Az aláírási ceremónián részt vett a két ország miniszterelnök-helyettese: Semjén Zsolt és Nguyen Thien Nhan is.
Klinghammer István az MTI kérdésére elmondta: 2014-től évente negyven vietnami hallgatónak biztosít ösztöndíjat a magyar állam, emellett költségtérítéssel további hallgatókat is tudnak fogadni a magyar intézmények.
Az állami ösztöndíjas hallgatók elsősorban műszaki és agrár területekre érkeznek – jelezte. Kifejtette: az ösztöndíj teljes képzést, részképzést és doktori képzést egyaránt magában foglalhat, a részleteket a rektori konferenciával és a fogadóintézményekkel tisztázzák majd.
Hozzátette: ősszel a két ország rektori konferenciája a délkelet-ázsiai országban roadshow-t szervez, amelyen a magyar felsőoktatási intézmények mutatkoznak be. Elsősorban a doktoranduszképzésben lehetnek lehetőségek – állapította meg Klinghammer István, aki kitért az oktatói szinten való együttműködési lehetőségekre is.
Hozzátette: jelenleg Magyarországon 189 költségtérítéses vietnami hallgató folytatja tanulmányait, és 45-en tanulnak állami ösztöndíjjal, továbbá a paksi atomerő közreműködésével is tanulnak vietnamiak.
(Forrás: MTI)
A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) és tagjai számára hosszas összegzést kívánt a szabaddemokraták bűneinek számba vétele, felsorolásunk ezért csak példálódzó jellegű lehet.
Az SZDSZ a rendszerváltó értelmiség nagy ígéretéből hamar keserű csalódássá vált. A retorikájában harcosan antikommunista párt 1994-ben hatalomvágytól és pénzéhességtől vezérelve koalícióra lépett a posztkommunista MSZP-vel, pedig nélkülük is meglett volna Horn Gyula pártjának az abszolút többsége.
A liberalizmus eszméjét elárulták, elég csak a 2006-os rendőri jogsértések kapcsán Kuncze Gábor „Révész Mártíriuszozására”, vagy a véres tömegoszlatásokat irányító Gergényi Péter akkori budapesti rendőrfőkapitány Demszky Gábor SZDSZ-es főpolgármester általi kitüntetésére gondolni.
Az SZDSZ állítása ellenére rendkívül távol állt a magyar szabadelvűség valóban nemes hagyományától, társadalompolitikában az 1968-as nihilista-anarchista diáklázadók méltó örökösei voltak, melyet gazdaságpolitikában a vadkapitalizmussal vegyítettek. A Kóka János által felügyelt és az SZDSZ-es káderek által félrevitt állami cégek esete valóban csak azt bizonyította számukra, hogy az „állam rossz gazda”.
Az SZDSZ-es Molnár Lajos és Horváth Ágnes törekvéseiből csak a nép által eltörölt vizitdíj és korházi napidíj és a használhatatlan kórtermi széfek valósultak meg. Az OPNI bezárásával még sokszor veszélyes pszichiátriai betegek tömegét eresztették az utcára.
Azzal, hogy az SZDSZ a rasszista-antiszemita vádat kifordítva politikai fegyverként használva olyanokat is megbélyegzett, akik arra nem szolgáltak rá, megágyazott a valódi szélsőség előretörésének. A szabaddemokraták országlása következtében a liberalizmus szitokszóvá degradálódott, az esélyegyenlőség fogalma pedig kiüresedett a magyar köznyelvben.
Megélhetési jogvédőként az anyagi és politikai haszonszerzés jegyében gyakran használtak ki nehéz helyzetű kisebbségeket, például a romákat vagy pedig beteg embereket, ahogy a kábítószerfüggőket. Eközben a határon túli magyar kisebbségek kettős állampolgárságáról szóló gyászos emlékű 2005. decemberi népszavazás során a legvadabb, uszítóan demagóg, idegengyűlölő és egyúttal nemzetellenes propagandát visszhangozták.
Az MSZP- vel több mint tíz éven koalícióban kormányzó szabaddemokratákról saját megbuktatott miniszterelnökük, Medgyessy Péter mondta ki 2004-ben, hogy tele van korrupciós ügyekkel.
Demszky Gábor európai világváros építését ígérte 1990-ban. Húszévnyi főpolgármestersége után a romeltakarítás maradt, és csupán a Hagyó-féle ügyeket hagyta emlékül a fővárosnak. A BKV közlekedési múzeumba való járművei szétrohadtak, a beígért 4-es metró helyén pedig csak mély kráter tátongott éveken keresztül. Ezzel párhuzamosan a közép-európai fővárosok versenyében a rendszerváltáskor nagyon kedvező helyről indult Budapest nemcsak Bécs és Prága, hanem Pozsony és Varsó mögött is lemaradt 2010-re.
Nem feledhetjük el, hogy habár az SZDSZ atomjaira hullott, káros hagyatéka még sokáig élni fog és szellemi örököseikként Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc továbbra is vezető szerepet töltenek be a magyar baloldalon.
Budapest, 2013. július 29.
Semjén Zsolt (Kereszténydemokrata Néppárt)
Rétvári Bence (KDNP/Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség)
(semjenzsolt.hu)
Elsősorban az Európai Uniót bírálták azon a pódiumbeszélgetésen, amelyet a 2014-es európai parlamenti és magyarországi választásokról szerveztek csütörtökön a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban.
Schiffer András, a Lehet Más a Politika (LMP) frakcióvezetője úgy vélte: az EU alapelveit kellene módosítani ahhoz, hogy az Unió megfelelhessen a mostani kihívásoknak. Szerinte a négy szabadságjog: az áruk, a tőke, a szolgáltatások szabad áramlása és a személyek szabad mozgása helyett a földért, a társadalomért és a fogyasztókért vállalt felelősséget kell az unió alapelvévé tenni. “Ez ad esélyt arra, hogy az egész bolygó túlélje a krízist” – tette hozzá a politikus.
A szabadegyetem hallgatósága élőben hallgathatott meg egy “Semjén-Schiffer pengeváltást” is, melynek alapját az 1968-as európai diákmegmozdulások különböző megítélése képezte. Semjén szerint kommunista vezérek nevével fémjelzett nihillista mozgalom volt, Schiffer pedig éppen a fogyasztói társadalom elleni, a neoliberális szemlélet elleni lázadás volt.
Kérdésre válaszolva Semjén Zsolt fontosnak tartotta, hogy a romániai magyar politikusok az alapvető kérdésekben konszenzusra jussanak. Kijelentette, miután a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ellenzékbe került, “a budapesti kormánynak kutya kötelessége az RMDSZ pénzügyi támogatása”.
A erdélyi magyar-magyar öszefogás szükségességéről szólt Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt EMNP) alelnöke is. Mint felidézte, 2007-ben a verseny, 2009-ben az összefogás juttatott be három erdélyi magyar képviselőt az EP-re. “Meghívtuk az RMDSZ-t Tusványosra, és aki fontosnak tartja a nemzetpolitikát, az itt is van” – utalt a szövetség vezető politikusainak a távolmaradására.
Jonathan Horsman elemző, a londoni Project Associates igazgatója azt tartotta az EP-választások nagy kérdésének, hogy az euroszkeptikus pártok, vagy az unió megszilárdítását szorgalmazók kerülnek ki győztesen. Az elemző azt a következtetést is megkockáztatta, hogy a forintra jobb jövő vár, mint az euróra.
Marc Gafarot Monjo, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője aggasztónak találta, hogy az EP-választások kampányában is általában a belpolitikai témákról folyik a vita. Szerinte az unió jövőjéről szóló vitákra lenne inkább nagy szükség.
(Forrás: MTI)
