Magyarország elkötelezett a Kínával folytatott együttműködés ügyében, és motorja kíván lenni a Kína és a kelet-közép-európai térség egészségügyi együttműködésének – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a kelet-közép-európai országok és Kína egészségügyi minisztereinek hétfői budapesti szakmai konferenciáján.
A tanácskozást megnyitó beszédében Semjén Zsolt hangsúlyozta: itt az idő, hogy ne csak pénzügyi és ipari, hanem egészségügyi és egészséggazdasági területen is legyen együttműködés Kína és a térség között, ennek kíván motorja és aktív építője lenni Magyarország.
Úgy vélte: a konferencia visszajelzés arról, hogy Magyarország egészségügyi teljesítménye nemzetközi téren is figyelemreméltó, és más országoknak is hasznos példát nyújthat.
A miniszterelnök-helyettes felhívta a figyelmet arra, hogy a kelet-közép-európai országok az Európai Unió tagjaiként az egyik legversenyképesebb, a gazdasági növekedés terén az egyik legprosperálóbb térséget jelentik a világon, Kína pedig a világ egyik legnagyobb gazdasága. Úgy vélte: amikor két dinamikusan fejlődő térség összefog, abból nagy dolgok születhetnek, és különösen igaz ez akkor, amikor az egyik legfontosabb téma, az egészségügy hozza össze a feleket.
Hangsúlyozta: Kína nyitott Közép-Európa felé, ami az “egy övezet egy út politikájában” ölt testet, Magyarország pedig, más közép-európai országokhoz hasonlóan meghirdette a keleti nyitás politikát, amelynek célja, hogy Magyarországra, illetve a térségbe érkezzen az Európába irányuló kínai befektetések jelentős része.
Üdvözölte, hogy a kínai vállalatok egyre aktívabbak a térségben, és úgy vélte, hogy a rohamosan fejlődő Kínának a 21. században számos területen kulcsszerepe lehet, a globális terrorizmus elleni harctól kezdve a stabil világkereskedelmen át, a tudástőke gyarapításáig.
Hangsúlyozta: a kelet-közép-európai régió mindig gyakorlatias módon, az ősi kínai kultúrát tisztelve törekedett jó gazdasági kapcsolatokra a Kínai Népköztársasággal, és a Budapesten létesítendő hagyományos kínai gyógyászati központ új lendületet ad ennek az együttműködésnek. Mint mondta, a hagyományos kínai gyógyászat megelőzésközpontú és a magyar egészségpolitikai stratégia középpontjában is a prevenció áll.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere arról beszélt: a konferencia mottója az a Márai Sándor-gondolat is lehetne, ami arról szól, hogy “mindig nyugatra menj, és ne feledd soha, hogy keletről jöttél”. Úgy vélte: a jövő a Kelet és a Nyugat együttműködésében van, a világ jövőjét nem lehet Kína nélkül elképzelni. “Mi azt szeretnénk, hogy a világ jövőjét Kelet-Közép-Európa nélkül se lehessen elképzelni” – tette hozzá.
Szerinte azok lesznek sikeresek 21. században, akik a tradicionális és az új utakon is megtalálják az együttműködést. “Mi Közép- és Kelet-Európában, nagyhatalmak határvidékén vagyunk, és megtanultuk, hogy csak akkor lehetünk szabadok és akkor érvényesíthetjük az érdekeinket, ha erős nemzetállamot építünk, ugyanakkor időről időre össze kell adni az erőnket, hogy szembenézhessünk a globális kihívásokkal” – fogalmazott.
A miniszter Közép-Európát a világ egyik látványosan erősödő régiójának nevezte, és – mint mondta – bízik abban, hogy “az első ligában játszó” Kína számára jó partnerek tudnak lenni. Balog Zoltán beszámolt a konferencia közös nyilatkozatáról is, amelyben ismertetése szerint lényeges elem, hogy a betegségközpontú szemléletet felváltsa a megelőzés, valamint helyet kapott benne a tradicionális gyógyászat, a fertőző betegségek elleni küzdelem, az egészségügyi rendszerrel kapcsolatos tapasztalatcsere, valamint a gyógy- és egészségturizmusban rejlő lehetőségek.
Li Pin, Kína egészségügyi és családtervezési minisztere arról beszélt, hogy a kínai kormány nagy jelentőséget tulajdonít minden intézményi együttműködésnek Kelet-Közép-Európával. Felidézve az előző két, Csehországban és Kínában tartott találkozó eredményeit, úgy vélte: az elmúlt évek egészségügyi együttműködése gyümölcsöző eredményeket hozott, a kórházi kooperációban, a szakképzésben, az egészségpolitikai tapasztalatcserében és a közegészségügy fejlesztésében.
Liu Jen-Tung, a kínai Államtanács elnökhelyettese köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak, hogy megszervezték a konferenciát és fontosnak nevezte, hogy a kínai gyógyászat nemcsak egészségügyi, hanem kulturális kapocsként is megjelenik a térségben.
A harmadik alkalommal megrendezett többnapos találkozó része a 16 kelet-közép-európai országot, valamint Kínát magába foglaló 16+1 formátumú együttműködésnek. A szakmai konferencia négy témával foglalkozik: népegészségügyi programokkal, kórházak közötti együttműködéssel, egészségpolitikai kutatásokkal és hagyományos kínai gyógyászattal.
(Forrás: MTI)
Kohl halálával fájdalmas veszteség érte a kereszténydemokráciát
2017. június 17.
Ossza meg ismerőseivel!
Helmut Kohl (1930-2017), a német újraegyesítés kancellárja pénteken elhunyt. A kereszténydemokrata politikus 1982 és 1998 között volt a Német Szövetségi Köztársaság kormányfője. A KDNP közleményében hangsúlyozza, hogy Kohl a „személyes életében és politikai tevékenységében is a hagyományos, keresztény gyökerű európai értékeket képviselte”. Halálával fájdalmas veszteség érte a német és európai kereszténydemokráciát.
A Kereszténydemokrata Néppárt közleménye
A KDNP Helmut Kohl halála kapcsán együttérzését fejezi ki a gyászoló családnak és érzékeli a fájdalmas hiányt, ami a német és az európai kereszténydemokráciát érte a nagy államférfi távozásával. Helmut Kohl méltó utódja volt az egységes Európát megteremtő kereszténydemokrata politikusoknak. A nevéhez fűződő német újraegyesítés a XX. század egyik legjelentősebb politikai eseménye volt.
Személyes életében és politikai tevékenységében is a hagyományos, keresztény gyökerű európai értékeket képviselte. Életműve igazolja, hogy a nemzeti és európai érdekeket csak együttesen képviselhetjük.
Semjén Zsolt elnök; Harrach Péter frakcióvezető
(semjenzsolt.hu)
Magyarország támogatja a kárpátaljai magyarságot
2017. június 13.
Ossza meg ismerőseivel!
A magyar kormány megemeli a kárpátaljai magyar pedagógusok jövedelem-kiegészítését, akik így az évi 180 ezer forint helyett 270 ezer forintos juttatásban részesülhetnek – jelentette be Semjén Zsolt, nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes keddi budapesti sajtótájékoztatón.
Semjén Zsolt elmondta: az intézkedéssel 800 millió forintból, mintegy ötezer magyar pedagógusnak tudnak segíteni Kárpátalján.
Emlékeztetett, hogy jövedelem-kiegészítést biztosítanak a betegeikkel magyarul beszélő orvosoknak, az egyházi dolgozóknak, művészeti iskolák dolgozóinak is.
A fentieken túl mintegy hatezer óvodás és kisiskolás étkeztetését is finanszírozza a magyar állam – jelezte.
Kiemelte: összesen több mint 4 milliárdos alapfinanszírozást nyújtanak az intézményrendszer működésére, s emellé jött még tavaly egy 2,7 milliárdos fejlesztési forrás.
A magyar kormány gazdasági fejlesztési keretet is biztosít, részint vissza nem térítendő támogatásra, részint kedvezményes hitelre.
Semjén Zsolt rámutatott: a háborús helyzet, nagy szegénység, általános szociális problémák azzal a veszéllyel járhatnak, hogy az ottani magyarság – tanárok, orvosok – elmennek nyugatra. Mivel a cél, hogy szülőföldjükön maradjanak a magyar államnak kvázi állami funkciókat kell átvennie, s igyekeznek minden támogatást megadni, hogy a pedagógusok mellett az orvosok, az egyházak képviselői is Kárpátalján maradjanak a jelenlegi nehéz helyzet ellenére.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke köszönetét fejezte ki a magyar kormány segítségéért. Kiemelte: enélkül aligha lehetne a magyar intézményrendszert fenntartani. Jelenleg a tanárok átlagfizetése ötvenezer forintnak felel meg, miközben az árak nem sokkal különböznek a magyarországiaktól – jegyezte meg.
A háborús állapotok, a gazdasági válság, a szociális mélyrepülés nagyon megviseli Kárpátalja társadalmát. Ez a támogatás biztosítja, hogy a legfontosabb intézmények, a magyar nyelvű oktatás, illetve a kárpátaljai magyarság, mint közösség fennmaradhasson – mutatott rá Brenzovics László, aki fontosnak nevezte a gyermekétkeztetés, az orvosok, a művészeti iskolákban dolgozók támogatását is.
Kitért arra is, hogy a válság elhúzódik, a háború vége nem látszik, így erre a segítségre rá vannak szorulva.
Brenzovics László megköszönte a magyar kormány és Orbán Viktor támogatását a vízummentesség ügyében is, s szorgalmazta a határmenti infrastruktúra fejlesztését, ami a kapcsolattartást segítené.
Megjegyezte: sajnálatos módon Ukrajnában olyan törvényeket készítenek elő, amelyek szűkítenék a nemzeti kisebbségek jogait. A KMKSZ véleménye szerint ezen törvénytervezetek ellentétesek az ukrán alkotmánnyal és Ukrajna nemzetközi szerepvállalásával. Mindent meg fognak tenni, hogy ezeket ne fogadják el és ne szűkítsék a kárpátaljai magyarság jogait – ígérte.
Semjén Zsolt hozzátette: Magyarország mindig is támogatta Ukrajnát, elsőként ismerte el szuverenitását. Ugyanakkor ragaszkodnak ahhoz, hogy a nyelvi jogok, amelyeket a jelenleg is hatályos törvény és az ukrán alkotmány biztosít, csorbítatlanok maradjanak.
Kitért a kettős állampolgárság kérdésére is, és rámutatott: a világ efelé halad. Magyarország biztosítja a kettős állampolgárságot, s nem engedi meg, hogy állampolgárait vegzálják – mondta a miniszterelnök-helyettes.
(Forrás: MTI)
Végtisztesség mártírjainknak
2017. június 12.
Ossza meg ismerőseivel!
Végtisztelet illeti azokat a mártírokat, akik az elmúlt évszázad vérzivataros éveinek áldozatai voltak, és olyan sokan közülük jeltelen sírban nyugszanak – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szombaton Horvátországban, a pulai haditengerészeti temetőben, az első világháborúban hősi halált halt magyar tengerészek emlékművének leleplezésén.
Úgy fogalmazott, a magyarokról az a mondás járja, hogy szeretnek újratemetni, gyásznapot ülni. “Holott semmi mást nem teszünk, mint igazságot szolgáltatunk, illetve megadjuk a végtisztességet mártírjainknak” – hangsúlyozta.
A történelem során többször fordult Magyarország felé a világ elismerő tekintete – jelentette ki. “Így volt ez 1848/49-ben, mikor két nagyhatalommal folytatott élethalálharcban kényszerült térdre a nemzet, de így volt ez 1956-ban is, amikor a rendíthetetlennek tűnő kommunista hatalom bástyáján ütöttek rést először a pesti srácok” – mondta.
Semjén Zsolt rámutatott: az első világháború idejének századik évfordulóján, amikor az egész világ emlékezik, a magyaroknak is hallatniuk kell hangjukat.
“Az első világháborút követően években még minden hadviselő fél hősnek tüntette fel katonáit, se szeri, se száma a felállított emlékeknek” – mondta a miniszterelnök-helyettes. Hozzátette: Magyarországon a megszállás éveiben még beszélni sem lehetett a két világháború magyar áldozatairól, nemhogy megemlékezni róluk, hovatovább a hősöket példaképül állítani. Ezért kevesen tudják, hogy a magyar tengerészek az első világháborúban fényesen bizonyították vitézségüket – vélekedett Semjén Zsolt.
A magyar tengerészek emlékművének leleplezésén a miniszterelnök-helyettes köszönetet mondott mindazoknak, akik munkálkodtak a múlt feltárásán, akiknek fontos volt a történelmi igazság kiderítése, akiknek fontos, hogy az utókor, a felnövekvő ifjúság elé igazi példaképeket lehessen állítani.
“Emlékezzünk a világháború összes magyar áldozatára, tudatában annak, hogy nem tudjuk megadni nekik az őket megillető végtisztességet” – mondta végezetül.
Vejkey Imre, a KDNP frakcióvezető-helyettese beszédében rendkívüli történelmi pillanatnak nevezte, hogy az Országgyűlés határozati felhatalmazásával megépülhetett a hősi halált halt magyar haditengerészek emlékműve.
“Évszázados késedelemmel, de végre egy emlékművel emlékezhetünk a tengeri csatákban hősi halált halt honfitársainkra, továbbá mindazon tengerészekre, akik a magyar szabadságért küzdöttek” – hangsúlyozta.
Az emléktábla felállítását tíz évvel ezelőtt helyi magyarok kezdeményezték. Az Országgyűlés idén június 10-ét a magyar hősi halott haditengerészek emléknapjává nevezte ki, és kötelezte a kormányt, hogy állítson emlékművet a pulai temetőben.
A megemlékezésen a horvát kormány nevében Zdravko Jakob államtitkár, a horvát parlament nevében pedig Jasen Mesic parlamenti képviselő vett részt, de jelen volt Fabrizio Miletic, Isztria megye alispánja és Boris Miletic, Pula város polgármestere is. Ott volt Holló József nyugalmazott altábornagy és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke is.
A házigazdák közül Jankovics Róbert magyar kisebbségi parlamenti képviselő, Lőcsei József, a pulai Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének (HMDK) elnöke és Balázs Piri Zoltán, az országos magyar kisebbségi önkormányzat elnöke volt jelen az eseményen.
Abban, hogy az emlékmű a pulai haditengerészeti temetőben áll, nagy szerepe volt a helyi magyar szervezetnek és a zágrábi magyar nagykövetségnek is.
A Szent István csatahajó elsüllyedésének 90. évfordulóján, 2008. októberében magyar búvárok emléktáblát helyeztek el a csatahajó maradványainál. A magyar ipar- és hadtörténet kiemelkedő alkotása a nyílt tengeren, 65 méter mélyen, fedélzetével lefelé fordulva fekszik a hullámsírban. Felkutatására több expedíció is indult, roncsait az 1970-es években jugoszláv búvárok derítették fel. Az utóbbi több mint két évtizedben a hajóroncsot magyar búvárok több alkalommal (1994, 2008) is átkutatták, de állapota és a kiemelés költségei miatt alig van rá remény, hogy valaha is a felszínre kerüljön. A hajó elsüllyesztésénél 89 magyar tengerész vesztette életét a hullámsírban.
A következőkben Semjén Zsolt beszédét közöljük teljes terjedelmében.
Tisztelt Emlékezők!
Rólunk, magyarokról az a mondás járja, szeretünk újratemetni, gyásznapokat ülni. Holott semmi mást nem teszünk, mint igazságot szolgáltatatunk, illetve megadjuk a végtisztességet azoknak, akik az elmúlt évszázad vérzivataros éveinek áldozatai és olyan sokan közülük jeltelen sírban nyugszanak.
Történelmünk során többször fordítottuk magunk felé a világ elismerő tekintetét. Így volt ez 1848/49-ben, mikor két nagyhatalommal folytatott élethalálharcban kényszerült térdre nemzetünk, de így volt ez 1956-ban is, amikor a rendíthetetlennek tűnő kommunista hatalom bástyáján ütöttek először rést a pesti srácok.
Most, a világháború idejének századik évfordulóján, amikor az egész világ emlékezik, nekünk is hallatni kell a hangunkat. A történelmet mindig a győztesek írják, ezért ők mindig pozitívak, a vesztesek pedig negatívak, akik megérdemlik a büntetésüket. Az I. világháborút követő években még minden hadviselő fél hősöknek tüntette fel katonáit, se szeri, se száma a felállított emlékeknek. De ne feledjük, a megszállás évtizedeiben még beszélni sem lehetett a két világháború magyar áldozatairól, nemhogy megemlékezni róluk, hovatovább a hősöket példaképül állítani.
Közel két évtizednek kellett eltelnie, hogy a háború utáni történelemtanítás elferdített szemléletén változtassunk, elhallgatott fejezeteiről tényszerűen beszélhessünk. A kommunista történelemszemlélet hazájukért életüket áldozó, nemzetükért felelősséget vállaló személyeket tüntetett fel negatív színben vagy éppen ellenségként, és helyükre a megszállókat kritikátlanul kiszolgáló kollaboránsokat állított példaképül. Azt nem állítom, hogy egyszerűen, de azért a rendszerváltozás után megindult az a folyamat, ami során az értékek folyamatosan a helyükre kerültek, kerülnek.
És ha már itthon tudunk hiteles történelemkönyveket adni a fiatalság kezébe, mindezeket a nagyvilág elé kell tárni. Az évforduló lehetőséget teremt arra, hogy hallassuk a hangunkat.
Több mint ezeregyszáz éves Kárpát-medencei történelmünk alatt hazánk határa többször változott. Volt, hogy három részre szakadt az ország, éltünk idegen megszállás alatt, és döntöttek rólunk nélkülünk győztes nagyhatalmak. A sorsunkról, területünkről, népünkről.
A látszólag szerencsésebb népek győztes csaták évfordulóján ünnepelnek, a mi naptárunk pedig gyásznapokkal van teletűzdelve. Trianon-emléknap, október 6. és november 4. nemzeti gyásznap, és megemlékezéseket tartunk a mohácsi és a muhi csata évfordulóján is. Most egy új megemlékezésre méltó nappal gyarapodott nemzeti naptárunk: a magyar haditengerészekre emlékezünk.
Kevesen tudják, hogy a magyar tengerészek az I. világháborúban fényesen bizonyították vitézségüket. Mutatja ezt a számos kitüntetés, és tanúja a tenger, ami megannyi hősnek lett végső nyughelye. Mindazonáltal mielőtt ezekből a hőstettekből egy csokorra valót felidéznénk, kalandozzunk el a régmúlt időkben!
IV. Béla királyunk a tatárok elől menekülve ért Dalmáciába, és 1242-ben Trauban szerezte meg az első hadigályánkat. Ennek Marinus nevű parancsnoka – aki később magyar gróf lett –, a legrégebbi ismert haditengerésztisztünk. Nagy Lajos király hajóhada már Velencével is fel tudta venni a versenyt. A hajók kikötője Raguza lett, ami kitartott Zsigmond idejéig, míg – a Velence segítségével előretörő török – elfoglalta Dalmáciát.
Mátyás király idejében a török hajóival megszállta Otranto városát. IV. Sixtus pápa kérelmére a király Magyar Balázst küldte segítségül 600 huszárjával. A magyaroknak még egy ladikjuk sem volt. Végül furfangosan elvágták a török hajóraj vízvezetékét, amire ezek kénytelenek voltak elvitorlázni. Ez az egyetlen haditény a történelemben, amikor egy huszáregység megszalasztott egy hajórajt.
A szabadságharc kitörésekor Kossuth kezdeményezte a magyar tengeri hadiflotta megteremtését is. A kormány megvásárolta az „Implacabile” brigget, amelyet Londonban kellett volna felfegyverezni. Erre azonban a semlegességére hivatkozó angol kormány nem adott engedélyt, és lefoglalta. A hajót végül átadták a londoni osztrák követnek, így az osztrák kincstári tulajdonba került.
A kiegyezés után fellendült a hajógyártás. Az adriai flotta a Császári és Királyi Hadügyminisztérium tengerészeti osztálya alá tartozott, és ahogy k.u.k. hadseregben az természetes volt, a Monarchia összes nemzetisége képviseltette magát. Szép számmal magyarok is, matróztól a flottaparancsnokig.
Okvetlenül említeni kell néhány nevet a Monarchia magyar tengerészparancsnokai közül. Thierry Ferenc sorhajókapitány, az új tengeralattjáró fegyvernem kiválósága, Mikuleczky Ferenc fregattkapitány, és a legnagyobb magyar tengeri repülő hős, Lucich Károly sorhajókapitány a Hadtörténeti Intézet és Múzeum későbbi parancsnoka, Konek Emil sorhajókapitány, a Viribus Unitis utolsó parancsnoka, Maxon Róbert sorhajóhadnagy, akit a Szent István csatahajón ért a halál, és mindenekelőtt Horthy Miklós flottaparancsnok.
Igaz, a magyar haditengerészek emléknapja június 10., emlékezve a 99 évvel ezelőtt elsüllyesztett Szent István csatahajóra, most mégis inkább egy száz évvel ezelőtti győztes tengeri csata, az otrantói győzelem eseményeit szeretném felidézni.
Ennek a tengeri csatának a jelentőségét a balliberális oldal történészei, ideológusai – éreztetve a későbbi kormányzó iránti ellenszenvüket – a mai napig szeretik eljelentékteleníteni. Holott ez volt az Osztrák-Magyar haditengerészet legnagyobb csatája.
A tengerszorosban az ellenség egy rendkívül erős zárat épített ki, ami elzárta a Monarchia hajóinak kijutását a Földközi tengerre, ezt sikerült 1917. május 15-én Horthynak a Novara, a Saida és a Helgoland cirkálókkal áttörni. A hazafelé tartó úton már háromszoros túlerővel találták magukat szemben. Ez a találkozás azért történhetett, mert a parancsnok – tengerész bajtársiasságból – az elsüllyesztett ellenséges hajóknak vízben úszó embereit lovagiasan kimentve sok időt vesztett.
Az időközben kifutott ellenség messze hordó ágyúira nem tudtak válaszolni, így mesterséges ködöt fejlesztve kerültek az ellenség közelébe, ahol már a cirkálók ágyúi is hatásosak voltak. Horthy a csata csúcspontján észrevette, hogy egyik ágyúmestere összeesett. Kirohant a parancsnoki hídról, és a sebesültet fedezékbe húzta. Ekkor gránát csapódott be, elesett Szuborits Róbert első tiszt, de megsebesült és eszméletét vesztette a parancsnok is. Miután magához tért, hordágyról vezényelte tovább hajócsoportját.
Említettem a tengerész bajtársiasságot, ami nem volt olyan természetes az ellenségnél. 1914 augusztusában a Zenta hadihajó nagy létszámú francia, angol hajócsoporttal vette fel a küzdelmet, míg találat érte és elsüllyedt. 173 matróz lelte halálát, akiket a vízben hagytak és csak kevesüknek sikerült ötórás úszás után partot érni, ahol montenegrói hadifogságba kerültek.
A Szent István csatahajó tragédiája kapcsán okvetlenül meg kell emlékezni Maxon Róbert sorhajóhadnagyról,
a hajó nehéztüzérségének parancsnokáról, aki a túlélők elmondása szerint a hajón lévő magyarok gyámolítója, szerető és mindenütt közbenjáró feljebbvalója volt.
Az utolsó pillanatokig dolgozott a hajó megmentésén. A hajón akkor már nem volt hírközlési lehetőség, csak a személyes közlés. Még kereste és vezényelte az elmaradt matrózokat, de ezt a Végzet már nem várta be. A hajó felborult, és maga alá temette Maxont és számos tengerészbajtársát.
Haditengerészeink a Dunán is jelentős szerepet játszottak. Báró Wulff Olaf sorhajóhadnagy a dunai monitorokkal megtörte a belgrádi erődök ellenállását, ami által csapataink át tudtak kelni a Száván, ez tette lehetővé Szerbia elfoglalását. 1918-ban ugyanő monitoraival a viharos Fekete-tengeren kelt át, és megszállta a dél-orosz kikötőket. Ezáltal lehetővé vált az ukrajnai gabona behozatala az éhező központi hatalmak területére.
A Monarchia teljes hajóállománya, ami 115 gőz- és 95 vitorláshajóból állt, teljes létszámban a győztesek birtokába került. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a győzők ezt a szokásukat a II. világháború végén is gyakorolták, akkor 39 hajónk került szovjet tulajdonba. A Kolozsvár például Ural néven hajózott tovább.
Nyolcvan évvel ezelőtt, 1937-ben a Petőfi-híd (akkori nevén Horthy Miklós-híd) budai pillérénél felállították a magyar tengerészek emlékművét, a fiumei világítótorony 30 méter magas másával. A pillérből előrenyúlt a Novara hajó orra, rajta Szentgyörgyi István két monumentális bronzalakja. A háborúban súlyosan megsérült emlékművet természetesen nem állították vissza, bronzalakjait pedig felhasználták a Sztálin szobor öntéséhez.
Mikor leleplezzük ezt az emlékművet, szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik munkálkodnak a múlt feltárásán, akiknek fontos a történelmi igazság kiderítése, akiknek fontos, hogy az utókor, a felnövekvő ifjúság elé igazi példaképeket lehessen állítani.
Emlékezzünk a világháború összes magyar áldozatára, tudatában annak, hogy nem tudjuk megadni nekik az őket megillető végtisztességet. A mártírok vére magvetés – idézhetjük Tertullianus szavait, de fogalmazhatunk Máraival is: „Mindig új élet lesz a vérből”.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
(Forrás: MTI)
A magyar fél kész eladni részesedését az INA-ban
2017. június 11.
Ossza meg ismerőseivel!
Amennyiben a horvát fél ajánlatot tesz és üzleti alapon meg tudnak állapodni, a magyar fél kész eladni részesedését az INA horvát olajipari vállalatban – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes csütörtökön késő este a horvát közszolgálati televízióban (HTV). A KDNP elnöke reményét fejezte ki, hogy mielőbb stabil kormánya lesz Horvátországnak, amellyel hosszú távon gyümölcsözően, bizalmi alapon tudnak együttműködni.
Semjén Zsolt kiemelte, hogy a helyzet rendezésében nehézséget jelent, hogy a Horvátországnak nincs stabil kormánya.
„Magyarország számára óriási versenyelőnyt jelent, hogy egy erős és stabil kormánya van, és ezért nagyon gyorsan tud törvényeket hozni, ha azt a gazdasági helyzet indokolja” – tette hozzá.
Semjén Zsolt úgy vélte: a horvát koalíciós viták és a kormányalakítás nehézségei megnehezítik a horvát-magyar kormányközi kapcsolatot. „Azt kell mondanom, hogy kormányok jönnek, kormányok mennek, de a horvát és a magyar nép marad, Horvátország és Magyarország marad, és ezt kell alapul venni” – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Reményét fejezte ki, hogy mielőbb stabil kormánya lesz Horvátországnak, amellyel hosszú távon gyümölcsözően, bizalmi alapon tudnak együttműködni, és rövid időn belül Orbán Viktor magyar és Andrej Plenkovic horvát kormányfők is találkoznak. „Szívesen látjuk a horvát miniszterelnököt Magyarországon” – mondta.
(Forrás: MTI)
Össznemzetben gondolkodunk
2017. június 06.
Ossza meg ismerőseivel!
Soha nem látott támogatása van a külhoni magyarságnak – mondta Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a Kossuth rádió Vasárnapi Újság műsorában.
Kifejtette: a külhoni magyarság támogatása 2010-hez képest megtízszereződött, a gazdaságit is ideszámolva, meghúszszorozódott. “Felelősséggel mondom, hogy kormány annyit még nem tett a külhoni magyarságért, mint az Orbán-kormány” – fogalmazott a miniszterelnök helyettes.
Semjén Zsolt kiemelte: a kultúra, az oktatás mellett a támogatást kiterjesztették a gazdaságra is vissza nem térítendő támogatás, illetve kedvezményes hitel formájában.
“Demográfiában és össznemzetben gondolkodunk” – szögezte le Semjén Zsolt, példaként említve az anyasági támogatás és a babakötvény kiterjesztését a külhoni magyarságra.
Az eredmények már láthatók, az asszimilációt sikerült lelassítani, a tömbmagyarságnál már látszik a trendfordulás tendenciája – hívta fel a figyelmet.
Semjén Zsolt hangsúlyozta: az együttes össznemzeti támogatás, azaz a kulturális támogatás, az oktatási intézmények fenntartása, az állampolgárság megadása, a szavazati jog, a gazdaságfejlesztés, a demográfiai segítség együttesen alkalmas arra, hogy megtartsa a külhoni magyarságot identitásában, gazdasági erejében.
(MTI)
Nem külső ellenségeink győztek le minket, hanem a belső árulók
2017. június 01.
Ossza meg ismerőseivel!
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a makói országzászló újraavatásán hangsúlyozta, az emlékmű a nemzet egységének szimbóluma, “megkiáltja” azok fájdalmát, akik nem állíthatnak a határ másik oldalán országzászlót, hogy a nemzethez való hűséget kifejezzék. Trianon gyászmunkáját még mindig nem végeztük el – jelentette ki a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Lázár János úgy fogalmazott, a gyászidőszak 97 évvel a tragédia és 75 évvel a rá emlékező országzászló felállítása után sem zárult még le.
Az újraállított országzászlók csonka emlékművek , mert csak a trianoni szégyen egyik felét mutatják meg – tette hozzá a miniszterelnökséget vezető miniszter. A traumának sosem csak áldozatai vannak, hanem elkövetői, cinkosai és haszonélvezői is. Az ő felelősségük, az engesztelés és a bocsánatkérés emlékműveit nem találjuk Párizsban, Versailles kastélyai között, a Felvidéken, Erdélyben, a Partiumban, Délvidéken és Kárpátalján sem – mondta a politikus.
Hozzátette: sehol a bocsánatkérésnek, a múlttal való szembenézésnek, a magyarok megkövetésének legalább egy szimbolikus gesztusa az egykori antant hatalmak jogutódjai részéről.
Lázár János rámutatott, Trianont Európában vagy a Kárpát-medencében még mindig lehet békeszerződésnek nevezni, pedig diktátum volt, történelmi igazságtalanság egy nemzettel szemben, amely miatt az egész nyugati világ máig adósa Magyarországnak. “Ma földet vissza nem kérünk, határrevíziót nem követelünk, békés és józan nép vagyunk”. De elvárjuk, hogy legyen vége a Kárpát-medencében a magyarok lopakodó elnyomásának és asszimilálásának, hogy a magyar helység- és utcanévtáblák mindenütt megmaradhassanak, a magyar nyelvű kulturális és oktatási intézmények ugyanolyan esélyekkel és jogokkal működhessenek mint az adott államot alkotó többségi nemzeté. Követeljük, hogy a magyar kisebbségek politikai érdekképviselete az adott állam területén ne tiltott vagy tűrt, hanem támogatott tevékenység lehessen, a magyarok autonómiát kaphassanak ott, ahol a kulturális és gazdasági helyzetük éppúgy feljogosítja őket, mint a katalánokat vagy a dél-tiroliakat Európa más tájain – mondta miniszter.
A trianoni diktátum centenáriuma nem felejtésre alkalom, hanem a szembenézésre, az erkölcsi, politikai jóvátételre. Az országzászlók erre a kötelezettségre is emlékeztetnek, nemcsak minket magyarokat, hanem a szomszédainkat és a közös Európa vezetőit is – hangsúlyozta Lázár János.
Erős Európa csak erős nemzetállamok egyenlő szövetségéből lehet. Egyenlő nemzetállamokról pedig nem beszélhetünk addig, amíg az egyiknek ünnep az, ami a másiknak gyásznap – szögezte le a politikus.
Semjén Zsolt leszögezte: hisszük, hogy minden nemzetnek és nemzetrésznek joga van a létezéshez. De elvárjuk, hogy elfogadják, nekünk magyaroknak is jogunk van a létezéshez, nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken, a Kárpátalján, ahol magyarok élnek.
A KDNP elnöke kitért arra is, a trianoni tragédia azért történt meg, mert egy olyan kormány jutott hatalomra, amely nem tartotta értéknek a nemzeti létet, tudatosan szétverte a hadsereget, államigazgatást, megbénította a magyar nemzet önvédelmi reflexeit.
Nem külső ellenségeink győztek le minket, hanem a belső árulók, akik nemzetellenes politikát folytattak – mondta a miniszterelnök-helyettes, hozzátéve: “ha erős nemzeti kormánya van Magyarországnak, akkor nem lehet minket legyőzni”.
(Forrás: MTI)
Álljunk ki a család és az élet alapértékei mellett
2017. május 26.
Ossza meg ismerőseivel!
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes szerint össznemzeti paradigmaváltás kezdődött a családpolitikában az anyasági támogatás állampolgársági alapon történő kiterjesztésével.
Semjén Zsolt csütörtökön, a Családok budapesti világtalálkozójának első napján arról beszélt, Magyarország nem kívánja a határon túli magyar közösségek csökkentése révén orvosolni Magyarország népesedési problémáit, mert az ellenkezne az egységes magyar nemzetről tartott hitvallással.
Arról is beszélt, hogy Erdélyben az elvándorlás, a Felvidéken az asszimiláció, Kárpátalján pedig a természetes fogyatkozás a magyar népesség csökkenésének a jellemző oka.
Kitért arra is, szerinte a kisebbségben élő magyarok számának “botrányos mértékű csökkenése” az indokoltnál jóval nagyobb arányú, és ezért a trianoni utódállamokat politikai és morális felelősség terheli.
A miniszterelnök-helyettes a határon túli magyar közösségeknek nyújtott kormányzati támogatásokat felidézve azt hangoztatta, azok nemcsak e közösségek gazdasági, hanem demográfiai gyarapodását is szolgálják.
Semjén Zsolt a világtalálkozó kettős céljának nevezte, hogy tartalmas szakmai vitát folytassanak a hazai és az európai népesedési krízisről, másrészt, hogy szervezetten kiálljanak a család és az élet alapértékei mellett.
Emlékeztetett arra, hogy Magyarország népessége 1981 óta csökken, ez azonban már csak a következménye volt a korábbi évtizedeken át tartó folyamatnak. Jelezte, Magyarország az 1,45-ös termékenységi arányszámával az európai középmezőnybe tartozik.
Kiemelte, hogy a népességcsökkenés összeurópai probléma, de annak felismerésében, kezelésében nem egységesek az államok. Magyarország azon kevesek közé tartozik az unióban, ahol a kormány a dominánsnak kikiáltott véleményáramlattal szembehelyezkedve deklaráltan is a családok mellé állt, és a megoldást nem a migráció erőltetésében, hanem a házasságok és a gyermekek számának növekedésében látja – tette hozzá.
Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük Semjén Zsolt beszédét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves résztvevők!
Örömmel tölt el, hogy olyan hallgatóság előtt beszélhetek a családpolitikáról és a népesedési problémákról, amelynek tagjai hasonlóan gondolkodnak a mai nap témáját adó főbb kérdésekről. Amikor az első számú nemzetstratégiai kihívásról, a népességfogyásról, illetve a tartósan alacsony gyermekvállalásról beszélünk, a sikeres diskurzus legfontosabb előfeltétele, hogy hasonlóan ítéljük meg az említett problémák súlyát, illetve hogy a fogalmaink azonos jelentéstartalmat kapjanak. Például a családdal kapcsolatosan, ami számunkra egy férfi és egy nő, valamint a leszármazottaik élet- és szeretetközösségét jelenti. Megítélésem szerint ennek a háromnapos rendezvénynek – beleértve ezt a fórumot is – kettős célja van: tartalmas szakmai vitát folytatni a hazai és európai népesedési krízisről, valamint szervezetten kiállni a család és az élet alapértékei mellett.
Hölgyeim és Uraim! Mindannyian tudjuk, hogy Magyarország népessége több mint 35 éve folyamatosan csökken. Az 1981-es fordulat, amelynek során a halálozások száma megelőzte a születésekét, azonban már csak a következménye egy hosszú évtizedeken át tartó folyamatnak. Már a történelmi Magyarország népszámlálási jelentéseiben fellelhetjük azokat az aggódó hangokat, amelyek a születések számának csökkenését teszik szóvá, pedig hol volt akkor még a problémák súlya a maiakhoz képest! De felhívták már a közvélemény figyelmét a gyermekvállalási hajlandóság csökkenésére a 20. század első felének népi írói, szociográfusai is. A kommunizmus alatt, illetve a rendszerváltás után pedig olyan személyiségek emelték a közélet fókuszába ezt a kérdést, mint az író Fekete Gyula vagy a társadalomtudós Andorka Rudolf. Nem árt tehát, ha újra rámutatunk: bár Magyarország népessége 1981 óta fogy, a termékenységi arányszám már az ötvenes évek végén az önfenntartáshoz szükséges 2,1-es érték alá esett, egyenes következményeként az említett több évtizedes, hosszú ideig csak csendben zajló folyamatoknak.
Ami azonban korábban még magyar specialitásnak tűnt, arról mára kiderült, hogy világjelenség, legfeljebb mi, magyarok – sajnos – élén jártunk ennek a trendnek. Miközben globálisan még mindig a túlnépesedéstől való félelem uralja a demográfiával kapcsolatos közbeszédet, a legújabb ENSZ-statisztikák szerint 200 vizsgált országból már csak 106-ban, vagyis gyakorlatilag csupán minden második országban éri el a teljes termékenységi arányszám a reprodukciós határértéket. Nyilván senkinek nem okoz meglepetést, hogy a lista első tíz helyét kivétel nélkül afrikai államok foglalják el – ami azonban számunkra ennél sokkal fontosabb, hogy Európában a gyermekvállalási hajlandóság nagyjából a millennium óta immár egységesen alulmúlja az önfenntartáshoz szükséges szintet. Az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat adatai alapján azt mondhatjuk, hogy Magyarország a maga 1,45-ös arányszámával valahol a kontinens középmezőnyében helyezkedik el.
Mindent összevetve tehát egy összeurópai problémával állunk szemben, azonban korántsem állíthatjuk, hogy annak felismerésében és főként kezelésében egységesek lennének a kontinens államai. Mint láthattuk, Magyarországon már a kezdeti szakaszában felismerték és néven nevezték a problémát, Nyugat-Európában azonban már korántsem reagáltak ilyen magától értetődően a krízisre. Hazánk azon kevesek közé tartozik az Unióban, ahol a kormány – a dominánsnak kikiáltott véleményáramlattal szembehelyezkedve – deklaráltan is a családok mellé állt, s ahol a népesedéspolitika nem a migráció erőltetését, hanem a házasságkötések és a születések számának növekedését célozza, s nem utolsósorban ahol az alkotmány szintjén támogatják a civilizációs hagyományainknak megfelelő családértelmezést. Nem kívánom részletesen felsorolni az Orbán-kormányokhoz köthető családpolitikai intézkedések sorát. megteszik ezt majd helyettem mások, s egyébként is, Önök minden bizonnyal jól ismerik ezeket, a családi adókedvezményektől kezdve a CSOK-on át az anyasági támogatás határon túli kiterjesztéséig.
A rendelkezésemre álló időt figyelembe véve most elég, ha csupán leszögezem a tényt: a magyar családpolitika európai szinten is legnagyvonalúbbak közé tartozik, hiszen GDP-arányosan az OECD-átlag kétszeresét költjük a gyermekvállalás ösztönzésére. Ugyanakkor, mint említettem, elutasítjuk azokat a javaslatokat és direktívákat, amelyek a demográfiai kihívásokra adott válaszként – vagy csupán a demográfia ürügyén – idegen kultúrájú migránsok befogadására, illetve letelepítésére irányulnak. Megjegyzem, a jelenlegi migrációs krízis során látványosan megbuktak azok az érvek, amelyek a más civilizációkból érkezett bevándorlókban a munkaerő utánpótlás lehetőségét próbálták láttatni. Nem lenne elegáns, ha most felidézném az ezzel kapcsolatos németországi statisztikákat, még akkor sem, ha ezek az integrációs kudarcmutatók teljes mértékben visszaigazolják a magyar kormány migrációpolitikájának a helyességét.
Végül röviden a szomszédos országokban élő magyarok helyzetére is rátérek, nem csak elvi okokból, hanem azért is, mert az anyasági támogatás állampolgársági alapon történő kiterjesztésével immár a családpolitikában is megkezdődött az össznemzeti paradigmaváltás. A Trianon óta eltelt közel 100 év népesedési mutatóit tekintve nem túl szívderítő az összkép: míg az egyes elszakított területeken a békediktátum előtt általában 30% körül volt az akkori népességen belül a magyarok aránya, a mai értelemben vett Erdélyben már csak 20%, a Felvidéken, Vajdaságban és Kárpátalján pedig 10% körüli ez az érték. A romániai magyarság létszáma népszámlálásonként közel 200 ezer, a Felvidéken pedig több mint 50 ezer fővel csökken, miközben Magyarországon mindeközben nő az őshonos kisebbségek létszáma. Bár mi kinyújtjuk kezünket a szomszédos országok felé, és ahol csak lehetséges, az együttműködést, és nem a konfrontációt keressük, ki kell mondanunk, hogy a kisebbségben élő magyarok botrányos mértékű, az indokolhatónál jóval nagyobb arányú létszámzuhanásáért a trianoni utódállamokat terheli a politikai és a morális felelősség.
A fogyatkozáshoz vezető okok minden szomszédos országban mások: míg Erdélyben elsősorban az elvándorlás, addig a Felvidéken az asszimiláció, Kárpátalján pedig a többségi nemzetéhez hasonló fogyatkozás a létszámcsökkenésért felelős fő komponens. Ugyanakkor felhívom a figyelmet arra, hogy még soha nem folyósított az anyaország olyan nagy állami támogatást a kisebbségi magyar közösségeknek, mint a jelenlegi kormány idején. Ezek a célzott intézményfejlesztési és gazdaságélénkítő támogatások egyaránt szolgálják az asszimilációs folyamatok lassítását és a szülőföldön való megmaradást.
2012-től tematikus éveket hirdettünk meg a nemzetpolitikában, hogy ne csak általánosságban, hanem külön társadalmi célcsoportok szerint fejleszthessük, finomíthassuk a támogatási rendszereket. Ennek megfelelően az elmúlt években olyan szegmensek kerültek a fókuszba, mint a külhoni magyar óvodai nevelés vagy a szakiskolai képzés. Tavaly a fiatal magyar vállalkozók kaptak kiemelt, összesen több mint félmilliárd forintos vissza nem térítendő támogatást, idén pedig a határon túli családi vállalkozások kerülnek a középpontba. Ehhez társulnak még azok a Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési programok, amelyekre – ahogy azt Önök nemrég a híradásokból is megtudhatták – összesen 150 milliárd forintot különített el a kormány. Ráadásul tesszük mindezt úgy, hogy közben a jóval korábbi, még az első Orbán-kormányhoz köthető vívmányok is megmaradnak, mint például a státustörvényhez kapcsolódó oktatási-nevelési támogatás. Még egyszer szeretném tehát hangsúlyozni: ezek a támogatások a magyar közösségeknek nemcsak a gazdasági, hanem a demográfiai értelemben vett gyarapodását is célozzák. Lehet, hogy néhány év múlva már egy sokkal optimistább hangvételű beszámolót tehetünk le az Önök asztalára? Bízom benne, hogy így lesz.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterként, miniszterelnök-helyettesként itt tartom fontosnak leszögezni, hogy Magyarország nem kívánja a határon túli magyar közösség csökkentése révén orvosolni a maga népesedési problémáit. Arról van szó, hogy Székelyudvarhelynek, Dunaszerdahelynek, Zentának vagy Beregszásznak ötven-száz év múlva is magyar többségűnek kellene lennie, és szeretnénk azt is, ha a történelmi magyar nagyvárosokban – még ha erőszakkal meg is változtatták közben az etnikai arányaikat – megmaradnának az őshonos magyar közösségek, mert helyi szinten ők biztosítják az ezeréves magyar folytonosságot, ők és leszármazottaik az örökösei, fenntartói a magyar etnikai, demográfiai jelenlétnek. Ha Budapest a határon túli magyarok révén akarná megoldani a maga népesedési problémáit, akkor valójában szembefordítanánk egymással az anyaországi és az elszakított területeken élő magyarok demográfiai érdekeit, és trianoni alapon állítanánk fel fontossági sorrendet magyar és magyar között – ami megengedhetetlen, hiszen ez ellenkezne az egységes magyar nemzetről vallott hitvallásunkkal! A célunk tehát az, hogy amikor népesedésről beszélünk, egységes demográfiai térben gondolkodjunk. A határon inneni és túli magyarok között csupán a kihívások mértékében van különbség: amíg az alacsony gyermekvállalási hajlandóság és a kivándorlás az anyaországi és a kisebbségi magyarok szempontjából egyaránt gondot jelent, addig az utóbbiak esetében egy harmadik demográfiai problémára, nevezetesen a szórványlétből fakadó asszimilációra is megoldást kell találnunk.
Mindent összevetve: nemzetben gondolkodó kormányként azt szeretnék, ha a magyarországi, az elszakított területeken élő, valamint a nyugati diaszpóra részét képező magyar közösségek is gyarapodjanak. A népesedéstudományban használt kifejezéssel élve: biztosítsák a magyarok biológiai és az etnikai reprodukcióját!
Köszönöm, hogy meghallgattak, további tartalmas és hasznos eszmecserét kívánok Önöknek!
(Forrás: MTI)
Semjén Zsolt: Szent László
2017. május 15.
Ossza meg ismerőseivel!
Szent László-zarándoklatot tartottak vasárnap Nagyváradon a városalapító király szentté avatásának 825. évfordulóján. Az eseményre a partiumi városba hozták a szent király győri ereklyéjét. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes ünnepi beszédét teljes egészében az alábbiakban olvashatják.
Prohászka Ottokár zseniális meglátása, hogy az egyetemes kereszténység benne lett sajátosan magyarrá. Szent István vasakarata és apostoli buzgalma megkeresztelte a magyar embereket, de ez még nem tette kereszténnyé a magyar nemzetet. A keresztényi szentség és a magyar szellem Szent Lászlóban egyesült. Az Anyaszentegyház példaként állította a mindenkori magyar királyok elé, végső soron elénk is, és ebben az összefüggésben megkockáztatom, hogy azért lett keresztény szent, mert magyar hős volt, és azért lett magyar hős, mert keresztény szent volt. A lovagkirály. Akiben egyesült a nomád vitéz ősi öröksége – Szép Mező Szárnyától, Hunoron és Magoron át, Attiláig – a keresztény hitvalló aszkétával. A pusztai harcos a kereszteslovaggal.
A nyugati keresztény európai szuverén Magyar Államot Szent István alapította, de Szent László szilárdította meg. Tudatosan folytatta István király országépítő nagy művét, amelyet 1083. augusztus 20-án, Székesfehérvárt, István király oltárra emelésével fejezett ki örök érvénnyel. Döbbenetes erejű tanítás van abban, hogy az a László avatja szentté Istvánt, akinek a nagyapját – Vászolyt – István vakíttatta meg. (Hogy elkerülje a polgárháborút és a pogányágba való visszazuhanást.) Itt – ha megengedhető ez a hasonlat – nem a Gyalog Galopp „ne feszegessük, ki ölt meg kit” mentalitása van, hanem amit Koltay Gergely verssora fejez ki tökéletes pontossággal: „Választott ki a múltat magában oldja fel”.
Mi magyarok méltán lehetünk büszkék arra, hogy nincs még egy család a világtörténelemben, aki annyi szentet adott a Katolikus Egyháznak, mint az Árpád Ház. A transzcendencia, a misztika, a szentség iránti érzéküket a kereszténység előttről hozták, gondoljunk a szakrális fejedelmekre, Emese álmára vagy arra, hogy – a krónika tanúsága szerint – az Álmos név és szó a régi magyar nyelvben szentet is jelentett. És mindenekelőtt nemzeti szentjeink: István, Imre és László, Margit és Erzsébet és sokáig folytatható a sor. Sőt ez a szentség valamiképpen az Árpád Ház utánra is kisugárzik, gondoljunk Hedvig-Jadvigára, Lengyelország nemzeti szentjére vagy utolsó királyunkra, boldog IV. Károlyra.
És Szent László kapcsán különösen lányára, Piroskára, a nagy bizánci királynőre, aki Xéné, illetve szerzetesi nevén Iréneként, az ortodoxia szentje, és akinek alakja a magyar szentek között ott van Rómában a Szent Péter bazilika magyar kápolnájában is. Áldott emlékű Mihail Staikos metropolita vetette föl, amikor 2000-ben Szent István konstantinápolyi kanonizációján dolgoztunk, hogy milyen szép lenne Szent Piroska katolikus kanonizációja. Ezzel egy újabb öltést tehetnénk Krisztus köntösének összevarrásán, amit 1054-ben elszakítottunk!
Szent László személyében fejezi ki a magyarság küldetéses önértelmezését: a keresztény Európa védőpajzsa. Talán ezért a legtöbbet ábrázolt kép róla az, amikor megmenti a lányt a kun rablóval szemben. Legendái nem csak életében, de halálában is folytatódnak, amikor végveszélyben van a székely-magyarság, ő jelenik meg a hívásra, győzelemre segítve népét. Gyönyörűen írja meg ezt Arany János, amikor Nagy Lajos idejében egy három napos csatában a tatároktól szorongatott székelyeket Szent László menti meg hófehér lovon, fejjel kimagasodva a seregből, híres csatabárdját forgatva, mialatt a nagyváradi kripta őre „három nap a sírboltban Lászlót hiába kereste, negyednapra átizzadva találtatott boldog teste”.
Három megjegyzést érdemes fűzni ehhez: az egyik – elkerülve a szinkretizmust, de elfogadva az inkulturációt -: nem lehet nem látni a Csaba királyfi párhuzamot! Jézus azt mondta, hogy Keresztelő Jánosban Illés jött el. Ezek a magyar legendák pedig azt, hogy Szent Lászlóban Csaba királyfi.
A másik megjegyzés pedig az, hogy persze lehet azt mondani, hogy „ezek csak legendák illetve mondák”. A mi pozitivista szemléletünk szerint történelmi tény az, ha pontosan megmondják, hogy hány óra hány perckor, itt és itt, adatszerűen mi történt. A legenda viszont azt mondja meg, azt is kifejezi, hogy annak az adott eseménynek mi volt a történelmi hatása arra a közösségre. Ennyiben a legenda mélyebb és szélesebb jelentésű és jelentőségű! Így van ez a nép kollektív emlékezetében, a nemzet mondáiban; az Egyház hagyományában, a szentek legendáiban.
Harmadszor: a Hitvallásban valljuk, hogy hiszek „a szentek közösségében”. Ez azt jelenti, hogy az a szeretet, ami egy embert másokhoz köt, nem szakad meg a halállal. Sőt, az Isten Szeretetében lévők szeretete, szerető közbenjárása valamiképpen transzcendens távlatokat kap.
Ebben az összefüggésben: tanulva élet-példáját és kérve közbenjárását, bátran mondhatjuk: Szent László, Erdély védőszentje: könyörögj érettünk!
Nagyvárad, 2017. május 14.
(semjenzsolt.hu)
Románia és Magyarország együttműködésre van ítélve
2017. május 15.
Ossza meg ismerőseivel!
Semjén Zsolt szerint Magyarország kész “újragombolni a mellényt” a magyar-román államközi kapcsolatokban. A magyar miniszterelnök-helyettes a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) zilahi kongresszusán mondott köszöntőjében szombaton beszélt erről a tanácskozáson jelen lévő Liviu Dragneához, a kormányzó román Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökéhez is szólva.
Elmondta, hogy a magyar-szlovák és a magyar-szerb kapcsolatok sem voltak kevésbé terheltek, mint a magyar-román kapcsolatok, Szerbiával és Szlovákiával mégis gyümölcsöző viszonyt sikerült Magyarországnak kialakítania. “Ha meg tudtuk tenni magyarok és szerbek, magyarok és szlovákok, miért ne tudnánk megtenni magyarok és románok” – jelentette ki. Hozzátette, Magyarország abban érdekelt, hogy minél jobb kapcsolat alakuljon ki Románia és a visegrádi csoport országai között.
Semjén Zsolt kijelentette: Románia és Magyarország együttműködésre van ítélve. A miniszterelnök-helyettes ugyanakkor arra kérte a kongresszus román meghívottjait: kérdezzék meg a nyugat-európai országokba kivándorolt románokat, ártott-e ezeknek az országoknak az, hogy autonómiát biztosítottak a területükön élő őshonos kisebbségeknek. Hozzátette: ahol megvalósult a kisebbségi közösségek autonómiája, annak mindenki haszonélvezője lett. Kijelentette: ha az erdélyi magyarok elfogadnák, hogy őket nem illeti meg az autonómia, azt fogadnák el, hogy Európa másodrangú állampolgárai.
Semjén Zsolt azt kérte ugyanakkor a “román barátoktól”, hogy olvassák újra az Erdély és Románia egyesülését kimondó 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatot, és valósítsák meg mindazt, amit az erdélyi románok abban megfogalmaztak.
A miniszterelnök-helyettes gratulált az RMDSZ-nek a Magyar Polgári Párttal (MPP) való összefogáshoz és ahhoz a megerősödéshez, amelyet a tavalyi választási eredmények jeleznek. Úgy vélte, ami az RMDSZ-szel, az erdélyi magyarsággal történik, az az egész Kárpát-medencére kihat. Ahhoz is gratulált ugyanakkor, hogy az RMDSZ a nemzetközi közegben is aktívvá vált. Azt ígérte, hogy Magyarország és minden magyar nemzetrész ki fogja venni a részét annak az egymillió aláírásnak az összegyűjtéséből, amely a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés érvényesítéséhez szükséges. Azt is elmondta, hogy Erdély sem fog kimaradni abból a gazdaságfejlesztési tervből, amelyet a magyar kormány Kárpátalján és Szerbiában indított el.
Sérelmezte, hogy az utóbbi években Romániában “a szerzett jogok visszavágása történt”. Megemlítette a kommunista rezsim által államosított egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatási folyamatának a leállását, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) állandósult jogsértést és a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium elleni hatósági eljárást, valamint a korrupcióellenes harc jegyében meghurcolt önkormányzati vezetők esetét.
“Nyilvánvaló, hogy a jog álarca mögött megfélemlítés zajlik” – jelentette ki a miniszterelnök-helyettes. Hozzátette: fontos a korrupció elleni harc, de Romániában visszaélnek ezzel a harccal.
