ismerőseivel!
Magyarország abban érdekelt, hogy a legkorrektebb viszonyt alakítsa ki Ukrajnával, hazánk elsőként ismerte el az ország függetlenségét, és mindig segítette a bajban. Ennél többet már nem lehet tenni Ukrajnáért – nyilatkozta a Pesti Srácoknak Semjén Zsolt a Magyar Diaszpóra Tanács VIII. plenáris ülése alkalmával tartott sajtótájékoztatót követően.
A miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, a Porosenko-kormány totális gazdasági, szociális, társadalmi, politikai csődbe vitte Ukrajnát, és hogy erről a választások közeledtével eltereljék a figyelmet, mindent megtesznek, hogy a magyar kisebbség ellen uszítsák a közvéleményt. Portálunknak az I. világháború lezárására emlékező ünnepséggel kapcsolatban Semjén Zsolt úgy fogalmazott, „nem fogjuk ünnepelni a győzteseket, akik ráadásul szörnyű jogtiprásokat követtek el, ezáltal előkészítői lettek a II. világháború borzalmainak is”.
A kárpátaljai helyzet áttekintése és az európai parlamenti választáson való részvétel lehetőségének megteremtése szerepel a Magyar Diaszpóra Tanács VIII. plenáris ülésén – mondta Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes az ülésen tartott sajtótájékoztatón, csütörtökön Budapesten. A kárpátaljai helyzetre utalva kijelentette, nincs hova hátrálni e téren. A sajtótájékoztatót követően Semjén Zsoltot arról kérdeztük, vannak-e még további lehetőségei a magyar diplomáciának Ukrajnával szemben; igazak-e azon orosz sajtóértesülések, hogy a magyar fél autonómia-javaslattal állna elő; illetve, hogy miért nem képviseltette magát a magyar kormány az I. világháború lezárását ünneplő, európai szintű megemlékezésen.
Porosenko totális csődbe vitte Ukrajnát
PS-nek elsőként Orbán Viktornak a Magyar Diaszpóra Tanács ülésén elhangzott beszédére utalva felidézte, a magyar miniszterelnök szerint a magyar kormány kimerítette diplomáciai lehetőségeit a nacionalista ukrán vezetéssel szemben. A kijelentéssel kapcsolatban arról érdeklődtünk, eszerint a kárpátaljai magyarságnak nem maradt más választása, mint összeszorított fogakkal tűrni, és reménykedni abban, hogy az ukrán választások valamiféle változást hozhatnak majd.
Semjén Zsolt válaszában hangsúlyozta, a kárpátaljai magyarságnak azt kell látnia, hogy van egy ukrán rögvalóság, egy ukrajnai politikai realitás, ugyanakkor van egy feltétlen támogatás, amelyre Magyarország részéről számíthatnak. Mint kifejtette, a Porosenko-kormány totális gazdasági, szociális, társadalmi, politikai csődbe vitte Ukrajnát. Az ukrán elnök országlása alatt elvesztették Ukrajna legértékesebb területeit, belebonyolódtak egy vesztes háborúba, és úgy eladósodtak az IMF irányában, hogy az unokáik sem fogják tudni visszafizetni a kölcsönöket.
Semjén Zsolt szerint erről a totális csődről a nacionalista ukrán vezetés úgy próbálja elterelni a figyelmet, hogy kardcsörtető, soviniszta, militáns politikát folytat. Emiatt úgy vélte a választási időszak alatt, és amíg ez a kormány van Ukrajnában, addig a politikai realitás sajnos az, hogy ez az áldatlan állapot nem fog változni, és abban is csak reménykedni lehet, hogy rosszabbodni már nem fog. A miniszterelnök-helyettes ugyanakkor hangsúlyozta, az új ukrán kormánnyal megpróbálják „újragombolni a mellényt”, hiszen Magyarország abban érdekelt, hogy a legkorrektebb viszonyt alakítsa ki Ukrajnával.
Az ukránok nem szólhatnak egy szót sem
Semjén Zsolt hangsúlyozta, fontos, hogy a kárpátaljai magyarság érezze és tudja, hogy Magyarország és a teljes magyar nemzet mögöttük áll. Hozzátette, az ukránok „egy szót nem szólhatnak”, hiszen Magyarország mindig kiállt Ukrajna függetlensége mellett.
Antall József miniszterelnöksége óta, saját, jól felfogott érdekünktől vezérelve az a magyar álláspont, hogy az orosz birodalom – bárhogy hívják – és a Nyugat között – amit most éppen Európai Uniónak hívnak – legyen egy ütköző állam. Ezért is ismertük el elsőként Ukrajna függetlenségét – jelentette ki Semjén Zsolt. Hangsúlyozta, ha Ukrajna bajban volt, Magyarország mindig segített, akár árvízről, akár újjáépítésről, akár a pénzhiány miatt kifogyó oltóanyag biztosításáról volt szó a járványok idején. Hozzátette, a kelet-ukrajnai konfliktusban megsérült katonák magyar kórházakban gyógyulhattak, és a nehéz sorsú ukrán gyerekek is üdülhettek a magyar táborokban.
Ennél többet már nem lehet tenni Ukrajnáért – hangsúlyozta. Mint megjegezte, a segítségnyújtással párhuzamosan a magyar kormány azt is nyilvánvalóvá tette, hogy megvédi a magyar kisebbség érdekeit, ennek pedig legfőbb diplomáciai eszköze Ukrajna NATO- és uniós csatlakozásának akadályozása mindaddig, amíg a jogfosztást nem szüntetik meg. Semjén Zsolt úgy fogalmazott, az az ország, amely nem tartja tiszteletben a szerzett jogokat, a saját alkotmányát, a magyar-ukrán alapszerződést és az Európában elfogadott kisebbségi jogvédelmet, az ne akarjon NATO-, vagy EU-tag lenni.
Nyilvánvaló a szándék, el akarják üldözni a magyarságot Kárpátaljáról
A miniszterelnök-helyettes arra is felhívta a figyelmet, hogy emellett a kormány megduplázta az ott élő tanárok, lelkészek és orvosok fizetéskiegészítését célzó költségvetési támogatást, hogy a kárpátaljai magyarok ne maradjanak magyar orvos, tanár, lelkész nélkül. Ugyanakkor kiemelte, a Magyar Diaszpóra Tanács abból a szempontból is jelentős, hogy általa a világ magyarsága mozgósítható.
Így a lehető legtöbb fórumon magyarázhatják el, milyen jogfosztást szenvednek el a kárpátaljai magyarok csak azért, mert magyar iskolába járnak, magyar nyelven akarnak beszélni. Emellett azt is nyilvánvalóvá tehetik, hogy a magyar kormány azért blokkolja a csatlakozási tárgyalásokat, mert nem maradt más eszköze Ukrajnával szemben. Csak így érhető el, hogy befejeződjön a magyar kisebbség jogfosztása, és így védhető ki az a nyilvánvaló szándék, hogy elüldözzék őket Kárpátaljáról.
Nem fogjuk Magyarország megnyomorítóit ünnepelni
Portálunk a diaszpóramagyarság érdekérvényesítő szerepére utalva felidézte, az ellenzéki sajtóban megfogalmazott vádak szerint a magyar kormány hibát követett el azzal, hogy nem vett részt az I. világháború lezárását ünneplő megemlékezésen. Az indoklások szerint ugyanis ez alkalmat szolgáltathatott volna arra, hogy az elszakított területek magyarságának tragédiájával szembesítsék Európa vezető politikusait.
Semjén Zsolt válaszában elöljáróban is hangsúlyozta, ezek a kritikák a nonszensz kategóriájába tartoznak, amelyekre nem érdemes semmit mondani. Mint kifejtette, „senki nem gondolhatja komolyan, hogy a kisebbségi magyarság képviselete azon múlik, hogy a magyar kormány részt vesz-e egy I. világháborús ünnepségen”. Úgy fogalmazott, mi nem fogjuk ünnepelni a győzteseket, akik ráadásul szörnyű jogtiprásokat követtek el, ezáltal előkészítői lettek a II. világháború borzalmainak is.
Hozzátette, mindenkinek látnia kell, hogy Adolf Hitler felemelkedése és a Szovjetunió létrejötte nagyon szoros összefüggésben áll a Versailles-i és a trianoni békeszereződések megkötésével. Semjén Zsolt úgy vélte, ha Németországot nem alázzák meg, nem jogfosztják, és nem teszik tönkre, nagy valószínűséggel Adolf Hitlernek sem lett volna lehetősége a hatalom megszerzésére, és az emberiség nagyon sok szenvedést megspórolhatott volna magénak.
A miniszterelnök-helyettes szerint az I. világháború lezárása örvendetes abból a szempontból, hogy véget ért egy borzalmas háború. Ez azonban nem változtat azon, hogy szétdarabolták és tönkretették Magyarországot. Megjegyezte, a határon túli magyarság érdekérvényesítésének ezer és ezer fóruma van, amelyekkel mind él is a kormány.
Nem vagyunk másodrangú uniós polgárok
Semjén Zsolt portálunk kérdésére cáfolta azokat az orosz, diplomáciai forrásokra hivatkozó sajtóértesüléseket, amely szerint Magyarország autonómia-javaslattal állna elő az ukrán féllel folytatott tárgyalásokon. Mint a miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, a magyar kormány elvi alapon autonómiapárti, de ezeket a törekvéseket az adott nemzetrésznek kell kidolgoznia. Mint fogalmazott, „nem Budapestről mondjuk meg, hogy egy kisebbség akarjon-e autonómiát, és milyet”. Ugyanakkor Semjén Zsolt hangsúlyozta, ezek a kisebbségi törekvések nem tehetőek függővé attól, hogy ez a többségi nemzetnek államnak tetszik-e vagy sem. Mint kifejtette, az EU-ban az autonómia bevett gyakorlat.
Ha lemondanánk arról, hogy vannak olyan jogok, amelyek az EU-ban másnak járnak, nekünk meg nem, ezáltal azt fogadnánk el, hogy alább valóak vagyunk a többi népnél, és másodrangú uniós polgárok vagyunk – jelentette ki, hozzátéve, “minden, ami az autonómia felé vezet, az nemzetmentő, és minden, ami attól távolodik, az nemzetvesztő”.
(Forrás: MTI)
Pozitívan fogadta a diaszpóratanács a szavazati jog kiterjesztését
2018. november 15.
Ossza meg ismerőseivel!
A kárpátaljai helyzet áttekintése és az európai parlamenti választáson való részvétel lehetőségének megteremtése szerepel a Magyar Diaszpóra Tanács VIII. plenáris ülésén – mondta Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes az ülésen tartott sajtótájékoztatón, csütörtökön Budapesten. Közlése szerint a résztvevők körében “nagy sikert” aratott a voksolást érintő szabályok megváltoztatása.
A kormányfő helyettese kérdésre jelezte: elegendő idő lesz, hogy az érintettek a tavaszi EP-választáson már részt vegyenek, beleértve a regisztrációt is. Azt is rendkívül pozitívan fogadták a résztvevők, hogy egyszerűsítették a regisztrációt és a voksolást – közölte.
Semjén Zsolt hozzátette: az ülésen tárgyaltak a kárpátaljai helyzetről is.
Nincs hova hátrálni e téren – jelentette ki. Rámutatott: nem tudnak mást tenni, mint uniós és NATO színtéren blokkolnak mindent, amíg a jogsértések nem szűnnek meg, és világgá kiáltják azokat a jogsértéseket és jogtiprásokat, amelyek Ukrajnában érik a magyarságot.
A közterület-használatot érintő törvénymódosításról kérdésre Semjén Zsolt azt mondta: nem azt akarja, hogy az ellenzék ne mondhassa el a véleményét, elkötelezett híve a szabad véleménynyilvánításnak.
Ugyanakkor vannak nemzeti ünnepek, amikor annak méltóságát sérti, ha odamegy egy maroknyi ember, hogy megzavarja a rendezvényt.
Ezzel együtt ő maga nyitott arra, hogy módosító javaslatokat nyújtsanak be, a kompromisszumra, és arra, hogy cizellálják a módosítást – közölte.
(Forrás: MTI)
Köszönet a Kárpátalja melletti kiállásáért
2018. november 15.
Ossza meg ismerőseivel!
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes szerint nagyon sokat jelent, hogy a diaszpóra magyarsága is kiáll a támadott nemzetrészek, így a kárpátaljai magyarok mellett. Semjén Zsolt erről a Magyar Diaszpóra Tanács VIII. ülésén beszélt csütörtökön Budapesten, egyúttal köszönetét tolmácsolva a diaszpóra magyarságának.
A kormányfő helyettese rámutatott: jelenleg a kárpátaljai magyarság a legnehezebb helyzetben lévő nemzetrész, a szerzett jogaitól fosztják meg, lényegében az elüldözésük zajlik szülőföldjükről.
Nagyon sokat jelent, hogy a diaszpóra magyarsága is kiáll mellettük, az egész világnak tudnia kell: nem engedik, hogy a kárpátaljai magyarok a nyelvüket használják, az iskolában magyarul tanuljanak, és üldözik őket, mert felvették a magyar állampolgárságot – mondta.
Kitért arra is, mára már természetes, hogy ebben az időszakban tanácskozik a Magyar Diaszpóra Tanács, amely a világ magyarságának legitim egyeztető testülete. Ez azonban nem volt mindig így – emelte ki Semjén Zsolt, aki hozzátette: a szocializmusban a diaszpórát még ellenségként kezelték. 2010-ben, amikor a Fidesz-KDNP kormány megalakult, küldetésüknek tartották, hogy a diaszpórát a helyén és a súlyának megfelelően kezeljék.
Azért is fontos a tanács, mert a Magyar Állandó Értekezleten (Máért) a diaszpóra magyarságának kérdései kisebb hangsúllyal tudtak csak megjelenni. Egyedülálló szervezeti struktúra jött létre, és ez az egyeztető fórum a magyar élet minden részét érinti – jelezte a miniszterelnök-helyettes. Kitért a diaszpóra magyarságát támogató Kőrösi Csoma Sándor-programra, a Mikes-programra, illetve a Julianus-programra és a nemzeti regiszterre. Ezek mind egyedülálló magyar innovációk – fogalmazott.
A miniszterelnök-helyettes a testület előtt is beszámolt arról, hogy már több mint egymillió új magyar állampolgár van, ez magában foglalja a diaszpóra kedvezményes honosítását és az állampolgárság megállapítását.
Semjén Zsolt a jövő évi európai parlamenti választásokról szólva ismét kiemelte: az állampolgárság és a szavazati jog egymástól elválaszthatatlan. A külhoni magyarok – köztük a diaszpóra magyarsága – az országgyűlési választásokon már szavazhattak, ésszerű, hogy ezt megtehessék az EP-választáson is – mondta, hozzátéve: a végletekig leegyszerűsítették a regisztráció és a szavazás feltételeit.
Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár jelezte: a tanácskozásra 89 küldött és 22 meghívott vendég érkezett a diaszpórából. Az ülésen a résztvevők zárónyilatkozatot fogadnak el.
Közép-Európa sorsa a térség összefogásán múlik
2018. november 14.
Ossza meg ismerőseivel!
Egész Közép-Európa sorsa azon múlik, hogy összefognak-e a térséget alkotó kis államok – emelte ki Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az Európai sorsközösség a kereszténység védelmében – a Hunyadiaktól napjainkig című konferencián szerdán a Parlamentben.
Semjén Zsolt rámutatott: e téren a visegrádi négyek örvendetes együttműködés reménységre ad okot.
A miniszterelnök-helyettes előadásában felidézte a Hunyadiak korát, az akkori történelmi eseményeket, és áttekintette, hogyan lettek a Hunyadiak a keresztény Európa védői. Kitért a nándorfehérvári diadalra, aminek eredményeként hetven évre elvették a törökök kedvét Magyarország megtámadásától. Felidézte Mátyás király trónra lépését, azt, hogy az uralkodó levélben biztosította a pápát, a törökkel szemben apja örökségét kívánja folytatni. Kiemelte: Hunyadi Mátyással összefüggésben a több mint ötszáz évvel ezelőtti eseményeket a történettudomány feldolgozta, a nagy király szerepének és jelentőségének megítélése az évszázadok során szinte semmit sem változott, különböző politikai szándékok nem relativizálták és nem tudták kisajátítani.
Mátyás király alakja irodalmi és néprajzi szempontból is különleges rangot vívott ki magának. Soha senkiről ennyi népmese, monda, anekdota nem született, mint róla az évszázadok során – jegyezte meg Semjén Zsolt, aki úgy fogalmazott: Mátyás legfőbb történelmi jelentősége a keresztény Magyarország és Európa megvédése az Oszmán Birodalom terjeszkedésével szemben.
Hozzátette: már a XIV. század elejétől megvolt a törekvés a környező országok uralkodóiban, hogy kialakítsanak egy Magyarországot, Csehországot, Lengyelországot – és esetleg Ausztriát is – magában foglaló szövetséget. Kisebb-nagyobb mértékben mindenkit fenyegetett az akkor már a Balkán nagy részét is uraló Oszmán Birodalom. A hosszú csatározások után 1478-ban Mátyás békét kötött Ulászlóval, megegyezve Csehországon, majd nem sokkal később IV. Kázmér lengyel királlyal is. Későbbi kutatások kimutatták, hogy Mátyás leveleiben, a német birodalommal és az Itáliával folytatott tárgyalásaiban minduntalan felmerült egy nagy, török elleni támadó hadjárat terve. Hiába azonban a közép-európai béke, erre egymagában Mátyás már nem lehetett képes – mutatott rá.
Semjén Zsolt megállapította: a történelem gyakran ismétli önmagát, ezért a múlt tanulságokkal szolgál a jelenre és a jövőre. Európa mai helyzetét látva szembeötlő, hogy ma is veszélyben Európa keresztény civilizációja, ha nem is az Oszmán Birodalom, hanem az iszlamizáció fenyegetésétől – rögzítette.
A miniszterelnök-helyettes Vári Fábián László József Attila-díjas kárpátaljai magyar költő Szellembeszéd című versét idézte: “Magyarjaim, ha felemlegettek úgy négyszázötven esztendők múltán,legyetek résen. Új áfiummal: kolduló haddal vonul fel a szultán.”
“Legyünk résen, és a Hunyadiak példája, öröksége legyen vezércsillagunk!” – zárta előadását Semjén Zsolt.
Gaal Gergely, a Mátyás király emlékév tanácsadó testületének elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy a budapesti tanácskozással egyidejűleg Bécsben kiállítás nyílik. Hozzátette: a budapesti rendezvényen képviseltetik magukat a magyarországi kisebbségek, a Hunyadiak iránti tisztelet körükben is jelen van. Gaal Gergely párhuzamot vont a Hunyadiak korával és rámutatott: akkor is meg kellett védeni Magyarországot, és népeink komoly áldozatot hoztak Nyugat-Európáért.
A továbbiakban közöljük Semjén Zsolt teljes beszédét.
“Boldog az a nemzet, melynek az Úr az istene – olvassuk a 33. zsoltárban. És boldog az a nemzet – tehetjük hozzá –, melynek heroikus, küldetéses, ezeréves történelme van. A kettő összefügg.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégeink!
A Mátyás-emlékév kapcsán jöttünk össze, hogy emlékezzünk nagy királyunkra. Gyakran halljuk, hogy felesleges a múlttal foglalkozni, inkább tekintsünk a jövőbe. Sokan a magyar kormánynak is felróják, miért tartjuk fontosnak a múltunkat. Az idő azonban a múlt–jelen–jövő egységében alkot egészet – akár személyes életétünk, akár a nemzetünk tekintetében.
Miért is szükséges visszatekintenünk? Néhány napja hajtottunk fejet mártír miniszterelnökünk, Tisza István halálának, pontosabban meggyilkolásának századik évfordulóján. Tiszával szemben különösen hálátlan volt az utókor, a korabeli országgyűlés néhány nappal a halála után még arra sem volt képes, hogy megemlékezzen róla. Hosszú évtizedeken keresztül elhallgatták, illetve kizárólag negatív kontextusban szóltak róla. Most azonban végre eljött a pillanat, a kormány évszázados sebet gyógyított be, amikor visszahelyezte a magyarság történelmi Pantheonjába.
Ez a példa is azt bizonyítja, mennyire fontos egy nemzet múltja, főleg akkor, ha helyre kell állítani a történelmi igazságot.
Hunyadi Mátyás esetében azonban semmiféle „átértékelés” sem szükséges, hiszen a több mint ötszáz évvel ezelőtti eseményeket a történettudomány feldolgozta, nagy királyunk szerepének és jelentőségének megítélése az évszázadok során szinte semmit sem változott, különböző politikai szándékok nem relativizálták és nem tudták kisajátítani.
Mátyás király alakja irodalmi és néprajzi szempontból is különleges rangot vívott ki magának. Soha senkiről ennyi népmese, monda, anekdota nem született, mint róla az évszázadok során: ő az álruhában a nép közé ereszkedő, a jókat és a szegényeket megsegítő és felemelő, a kapzsikat és gonoszokat megbüntető király.A XVI. századi krónikások, Benczédi Székely István vagy Heltai Gáspár – megszépítő messzeségből – dicsőítik: igazságos, jó, okos, nemzeti uralkodó. Benczédi négysorosa így fogalmaz:
Mátyást mostan választotta
mind ez ország királyságra,
Mert ezt atta Isten nekünk
menyországból oltalmunkra
Mátyás tehát az Ég ajándéka, aki a nemzet védelmére rendeltetett. És ezzel elérkeztünk a lényeghez: Mátyás legfőbb történelmi jelentősége a keresztény Magyarország és Európa megvédése az Oszmán Birodalom terjeszkedésével szemben.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Hogyan lettek a Hunyadiak a keresztény Európa védői?
A várnai csatavesztést követően Vitéz János levelet ír IV. Jenő pápának, amiben Hunyadi János véleményét is közvetítve kifejti, hogy a török fenyegetés veszélye mindaddig fennáll, míg nem aratunk végső győzelmet a mohamedán hadak felett. Itt rögtön összekapcsolja hazánk sorsát az egész keresztény Európáéval. Keserűen írja le, hogy bár egyetemes európai ügyről van szó, a magyarok csak ígéretek tömegét kapták, segítséget viszont semmit.
„Ám arra kérem Istent, ítéljen azok felett, akik ily csúf játékot űztek egy keresztény néppel! Ahány szomszédos fejedelem lakozik körülöttünk: a két moldvai, sőt bulgáriai, jó néhány albán, még a konstantinápolyiak is mindenfelől fegyveres segítséget ígérgettek, és invitáltak: repüljünk úgymond szélnél sebesebben, ők gondoskodnak majd minden egyébről… Megtapasztaltuk a dolgokat úgy, amint nem vártuk, milyen sötét háló az említett fejedelmek barátsága.”
Hunyadit azonban nem rendítette meg a csatavesztés. A püspök a levél végén barátja szavait így tolmácsolja: „Úgy vélem csak bele kell fogni újra, mert ha elmulasztjuk tovább terjeszteni a kereszténység határait, eddigi határainkat is elveszíthetjük… Végre is szilárdan eltökéltem, hogy ennek az ügynek szentelem életemet, ha kell a halálomat is… ha velem marad az ég malasztja, nem nyugszom, míg hazámról le nem mosom a vereség gyalázatát!”
1453 májusában elesik Konstantinápoly, mecsetté alakítják a Hagia Szófiát, és az utolsó kelet-római császár holttestén tiporva a mohamedán hatalom megjelenik Európában.
Rá közel két évre Frigyes császár birodalmi gyűlést hívott össze Bécsújhelyen. A hazánkat képviselő Vitéz János nem győzte hangoztatni, hogy a török nem csupán Magyarországot akarja elpusztítani, hanem egész Európát fenyegeti. „Miután leigázta a keleti birodalmat, célba vette a te római királyságod koronáit, megszállta Európa vidékeit egészen a Duna határvonaláig, a már régóta ostromlott Magyarország elpusztítására készül, ezután pedig téged próbál majd lerohanni… Hidd el bizton, ő nem csupán a kereszténység egy részének próbál ártani, hanem a katolikus vallást alapjaiban akarja megrendíteni…”
Frigyes persze korántsem érezte annyira drámainak a helyzetet, ami Magyarország számára fél évszázad elmúltával, Mohács után következett be. A bécsújhelyi találkozónak volt egy jelentős eredménye: a magyar követség itt találkozott Kapisztrán Szent Jánossal, itt hallották izzó szónoklatát, és hívták meg Magyarországra.
Nándorfehérvár alá 150.000 főnyi sereggel, 200 hajóval, és 300 ágyúval vonult fel II. Mohamed szultán. A legalább háromszoros túlerővel szembeni győzelem emberileg szinte megmagyarázhatatlan, sajátos események szerencsés összjátéka. Kapisztrán Szent János lelkesítő szónoklatai, sugárzó, szuggesztív hite, ahogy a keresztet felmutatva rohant előre a legnagyobb tűzben, és Hunyadi János vitézsége, személyes bátorsággal párosuló zseniális stratégiai érzéke meghozta a sikert.
Csak a csata utolsó pillanatait szeretném felidézni. Már minden lőszer elfogyott, és a várvédők végső elkeseredésükben égő venyigéket dobáltak a törökök közé, akik megrémültek lángra kapott ruhájuktól, és vad futásnak eredtek. A kereszteseket nem lehetett visszatartani, rázúdultak a túlerőben lévő törökökre, akik még az ágyúikat is hátrahagyva menekültek. Ekkor már Hunyadi is ott állt a hetvenéves ferences szerzetes mellett, aki rendíthetetlenül emelte a magasba a keresztet. Rendtársa visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a végső küzdelem előtt így buzdította a katonákat: „Ó magyarok szegény fiaim, hozzátok helyre a kereszténység hibáját, álljatok ellene ellenségeiteknek!”
Megfordították a török ágyukat, s azok tüzével verték vissza a janicsárjaival új rohamot indító szultánt. A konstantinápolyi templomok harangjaiból öntött török ágyúk végkép eldöntötték a csatát. A török futott, a szultán csak Szófiánál tért magához.
Néhány hét múlva Hunyadi János pestis áldozat lett. Kapisztrán még ott állt az ágyánál, ő még értesült Callixtus pápa öröméről, de nemsokára, éppen október 23-án ő is visszaadta lelkét a Teremtőnek. Mindenesetre hetven évre elvették a törökök kedvét Magyarország megtámadásától.
Callixtus pápa, aki komolyan vette a török elleni küzdelmet, sokat várt Hunyadi János fiának trónra lépésétől. Mátyás levélben biztosította a pápát, hogy a törökkel szemben apja örökségét kívánja folytatni. Folytatta is volna, ha nem ütközik komoly belső ellenállásba. Összeesküvő főurak gyűltek össze Frigyes német császár udvarában, aki természetesen minden támogatást megadott nekik, hiszen szeme előtt csak egy cél lebegett: a jogtalanul eltulajdonított Szent Korona mellé megszerezni a tényleges hatalmat is Magyarországon.
Mátyás váratlan támogatóra lelt a pápai trónon III. Callixtust követő II. Pius pápa személyben, aki megválasztása előtt Frigyes császár titkára volt. A szentatya követe,Carvajal bíboros hosszasan győzködte a császárt: „Kérem Felségedet, hogy ne bántsa ezt a királyt, akit Őszentsége a pápa, ha a szükség kívánná, fegyver hatalmával is kénytelen volna megvédeni, mert elmozdítása a kereszténységre hátrányos következményeket vonna maga után.”
Frigyessel egy időre úgy-ahogy helyre állt a béke, ha borsos áron is, de visszakerült a Szent Korona magyar földre, és 1464 márciusában Székesfehérváron Mátyás koronázását is meg lehetett tartani. Előtte azonban még hadjáratot vezetett a török által elfoglalt Boszniába, és karácsonykor visszafoglalta Jajca várat, kiszabadítva keresztény foglyok ezreit.
Mátyás népszerűsége egyre nőtt Európában. A neves olasz költő, Antonio Coctanzi dicsőítő költeményt írt a két Hunyadiról, Jánosról és Mátyásról, a régi, harcos hagyomány folytatóiról. Mátyás nevében a versre Janus Pannonius pécsi püspök válaszolt. Leírja a boszniai hadjáratot, keserűen sorolja fel Európa országainak közömbösségét, majd Mátyás nevében ígéretet tesz a török elleni háború folytatására:
„…És amit elkezdtem, mindaddig nem hagyom abba,
mígnem a tengeren át űzöm a vad törököt.
Már nem csak népünk hulltát kívánja, az összes
Krisztus-hívőkét szerte a föld kerekén.”
A magyar király keserűen tapasztalja, hogy hiába a lánglelkű II. Pius buzdítása Konstantinápoly visszafoglalására, a török ellenében a nyugati Európában nincs szövetségese. Míg Mátyás Szerbiában a törökkel hadakozott, azalatt egy török hajóhad szállt partra az olasz félsziget déli részén, és elfoglalta Otranto városát, ahol hatalmas vérengzést követett el. Mátyás apósa, Ferdinánd nápolyi király nem bírt a törökkel, és Itáliát rettegés kerítette hatalmába.
Mátyás Magyar Balázs kapitányt küldte segítségül a bajba jutottaknak. A magyarok jó taktikával, heves küzdelemben elfoglalták azt az erődítményt, amely a várost vízzel látta el. A törökök kénytelenek voltak átadni a települést a magyar csapatoknak, és elhajóztak. Magyar Balázs katonáinak több mint a fele elesett a harcokban, de a törökök nem tudták a lábukat megvetni Itáliában.
Az, hogy III. Frigyes már a cseh királyság megszerzése kapcsán is állandó viszályt szított a magyarok és a lengyelek között – gyengítve ezzel a keresztény összefogás lehetőségét – közrejátszott abban, hogy Magyarország a török veszedelemmel szemben magára hagyott volt, sőt nyugat felől állandó veszélynek volt kitéve. E fenyegetettség határait igyekezett Mátyás mind messzebbre tolni hazánk határaitól, amikor bevonult Bécsbe.
Már a XIV. század elejétől megvolt a törekvés a környező országok uralkodóiban, hogy Magyarországot, Csehországot, Lengyelországot – és esetleg Ausztriát is – egyesítsék. Kisebb-nagyobb mértékben mindenkit fenyegetett az akkor már a Balkán nagy részét is uraló Oszmán Birodalom. A hosszú csatározások után 1478-ban Mátyás békét kötött Ulászlóval, megegyezve Csehországon, majd nem sokkal később IV. Kázmér lengyel királlyal is.
Későbbi kutatások kimutatták, hogy Mátyás leveleiben, a német birodalommal és az Itáliával folytatott tárgyalásaiban minduntalan felmerült egy nagy, török elleni támadó hadjárat terve. De hiába a közép-európai béke, erre egymagában Mátyás már nem lehetett képes.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A történelem gyakran ismétli önmagát, ezért a múlt tanulságokkal szolgál a jelenre és a jövőre. Európa mai helyzetét látva két momentum szembeötlő: egyrészt ma is veszélyben Európa keresztény civilizációja, ha nem is az Oszmán Birodalom, hanem az iszlamizáció fenyegetésétől. Másrészt egész Közép-Európa sorsa azon múlik, hogy összefognak-e a térséget alkotó kis államok. A visegrádi négyek örvendetes együttműködése reménységre ad okot.
Idézzük újra Kapisztrán Szent János szavait: „Ó magyarok szegény fiaim, hozzátok helyre a kereszténység hibáját, álljatok ellene ellenségeiteknek!” Úgy tűnik, ma is ez a feladat vár ránk, de most már nem vagyunk egyedül!
Vári Fábián László József Attila-díjas kárpátaljai magyar költő Szellembeszéd (Csontváry Zrínyi kirohanása című festményéhez) című versében így fogalmaz:
„Magyarjaim, ha felemlegettek
úgy négyszázötven esztendők múltán,
legyetek résen. Új áfiummal:
kolduló haddal vonul fel a szultán.”
Legyünk résen, és a Hunyadiak példája, öröksége legyen vezércsillagunk!”
(Forrás: MTI, semjenzsolt.hu)
Lángra kell lobbantani a magyar identitás parazsát
2018. november 13.
Ossza meg ismerőseivel!
Semjén Zsolt volt az ECHO TV Jó reggelt! című műsorának vendége, ahol beszélt a csütörtökön tanácskozó Magyar Diaszpóra Tanácsról, valamint a pénteken ülésező Magyar Állandó Értekezletről. A miniszterelnök-helyettes kifejtette, fontos a világban szétszóródott magyarság ápolása. Lángra kell lobbantani a magyar identitás parazsát – mondta az egyik legfontosabb programmal kapcsolatban.
A szocializmusban az emigrációt mindig ellenségnek kezelték, ezért ők ki voltak hagyva mindenből, azonban 1990 után ez természetesen megszűnt. De az még mindig fennállt, hogy miközben az Összmagyar Tanácskozó Testület, a Magyar Állandó Értekezlet működött, ahol az volt a kérdés, hogy Bukarestben kormányon vagyunk-e, Pozsonyban parlamentben vagyunk-e, eközben pedig nehéz volt felállni és megkérdezni, hogy mi van mondjuk Clevelandben a cserkészekkel – magyarázta a tanács létrehozásának fontosságát Semjén Zsolt.
Hangsúlyozta: ezt a tanácsot azért hoztuk létre, hogy kifejezetten a világban szétszóródott magyarságnak legyen tanácskozó testülete, mert nekik speciális programokra van szükségük. A legfontosabb a Kőrösi Csoma Sándor program, amelynek lényege, hogy minden évben 140 fiatal megy ki a diaszpóra közösségekhez és ott lángra lobbantja a magyar identitás parazsát – emelte ki.
A pénteken ülésező Magyar Állandó Értekezletről azt mondta, ez a legkomolyabb összmagyar értekezlet. Itt az egész világ magyarsága jelen van, az elszakított területek Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Délvidék, Muravidék, a horvátországi magyarság és ellenzéki pártok is ott vannak. Végigmegyünk minden nemzetrésznek a speciális problémáján, és most nyilván Kárpátalja van a legveszélyeztetettebb helyzetben – magyarázta.
Semjén Zsolt kiemelte, nagyon fontos az identitás megőrzése, az állampolgárság megadása, szavazati joggal, a határon túli etnikai alapú magyar pártok támogatása és a gazdasági támogatás is.
