Aki a harangért szól – Bőzsöny Ferenc emlékére
2018. október 26.
A keresztény-nemzeti kultúra ikonja, egy becsületes és értékes ember távozott közülünk. Az alábbi, Magyar Időkben februárban megjelent interjúval búcsúzik tőle kereszténydemokrata közösségünk.
“Irodalom‒történelem szakon végzett, nyelvészetből doktorált. Olyan szintű latint tanult, hogy még ma is tud levelet írni a holt nyelven szótár nélkül. Több díjjal is elismerték a magyar nyelv ápolásáért végzett több mint öt évtizedes munkáját. Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rádió örökös főbemondója nemrég ünnepelte 87. születésnapját.
– Először is köszönjük, hogy az otthonában fogad minket. Idefelé jövet a kocsiban bekapcsoltuk a rádiót, és éppen a déli harangszó szólt. A Kossuth rádióban a 2000. év pünkösdjén indult el a harangok történetét bemutató sorozat, amelynek narrátori feladatait Bőzsöny Ferenc látta el. Hány évig hallhattuk a történeteket jellegzetes, érces hangján?
– Hét hosszú évig. A rengeteg feladat és műsor közül ezt az egyet különösen sajnálom, de tizenegy éve a rádió akkori elnöke több mint háromszáz rádiósnak megköszönte a munkáját. Köztük nekem is. Én ötvenegy éve voltam a szakmában, ő pedig negyvenhét éves volt akkor. Üzente, hogy személyes találkozóra is vár egy-két nap múlva. Visszaüzentem, hogy nem tartok rá igényt. A déli harangszóért azért is fáj a szívem, mert egy kicsit nekem találták ki. Viszont korábbi elnökünktől, Hajdu Istvántól gyönyörű ötvösművészeti remeket, egy kis harangot kaptam ajándékba. Mindezek után természetes, hogy az önéletrajzi könyvemnek azt a címet adtam, hogy Aki a harangért szól….
– Fiatalon teológiát tanult. Mi vonzotta a papi hivatás felé?
– Mindszenty bíboros, aki életem meghatározó személyisége. Az öcsémet és engem is ő bérmált a bazilikában. Annyit támadták, hogy kíváncsi lettem rá. Veszprémben a piaristáknál érettségiztem. Elsőéves teológus voltam, amikor a szemináriumot 1952-ben feloszlatták, és mindenkit elzavartak. Gyárban kezdtem el dolgozni, és kitanultam két vasas szakmát. Pécsett nőttem fel, hellyel-közzel vallásos miliőben. Rengeteg emlék köt oda. Ha fölnéz, akkor a feje fölött láthatja édesapám hajdani pécsi kocsmájának a tábláját: „Korcsma a Pacsirtához.”
– Az alatta lévő festmény, gondolom, édesanyját ábrázolja. Gyönyörű asszony lehetett. Emlékszik rá?
– Az arcára, a hangjára, még a nevetésére is, pedig hat és fél éves voltam, amikor elvesztettem. Apám Amerikában nőtt föl, 25 éves volt, mikor ellátogatott az óhazába. Miután „kicsibészkedte magát”, a barátai azt mondták, ideje lenne megnősülni. Ők ajánlották, hogy nézze meg Pécsett a szép Terikét a kocsmában. Apám megfogadta a tanácsot, megnézte, majd elvette feleségül.
A háború alatt Budapestre költöztünk, ahol a papa nem találta a helyét, ezért úgy döntött, visszamegy Amerikába, aztán majd kivitet minket is. Csak közben leengedték a vasfüggönyt. Az első próbálkozásnál elkapták, és az Andrássy út 60.-ba vitték. Soha nem mesélte el, hogy ott mi történt vele. Másodszorra már átjutott a határon.
– Itt maradtak az öccsével egyedül?
– Nem, Etus mamával. Ő lett a nevelőanyánk. Jól ismerték egymást édesanyámmal, mert egy osztályba jártak. Etus volt a kettes számú mamánk. Tréfásan így neveztük, mert a papa aztán Amerikában még két anyát szerzett nekünk, tehát összesen négy nőt vett el. Etus mama tanácsolta, hogy a rádióba beadott önéletrajzomban tagadjuk le apámat, aki „disszidált a rohadt imperialistákhoz”. Én meg teológiát tanultam – halmozottan hátrányos helyzet! Azt mondta, írd be, hogy apád meghalt, akkor nem keresik. Na, gondoltam, ha ez kiderül, páros lábbal rúgnak ki. De aztán jött ’56, és az elvtársak nem velem voltak elfoglalva.
– Ki javasolta, hogy jelentkezzen a rádióba?
– Sorköteles katonaként rádiótávírász lettem Esztergomban, ahol a csapatrádióban én mondtam be a híreket. Ott figyeltek fel a hangomra.
A parancsnokom javasolta, hogy miután leszerelek, legyek énekes vagy bemondó. A rádióba jelentkeztem, ahol háromezer jelentkező közül végül öten maradtunk. Gyönyörű nőket választottak ki, közülük is a legszebb Kulkáné volt, ismert színészünk édesanyja. Viszont amikor a rádió akkori elnök asszonya, Benke Valéria meglátta a hölgyeket, valamennyit elbocsájtotta. Azt mondta: „Ide nem dámák, hanem szolid szépségek kellenek!” Utánuk érkezett Tamási Eszter. És Takács Marika! Akivel az egyetemen hat évig egy padban ültünk. Nagyon szerelmes voltam belé, de közbeszólt az élet. És Aczél elvtárs. Hívatta Marit, hogy rendezze a magánéletét, és egy alkalmas személyhez menjen hozzá. Mégiscsak az ország kirakatában ül. Így lett belőle Kazimir Károlyné. Tőlem meg egy szép levélben búcsúzott el…
Kicsit elkalandoztam. Na, vissza a felvételihez! Vészits Ferenc, Móra Ferenc unokája volt a bemondók főnöke, aki behívatott magához. – Beszélgessünk az önéletrajzáról – mondta. – Mi a baj vele? – Túl rövid. – Nagyon fiatal vagyok még… Aztán elmondta, hogy esélyes vagyok, de neki felelősséget kell vállalnia értem, nem érheti meglepetés, úgyhogy meséljem el neki mindazt, ami a papíron nincs rajta. Gondoltam, egy életem, egy halálom, elmondom. Felvettek.
– Ezerkilencszázötvenhat augusztus 24-én délután fél ötkor szólalt meg először élőben a rádióban. Két hónap sem telt el, és kitört a forradalom.
– Ott voltam, amikor elfoglalták a rádiót, átéltem az ostromot! A Parlamentben is dolgoztam, amikor rövid ideig ott működött a szabad Kossuth rádió, ahol november 3-án megint Mindszenty bíborossal hozott össze a sors. Én konferálhattam fel a hercegprímást. Máig emlékszem arra, hogy miket mondott. A forradalom idején sok mindennek tanúja voltam, szörnyű dolgokat láttam.
Ennek ellenére nehezen éltem meg, hogy az öcsém el akarta hagyni az országot. Nem tudtam eldönteni, hogy menjek vele, vagy maradjak. Ő katona volt, mégsem élt át olyan borzalmas jeleneteket, mint én. Eltaposott halottakat, szénné égett katonákat. Akkoriban még az amerikaiakat is jobban utáltam, mint az oroszokat! A rádióból tudtuk meg, hogy a forradalom idején a Honvéd Együttes Kínában vendégszerepelt, és mindenütt Kodály Kállai kettőse volt a sikerszámuk.
Egyszer azt álmodtam, hogy Amerikában vagyok, és a Kállai kettős dallamát hallom valahonnan. Sírógörccsel ébredtem fel, hál’ istennek itthon a saját ágyamban. Később eljutottam az Egyesült Államokba, ahol a családi ebéd közben az egyik rokon feltette Kodály lemezét. Azt hallgattuk könnyezve. 1965-ben Egerben, egy nyelvészeti konferencián mindezt elmeséltem Kodálynak, hozzátéve, hogy tulajdonképpen engem az ő zenéje tartott itthon. Kicsit gondolkodott, majd azt kérdezte: „Nem tudja, milyen kiadású lemez volt?”
– Harmincegy éven át háromszor nappal, utána háromszor éjszaka, majd háromszor hajnalban dolgozott. Hogy lehet ezt kibírni?
– Megtanultam, hogy hajnalban munka előtt egy-két falatot mindig kell enni. Például a húsleves a benne elkevert tojással igen tápláló. Mire beértem a rádióba, én voltam a legvidámabb.
A technikusok és a többi kolléga csak álmosan téblábolt, úgyhogy egy idő után öt-hat emberre csomagoltam néhány szelet kenyeret, sajtot, fölvágottat, ami előtt egy kis reggeli részecskegyorsítót – Unicumot kínáltam. Egy gyűszűnyit.
– Azzal balzsamozták a torkukat?
– Igen, és egy kicsit földobja az embert. Aztán lehetett kávézni és rágyújtani. De nem kötelező. Aki már kávéspohárral és cigarettával jött a pihenőbe, az nem kapott katonát. Fontos a sorrend. Hosszútávfutásra kell berendezkedni, már csak a szeretteink, a barátaink miatt is. Az is fontos, hogy minden lehetőséget ragadjunk meg a pihenésre. Én évekig jógáztam, tudom, hogyan kell relaxálni. A légzéstechnikát is ott tanultam meg, nem is volt vele soha gondom.
– Sokszor kellett olyan szöveget felolvasnia, mely ellentétben állt a nézeteivel?
– Persze. Azt szoktam mondani, hogy olyan étteremben voltam felszolgáló, ahol nem én állítottam össze az étlapot, és a konyhán sem én főztem. Olyan ételt is kivittem, amelyet én nem szeretek vagy soha nem ennék meg, de vállaltam, hogy a vendégeket a rendelés szerint kiszolgálom.
– II. János Pál pápa 1991 augusztusában több magyar városban tartott szentmisét, többek között Pécsett is. Miért helikopterrel utazott az eseményre a szülővárosába?
– A rádióban én lettem a négynapos rendezvény összefoglaló narrátora, aki minden este ismertette a szentatya programját. Mielőtt a feladatot elvállaltam, felkért Mayer Mihály püspök úr, hogy a pápa pécsi miséjén a Jelenések könyvéből olvassak fel. Az egyetlen gond az volt, hogyan jutok oda. Megkérdeztem akkori igazgatómat, Vámos Györgyöt, hogy a szentatya mivel utazik. – Helikopterrel. – Ha nagy ember vagy – csiklandoztam meg az önérzetét –, akkor elintézed, hogy egy másikkal engem is levigyenek.
Elintézte. Megnézhettem a szülővárosomat a levegőből. A misére 140-150 ezer ember akart átjönni Horvátországból, de csak ötezernek sikerült hajnalban átjutnia, mert a délszláv háború miatt a szerbek lezárták a drávai átkelőket. Így is kilencvenezren gyűltek össze. Konferáltam már azelőtt a SZÚR-on is, a színész-újságíró rangadón százezer ember előtt, a legkülönfélébb helyzetekben ki merem nyitni a szám, de ott alig tudtam megszólalni a megilletődöttségtől. Alig néhány méterre állhattam a szentatyától…
Életem egyik legnagyobb élménye volt, amelyet később kiírtam magamból – magyarul, és a levelet elküldtem a Vatikánba. Eltelt három hónap, már el is feledkeztem róla, amikor megérkezett a válaszlevél, benne a szentatya képével és apostoli áldásával, szintén magyarul! Menjen oda, nézze meg, az is ott van a falon bekeretezve.
– Főbemondóként, a tiszta, érthető beszéd egyik etalonjaként a Kazinczy-díjat csak 1997-ben, a nyugdíjba vonulásakor kapta meg. Kicsit megkésve, nem?
– Annak az az oka, hogy viccelődtem a díj megalapítójával, Péchy Blankával. Megbántottam Blanka nénit, igaz, akaratlanul. Jöttünk ki a rádióból, és megláttuk, hogy az üdvözültek mosolyával szívja be a friss levegőt, és azt ismételgeti: hárs, hárs. Sajnos néha akkor is poénkodom, amikor nem kellene. Odamentem hozzá, és azt mondtam: „Művésznő, nem is tudtam, hogy ennyire tiszteli az elnökünket. – Maga miről beszél?! – Hallottuk, hogy a nyílt utcán fennhangon emlegette.” A rádió elnöke akkoriban Hárs István volt. Azt a tekintetet látta volna, ahogy végigmért! És mi volt a replikája? „Kedves Ferenc… nem gondolja, hogy az utóbbi időben egy kicsit meghízott?”
– Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, a Petőfi Sándor Sajtószabadság díjat, itt, a kerületben és Zebegényben is díszpolgár. Hogyan lett tiszteletbeli tengerész?
– Arról az okiratot ott látja a háta mögött.
A tengerészek választottak meg Horthy Miklós kormányzó kenderesi újratemetése után. Látja a kis asztalon azt a fotót? Vitéz Dávidházy András tengerészkapitányt ábrázolja, aki a temetést szervezte. Bandi bácsi Argentínában, majd Seattle-ben élt, hajótervezéssel foglalkozott, aztán a nyolcvanas években hazatelepült. Engem kért fel az ünnepség levezénylésére. Így vehettem részt az eseményen a Horthy család 56 tagjával együtt. Szűk körű szertartást terveztek, ennek ellenére 1993-ban – becslések szerint – hatvanezer ember rótta le kegyeletét.
– Mivel tölti mostanában az idejét? Megvan még az asztaltársasága?
– Meg. Nem is egy, kettő! Egy Pécsett, egy pedig Budapesten. Több mint harminc évvel ezelőtt alakultunk meg, ahogy mondani szoktuk, Nemeskürty tanár úr „szárnyai alatt”. Sajnos se ő, se Raksányi Kutyu, Zenthe Ferenc, Földvári Géza riporter, Gergely Ferenc orgonaművész nem él már. Szerencsére köztünk van még Czigány Gyuri, Szersén Gyula, Császár Angela és sokan mások. A Baranyaiak Baráti Körét évente kétszer tartjuk meg, Budapesten pedig a hónap első szerdáján találkozunk. Februárban volt a 265. találkozónk! A világnézet és a magyarság tart össze bennünket.
Nagy a családom is, tizenhat keresztgyerekem van. A fogadott pap fiam, a sokak által ismert Lancendorfer István atya rengeteget segít nekem, ő a kezem meg a lábam. A lányom és három unokám is nagyon aranyos, de velük sajnos csak ritkán találkozom, mert külföldön élnek. Róluk és másokról is sok festmény és fotó látható a lakásban. Körbeveszem magam az emlékeimmel.”
***
Bőzsöny Ferenc (Pécs, 1931. január 7. – 2018. október 25.) magyar előadóművész, tanár, a Magyar Rádió főbemondója. A Magyar Rádió hangja, a tiszta, érthető beszéd egyik etalonja.
Családjával Budapestre költözött. Papnak készült, 1947-ben Veszprémben a Piarista Gimnáziumban tanult, ahol osztálytársa volt többek között Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnök is. 1952-ben az akkori hatalom feloszlatta a gimnáziumot; főiskolára és egyetemre öt ízben sem vették fel, származása és előélete miatt. Esztergomban volt sorkatona, ahol egyik parancsnoka tanácsára jelentkezett rádióbemondónak. Többszöri meghallgatás után a több mint 3000 pályázó közül végül egyedüliként került a Magyar Rádióhoz. 1956. augusztus 24-én szólalt meg először élőben a Kossuth Rádióban 16 óra 30 perckor. A forradalom napjaiban személyes tanúja, résztvevője volt a rádióban történt eseményeknek. Rádiósként már felvették az ELTE magyar–történelem szakára, ahol tanári képesítést szerzett, majd újabb három év angol szak után magyar nyelvészetből doktorált 1973-ban.
A Magyar Televízió népszerű műsorának, a Delta kisfilmjeinek egyik állandó narrátora. 2000 pünkösdjétől indult el a rádióban a magyar harangok történetét bemutató sorozat, amelynek során minden héten más-más templom harangja szól délben a Kossuth Rádióban. Ennek narrátori feladatait a kezdetektől ellátta. Több mint 300 harangot szólaltattak meg, többek között a határon túli templomok harangjait is. Több nevezetes személy temetését vezette le: Horthy Miklós kormányzó kenderesi újratemetését, Bethlen István miniszterelnök hamvainak hazai földbe elhelyezését és Grósz Károly temetését. A Mesélő Krónikák című ismeretterjesztő műsort is ő vezeti. A 2000-es évek elejétől egészen 2011-ig, a budapesti M2-es metró állomásainak nevét mondta.
(Forrás: kdnp.hu)
25 éves a KDNP Protestáns Műhelye
2018. október 19.
A KDNP Protestáns Műhelyének 25. évfordulóján ünnepi emlékülést és hálaadást tartottak a Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében, melyen részt vett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke is. A Műhely korábbi elnökei közül csaknem mindenki megjelent.
Hajdó Ákos igazgató köszöntőjét követően mások mellett Lukáts Miklós, az Antall-kormány volt államtitkára, a PM alapítója idézte fel a megalakulás folyamatát. Békefy Lajos egykori és jelenlegi külügyi titkár sürgette a párton belüli műhelyek szorosabb együttműködését, a katolikus-protestáns párbeszédfórumok szervezését. Az ünneplő közösséget üdvözölte Weisz Péter, a Barankovics Alapítvány Izraelita Műhelyének elnöke is.
Semjén Zsolt beszédében elemezte a KDNP és benne a PM helyzetét, küldetését, kitért a szövetség jelentőségére, rámutatva annak filozófiai, teológiai és politikai szempontjaira. „A mostani helyzetben nagyon fontos, hogy közösen őrizzük keresztény értékeinket, határozottan álljunk ki Magyarország keresztény alapokon való megtartása mellett” – hangsúlyozta az elnök. A KDNP a pápai szociális enciklikák társadalompolitikai tanításai mellé hozzátette a Műhely karakteresen protestáns felelősségetikájának értékeit. A Kereszttűzben című kötettel pedig a PM hozzájárult a Keresztyénüldözés Elleni Államtitkárság létrehívásához – hangsúlyozta Semjén Zsolt. A Műhely elmúlt 25 évben végzett munkájáért a KDNP vezetése és a Kormányzat nevében is köszönetét fejezte ki a miniszterelnök-helyettes, kérve a munka folytatását.
A korábbi elnököknek, illetve a közösség külügyi titkárnak Semjén Zsolt ünnepélyes keretek között átadta a Luther-Kálvin emlékplakettet, majd közösen felvágták a Műhely születésnapi tortáját.
(semjenzsolt.hu)
Megújult a békéscsabai evangélikus nagytemplom
2018. október 13.
Mintegy kilencszáz millió forintos kormányzati támogatással újult meg a békéscsabai evangélikus nagytemplom, valamint a külvárosi, jaminai templom és evangélikus ifjúsági központ is épült a városban. Semjén Zsolt kormányfő-helyettes hangsúlyozta: a békéscsabai szlovák gyökerű evangélikus gyülekezet olyan sajátos értékeket hordoz, ami része az egyetemes magyarságnak, egyben része az egyetemes szlovákságnak.
A nagytemplomot szombaton szentelte újra Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, az ünnepségen beszédet mondott Semjén Zsolt.
Az egyházügyekért felelős miniszterelnök-helyettes az avatás után az MTI-vel közölte: az épület Közép- és Kelet-Európa legnagyobb evangélikus temploma.
Kiemelte: Békéscsaba az evangélikusok és a szlovákság emblematikus helyének tekinthető, hiszen a török időkben elnéptelenedett vidékre háromszáz éve telepedtek le evangélikus vallású szlovákok. Semjén Zsolt hangsúlyozta: a történelmi nemzetiségek ugyanolyan integráns részei a magyar nemzetnek, mint az elszakított területeken élő magyarok, ezért állam- és nemzetalkotónak tekintik őket.
A politikus hozzátette: a békéscsabai szlovák gyökerű evangélikus gyülekezet olyan sajátos értékeket hordoz, ami része az egyetemes magyarságnak, része az egyetemes szlovákságnak, de mégis csak olyan egyedi örökség, amit csak ők tudnak megőrizni és nekünk átadni.
Kutyej Pál igazgató-lelkész az MTI-nek elmondta: a 3500 ülőhelyes templomot 550 millió forintból restaurálták. A homlokzati és belső felújítás mellett lecserélték az elektromos vezetékeket, megoldották az eddig a tetőről a falakra folyó víz elvezetését és restaurálták a templom szobrait.
Elmondta: a hagyományosan evangélikus Békéscsabán jelenleg több mint tízezres evangélikus közösség él.
Felidézte: a török dúlás során elnéptelenedett vidékre 1718-ban költöztek a felvidékről szlovák evangélikusok, akik vallásszabadságot és földet kaptak. A templomban a mai napig hetente tartanak szlovák nyelvű evangélikus istentiszteletet. A közösség eredetét jelzi az is, hogy egyedülálló módon még mindig az úgynevezett Tranoscius-féle énekeskönyvet használják, sokan konkrétan azokat a példányokat, amelyeket még őseik hoztak magukkal.
Ismertette: a betelepülők templomot építettek maguknak, de rövid időn belül olyan sokan lettek, hogy az többszöri bővítés után sem tudta kiszolgálni a közösség igényeit. Ezért megvásárolták a templomukkal szemközti telkeket és 1807-ben elkezdték építeni a nagytemplomot a kicsivel szemben. A templomot végül csak 1824-ben fejezték be, mert a napóleoni háború miatt elértéktelenedett pénzük nem volt elég, és újabb gyűjtést kellett szerveznie a közösségnek.
Az épületet azóta többször is felújították, legutóbb az 1978-as földrengés után kellett helyreállítani, amikor megrepedt a kupolája.
A jaminai templomot szintén kívül-belül felújították, emellett egy régi magtárból kétszintes centrumot alakítottak ki a gyülekezet ifjúsági csoportjainak – tette hozzá Kutyej Pál.
(Forrás: MTI)
Szent II. János Pál pápaságának következményei
2018. október 12.
Felsőházi terem, 2018. október 12.
Negyven évvel ezelőtt lelki és szellemi földrengés hullámai terjedtek az akkor még vasfüggönnyel kettéosztott Európa országaiban, de a többi négy földrészen is. Az epicentrum az Örök Városban, Rómában volt, a Szent Péter téren, amikor Jézus Krisztus földi helytartója, az újonnan megválasztott, ma már szentként tisztelt II. János Pál pápa megjelent az erkélyen, és az ott egybegyűlt százezres tömegen keresztül felszólítást intézett az egész emberiséghez: „Ne féljetek! Nyissátok meg szíveteket, nyissátok meg a határokat Krisztusnak!”
Bő negyedszázados pápaságának gazdag tanítását féltőn őrzi örökségként minden Istenben hívő jóakaratú ember, szerte az egész világon. Ezt a fölmérhetetlen gazdagságot néhány mondatban lehetetlen összefoglalni, ámde lehetséges belőle a legfontosabb összetevőket kiemelni. „Az igazság szabaddá tesz titeket” – szerette idézni az evangéliumot, amelyről bátran vallotta: „A pápának nem az a föladata, hogy megváltoztassa az evangéliumot, hanem hogy változatlanul megőrizze és továbbadja.” Az igazság fényében volt elszánt harcosa az igazi emberi jogoknak, s megkülönböztetve az ocsút a búzától, vetette el a liberalizmus által kitalált, emberi jogoknak álcázott hazugságokat, mint például azt, hogy az embernek jogában áll megteremteni önmagát az emberi és a társadalmi természet törvényei ellenében.
Mindeközben hangoztatta, hogy a teremtett embernek jogai mellett kötelességei is vannak Istennel, önmagával, felebarátaival, a nemzettel, a szülőhazával, a társadalommal, sőt az egész emberiséggel szemben. Ő volt az, aki néven nevezte a magát haladásnak álcázó eszmék együttesét, a halál kultúráját, és védte az emberi életet fogantatása első pillanatától az utolsóig. Mindez nem tetszett a közvéleményt formáló, 68-as európai „elitnek”, és Szent II. János Pál egész pápasága alatt az igazságot gyűlölő média támadásainak, össztüzének volt kitéve, miközben tanítását elhallgatták, félremagyarázták, kiforgatták, eltorzították. Elég csak az Istentől akart család védelmére gondolni, amelyben egy férfi és egy nő felbonthatatlan életszövetségéből új életek születnek, amelyeket a szülők Isten áldásaként fogadnak. Mennyi gúnyolódás kísérte az öt világrészen megtett lelkipásztori látogatásai során a család védelme miatt!
Vagy gondoljunk az Öbölháborúra. A pápa egy híján hatvanszor ítélte el, mert tudta, hogy nem lehet országokat, archaikus társadalmakat szőnyegbombázással átvinni a nyugati demokráciába. Prófétaként előre látta a következő évtizedek során a kereszténység puszta léte ellen bekövetkező támadásokat, s ezek ellenében fogalmazta meg hitét Istenben, emberben, családban, nemzetben, hazában, a kereszténynek megmaradó Európában. Íme, a bővizű forrás, amelyből napjainkban is meríteni kell a devianciák halált hozó sivatagában vándorló keresztény népeknek, ha csak szándékosan nem akarnak szomjan halni.
Szent II. János Pál pápaságának következményei még messze vannak teljes kibontakozásuktól. Az életében bekövetkezett történelmi változások visszájára fordulhatnak a jelenlegi hatalmi központok túlnyomó többségében uralkodó keresztényellenesség következtében, ha a nagy pápa tanításának recepcióját elhanyagolnánk. Emlékezzünk vissza pápaságának utolsó idejére, és 2005 tavaszára. Szenvedéseit nem rejtette el, mert vallotta: ezáltal Jézus Krisztus szenvedéseit kiegészíti. Ezzel végső tanítást adott minden jóakaratú embernek. Valójában az ő fájdalmakkal teli arcában az egész szenvedő emberiség arca lett láthatóvá.
Amikor Szent II. János Pál pápaságának lelki-szellemi következményeit számbavesszük, ne feledkezzünk el e végső, nagy katekéziséről. Porhüvelye békében nyugszik Szent Péter sírja közelében, lelke-szelleme, munkásságának lényege jelen van napjainkban, közöttünk. Drága örökségünkkel az evangélium szellemében jól sáfárkodjunk!
Nagy Szent II. János Pál pápa, könyörögj érettünk!
(semjenzsolt.hu)
II. János Pál pápa az emberi jogok elszánt harcosa volt
2018. október 12.
II. János Pál pápa az “igazság fényében” volt elszánt harcosa az emberi jogoknak – emelte ki Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a néhai egyházfőről rendezett nemzetközi konferencián pénteken, a Parlamentben.
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) és a lengyel nemzeti emlékezet intézete közös konferenciáján Semjén Zsolt úgy fogalmazott: a pápa elvetette a liberalizmus által kitalált, emberi jogoknak álcázott hazugságokat, mint például azt, hogy az embernek jogában áll megteremteni önmagát az emberi és a társadalmi természet törvényei ellenében.
Hozzátette: ő volt az, aki néven nevezte a magát haladásnak álcázó eszmék együttesét, a halál kultúráját és védte az emberi életet fogantatása első pillanatától az utolsóig. Kitért arra is, az egykori pápa hangoztatta, hogy a teremtett embernek jogai mellett kötelességei is vannak Istennel, önmagával, felebarátaival, a nemzettel, a szülőhazával, a társadalommal, sőt az egész emberiséggel szemben.
Prófétaként előre látta a következő évtizedek során a kereszténység puszta léte ellen bekövetkező támadásokat, s ezek ellenében fogalmazta meg hitét Istenben, emberben, családban, nemzetben, hazában, a kereszténynek megmaradó Európában – mutatott rá Semjén Zsolt, aki kitért arra is, mennyi gúnyolódás kísérte az öt földrészen tett lelkipásztori látogatásai során a család védelme miatt.
Hangsúlyozta: Szent II. János Pál pápaságának következményei még messze vannak teljes kibontakozásuktól. Az életében bekövetkezett történelmi változások visszájára fordulhatnak a jelenlegi hatalmi központok túlnyomó többségében uralkodó keresztényellenesség következtében, ha a nagy pápa tanítását elhanyagolnák – figyelmeztetett a miniszterelnök-helyettes.
Semjén Zsolt kitért az egyházfő utolsó éveire, arra, hogy a pápa szenvedéseit nem rejtette el, mert vallotta: így Jézus Krisztus szenvedéseit kiegészíti. Ezzel végső tanítást adott minden jóakaratú embernek, valójában az ő fájdalmakkal teli arcában az egész szenvedő emberiség arca lett láthatóvá. A miniszterelnök-helyettes arra szólított fel, amikor Szent II. János Pál pápaságának lelki-szellemi következményeit számba vesszük, ne feledkezzünk el e végső, nagy katekézisről, lelke-szelleme, munkásságának lényege jelen van napjainkban, közöttünk.
Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke hangsúlyozta: Európa keleti részén bár először csodálkozva, később egyre nagyobb örömmel fogadták Karol Wojtyla pápává választását. Sokan az egyház megmentőjét látták benne, aki belülről ismerte a kommunizmust, és akit ezért nem lehetett “hazug szavakkal megtéveszteni”.
II. János Pál pápa szolgálatának kezdetén az egyház tekintélye megerősödött a kommunista országokban és szerte a világban. Nem csoda, hogy a kommunista hatalom a legádázabb ellenfelét látta a krakkói érsekben, vezetői pedig “mindent megtettek a pápa személyes és hivatali tekintélyének aláásásáért, akár életének kioltása árán is” – fogalmazott.
Veres András kitért arra: bár olyan országból származott, amelynek a világegyházzal kevés kapcsolata lehetett, mégis pápaságának kezdetétől képes volt az “egész egyházban, az egész világban gondolkodni és cselekedni”.
A pápa tanításáról szólva megjegyezte: minden pápánál többször nyilatkozott a házasságról és a családról. Az ezekről szóló tanítását érte a legtöbb kritika, de ő nem riadt vissza soha attól, hogy kimondja és megvédje az egyház tanítását az élet továbbadásáról és védelméről, mely “a családot egy férfi és egy nő szeretetszövetségének” tartja.
A pápa orvosi és bioetikai kérdésekről szólva “az élet Istentől származó méltóságára” figyelmeztetett – tette hozzá az MKPK elnöke.
Földváryné Kiss Réka köszöntőjében John Lukács amerikai történészt idézve tette fel a kérdést: vajon milyen jelentősége lehet egy egyházfőnek, egy lelkipásztornak a történelem formálásában?
A történész kérdései a következők: Ki gondolta volna, hogy II. János Pál pápa szavainak (Ne féljetek!) ilyen következményei lesznek? A lengyel pápa nélkül megmaradhatott volna-e a lengyel szolidaritási mozgalom? “A magyar 56 és a csehszlovák 68 után mert volna bármely kommunista szatellit állam kesztyűt dobni a Szovjetunió arcába, ha nincs mögötte erkölcsi erő?”
“Sikerült volna a békés rendszerváltás, ha nincsenek olyan történelemformáló, karizmatikus személyiségek, akik nem a politika eszközeivel, hanem az emberi lélek, az emberi hit, az ember megszólításának hiteles eszközeivel szólnak a társadalomhoz?” – sorolta a NEB elnöke.
Jaroslaw Szarek, az IPN elnöke felidézte: a magyar és a lengyel nép története során számos alkalommal megtapasztalta, hogy a szabadság felbecsülhetetlen érték, amelyért meg kell küzdeni. De a kommunizmus évtizedei alatt mindkét országot segítette az emlékezet, hogy mennyi “bajból kerültünk már ki győztesen”.
A lengyel-magyar konferenciát Szent II. János Pál pápa pápává választásának 40. évfordulója alkalmából rendezték. A konferencia első részét kedden és szerdán a krakkói Jagelló Egyetemen tartották.
Karol Wojtylát 1978. október 16-án választotta Róma püspökévé a bíborosok testülete, ünnepélyes beiktatására 1978. október 22-én került sor. A pápa jelmondata: “Totus tuus” (Teljesen a Tiéd). Haláláig, 2005 áprilisáig vezette a katolikus egyházat. II. János Pál pápát 2014 áprilisában avatták szentté.
+
A továbbiakban közöljük Semjén Zsolt beszédének leiratát.
Szent II. János Pál pápaságának következményei
Felsőházi terem, 2018. október 12.
Negyven évvel ezelőtt lelki és szellemi földrengés hullámai terjedtek az akkor még vasfüggönnyel kettéosztott Európa országaiban, de a többi négy földrészen is. Az epicentrum az Örök Városban, Rómában volt, a Szent Péter téren, amikor Jézus Krisztus földi helytartója, az újonnan megválasztott, ma már szentként tisztelt II. János Pál pápa megjelent az erkélyen, és az ott egybegyűlt százezres tömegen keresztül felszólítást intézett az egész emberiséghez: „Ne féljetek! Nyissátok meg szíveteket, nyissátok meg a határokat Krisztusnak!”
Bő negyedszázados pápaságának gazdag tanítását féltőn őrzi örökségként minden Istenben hívő jóakaratú ember, szerte az egész világon. Ezt a fölmérhetetlen gazdagságot néhány mondatban lehetetlen összefoglalni, ámde lehetséges belőle a legfontosabb összetevőket kiemelni. „Az igazság szabaddá tesz titeket” – szerette idézni az evangéliumot, amelyről bátran vallotta: „A pápának nem az a föladata, hogy megváltoztassa az evangéliumot, hanem hogy változatlanul megőrizze és továbbadja.” Az igazság fényében volt elszánt harcosa az igazi emberi jogoknak, s megkülönböztetve az ocsút a búzától, vetette el a liberalizmus által kitalált, emberi jogoknak álcázott hazugságokat, mint például azt, hogy az embernek jogában áll megteremteni önmagát az emberi és a társadalmi természet törvényei ellenében.
Mindeközben hangoztatta, hogy a teremtett embernek jogai mellett kötelességei is vannak Istennel, önmagával, felebarátaival, a nemzettel, a szülőhazával, a társadalommal, sőt az egész emberiséggel szemben. Ő volt az, aki néven nevezte a magát haladásnak álcázó eszmék együttesét, a halál kultúráját, és védte az emberi életet fogantatása első pillanatától az utolsóig. Mindez nem tetszett a közvéleményt formáló, 68-as európai „elitnek”, és Szent II. János Pál egész pápasága alatt az igazságot gyűlölő média támadásainak, össztüzének volt kitéve, miközben tanítását elhallgatták, félremagyarázták, kiforgatták, eltorzították. Elég csak az Istentől akart család védelmére gondolni, amelyben egy férfi és egy nő felbonthatatlan életszövetségéből új életek születnek, amelyeket a szülők Isten áldásaként fogadnak. Mennyi gúnyolódás kísérte az öt világrészen megtett lelkipásztori látogatásai során a család védelme miatt!
Vagy gondoljunk az Öbölháborúra. A pápa egy híján hatvanszor ítélte el, mert tudta, hogy nem lehet országokat, archaikus társadalmakat szőnyegbombázással átvinni a nyugati demokráciába. Prófétaként előre látta a következő évtizedek során a kereszténység puszta léte ellen bekövetkező támadásokat, s ezek ellenében fogalmazta meg hitét Istenben, emberben, családban, nemzetben, hazában, a kereszténynek megmaradó Európában. Íme, a bővizű forrás, amelyből napjainkban is meríteni kell a devianciák halált hozó sivatagában vándorló keresztény népeknek, ha csak szándékosan nem akarnak szomjan halni.
Szent II. János Pál pápaságának következményei még messze vannak teljes kibontakozásuktól. Az életében bekövetkezett történelmi változások visszájára fordulhatnak a jelenlegi hatalmi központok túlnyomó többségében uralkodó keresztényellenesség következtében, ha a nagy pápa tanítását elhanyagolnánk. Emlékezzünk vissza pápaságának utolsó idejére, és 2005 tavaszára. Szenvedéseit nem rejtette el, mert vallotta: ezáltal Jézus Krisztus szenvedéseit kiegészíti. Ezzel végső tanítást adott minden jóakaratú embernek. Valójában az ő fájdalmakkal teli arcában az egész szenvedő emberiség arca lett láthatóvá.
Amikor Szent II. János Pál pápaságának lelki-szellemi következményeit számbavesszük, ne feledkezzünk el e végső, nagy katekéziséről. Porhüvelye békében nyugszik Szent Péter sírja közelében, munkásságának lényege jelen van napjainkban, közöttünk. Drága örökségünkkel az evangélium szellemében jól sáfárkodjunk!
Nagy Szent II. János Pál pápa, könyörögj érettünk!
(Forrás: MTI/semjenzsolt.hu)
Ferenc pápa fogadta a hazánkban tanuló üldözött keresztény fiatalokat
2018. október 11.
2018. október 10-én általános kihallgatáson vettek részt iraki, libanoni, egyiptomi, pakisztáni, nigériai ösztöndíjas hallgatók, Azbej Tristan a Miniszterelnökség üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkára, valamint Habsburg Eduárd szentszéki nagykövet.
A kihallgatás után Azbej Tristan államtitkár személyesen mutatta be Ferenc pápának a magyar állami ösztöndíjjal Magyarországon tanuló üldözött keresztény fiatalok húsz fős csoportját.
A Szentatya a találkozás alkalmával elmondta, mélyen megérintette a fiatalok tanúságtétele és rendkívül hálás azért, hogy Magyarország ilyen módon is szolidáris a szenvedőkkel. Az ösztöndíjasok az ösztöndíjprogram és a saját nevükkel ellátott plakettet ajándékoztak a Ferenc pápának emlékül, majd közös fénykép elkészítésére került sor a magyar zászlóval.
A pápai kihallgatást megelőző este Sölch Gellért az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára, Varga Benedek a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója és III. József Younan szír katolikus pátriárka megnyitották a Kereszt-tűzben kiállítást a római Palazzo Cardinal Cesi-ben, amelyen az éppen Rómában zajló, ifjúsággal foglalkozó püspöki szinódus több püspöke is jelen volt, közöttük Louis Raphael Sako káld katolikus pátriárka, akit a pápa a püspöki szinódus levezető elnökévé nevezett ki.
Younan pátriárka hangsúlyozta, Magyarország valóban segít, hiszen a fiatal keresztényeket nem kiszakítja ősi otthonukból, hanem magas szintű szakmai képzés nyújt nekik, amely után otthon segíthetnek az újjáépítésben. A megnyitóbeszédeket követően az ösztöndíjas fiatalok tettek tanúságok az őket ért üldöztetésről és hálájukat fejezték ki Magyarországnak azért, hogy azon túl, hogy felsőoktatási lehetőséghez juttatták őket, közösségük újjáépülését is biztosíthatják hazatérésüket követően.
Köszönjük, Szentatya!
A migrációról tárgyalt Semjén Zsolt a Vatikánban
2018. október 09.
A kormány álláspontja, hogy nagyon világos különbséget kell tenni a gazdasági migráció és az életükért menekülők befogadása között – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, aki hétfői vatikáni látogatásán tárgyalást folytatott Pietro Parolin szentszéki államtitkárral. A miniszterelnök-helyettes a közmédiának nyilatkozva elmondta, hogy a megbeszélésen szó volt a pápa magyarországi látogatásának lehetőségéről, illetve Mindszenty József bíboros boldoggá avatásáról is.
Semjén Zsolt tájékoztatása szerint több mint másfél órás tárgyalást folytatott Pietro Parolin szentszéki államtitkárral, amelyen minden jelentős témát érintettek. Szó volt a megbeszélésen az egyházi ügyekről, az egyházi iskolákról, illetve arról, hogy mennyire rendezett és modellértékű az állam és egyház kapcsolata Magyarországon.
A politikus elmondta: kiemelt hangsúllyal szerepelt a tárgyaláson a 2020-as nemzetközi eucharisztikus kongresszus, illetve annak előkészületei.
A tárgyaláson szó volt a pápa magyarországi látogatásának lehetőségéről – közölte. Ezzel összefüggésben elmondta: a pápát a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a magyar kormány egyszerre hívta meg, ezt Áder János államfő tolmácsolta is korábban. Az eucharisztikus kongresszus szép alkalom lenne a magyarországi látogatásra, ahogy Mindszenty bíboros boldoggá avatása is – mutatott rá Semjén Zsolt, aki kiemelte: a boldoggá avatás “belátható távolságon belül van”.
Érintettek világpolitikai kérdéseket is az Európai Unió, illetve Magyarország vonatkozásában – ismertette Semjén Zsolt, aki hozzátette: a témák között szerepelt a kárpátaljai magyar kisebbség helyzete.
A kormányfő-helyettes részletesen tájékoztatta Pietro Parolin bíborost arról, hogy mit miért tesz magyar kormány a migráció ügyében. Kiemelte, hogy a segítséget szeretnék helybe vinni, és a megoldás nem az, hogy ezek az emberek a szülőhelyüket elhagyják, hanem az a helyes megoldás, ha a szülőföldjükön segítik őket emberhez méltó életet élni. Semjén Zsolt közlése szerint a bíboros nagyra értékelte, hogy a keresztényeket segítő intézményrendszer a kormányzaton belül óriási anyagi segítséget nyújt kórházak, iskolák építéséhez.
Úgy fogalmazott: nagyon világosan be tudták mutatni a magyar álláspontot.
A miniszterelnök-helyettes rámutatott: a Szentszék világméretekben gondolkodik, és a szolidaritás, mint keresztény erény hangsúlyozása természetes küldetése a katolikus egyháznak. Igazából az a kérdés, mi a hatékony szolidaritás – jelezte, hozzátéve: a magyar álláspont szerint a migráció konfliktusokat, terrorizmust generál a befogadó országok esetében.
Semjén Zsolt közlése szerint Pietro Parolin bíboros fontosnak tartotta, hogy azokról az emberekről, akik az életükért menekülnek, politikai, vallási okokból, amíg veszélyben vannak, gondoskodni kell. Nagyon világos különbséget kell tenni ugyanakkor, a gazdasági migráció és az életükért menekülők között – jelezte a miniszterelnök-helyettes, hozzátéve: a bíboros ezt teljes mértékben osztotta, és nagyon konstruktív volt. A Szentszék álláspontja világos, a szolidaritás hangsúlyozása mellett elismerik az identitáshoz való jogot, az országok biztonsághoz való jogát, s azt, hogy csak olyan mértékben lehetséges a befogadás, amilyen mértékben az integráció valóban megoldott.
(Forrás: MTI)
Magyar mise és kiállítás a Vatikánban az üldözött keresztényekről
2018. október 08.
A magyarok hallatják a hangjukat és imájukat egész Európában – mondta Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi püspök a Szent Péter-bazilikában bemutatott magyar misén hétfőn, amellyel egy időben megnyílt a Kereszt-tűzben című magyar kiállítás a közel-keleti keresztélyüldözésről. A hétfői misén jelen volt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is.
A magyar nyelvű misét a Szent Péter-bazilika főoltára mögötti úgynevezett Katedra-oltárnál mutatták be a Magyarok Nagyasszonya október 8-i ünnepe alkalmából, amely a Szent Péter-bazilika altemplomában található Magyarok Nagyasszonya magyar kápolna búcsúnapja is.
Palánki Ferenc homíliájában azt mondta, a vatikáni magyar kápolna üzenete az, hogy az anyaországban és külhonban élő magyarok Európa békéjén munkálkodnak, és a krisztusi értékeket képviselik Európa közepén. Hozzátette: mi magyarok “hallatjuk a hangunkat és imánkat egész Európában, hogy valóban a Szűzanya népe vagyunk”.
A püspökkel, aki a fiatalokról szóló vatikáni szinódus miatt tartózkodik a Vatikánban, Kocsis Fülöp, a hajdúdorogi főegyházmegye érsek-metropolitája koncelebrált, valamint a Rómában szolgáló magyar papok. A mise megemlékezett Márton Áron püspöki kinevezésének 80. évfordulójáról is, akinek boldoggá avatási eljárása folyamatban van a Vatikánban.
Márton Áron az erdélyi Csíkszentdomonkoson született. A bazilikában bemutatott magyar misén a felcsíki plébániák 400 tagú közös kórusa énekelt Balánbánya, Csíkszentdomokos, Csíkdánfalva, Csíkmadaras, Göröcsfalva-Rákos-Vacsárcsi, Madéfalva, Csíkcsicsó, Csíktaploca, Csíkszereda, Csíkdelne-Csíkpálfalva, Csíkborzsova-Csíkszentmiklós, Szépvíz, Gyimesfelsőlok és Gyimesközéplok képviseletében. Ince Sándor karnagy vezényletével a népviseletben levő kórus magyar egyházi énekekkel töltötte meg a bazilikát.
A kórus Ferenc pápa szerdai általános audienciáján is részt vesz.
A hétfői misén ott volt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is, aki a Vatikánban Pietro Parolin szentszéki államtitkárral tárgyal.
Közben a Szent Péter-térre vezető sugárúton levő Cesi-palotában hétfőtől látogatható a Kereszt-tűzben, keresztényüldözés a Közel-Keleten című kiállítás. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása Budapest, New York és Washington után látható Rómában. A multimediális tárlat főkurátora Speidl Bianka, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója. Az Emberi Erőforrások Minisztérium Üldözött Keresztények Megsegítéséért felelős államtitkársága és a Hungary Helps program támogatásával megvalósított kiállítás hivatalos megnyitója kedden este lesz Sölch Gergeny az EMMI stratégiai helyettes államtitkára és Varga Benedek a Nemzeti Múzeum főigazgatója részvételével. A kiállítás megnyitásán részt vesz Ignatius Joseph III Younan antióchiai szír pátriárka, valamint húsz, Magyarországon ösztöndíjjal tanuló szíriai keresztény fiatal is felszólal.
Szerdán Azbej Tristan, a Miniszterelnökség üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkára a Vatikánban.
(Forrás: MTI)
Átadták a megújult veszprémi érseki palotát
2018. október 04.
Megújult a veszprémi érseki palota, az épület csütörtöki átadó rendezvényét Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes olyan ünnepnek nevezte, amely “történelmünk piciny szeletének megújulását példázza”.
A nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős kormányfőhelyettes azt hangsúlyozta, hogy a palota falai a történelem során “megéltek kardcsörtetést, ágyúdörgést, pusztítást”. Hozzátette: a kormány szándéka, valamint a veszprémi érsek, Márfi Gyula személye garancia arra, hogy napjainkban magyar és keresztény élet tölti be az épületet.
A magyar kormány fordítja a legtöbb pénzt az Európai Unióban az egyház támogatására, ennek részeként újulhatott meg a palota mintegy 1,2 milliárd forintból – húzta alá.
Semjén Zsolt az épület történetéről felidézte, hogy a magyar barokk építészet egyik kimagasló remekműve 1765 és 1776 között épült Fellner Jakab tervei alapján. Ami a török vész nyomán nem pusztult el, azt a labancok semmisítették meg – mondta, hangsúlyozva, hogy Veszprémben különösen nagy pusztítással jártak a történelem viharai.
A 17. század végétől mindent újra kellett építeni, sorra emelkedtek templomok, épületek, istenházak, egész városok. Ezekkel büszkélkedhetünk ma is, hiszen a trianoni döntés megfosztott minket román és gótikus műemlékeink nagy részétől – mondta.
Barokk épületeink között számos egyházi tulajdonú építmény van, fenntartásuk ma már nem várható el pusztán a hívektől, ezek nemzeti műemlékek, amelyeket a kormány kiemelten kezel – mutatott rá.
Semjén Zsolt arról is beszélt, hogy a palota falai között számos kiemelkedő egyéniség megfordult, köztük Koller Ignác püspök és Mindszenty József, akit a nyilasok letartóztattak. Semjén Zsolt Klebelsberg Kuno gondolatait idézte, aki szerint “egy nemzet csak bizonyos mennyiségű negatív embert bír el”, alapvetően pozitív, konstruktív emberekre van szüksége.
A kormány ezt a gondolatot igyekszik igazolni a munkájával – szögezte le a miniszterelnök-helyettes.
Márfi Gyula veszprémi érsek az állam és az egyház kapcsolatát modellértékűnek nevezte. Mint mondta, korrekt az együttműködés, és míg az államnak a természetes szükségletek kielégítése a feladata, addig az egyház dolga a természetfeletti szükségletek kielégítése.
Márfi Gyula arról is beszélt, hogy az egyház sok esetben támogatja az államot, majd hozzátette, egyetért a kormány migrációs politikájával.
Az egyház eszménye “az Istentől való természetes egység a sokféleségben, nem pedig az ember által elgondolt mesterséges egység az egyformaságban”. Nem lenne jó, ha Európa megszűnne a sokféle nemzet közössége lenni, és az sem, ha az utódoknak adót kellene fizetniük a vallás gyakorlásáért – mondta az érsek.
Márfi Gyula reményének adott hangot, hogy a megújult palota számtalan rendezvénynek adhat majd otthont a jövőben.
A alábbiakban közöljük Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes elhangzott beszédét.
Excellenciás Érsek Úr!
Tisztelt Egybegyűltek!
Ünnepelni gyűltünk össze e szép őszi délutánon. Ünnep számunkra, hogy történelmünk egy piciny szelete megújult, visszanyerte régi fényét, pompáját.
Veszprém az elsőként kialakított egyházmegyék egyikének központja, melynek alapításkori területe majd az egész Dunántúlt lefedte. Veszprém a királynék városa is volt, sőt már Géza fejedelem özvegyéért is ostromolta várát Koppány vezér. A régi, gótikus püspöki palota nagy része a török hódoltság idején elpusztult. Ami 150 év alatt nem pusztult el, azt megsemmisítették a labanc hadak, melyek 1704-ben felgyújtották a várost.
1765-ben fogtak hozzá az új püspöki palota felépítéséhez. Fellner Jakab tervei magukban foglalták a gótikus elődmaradvány romjait, így a palota falaiból a magyar történelem ezer évének atmoszférája árad. A mindenkori veszprémi főpásztor otthona az ország egyik legszebb barokk épülete.
A török hódoltság idején a szinte néptelenné vált országrészben elpusztultak városaink, váraink, templomaink. Kő kövön nem maradt. A XVII. század végétől mindent újra kellett építeni. És az ország hozzá is fogott: templomok épültek, amiknek kezdetben talán csak az első két sorát töltötték meg a hívők, de bíztak a jövőben. Sorra emelkedtek a semmiből a barokk és klasszicizmus jegyeit viselő istenházak, lakóépületek, egész városok.
Ezekkel büszkélkedhetünk ma is, hiszen Trianon fájdalmas döntése megfosztott minket román és gótikus műemlékeink nagy részétől. Barokk emlékeink között számos egyházi tulajdonú építmény van, amelyek fenntartása, javítása már nem várható el pusztán a hívek adományaiból. Annak tudatában, hogy ezek nemzeti műemlékek, az EU-ban a magyar kormány fordítja a legtöbb pénzt felújításukra, megóvásukra.
De térjünk vissza a történelemhez. Miről mesélnek ezek a falak? Látták Koller Ignácot, az építkező püspököt, Ranolder Jánost, a nőoktatás apostolát vagy „az ifjú lelkek ezernyi lakattal elzárt kincses birodalmához” szóló Tóth Tihamért. És látták Mindszenty Józsefet, aki 1944 őszén innét kezdeményezte a dunántúli püspökök memorandumát. Nem is maradt el a hatalom válasza. 1944. november végén a nyilas megbízott a katonaság részére próbált helyet foglalni a püspöki palotában, ami akkora már megtelt menekültekkel. Az egyház akkor is tudta, mi a feladata, és a főpásztor megnyitotta a palotát rászoruló honfitársaink előtt. A nyilas megbízott letartóztatta Mindszentyt, akit tizenhat kispapja kísért a veszprémiek csendes tüntetése mellett a fogdába. A bíboros Emlékirataiban úgy írja, hogy kétszáznegyven évvel ezelőtt elődje, Széchenyi Pál érezhette hasonlóan magát, mikor Heister generális hadai vadállati kegyetlenséggel gyilkolták le a város lakóit, és romboltak le mindent.
Veszprémnek amúgy is kijutott a magyar történelem véres eseményeiből. Koppány ostromát már említettem, de ostromolta a várat a tatár is, a török el is foglalta, kivonulásuk után csak romok maradtak. A fogságból visszatérő Mindszenty pedig a szovjet csapatok pusztításával találkozott.
Aztán jöttek a kommunizmus évei, és a főpásztorok mellett bajszos püspökök garázdálkodtak az épületben, és volt, amikor gazdátlanul maradt a ház, mert Badalik Bertalan megyéspüspököt a forradalom utáni időkben internálták. A rendszerváltás idején a püspöki kar legszókimondóbb püspöke, Szendi József állt az egyházmegye élén. Ő lett Veszprém első érseke.
„Mutasd meg, hogyan ünnepelsz, és megmondom, ki vagy.” E falak is sokféle „ünneplőt” láthattak már: dúló pogányt, vérgőzös labancot és egyházüldöző diktatúrákat. Megéltek kardcsörtetést, ágyúdörgést és bilincseket. Mi nem így ünneplünk. Tiszteljük a múltat, és nyitottan, bizakodva nézünk a jövőbe. Már Klebelsberg Kuno is felismerte, hogy „egy nemzet csak bizonyos mennyiségű negatív embert bír el, és pozitív, aktív, produktív, konstruktív emberekre van szüksége…” Mi itt most amellett teszünk tanúságot, amit egész kormányzásunk is igazol, hogy a nemzet mára megtanulta ezt a majd’ százéves leckét. Márfi Gyula érsek úr személye a garancia arra, hogy a most felújítva átadott palotát valódi magyar és keresztény élet fogja betölteni…
Biztatom Önöket és magunkat is, hogy ne álljunk meg ezen a ponton: a nagy múltú Veszprém városát építsük és csinosítsuk tovább, Isten és a haza nagyobb dicsőségére!
(semjenzsolt.hu)
Isten és a haza nagyobb dicsőségére
2018. október 04.
Veszprém, felújított érseki palota átadása 2018. 10. 04
Excellenciás Érsek Úr! Tisztelt Egybegyűltek!
Ünnepelni gyűltünk össze e szép őszi délutánon. Ünnep számunkra, hogy történelmünk egy piciny szelete megújult, visszanyerte régi fényét, pompáját.
Veszprém az elsőként kialakított egyházmegyék egyikének központja, melynek alapításkori területe majd az egész Dunántúlt lefedte. Veszprém a királynék városa is volt, sőt már Géza fejedelem özvegyéért is ostromolta várát Koppány vezér. A régi, gótikus püspöki palota nagy része a török hódoltság idején elpusztult. Ami 150 év alatt nem pusztult el, azt megsemmisítették a labanc hadak, melyek 1704-ben felgyújtották a várost.
1765-ben fogtak hozzá az új püspöki palota felépítéséhez. Fellner Jakab tervei magukban foglalták a gótikus elődmaradvány romjait, így a palota falaiból a magyar történelem ezer évének atmoszférája árad. A mindenkori veszprémi főpásztor otthona az ország egyik legszebb barokk épülete.
A török hódoltság idején a szinte néptelenné vált országrészben elpusztultak városaink, váraink, templomaink. Kő kövön nem maradt. A XVII. század végétől mindent újra kellett építeni. És az ország hozzá is fogott: templomok épültek, amiknek kezdetben talán csak az első két sorát töltötték meg a hívők, de bíztak a jövőben. Sorra emelkedtek a semmiből a barokk és klasszicizmus jegyeit viselő istenházak, lakóépületek, egész városok.
Ezekkel büszkélkedhetünk ma is, hiszen Trianon fájdalmas döntése megfosztott minket román és gótikus műemlékeink nagy részétől. Barokk emlékeink között számos egyházi tulajdonú építmény van, amelyek fenntartása, javítása már nem várható el pusztán a hívek adományaiból. Annak tudatában, hogy ezek nemzeti műemlékek, az EU-ban a magyar kormány fordítja a legtöbb pénzt felújításukra, megóvásukra.
De térjünk vissza a történelemhez. Miről mesélnek ezek a falak? Látták Koller Ignácot, az építkező püspököt, Ranolder Jánost, a nőoktatás apostolát vagy „az ifjú lelkek ezernyi lakattal elzárt kincses birodalmához” szóló Tóth Tihamért. És látták Mindszenty Józsefet, aki 1944 őszén innét kezdeményezte a dunántúli püspökök memorandumát. Nem is maradt el a hatalom válasza. 1944. november végén a nyilas megbízott a katonaság részére próbált helyet foglalni a püspöki palotában, ami akkora már megtelt menekültekkel. Az egyház akkor is tudta, mi a feladata, és a főpásztor megnyitotta a palotát rászoruló honfitársaink előtt. A nyilas megbízott letartóztatta Mindszentyt, akit tizenhat kispapja kísért a veszprémiek csendes tüntetése mellett a fogdába. A bíboros Emlékirataiban úgy írja, hogy kétszáznegyven évvel ezelőtt elődje, Széchenyi Pál érezhette hasonlóan magát, mikor Heister generális hadai vadállati kegyetlenséggel gyilkolták le a város lakóit, és romboltak le mindent.
Veszprémnek amúgy is kijutott a magyar történelem véres eseményeiből. Koppány ostromát már említettem, de ostromolta a várat a tatár is, a török el is foglalta, kivonulásuk után csak romok maradtak. A fogságból visszatérő Mindszenty pedig a szovjet csapatok pusztításával találkozott.
Aztán jöttek a kommunizmus évei, és a főpásztorok mellett bajszos püspökök garázdálkodtak az épületben, és volt, amikor gazdátlanul maradt a ház, mert Badalik Bertalan megyéspüspököt a forradalom utáni időkben internálták. A rendszerváltás idején a püspöki kar legszókimondóbb püspöke, Szendi József állt az egyházmegye élén. Ő lett Veszprém első érseke.
„Mutasd meg, hogyan ünnepelsz, és megmondom, ki vagy.” E falak is sokféle „ünneplőt” láthattak már: dúló pogányt, vérgőzös labancot és egyházüldöző diktatúrákat. Megéltek kardcsörtetést, ágyúdörgést és bilincseket. Mi nem így ünneplünk. Tiszteljük a múltat, és nyitottan, bizakodva nézünk a jövőbe. Már Klebelsberg Kuno is felismerte, hogy „egy nemzet csak bizonyos mennyiségű negatív embert bír el, és pozitív, aktív, produktív, konstruktív emberekre van szüksége…” Mi itt most amellett teszünk tanúságot, amit egész kormányzásunk is igazol, hogy a nemzet mára megtanulta ezt a majd’ százéves leckét. Márfi Gyula érsek úr személye a garancia arra, hogy a most felújítva átadott palotát valódi magyar és keresztény élet fogja betölteni…
Biztatom Önöket és magunkat is, hogy ne álljunk meg ezen a ponton: a nagy múltú Veszprém városát építsük és csinosítsuk tovább, Isten és a haza nagyobb dicsőségére!
(semjenzsolt.hu)
