Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Slachta Margit újratemetése

Budapest, Fiumei úti Nemzeti Sírkert, 2021. december 7.

Temetni szomorúság, temetni gyász, temetni kötelesség.

Újratemetni megnyugvás, újratemetni elégtétel és kétszeresen is kötelesség: mert a miénk, hogy megtegyük, és mert övék, hogy részesülhessenek a minden embert megillető, végakaratuknak megfelelő végtisztességben.

Eminenciás Bíboros Úr!

Tisztelt Házelnök Úr és Háznagy Asszony!

A Szociális Testvérek Társaságának Tisztelt elöljárói és megjelent tagjai!

Emlékező Honfitársaim!

Harmincegy évvel a rendszerváltoztatás után megint újratemetünk. Politikai ellenfeleink és rosszakaróink többször is gúnyolódtak, hogy túl sokat foglalkozunk a múlttal. Ez persze nem igaz, de az igen, hogy ők meg túl keveset, úgy tűnik, vannak, akik a múltat még mindig végképp el akarják törölni.

Egy konzervatív ember úgy néz a jelenből a jövőbe, hogy közben elődeit tiszteli és jelenvalóvá teszi törekvéseiket. Ezért temettük újra a Hercegprímást, a Kormányzót, 1956 ismert mártírjait és ismeretlen hőseit, Barankovics Istvánt és más nemzethű politikusokat, művészeket, akik annak idején nem lelhették honjukat a hazában.

Ki temesse újra idegenbe szakadt magyarjainkat, ha nem Magyarország? Ki szervezze az újratemetéseket, ha nem a Magyar Állam? Amikor Rákóczi fejedelmet hazahozták a kassai dómba, egy ország könnyezve ünnepelt. Kossuth esetében is evidencia volt, hogy a mindenkori Magyar Állam és kormány kötelessége, hogy a különböző korok és okok miatt idegen földben lévő nagy magyarjaink hamvai hazakerüljenek. Ez kötelesség, főhajtás és elégtétel.

Tisztelt Emlékezők!

Némelyek évtizedek óta erőltetik az úgynevezett „női kvótát” az állítólagos emancipáció nevében. Mi ehelyett az évezredes magyar történelem nagy asszonyaira és tetteikre tekintünk. Adott csodálatos szenteket az Árpád-ház: Gizella királynét, Szent Erzsébetet, Szent Margitot, Szent Kingát és Boldog Jolántát, volt bátor Kanizsai Dorottyánk és Zrínyi Ilonánk, és a XX. század közepén – a legnehezebb időkben – a már boldoggá avatott Salkaházi Sáránk és Slachta Margitunk, aki a hazai katolikus nőmozgalom elindítója volt.

Nevéhez fűződik a női méltóság elismertetése és védelme, a „keresztény feminizmus” követeléseinek megfogalmazása, amely világnézetében természetesen eltért a radikális feminista ideológiától. Margit testvér vallotta az emberi jogok kiterjesztését, de a nők sajátos értékét és érdekét nem szakította ki sem a természet rendjéből, sem a családból, sem a társadalom egészéből. Mindezek érvényesítésére hozta létre a Keresztény Női Tábort. Nemzethűségét is ugyanez a katolikus egyetemesség jellemzi: „Keresztény szemmel nézve mi látjuk, hogy minden nemzet kapott egy bizonyos hivatást az Úristentől, s azért, hogy istenadta hivatását betölthesse, egy nemzetet sem szabad eltiporni.” – vallotta Slachta Margit.

Érdekérvényesítő karizmájáról csak egy epizódot elevenítsünk fel:

1943 elején a szlovák belügyminiszter bejelentette, hogy „zsidótlanítani” fogják az országot. Ekkoriban tett látogatást Spellmann bíboros, New York érseke XII. Pius pápánál. Ennek hallatára Margit testvér Rómába utazott. Az érsek, aki jól ismerte az akkor már az Egyesült Államokban is működő  szociális testvérek munkáját, fogadta Slachta Margitot, és audienciát eszközölt ki számára a Szentatyánál. A pápa, hallva a szlovákiai zsidóságot fenyegető veszélyt, tiltakozásra utasította a szlovák püspököket, aminek meg is lett az eredménye!

Bátorságára jellemző, hogy a háború utáni időszakban, 1948-ban, az egyházi iskolákat államosító törvényjavaslat ellen ő és Barankovics István, a Demokrata Néppárt elnöke szólalt fel, és harcolt minden kommunista megfélemlítési kísérlet ellenére és ellenében!

Tisztelt Emlékezők!

Margit testvér egész életét – személyes lelkiségét és történelmi művét – összefoglalhatjuk egy elmélkedéséből vett részlettel: „nem csak azt a rosszat nem akarom, amit az Úristen nem akar, de nem akarom azt a jót sem, amit az Úristen nem akar. A jó Istenre kell ráhagynom, hogy azt a jót, amelyre én vágyom, akarja-e, akarja-e általam elérni, vagy egyáltalán mikor akarja elérni. (…) Az én részem a munka, a jó Istené az áldás.”

Kedves Margit testvér!

A Mindenható Isten adjon neked végső nyugalmat magyar földben, és segíts minket itt, Odaátról!

(semjenzsolt.hu, fotó: Miniszterelnökség/Botár Gergely)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Semjén Zsolt beszéde Vladimír Palko: Jönnek az oroszlánok című könyvének bemutatóján

Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2021. december 6.

A hírolvasó ember – legalább egy évtized óta – csak kapkodja a fejét. Milyen világba kerültünk? Csak néhány konkrétum: 2006-tól keresztények ezreit ölték meg és százezreknek kellett elmenekülnie. Keleten a milliós keresztény közösség harmadára zsugorodott. 2010 októberében Bagdadban muszlim terroristák egy keresztény templomban vérfürdőt rendeztek: 58 halott, köztük két pap. 2010 karácsonyán tízesével ölték a keresztényeket Nigériában. 2011-ben újévkor az egyiptomi Alexandriában egy bombatámadás szentmise közben 23 kopt keresztényt ölt meg, százan megsebesültek. És említhetném Asia Bibi történetét.

Vladimír Palko Jönnek az oroszlánok című, most bemutatandó könyvéből megtudhatjuk, mi volt erre az Európai Unió reagálása: 2011 januárjában az EU Külügyminiszteri Tanácsának napirendjén szerepelt egy nyilatkozat-javaslat is az üldözött keresztények támogatására. Catherine Ashtont, az EU kvázi külügyminiszterét bízták meg az előterjesztésével. A beterjesztett szövegben a keresztény szó nem szerepelt. Catherine Ashton szerint „nem lett volna korrekt”. Noha 15 tagállam ezt akarta, Írország, Portugália, Spanyolország és Luxemburg ellene voltak. A miniszterek szétoszlottak anélkül, hogy bármilyen nyilatkozatot elfogadtak volna… Úgy tűnik a keresztény szót az EU-ban manapság nem illik használni, az üldözéssel összekapcsolni pedig végképp elfogadhatatlan. Miért?

Ha csak az Európai Unió túlbonyolított döntéshozatali rendszere, mondhatjuk impotenciája volna a baj, még jó lenne. De a „progresszió” célja állítólag minden elnyomás megszüntetése. Ez jól hangzik, egészen addig, amíg nem szembesülünk azzal, hogy maga a kereszténység is megszüntetendő elnyomás. A „progresszívek” nem képesek elfogadni, hogy a keresztények nem elnyomók, hanem elnyomottak. Van, akire vértanúság vár, mások csak állásukat veszítik, ha élnek a lelkiismereti szabadsággal. A Jönnek az oroszlánok számos konkrét esetet ismertet, van, akinek sikerült megvédenie magát, van, akinek nem.

Mostanában az LMBTQ mozgalom abszurditásai demonstrálják a legjobban, hogy ha valaki nem ért egyet velük, azonnal diktatúrát kiáltanak. De hol is van a diktatúra napjainkban? Shirley Chaplin ápolónő, a Devon grófságbeli Exeterben, harminc évig viselt a nyakában egy kis keresztet, amikor a munkahelye felszólította, hogy válasszon a kereszt és munkahelye között. Kompromisszumként javasolták, hordhatja a kis keresztet pénztárcájában. Nyilvánvalónak tűnt, hogy ez illetéktelen önkény a munkaadó részéről, amit a bíróság természetesen helyre tesz. Chaplin a bírósághoz fordult, ám a pert elveszítette! Mi ez, ha nem az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megsértése?

Így válik érthetővé Vladimír Palko könyvének alcíme: Miért tart Európa és Amerika egy új zsarnokság felé? Egy olyan kereszténydemokrata kormány tagjaként, amelyet naponta – és nemcsak kampányidőben –, vádolnak azzal, hogy diktatúrát építünk, különös figyelemmel olvastam ezeket a részeket. Ez a könyv most magyarul is olvasható, szemnyitogató alkotás, ami sok magyart segíthet abban, hogy eszméljen ebben a józan észről megfeledkezett világban. Amikor a szerző szembesített azzal, hogy a liberalizmus cégére alatt ellentmondást nem tűrő véleményterror fenyeget, ahol a politikai korrektség jelszavával még azt is megszabják, hogy mit mondhatok és mit nem, akkor nyilvánvaló, hogy erre az antropológiai, szexuális, kulturális „forradalomra” csak egy válasz adható: az ellenforradalom. A téboly forradalmával szemben a józan ész ellenforradalma!

(semjenzsolt.hu, fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes megnyitó  beszéde az “EGY A TERMÉSZETTEL” – A Vadászati Világkiállításon 

Budapest, Hungexpo, 2021. szeptember 25.

Császári és Királyi Fenség!

Igen Tisztelt C. I. C. Elnök Úr!

Kedves Kormánybiztos Úr!

Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállításunk egyedülálló, de nem előzmények nélkül való, hiszen az 1971-es Vadászati Világkiállítás 50. évfordulójának tiszteletére szerveztük, amit pedig annak idején az 1871-es Országos Vadászati Kiállítás centenáriumára.

2011 szeptemberében – a ’71-es 40. évfordulóján – ajánlottam a magyar vadásztársadalomnak, hogy 2021-ben rendezzünk egy új világkiállítást; a 2015-ös FeHoVán bejelentettem, a 2016-oson pedig már tényként jelenthettem Magyarország Kormányának nagyvonalú támogatását.

Ilyen eseményt csak grandiózus módon szabad megrendezni, a maga teljességében! Mégpedig legalább két okból: egyfelől ezt követeli meg nagyszerű vadászati kultúránk, amely még Ázsiából hozott örökségünkből ered, gondoljunk a Turulra és a Csodaszarvasra, vagy arra, amit Anonimus mester írt a Gesta Hungrorumban, hogy a magyarok jobb vadászok, mint más népek fiai, mert ifjaik idejük jó részét a vadászatnak szentelik. Ez az örökségünk vált teljessé Közép-Európában a Habsburg Birodalom vadászati kultúrájával, művészetével. És itt kell szólnunk messze földön ismert és elismert legendás vadgazdálkodásunkról, ami szoros összefüggésben van ’71 máig tartó hatásával.

Másfelől pedig Magyarországon vagyunk vagy hetvenezren vadászok, hétszázezren horgászok, azon kívül sok ezren sportlövők és íjászok, a vadászkutyások és lovasok számát meg sem tudom becsülni, tehát családtagokkal együtt a magyar nemzet negyede.

De hogy méltók legyünk rá és méltó módon rendezhessük meg a világkiállítást, ahhoz először itthon kellett méltányosan rendeznünk vadászati dolgainkat. Életszerű és ésszerű fegyvertörvényt alkottunk, véget vetettünk a vadászok és sportlövők vegzálásának, annak a mentalitásnak, ami a szocializmusból maradt, amikor az állam rettegett attól, hogy polgárainál fegyver van. Méltán lehetünk büszkék vadászati törvényünkre, ami – megkockáztatom – ma a legjobb a világon: húszéves ciklussal, legalább háromezer hektáros területnagysággal, a tájegységi fővadászok rendszerével. Kistafíroztuk a – köztestületként működő – Vadászati Kamarát, és professzionálisan megújítottuk a Nimród újságot, ami a maga nyolcvanezres példányszámával a legnagyobb periodika! Szimbiózisban vagyunk a C. I. C.-vel, és nem pusztán modus vivendit kötöttünk, hanem konszenzusra jutottunk természetvédő barátainkkal, különösen az élőhely-fejlesztés tekintetében.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszédet mond az “Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás megnyitóján a Hungexpo Budapest Kongresszusi és Kiállítási Központban (fotó: MTI/Varga György)

Az előzmények tekintetében sok-sok barátunknak tartozunk köszönettel, de én itt és most csak egy valakinek szeretnék köszönetet mondani – más jótevőink megértését kérve –: gróf Károlyi Józsefnek, a világkiállítás első miniszteri biztosának, akinek a hazai és a nemzetközi alapok lerakását, az „Egy a természettel” mottót és a zseniális logót köszönhetjük!

Az előzmények után lássuk magát a Világkiállítást! Személyes megjegyzésként előrebocsátom, hogy vadászati munkámért soha egy fillért sem kaptam, csak a politikai kockázatot viselem, de erre predesztinált az, hogy egy évtizede elvállaltam az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökségét; és az, hogy ’71-ben ott voltam gyerekként – ma is bennem él például a tanzán pavilon afrikai trófeáival –, és ez az akkori ajándék ma is kötelez.

Három szempontból is nehezebb helyzetben vagyunk, mint 1971-ben voltunk: a mainstream média és politika vadászatellenessége, ebből következően bizonyos itteni politikusok és média-figurák manipulációi, és a pandémia.

Szembe kell néznünk nem a zöld, hanem a sötétzöld ideológiával. Éles különbséget tudunk tenni a természetet tiszteletre méltó módon védő zöld barátaink és a sötétzöld ideológia – sokszor emberellenességbe hajló – „ökoterroristái” között. Bár furcsa, de tanulságos, hogy ez az ideológia és politika az állatok és növények tekintetében a természetre hivatkozik, miközben az ember és társadalom esetében természetellenes dolgokat propagál… Mi, a – teremtés rendjéből következő – természet rendjét védjük minden tekintetben; minden lénynek megadva a maga sajátos méltóságát – a természet rendje szerint neki kijáró módon.

Persze nincs könnyű dolgunk ebben a természettől és annak rendjétől elszakadt világban, ahol sok gyerek azt hiszi, hogy a tehén lila, mert életében nem látott valódi tehenet, csak a milka csoki csomagolópapírján a lila tehenet… Vagy az őzről azt hiszi, hogy az Walt Disney Bambija, akinek persze semmi, de semmi köze se az őzhöz, se a természet valóságához. A Világkiállítás küldetése az is, hogy választ adjon a vadászatellenes demagógiára: az ember antropológiájából eredő vadászati kultúrának; a fenntartható vadászat szabadságának; és a vadgazdálkodás szükségességének és ésszerűségének a demonstrálásával!

A kiállítást a teljesség igényével rendezzük: minden, ami a vadászathoz kapcsolódik: kutyás, lovas, solymász seregszemle, horgászat, lövész és íjász világversenyek, művészet a vadászatban és vadászat a művészetben, vad és hal gasztronómia, tudományos világkonferenciák – és mindez XXI. századi technikával.

Mint a világ minden dolgában, így a vadászatban is vannak visszatetsző jelenségek, amire szükséges tennünk egy reflexiót. A klasszikus morális teológia megkülönbözteti az actus humanust és az actus hominist. Az actus humanus emberi cselekedet, az actus hominis az ember cselekedete ugyan, de nem nevezhető emberi cselekedetnek. Egy példával megvilágítva: a borhoz köthető a tokaji borpincében egy borkóstoló, de a pancsolt alkoholtól a kocsmából kitántorgó részeg is. Az előbbi actus humanus, az utóbbi actus hominis. Ugyanígy a vadászatnál gróf Széchenyi Zsigmond vadászművészete actus humanus, a rabsicok vadpuszítása actus hominis. Megjegyzem, nem véletlen, hogy a Hatvani Vadászati Múzeumot gróf Széchenyi Zsigmondról neveztük el. A vadászati kultúra különlegessége, hogy az ember antropológiai sajátját egységben ragadja meg: a natúra és a kultúra összetettségében, vagyis a vadászszenvedélytől például a Hubertus-miséig!

Nekem szegezték a kérdést, hogy nem gondolom-e, hogy ’71 kultusza a Kádár-rendszer apoteózisa? Nem gondolom! Ténykérdés, hogy a magyar vadászatnak szimbolikusan két csúcspontja volt: gróf Károlyi Lajos Tótmegyere és 1971. De ahogy Tótmegyer nem Horthy Miklós kormányzóról szól, úgy ’71 sem Kádár János pártfőtitkárról. Tehát ami például József főherceghez kötődik, arra József főherceg neve kerül, amit pedig Losonczi Pál lőtt, arra Losonczi Pálé. Ez az esemény a vadászatról szól, nem a politikáról; nem követünk el történelemhamisítást!

Mivel a teljességet célozzuk meg, a kiállítás sokféleségének megfelelően – a vízvilágtól a művészetekig – olyan kurátorokat kértünk fel egy-egy ilyen nagy terület felelősének, akik már levezényeltek hasonló nagy projekteket. Köszönetet mondok professzionalitásukért és – noha közülük többen nem vadásznak – magával sodró lelkesültségükért. Ennek is köszönhető, hogy amit Kovács Zoltán kormánybiztos úrral mondtunk, az úgy is lesz, a Vadászati Világkiállítás eseményein egymillió látogató lesz!

Fontos megemlíteni, hogy gasztronómiai missziónknak tekintjük a vad- és halételek népszerűsítését és bevonását a közétkeztetésbe, hiszen ha valami, akkor a vadhús valóban bio és – nem csak marketing címke – biztosan antibiotikum-mentes és biológiailag a legértékesebb táplálék, ami ilyen szempontból is az emberek egészségét, így nemzetünk jövőjét is szolgálja.

Világkiállításunk a fenntartható vadászat jegyében áll, ezért külön örömmel jelenthetem, hogy szinte minden eleme megmarad, mégpedig méltó helyen: a Laudato si imádság helyétől, az erdélyiek által épített Kárpát-medencei pavilonon át, a maga tíz tonna összegyűjtött agancsával a magyar vadászok egységét szimbolizáló szarvas fej üdvözlő kapuig, amely Keszthelyre kerül. És Budapest gazdagszik kiállításunk központi helyszínével, az újjáépített HUNGEXPO-val, amely elsőként a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak adott otthont, aztán itt és most a Vadászati Világkiállításnak, és utána emberöltőn keresztül események százainak, szolgálva a pandémia utáni turisztikai-gazdasági újranyitást!

Fontos ez a kiállítás, de fontosabb az a tanulság és üzenet, amit hordoz és tanít. A legfontosabb a szellemi tartalom, a természet rendje jegyében! Annak bemutatása, az ember felől nézve, hogy mindannyiunk őseinek 99 százaléka vadászott, és ha nem lettek volna sikeres vadászok, akkor mi most nem lennénk itt. Tehát az ember természetében benne van a vadászszenvedély. Ennek mai cizellált öröksége vadászati kultúránk. És annak bemutatása a természet felől nézve, hogy vadászat nélkül nem tartható fenn a vad és az erdő, a mezőgazdaság egyensúlya, de a vadvilág sokfélesége és a vad minősége sem.

Tanulságos tapasztalati tény – Afrikától Közép-Ázsiáig –, hogy ahol megszüntetik a vadászatot, ott pusztul a vad, ahol pedig támogatólag viszonyulnak és invesztálnak a vadászatba és a vadgazdálkodásba, ott mennyiségileg és minőségileg is gyarapodik a vadállomány. Mert ha nincs legális vadászat, akkor nincs pénz a vad védelmére az orvvadászat ellen; és mert a helyi lakosság – mint arra számtalan példa van – tűzzel-vassal-méreggel pusztítja a vadat, hogy a kis földjét megvédje. De ott, ahol vadászat, vadgazdálkodás és vadászati turizmus van, ott jut pénz vadvédelemre, és mert a vadászatból profitál, a helyi lakosság se nem tudja, se nem akarja pusztítani. Konkrét példával: Kenyában betiltották a vadászatot, így az ország nagy részén kipusztult a vad, míg Namíbia a vadászati turizmusra épít, ezért ott fantasztikus a vadbőség.

A Biblia első lapjain olvashatunk arról, hogy Isten az embert a világba, mint egy kertbe helyezte, hogy művelje és gondozza azt. Tehát – a Szentírás szerint – két tévedést követhet el az ember: az egyik, ha kirabolja, nem becsüli meg a természetet. Ez ma a gátlástalan ipari lobbi, amelyik ipari parkká tenné a világot, lebetonozna minden talpalatnyi helyet. A másik tévedés, ha sorsára hagyjuk környezetünket, mert akkor abból nem kert, hanem dzsumbuj lesz. Ahogy a kertész gondozza a kertet, úgy kell nekünk a ránk bízott erdőt, mezőt, vadállományt gondozni. Ezért szoktam azt a hasonlatot használni, hogy ami a kertész kezében a metszőolló, az az igaz vadász vállán a puska.

Az 1971-es Budapesti Vadászati Világkiállítás inspiráló hatása a mai napig érződik. Adja Isten, hogy a mi Egy a Természettel Vadászati Világkiállításunk vadászati kultúránkban, vad- és természetgazdálkodásunkban olyan gyümölcsöt teremjen, hogy ha majd utódaink 2071-ben újra vadászati világkiállítást rendeznek, ők is élvezhessék!

Tisztelet a vadnak, üdv a vádásznak, hódolat a Teremtőnek!

(semjenzsolt.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Semjén Zsoltnak “A magyarság és az egyház szolgálatában  Életinterjú dr. Keresztes Sándorral” című kötet bemutatóján 2021. július 16-án, a Pázmány Egyetemen elhangzott beszéde. 

Egy közösség becsületbeli ügye, hogy ne felejtse el múltját, emlékezzen azokra, akik meghatározó módon alakították az adott közösség életét. A Kereszténydemokrata Néppárt 77 éves fennállása óta igazi értékközösség, ezért egyrészt természetes, másrészt örömteli, hogy ezzel a kötettel méltó emléket állít egyik alapítójának, annak a Keresztes Sándornak, aki egész életét a kereszténydemokrata politizálásnak szentelte.

Elhivatott volt, a legnehezebb időkben is katolikusként hű maradt az Egyházhoz és politikusként a kereszténydemokráciához.

Kisebbségi sors a királyi Romániában, megismerkedés a keresztényszociális tanításokkal, EMSZO, Hivatásszervezet, illegális Keresztény Demokrata Néppárt, letartóztatás a nyilas időkben, a Demokrata Néppárt parlamenti képviselete. Kommunista nyomásra a mandátum elvesztése, háziipari harisnyakötő, fűtő az Új Embernél. A Demokrata Néppárt újjászervezése 1956-ban, majd rendőri felügyelet, internálás és nyolc gyermek felnevelésének feladata. A jogi doktorátus megszerzése, kapcsolattartás Márton Áronnal, Erdéllyel, és amint lehet, aktivitás a hazai közéletben: a Márton Áron Társaság megalapítása, a Kereszténydemokrata Néppárt újjászervezése, majd vezetése, ismét parlamenti mandátum és nagykövetség a Szentszék mellett. Ez utóbbi mély szimbólum is, az Egyház és a Haza szolgálatában. Különös tekintettel Erdély ügyére.

Micsoda életút! Mivel nehéz lenne bármit is kiemelni belőle, ezért két kevéssé ismert, ám nagyon is jelentős missziójáról szólnék.

Keresztes Sándor a háború végén Budapestre költözött, de a szíve mindhalálig „erdélyien” dobogott. Amint a rendszer engedte, hazautazott, s az idők folyamán látogatásai egyre sűrűbbek lettek. Ahol tudott, segített, „postás” szerepe pedig legendássá vált. Ennek legizgalmasabb mozzanata a Márton Áron és Illyés Gyula közötti üzenetváltások közvetítése volt.

Erdélyben járva gyakran felkereste a megfigyelés alatt tartott főpásztort. Együtt rótták a köröket a gyulafehérvári püspöki palota udvarán. A bizalmas beszélgetések bevett gyakorlata volt ez Ceausescu Romániájában. A Securitate a legrafináltabb helyeken rejtette el lehallgató készülékeit, iratokat, feljegyzéseket veszélyes volt áthozni a határon a mindenre kiterjedő vizsgálódások miatt. A szentéletű püspök és Illyés Gyula mindössze egyszer találkozott személyesen, igaz, akkor végigbeszélgettek egy éjszakát. A találkozás mindkettőjükben mély nyomot hagyott, kialakult bennük az egymás iránti feltétlen tisztelet. Nem túlzás azt állítani, hogy ennek az éjszakának szerepe volt abban, hogy Illyés Gyula visszatalált katolikus hitéhez. Közvetlen kapcsolattartásra nem volt lehetőségük, de a megbízott személye garancia volt mindkettőjük számára.

Keresztes Sándor tudatában volt, milyen óriási a szükség és az igény az erdélyi magyarság körében az anyanyelvű könyvre. Nemcsak postás volt akkor, de „Isten csempésze” is! Kiváló szervezéssel remek hálózatot hozott létre. Hátizsákos fiatalok tucatszám keresték fel a ferences udvarban lévő kis könyvesboltban, ahol szépen előkészítet csomagokat bízott azokra, akik vállalták, hogy útjuk során a megbeszélt plébániákra eljuttatják. Én is így ismertem meg Sándor bácsit.

Keresztes Sándor politikai felfogásának alapját a nemzeti elkötelezettség és a katolikus szociális reformmozgalmakban megvalósuló pápai szociális enciklikák jelentették. Politikai életútja során mindvégig a keresztényszociális–kereszténydemokrata eszmék megvalósítását szolgálta és képviselte. Személyében és közéleti szerepvállalásával jelezte, hogy búvópatakként létezik a kereszténydemokrata párt kényszerből megszakított folyamatos működése Magyarországon.

Keresztes Sándor életpályája segítsen minket, hogy meg tudjunk maradni hitvalló kereszténynek, jó magyarnak és hűséges kereszténydemokratának.

(semjenzsolt.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Győr királyi városi rangra emelésének 750. évfordulója – Győr-kereszt megáldása

2021. június 20.

Egy város története a benne élő emberek élete és sorsa. Egy város öröme és bánata az emberek öröme és bánata. Egy város ünnepe az itt élők ünnepe.

Tisztelt Polgármester Úr!

Tisztelt Győri Polgárok!

Különleges évfordulóra gyűltünk össze, Győr királyi városi rangra emelésének 750. évfordulóját ünnepeljük. Hogy háromnegyed évezred mennyire nagy idő, elég csak belegondolni: 750 évvel ezelőtt nem volt még reneszánsz, nem volt még reformáció, de Győr város lett. Nem létezett még az Amerikai Egyesült Államok, de Győr már város lett. A magyar trónon még Árpád-házi király ült, amikor Győr város lett.

Ilyen dimenziókban gondolkodva kiderül, hogy Önök, győriek micsoda örökség birtokában vannak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Győr városának utóbbi ezer évét négy szóval jellemezhetjük: hazaszeretet, hűség, helytállás és hősiesség.

A honfoglaláskor Árpád személyesen vezette hadait erre a vidékre, és Győrt fejedelmi birtokká tette. Szent István egyházmegyét szervezett Győr központtal, és itt adta ki a pécsi püspökség alapító levelét. A tatárjárás után IV. Béla Győr újjáépített várában írta alá Szent János Jeruzsálemi vitézeinek, azaz a máltai lovagrendnek az adománylevelét 1247-ben.

Néhány évtized elteltével újra a győriek helytállására volt szükség: Ottokár cseh király nem mondott le Magyarország elfoglalásáról, mint ahogy a német császári koronát is szerette volna elérni. Beárulta, hitszegőnek nevezte a magyar királyt a külföld előtt, hogy igazolhassa hadjáratát, és betörve az országba a Rábcáig szorította a magyarok seregét. Kemény közelharc folyt, Ottokár csapatai rövid idő múlva futottak, és István harcosai az ország kapujáig űzték őket.

Hősiességre volt szükség Nándorfehérvárnál is 1456-ban. Kevesen tudják, hogy egy évvel korábban éppen a győri ferences kolostorban ült össze az országgyűlés, mely Hunyadi János vezetésével, valamint Kapisztrán Szent János buzdító szavaira szavazta meg a török ellen felállítandó sereget. Nándorfehérvár hősei egy emberöltőre megóvták Magyarországot és Európát a török hódoltságtól.

Az 16. század utolsó évtizedében Győr, az utolsó nyugat-magyarországi végvár szerepe és stratégiai fontossága Európa számára is bizonyossá vált. Amikor 1594-ben török kézre került, a portyázó iszlám hadak Alsó-Ausztria településeit fenyegették. Négyévi török megszállás után, 1598. március 28-án Pálffy Miklós és Adolf von Schwarzenberg hadainak sikerült Győrt visszafoglalniuk, nem kis leleménnyel, cseles rajtaütéssel. A törökök nem számítottak ostromra, gőgösen azzal kérkedtek, hogy a keresztények akkor foglalják el a várost, amikor a templomtornyon lévő, vaslemezből készült kakas megszólal – írja a kortárs történetíró, Istvánffy Miklós. A környék népe később úgy emlékezett, hogy abban az évben, március 28. éjszakáján a vaskakas kukorékolt!

Győr felszabadítását Európa-szerte lelkes ünneplés követte, hálaadó istentiszteletekkel, körmenetekkel. Rudolf császár még a hírvivőt is megjutalmazta, Schwarzenberg százezer arannyal és egy morvaországi várossal lett gazdagabb. Pálffy Miklós, akin a diadal múlott, egy ezer arany értékű serleget kapott ajándékba, de a jutalmat nem kérte: kijelentette, ő ezzel hazájának tartozott, s ezért amit tett, azt magyar hazafiként ingyen tette.

A győzelem örömére 1598. április 25-én báró Stotzingen Ruprecht, Alsó-Ausztria első helytartója, Rudolf császár nevében elrendelte, hogy Győr visszafoglalása emlékére Alsó- és Felső-Ausztria minden községe útjain, határain a kidőlt vagy az idők viszontagságai által megviselt kereszteket két hónap leforgása alatt újítsák fel, és akár a kőre, akár vaspléhre könnyen olvasható, fekete betűkkel véssék rá az emléksorokat:

Mondj Istennek dicséretet, hálát,

hogy visszaadta nekünk Győr várát.

Jelenleg harmincnál is több autentikus Győr keresztről tudunk, ám a szájhagyomány ennél jóval többet is annak tekint.

Mária Terézia – hogy kimutassa háláját a magyarok iránt, akik „életüket és vérüket” ajánlották az 1741-es pozsonyi országgyűlésen az örökösödési háborúba keveredett uralkodónak – Győrnek a legmagasabb kiváltságot, a szabad királyi város címet adományozta, mert „a város sokat szenvedett lakói tehetségükkel, erejükkel küzdöttek a török ellen, s magukat mindenkor a haza hasznos polgárainak és a közjó előmozdítóinak mutatták és bizonyították”.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Győriek!

A város történelemkönyvét tovább lapozva ugyanazokkal az erényekkel találkozunk: hazaszeretet, hűség, helytállás és hősiesség. Az 1848-49-es szabadságharcban betöltött szerepe miatt a bécsi kormányzat uralma különös súllyal nehezedett a városra, 1956-ban pedig a forradalom nyugat-magyarországi fővárosának nevezték Győrt. A hősies kitartásnak meg is lett a „jutalma”: személyes bosszú, kegyetlen kínzások és kivégzések, hosszú börtönévek. Ám a győriek ezt is túlélték. Elismerésre méltóan, az utókor háláját kiérdemlően álltak ki minden korban a hazáért, a szabadságért.

Kedves Győri Polgárok!

Győr – elnevezését tekintve – ma már nem szabad királyi város; hanem megyeszékhely és megyei jogú város. Ipari és innovációs fellegvár, egyetemével és iskoláival szellemi központ, kultúrájával, sportéletével nagyhatalom, környezettudatos fejlődésével élhető környezet.

Végigtekintve e küzdelmekkel teli és dicsőséges múlton, 750 esztendővel a királyi városi rang elnyerését követően a Győr-kereszt mai ünnepélyes felavatásán elmondhatjuk, hogy régi hagyományt újítunk fel. A Győr-keresztek ugyanis Európa háláját fejezték ki a városnak azért, mert megállította az oszmán birodalom, és így az iszlám hódítását!

A Győr-kereszt nem csupán turisztikai látványosság, hanem mementó! Annak a jele, hogy ami megtartott, megtart és meg fog tartani minket: az a hűség a keresztény civilizációhoz és szuverén magyar Hazához!

(semjenzsolt.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

A felújított pálos kolostorrom rekonstrukciójának, valamint a felújított Új templom turistapihenő és kilátó átadása

Jakab-hegy, 2021. június 11.

A kultúrtörténet előszeretettel alkalmaz összefoglaló jellegű minősítést a különböző történelmi korszakok jellemzésére. Ezek szerint vannak teremtő, megőrző és hanyatló korszakok. A teremtő korszakok alkotnak, a megőrzők óvják az elődök által teremtett értékeket, a hanyatló idők pedig mindezt elvesztik, elvesztegetik, lerombolják.

Főtisztelendő Püspök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Igazgató Úr, Főtisztelendő Tartományfőnök Úr!

Hölgyeim és Uraim!

Nem véletlenül jutott mindez eszembe, hiszen itt, a pálos romok előtt állva érezhetjük ennek a leíró jellemzésnek a valóságát. A Jakab-hegyi pálos kolostor az évszázadok során sokszorosan élte át a történelem viharait.

1225-ben Bertalan pécsi püspök építtette a Mecsekben élő remetéknek. Ez az épület volt a magyarországi pálosok első rendháza. A szerzetesek először 1334-ben a hegyi rablók támadásai miatt voltak kénytelenek elhagyni az otthonukat néhány évre, majd 1543-ban a török elől menekültek. A törökök kiűzésével a pálosok megpróbáltatásainak még nem volt vége. A barokk kor felvirágzását a szerzetesrendek feloszlatása követte: 1786-ban megszűnt a pálos rend magyarországi működése.

Egy 1846-ból ránk maradt kép szerint a kolostor falai még szinte sértetlenül álltak, noha akkor már nem pálos szerzetesek, hanem világi remeték lakták. A pálosok több visszatérési kísérlet után 1934-ben telepedtek meg ismét hazánkban. A Jakab-hegyi kolostorromok mellett kisebb rendházat és kápolnát kezdtek építeni 1947-ben, azonban a megkezdett munkálatokat nem sikerült befejezniük, a kommunista hatalom 1950-ben feloszlatta a rendeket, üldözte a szerzeteseket, köztük a pálosokat.

A lelkeket és a kolostort építő páterek távozása után a természet erői vették át az uralmat az üres falak között. Furcsa, hogy a pusztulás felelőseit név szerint ismerjük: az egyik II. József, a másik Rákosi Mátyás, az építők, az értékteremtők nevei azonban sajnos homályban maradtak.

Ezt az adósságot törlesztenünk kell.

Gosztonyi Gyula mérte fel a pálos kolostor romjait az 1920-as évek második felében, az első konzerválási munkálatok azonban csak 1976-ban indultak meg Kárpáti Gábornak, a pécsi Janus Pannonius Múzeum régészének irányításával.

Újabb évtizedek után az egykori szerzetesi épületek romkonzerválási munkáit a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatósága „A természeti és kulturális örökség védelme és fejlesztése, illetve megőrzése” elnevezésű projekt keretében valósította meg. A pálos romok mellett mostanra megújult az 1947-es alapokon kialakított esőház és kilátótorony, szépen rendezett környezetben várja a vándorokat, zarándokokat az Új templom turistapihenő.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Örüljünk a Jakab-hegyi kolostor megújulásának, sokadik újjászületésének. És különösen örüljünk annak, hogy mi nem a hanyatló, romboló, hanem a teremtő és építő világot képviseljük, Isten dicsőségére és a Haza javára!

(semjenzsolt.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Hol tartunk egy évszázaddal Trianon után?

Nemzeti Összetartozás Konferencia

Tihany, 2021. június 10.

Felemelő érzés és megtiszteltetés az ezeréves magyar államról beszélni az ezeréves Tihanyi Apátság mellett. S hogy itt vagyunk ennyi év után is, jelzi a legfontosabbat: azt, hogy megmaradtunk.

Excellenciás Érsek Urak, Főtisztelendő Perjel Atya! Tisztelt Államtitkár Urak!

Hölgyeim és Uraim!

Hol tartunk egy évszázaddal Trianon után? – tették fel a kérdést a Nemzeti Összefogás Konferencia szervezői. Ahhoz, hogy érzékeltetni tudjam az utóbbi évtized reményteli változásait, meg kell vizsgálnunk, hol tartottunk ötven vagy hetven évvel Trianon után.

Szomorúan mondom a mából visszatekintve, hogy sehol.

Trianon százéves története négy, egymástól jól elkülöníthető szakaszra osztható. A diktátum utáni két évtized alatt a magyar kormányok legfőbb célja a revízió volt. A Revíziós Liga felállítása, a külpolitikai és diplomáciai kezdeményesek felemás sikerrel végződtek: sikerült sok politikust és nemzetközi szervezetet meggyőzni a békediktátum példátlan igazságtalanságáról, de az együttérző nyilatkozatokon kívül más eredményre nem jutottunk.

A második szakaszt a világtörténelem diktálta. Az első és második bécsi döntéssel az ország visszakapta a Felvidék, Erdély, a Vajdaság és Kárpátalja bizonyos területeit, ami óriási örömöt jelentett az értinett területek magyar lakosságának, nemkülönben az anyaországnak. Az akkori vélekedés szerint az igazság győzött. Ez persze igaz, sokan azonban mégis óvatosak voltak, hiszen a világpolitikai döntések alapvetően nem a magyarság jogos sérelmeit akarták orvosolni, hanem a terjeszkedő német birodalmi érdekeket is szolgálták. Nem véletlenül írta Márai Sándor, akinek szülővárosa, Kassa is visszatért az anyaországhoz és haditudósítóként követte a felvidéki eseményeket, hogy „a nemzet karácsonyi ajándékot kapott a végzettől”.

A végzet pedig bekövetkezett, a világháború utáni párizsi békeszerződés nem csupán visszaállította a vérlázítóan igazságtalan trianoni diktátumot, hanem még további területeket csatolt el a magyar hazától.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A harmadik szakasz a helyben járás évtizedei, amikor még nehezebb lett a határon túlra szakadt magyarság élete, üldözött, legjobb esetben is csak megtűrt állampolgárként éltek sohasem választott országukban. A vasfüggönnyel hermetikusan elzárt szocialista béketábor szovjet tankok által biztosított nyugalma és proletár internacionalizmusa évtizedekig elegendőnek bizonyult a látszólagos békéhez. Fel sem merült Trianon megoldatlansága.

Mintegy harminc évvel ezelőtt eljött a rendszerváltoztatás, Közép- és Kelet-Európa fellélegzett. Az érzékelhető enyhülés azonban nem volt egységes. Romániában például az utolsó pillanatig megmaradt a legbrutálisabb diktatúra.

Hölgyeim és Uraim!

Hol tartunk most, egy évszázaddal Trianon után? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához egy a nyugati világban ma már teljesen ismeretlen és értelmezhetetlen fogalmat kell magunk elé idézni. Ez a nemzetpolitika. Hiszen miért is lenne az angol, a német, a spanyol vagy a holland kormánynak külön nemzetpolitikája? Belpolitikája van, amelynek célja, hogy országának lakosságát szolgálja, gazdaságát gyarapítsa, életminőségét javítsa. Annak, hogy a magyar kormány központi helyre emelte a nemzetpolitikát, egyetlen oka van: Trianon!

Nemzetpolitikánk kiindulópontja Antall József miniszterelnök kijelentése, aki megválasztása után így fogalmazott: „lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni”. E mondatával a lényeget ragadta meg: azt, hogy a nemzet egy és oszthatatlan, noha az ország és a nemzet határai nem esnek egybe. Tudta, hogy a késmárki pék, a munkácsi fodrász, a kolozsvári tanár, a szabadkai orvos éppúgy magyar, mint budapesti vagy szegedi kollégái.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Örömmel számolhatok be arról, hogy a mai magyar kormány nemzetpolitikája az antalli intelmet a gyakorlatban is megvalósította. Deklaráltuk az Alaptörvényben, hogy „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért”.

Ennek a felelősségviselésnek a legjelentősebb állomása a nemzet közjogi egyesítése, az állampolgárság és az ezzel járó szavazati jog megadása. A döntés nem csupán sok évtized jogfosztottságát szüntette meg, hanem a nemzet határon túlra szorult tagjait egyenlővé tette az anyaország polgáraival. Egymillió-kétszázezren kaptak teljes jogú magyar állampolgárságot. Számtalan megható, lélekemelő pillanatot éltünk át az ünnepségek során, amikor nemzettársaink könnyes szemmel tettek esküt, vették át az állampolgárságot igazoló dokumentumot, és énekelték a magyar himnuszt. Kilencvenedik életévüket betöltött honosítottak mondták, hogy egy életen át erre a pillanatra vártak.

Hölgyeim és Uraim!

Nemzetpolitikánk két sarokpontjára, az Alaptörvényre és a nemzet közjogi egyesítésére támaszkodva vált lehetővé a magyar érdekek érvényesítése. Ezt a célt szolgálják a létrehozott alapítványok, a különböző programok és projektek.

Kormányzásunk első évében ismét összehívtuk a szocialista kormányok által negligált Magyar Állandó Értekezletet, és 2012-ben létrehoztuk a Magyar Diaszpóra Tanácsot, mely a világon szétszórtan élő magyarság szervezeteinek közös fóruma.

A Bethlen Gábor Alap olyan, a költségvetésben elkülönített pénzalap, melynek célja a Magyar Kormány nemzetpolitikájának pénzügyi megvalósítása.

Nemzetpolitikánk két legsikeresebb projektje a diaszpórában élő magyarságot segítő Kőrösi Csoma Sándor program és a Kárpát-medencei szórványmagyarságot támogató Petőfi Sándor program. Magyar fiatalok százai jelentkeztek, hogy Dél-Afrikától Új-Zélandig, Afrikától Dél-Amerikáig fél éven át a helyi magyar közösségek segítői, támogatói, közösségi életük szervezői lesznek.

 A Határtalanul elnevezésű program keretében – a személyes kapcsolatok kialakítására – magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykirándulásra indulnak a szomszédos országok magyarlakta területeire. Célunk az, hogy egyetlen olyan érettségiző diák se legyen, aki nem jutott el valamely utódállamba, és nem találkozott ott intézményes formában nemzettestvéreinkkel.

Meg kell említenem a Mikes Kelemen programot is, mely a Nemzetpolitikai Államtitkárság, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Levéltár szervezésében menti a diaszpóra magyarságának gondos munkával összegyűjtött, ám a megsemmisülés határán lévő könyveit, levéltári anyagait.

A Julianus program bemutatja a diaszpórában fellelhető magyar értékeket, ezáltal betekintést nyújt a világban szétszórtságban élő magyar közösségek életébe.

A külhoni nemzetrészek megmaradását anyagi szempontból szolgáló gazdaságfejlesztési programot indítottunk 2016-ban szinte az egész Kárpát-medencében.

Az elmúlt időszakban tematikus éveket szerveztünk, melyek alkalmával a határon túli magyarság egy-egy csoportjára irányítottuk a figyelmet: volt éve a külhoni magyar óvodáknak, a kisiskoláknak, a szakképzésnek, a vállalkozásoknak, a családoknak, az erős magyar közösségeknek, az idei esztendő pedig a nemzeti újrakezdés éve.

Sorolhatnám még a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programot, aminek keretében ezer óvodát építettünk, és a Testvértelepülési Programot. Szólnom kellene a műemlékvédelemről, egyházi épületek felújításáról, kastélyok és kúriák megmentéséről, a Rómer Flóris Terv keretében a külhoni magyar vonatkozású épített kulturális örökség értékeinek feltárásáról, tudományos igényű kutatásáról és dokumentálásáról.

Az elmúlt évtizedben háromezer templomot tataroztunk ki, kétszáz újat építettünk a Kárpát-medencében, és egyikből se lesz se mecset, se pláza!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Trianon sebe után végre bátorítást, lehetőséget, támogatást kapott a határon túli magyarság – erkölcsileg, érzelmileg, intézményesen és anyagilag. Most mindez a reális válasz, amit ma adhatunk és kell adnunk Trianonra!

(semjenzsolt.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Semjén Zsolt beszéde A függetlenség szentje – II. János Pál pápa bélyegeken és képeslapokon című könyvbemutatón.

Budapest, Belvárosi templom, 2020. szeptember 22.

Mi kellett ehhez a nagyszerű könyvhöz? Mély, Krisztusba vetett hit, magyar–lengyel barátság és egy elszánt ember kitartó munkája!

Tisztelt Nagykövet Úr!

Főtisztelendő Plébános Úr, Kedves Zoltán atya!

Hölgyeim és Uraim!

Szinte lehetetlen feladat Karol Wojtyláról, a szentté avatott II. János Pál pápáról újat mondani, hiszen egész élete, hosszú pápai szolgálata és megszámlálhatatlanul sok utazása mind a nyilvánosság előtt zajlott. Ismerhetjük munkásságát, világpolitikai szerepét, teológiai tanítását és szervező tevékenységét a világegyházban, mert élete nyitott könyv volt.

Azt mondják, a II. vatikáni zsinattal az egyház ablakot nyitott a világra. Ez a nyitás jól érzékelhető, kézzel fogható valósággá II. János Pál pontifikátusa alatt vált, aki utazó pápaként bejárta az egész világot, hirdetve az Evangéliumot. Az apostoli látogatásokról rendszeresen beszámolt a világsajtó, már a Szentatya életében számos könyvben láthattunk nagyszerű felvételeket arról, hogyan fogadták a különböző földrészeken, mekkora tömegek vettek részt szentmiséin, hallgatták szentbeszédeit.

A mai könyvbemutatón egy egészen különleges kiadványt vehetünk a kezünkbe Steindl Rezsőnek, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége Vas megyei elnökének köszönhetően, aki hihetetlen kitartással és aprólékos munkával gyűjtötte össze a világ minden tájáról a pápáról készült képeslapokat, bélyegeket, az utazásaival kapcsolatos postai iratokat, bélyegzéseket. Ennek a hatalmas munkának eredménye A függetlenség szentje.

Szép és tapintatos gesztus, hogy a kötet eleje és vége – mintegy keretbe foglalva – néhány oldalt szentel a pápa elődjének, I. János Pálnak és az utódnak, XVI. Benedeknek, ezzel is hangsúlyozva a kétezer éves folytonosságot Szent Péter trónján. Természetesen a kötet gerincét Szent II. János Pál pápa csaknem huszonnyolc éves pontifikátusának – bizonyos szempontok szerint összegyűjtött – dokumentumai adják. A szerkesztők a legkézenfekvőbb megoldást választották, évről évre haladva mutatja be a történéseket. Minden esztendőt egy egész oldalas fénykép vezet be, a tájékozódást a több mint háromszáz oldalon pedig azzal is könnyítik, hogy a jobboldali lapszéleken sormintaként jelentetik meg 1978-tól 2005-ig az éveket – megtoldva a boldoggá és a szentté avatás esztendeivel – kiemelve az éppen aktuális évszámot. Ez nemcsak praktikus, hanem tipográfiailag is esztétikus megoldás.

Lehetetlenség felsorolni azt a sok eseményt, kiemelni néhány szívhez szóló vagy rendkívüli pillanatot, amelyek a könyv lapjairól elénk tárulnak. Gondolatébresztő a Hirosimában és Nagaszakiban tett látogatás, a jeruzsálemi Siratófalba rejtett pápai üzenet, a fatimai látnokok boldoggá avatása. Megható a Teréz anyával való találkozás képe, és a megbocsájtásról szóló keresztény tanítás megéléséről tanúskodik az 1981-es merénylet elkövetőjével, Ali Acával a börtöncellában készült felvétel.

Mintegy három évtized egyház- világpolitikájának is tanúi lehetünk a kötetet böngészve. Láthatjuk a pápát Ronald Reagannal és a még feltűnően fiatal Bill Clintonnal, Fidel Castróval és Jaruzelskivel, a japán császárnővel és a spanyol király társaságában. II. János Pál pápa felszólalt az ENSZ közgyűlésén, az Európa Parlamentben, ellátogatott a római zsinagógába, az ökumené jegyében találkozott a keresztény felekezetek vezetőivel, közös imára hívta a világvallások képviselőit Assisibe, és szentévet hirdetve átvezette az egyházat a harmadik évezredbe.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A II. János Pál pápa életét képeslapokon és bélyegeken bemutató kötet leghosszabb fejezete az 1991-es esztendőről szól, amikor Krisztus földi helytartója első alkalommal lépett hazánk földjére. Az alkalomra kiadott emléklapok, borítékok, bélyegek és bélyegképek dokumentálják az apostoli látogatás szinte minden eseményét. Egészen különlegesek a „szolgálati közleménynek” is beillő pecsétek némely borítékon: „Továbbítva: Esztergom-Budapest útvonalon pápai hajóval 1991. augusztus 16.” Vagy: „Továbbítva: Pécs-Budapest útvonalon pápai helikopterrel 1991. augusztus 17.” És ugyanez Debrecen és Szombathely viszonylatában is. Körpecsétek és bélyegzések is szerepelnek a kötetben, ezek hitelesítik az adott esemény – pápaválasztás, egy-egy utazás vagy látogatás, illetve a pápa halálának – pontos időpontját.

A szerkesztők nem feledkeztek meg egyéb magyar vonatkozású eseményekről sem. Szerepel a kötetben egy-egy bélyegkép Apor Vilmos győri megyéspüspök, Romzsa Tódor mártírhalált halt görög katolikus püspök, Batthyány-Strattmann László, a szegények orvosa és IV. Károly magyar király boldoggá avatásának emlékére is.

A kiadvány utolsó fejezetei II. János Pál halálával, majd boldoggá, illetve szentté avatásával foglalkoznak. Döbbenetes, hogy a pápa halálhíre annyira megrendítette az egész világot, hogy számtalan ország postája adott ki bélyegeket, sorozatokat, emléklapokat, kis- és nagyíveket rá emlékezve. Ugyanezt tették egyébként, amikor elérkezett Karol Wotyla pápává választásának huszadik, majd a 25. jubileuma. Steindl Rezső gyűjtő szenvedélye nyomán ezek is gazdagítják a kötetet. Mint ahogy az a kuriózumszámba menő blokk is, amit a pápa 1993-as baltikumi látogatása alkalmából adott ki az Észtországhoz tartozó Muhu-sziget.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Huszonhét és fél év nagy idő, ennyi ideig látta el péteri szolgálatát a lengyel pápa. A kötetben pillanatfelvételeket látunk erről az időszakról, de összeáll belőlük egy nagyhatású ember életének hiteles története. Karol Wojtylát viszonylag fiatalon választották pápává, még hatvan éves sem volt. A kötet első felében egy fiatalos, gyakran mosolygó egyházfőt látunk, aztán az idő haladtával a képeken egy egyre idősödő, betegséget hordozó, fehér hajú főpap jelenik meg. Megható emberi vonások, maga az élet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A függetlenség szentje különleges könyv egy különleges emberről. A szerkesztése átlátható, a kivitelezése impozáns. A háromnyelvűség, hiszen angolul és lengyelül is olvashatók a szövegek, azt a célt szolgálják, hogy az egész világon sokfelé elérhető és érthető legyen ez a kiváló munka. Az egész világon, mert Szent II. János Pál az egész világé volt. Totus tuus – szólt a jelmondata, amihez mindig hű maradt. Mégpedig úgy, hogy mindannyiunké lett – egészen. Totus noster.

(semjenzsolt.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök úrnak szóló születésnapi köszöntőlevél átadása.

Győr, 2020. szeptember 9.

Excellenciás

Dr. Pápai Lajos

nyugalmazott megyéspüspök úrnak

Excellenciás Püspök Atya!

Nagyrabecsüléssel köszöntöm Excellenciádat 80. születésnapja alkalmából, Isten éltesse!

Köszönöm Egyházunk és Nemzetünk hűséges szolgálatát, melyet nem csak főpásztorként, hanem elkötelezett közéleti emberként is végzett. Püspök Úr mindig hitvallói módon képviselte a Katolikus Egyház társadalmi tanítását. Külön köszönöm, hogy a győri Barankovics emléküléseken közel egy évtizeden át erősítette a kereszténydemokrácia szellemiségét az értékrendünket elutasító nehéz politikai helyzetben is.

Püspök Úr megnyilatkozásai sok hívő és Egyházunkhoz talán kevésbé kötődő, de jószándékú ember számára adtak megerősítést és útmutatást. Amint egy interjúban az elmúlt esztendőben megfogalmazta: „a pap olyan ember, akire számítani lehet, aki biztonságot, bátorságot jelent, aki meg mer szólítani, aki mer igent és nemet mondani.” Köszönjük, hogy a politikában szerepet vállaló, hívő katolikus emberekként értékes útravalót kaphattunk Excellenciádtól.

Isten áldását kérjük életére és további szolgálatára – ad multos annos!

Budapest, 2020. szeptember 4.

Tanítványi tisztelettel és megbecsüléssel:

                                                   Semjén Zsolt

(semjenzsolt.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettesnek, A nemzet emlékezete, a nemzet keresztútja című kiállítás megnyitóján elhangzott beszéde.

Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest; 2020. augusztus 24.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégeink!

Egy kiállítás megnyitója mindig ünnep, a találkozás, a művek és a befogadók találkozásának ünnepe. Ünnep a Levéltár életében a mai nap is, de nem a hangos ünneplésé.

A levéltárak egyik legjellemzőbb vonása a csend. Fiókok és tárlók, szekrények és raktárak polcai őrzik némán a múltat, a tovatűnt évszázadok emlékeit. Pecsétes királyi oklevelek, törvények, birtoklevelek, nyelvemlékek, gazdasági, közigazgatási és kulturális iratok, vármegyék, városok és falvak megannyi helytörténeti kincsei rejlenek ebben a méltóságteljes csendben.

A Magyar Nemzeti Levéltár azonban nemcsak a múltat őrzi, hanem megértette a modern idők szavát is. Találkozunk a több száz éves dokumentumokkal, de a kiállítás a digitális technika legkorszerűbb eszközeinek felhasználásával készült. Fontosnak tartja az általa őrzött iratok, a magyar nemzet írásos emlékezetének feldolgozását és ezek minél szélesebb körben történő megismertetését. Ennek eszköze a Levéltár által szervezett kiállítások.

A most megnyíló tárlat „csupán” tizennégy dokumentumból áll. De nem akármilyen dokumentumokból! Tizennégy nagy jelentőségű irat hazánk ezeréves történelméből. Kezdődik a veszprémvölgyi apácamonostor görög nyelvű kiváltságlevélével, és  az Antall-kormány alakuló ülésének jegyzőkönyvével zárul. Közte pedig az ország történelme – vagy a tizennégyes számhoz társuló jelentéssel élve – keresztútja, a dokumentumok tükrében.

A keresztutak elterjedése összefügg azzal a gondolattal, hogy a keresztény ember legalább jelképesen járja végig Krisztus szenvedéseinek útját. Érdekes, hogy az egyház maga is lehetőséget ad a kálváriák szabad értelmezésére. Gondoljunk például arra, hogy a Colosseumban tartott nagyheti stációjárás alkalmával a pápa alkalmanként világiakat kér fel az állomásokhoz kapcsolódó elmélkedések megírására. Ezek az elmélkedések tartalmaztak már a második világháborúhoz, vagy napjainkhoz kapcsolódó aktualitásokat is.

Hölgyeim és Uraim!

Éljünk a lehetőséggel, és járjuk végig Magyarország keresztútját! A helyszín, a közel százéves historizáló palota drámai átélést biztosít számunkra. A falakon sorakoznak a dokumentumok: az Aranybulla, a Pragmatica Sanctio, az áprilisi törvények. De ott van Mohács, Trianon, a háború utáni jóvátétel a Szovjetuniónak és az 1956-os elbukott szabadságharc tragikus következménye.

A több mint ezeregyszáz éves Kárpát-medencei történelmünk idején hazánk ege fölött többször vágtattak át az apokalipszis lovasai. Határaink többször is változtak. Volt, hogy három részre szakadt az ország, éltünk idegen megszállás alatt, és döntöttek győztes nagyhatalmak a sorsunkról, területeinkről. Azért, hogy itt megmaradhassunk, elődeink nagy árat fizettek, és nekünk, kései utódoknak ezt mindig szem előtt kell tartanunk.

„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!” Széchenyi István örökérvényű üzenete valósul meg a Levéltár kiállításán.

Köszönöm a Magyar Nemzeti Levéltárnak, hogy közel hozza történelmünket a mai látogatókhoz. Ezennel megnyitom a Nemzet emlékezete, illetve a nemzet keresztútja kiállítást.

(semjenzsolt.hu)