Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Furcsa módon a kommunizmus rendőrsége is hozzájárult ahhoz, hogy nálunk kevesebb kiskorúak elleni bűncselekmény történt a katolikus egyházban – mondta Veres András győri püspök, a püspöki kar elnöke a nepszava.hu-nak.

– Nemzetközi tanácskozást rendeznek a jövő hónapban Budapesten a „kiskorúak védelmének fontosságáról”. A magyar püspöki kar ennyivel elintézi a papi zaklatások ügyét, vagy várható valamilyen folytatás?

– Elsődlegesen a megelőzés lehetőségeiről tárgyalunk majd, tehát egy szakmai konferenciáról van szó. Mindenképpen jó lenne, ha megjelenne, mert különben, sajnos, egyoldalúvá válik minden nyilatkozat: ahogyan a Szentatya is hangsúlyozta, a kiskorúak zaklatása és szexuális molesztálása legkevésbé egyházi ügy. Alapvetően világi jelenségről van szó. Az egyházi személyek által elkövetett bűncselekmények aránya 0,4-0,5 százalék körül mozog. A fennmaradó 99,5 százalékról senki nem beszél. Ferenc pápa ezért – az egyházon belül tett intézkedéseken túl – a politikusokat is felkérte, hogy lépjenek fel a rendkívül súlyos problémával szemben. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy az egyházban egyetlen eset is megengedhetetlen. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is mindent megtett, amit csak meg tudott tenni.

– Mit?

– II. János Pál pápa 2001-ben arról rendelkezett, hogy minden zaklatásos ügyet a hittani kongregáció elé kell vinni. Később – amikor már XVI. Benedek volt pápa – újabb körlevél született arról, hogy minden püspöki karnak eljárási rendet kell kidolgoznia az ilyen ügyek kezelésére. A magyar püspöki kar ezt az eljárási rendet megalkotta és el is fogadta 2012-ben.

– Miért nem tájékoztatták erről a közvéleményt?

– Egyházon belüli intézkedésről volt szó, hiszen a mi személyeinkre, intézményeinkre vonatkozik. Tudomásom szerint ez a világi intézmények esetében sincs másképpen.

– Nyilvánosan hozzáférhető a püspöki kar által elfogadott eljárási rend?

– Sok olyan dokumentum van, ami az egyház belső életéről szól. Ezek azok számára elérhetőek, akiknek ezt alkalmazniuk kell. Bár én akadályát sem látnám, hogy ez mások számára is hozzáférhető legyen, csak eddig ez a kérés fel sem merült.

– Hány magyarországi egyházi személy ellen indult eljárás – akár katolikus, akár világi bíróságon – 2012 óta?

– Pontosan nem tudom megmondani. Nem kaptunk rá felkérést, hogy készítsünk összesített statisztikát, és nem is érzem szükségét ennek, mert minden egyházmegye és minden szerzetesrend maga jár el a saját ügyeiben. Nekem tizenegynéhány ilyen esetről van tudomásom.
Melyik döbbentette meg a leginkább? Egyiket sem ismerem részleteiben, sőt a legtöbbet egyáltalán nem ismerem, csak hallottam az eljárásról.

– Akadt olyan elkövető, aki a szűkebb környezetéhez tartozott?

– Hála Istennek: nem.

– Külföldön sorozatban törtek ki a botrányok, a szexuális visszaélések megrengették a világegyházat. Magyarországon miért volt ilyen nagy a csend?

– Nem titkolóztunk, mert nincs miért. Nálunk valószínűleg kevesebb visszaélés történt, mint más országokban. Én úgy látom, a magyar ember és a magyar kultúra gyerek- és családbarát, ami akadályozza az ilyen irányú bűnelkövetést.

– Legalább ennyire elterjedt idehaza a hallgatás és az áldozathibáztatás „kultúrája” is.

– Ezzel együtt a gyerekek védelme erősen benne él a magyar társadalomban. Amikor börtönökben jártam, hogy fogvatartottakkal találkozzak, mesélték: igen nehéz annak, akiről kiderül, hogy gyerek sérelmére követett el bűncselekményt. A többiek ellehetetlenítik az életét.

– Azok az országok, ahol sok visszaélésre derült fény, nem elég gyerek- és családbarátok?

– Meglátásom szerint liberálisabbak nálunk. Mi a helyzet a döntően katolikus Spanyolországgal? Vagy Írországgal? A nyugati társadalmak jelentős részére érvényes a liberális szellemiség. A „liberálist” nem politikai kategóriaként használom, hanem az emberek felfogását meghatározó kifejezésként. Magyarországon egyébként van még egy ok, amiért a múltban kevesebb visszaélés történhetett. A kommunizmus idején a politikai rendőrség szigorúan fellépett a kiskorúak elleni bűncselekményekkel kapcsolatban, még az egyházi közösségekben is.

– Tessék? A Kádár-rendszer titkosszolgálatának is köszönhető, hogy a katolikus egyházban kevés volt a zaklatás?

– Igen, bármilyen furcsán hangzik, indirekt módon a kommunista rendszer is szerepet játszott ebben, de ez csak egy feltevés a részemről.

– A hívek mennyiben várják el, hogy az egyház megbüntesse a zaklató papokat?

– Ambivalens a dolog. Egyrészt fontos tisztázni, hogy mi minősül zaklatásnak. Vannak, akik átfogó, teljes tisztázást és nyilvánosságot igényelnek, s vannak, akik szeretnék, hogy ezek csöndben intéződjenek el. Itt jegyzem meg, nekünk az ártatlanság vélelmére is ügyelnünk kell. Csak akkor tekinthető bűnösnek valaki, ha bebizonyosodik a bűnössége. Megtörtént ugyanis, hogy ártatlanul vádoltak meg valakit. Ha viszont kétséget kizáróan kiderül valakiről, hogy bűnös, akkor arról a belső nyilvánosságban a hívek is értesülnek.

– A püspöki kar tagjai mentálisan felkészültek rá, hogy ilyen kényes ügyekkel foglalkozzanak?

– Természetesen, hiszen ez a feladatunk, és szakértők bevonására is sor kerül, ha arra szükség van. Hangsúlyozom, hogy a zaklatásokkal, szexuális visszaélésekkel szemben az egyházban zéró tolerancia van érvényben. A jövőben még nagyobb gondot fordítunk a megelőzésre. Megismétlem, amit a március 25-én kiadott közleményünkben is írtunk: döntöttünk arról, hogy pedagógus szakvizsgára felkészítő akkreditált továbbképzést indítunk gyermek- és ifjúságvédelmi szakirányban. Ennek képzési terve a Pápai Gergely Egyetem gyermekvédelmi intézetének ajánlásain és más hazai példákon alapul.

– Térjünk át a közéletre. A püspöki kar elnökeként hogyan látja: „jó irányba mennek a dolgok” Magyarországon?

– Szerintem ön is tudja, mi a véleményem erről. A magam részéről fontosnak tartom, hogy hazafias, az egyházak és a kereszténység iránt elkötelezett kormánya legyen az országnak. Az ilyen kormány másképpen politizál, mint az elődei. Még akkor is, ha mindenki követhet el hibákat.

– Milyen hibákat követett el a fideszes kormány?

– Úgy fogalmaztam: „követhet”. Hiszen emberek vagyunk, a hibázás lehetőségét nem szabad kizárni. Nem szeretném a sajtót felhasználni arra, hogy a kritikáimat közvetítse. Van rá mód, hogy ne az újságokban tegyem szóvá az észrevételeimet.

– Hanem? Milyen fórumon?

– Személyes találkozások alkalmával. Rendszeresen adódnak ilyen lehetőségek.

– A törvény szerint járó juttatásokon felül a katolikus egyház százmilliárdos nagyságrendben kapott állami támogatást. Nem érzi aggasztónak, hogy az egyház anyagilag függ a kormánytól?

– Korábbi időszakokban előfordult, hogy az egyházi iskolákat hátrányban részesítették, még a normatív támogatások sem érkeztek meg maradéktalanul. Most nincs ilyen probléma. A törvényben előírt források azonban csak a működtetéshez elegendők, a fejlesztésekhez újabb összegek kellenek. Ugyanúgy, ahogyan az állami intézmények esetében is. Nem rossz helyre megy a pénz: az egyházi iskolákba is magyar adófizető állampolgárok gyerekei járnak. A kulturális értékeink ügyében ugyanez a helyzet. Templomaink a magyar állam kincsei. A templomok építésének költségeit régebben sem a hívek, hanem elsősorban az állam vagy arisztokraták fedezték. Valamilyen mecenatúrára tehát szükség volt akkor is. Valóban többet kapunk, mint más kormányok idején, ahogy több más egyház is.

– Feladatának tekinti-e a katolikus egyház, hogy tompítsa azokat a feszültségeket, amelyeket a kormány „migránsozós” és „sorosozós” kampányai keltettek a társadalomban?

– A Szíriában és a térség más országaiban élő püspökök abban kérték a közreműködésünket, hogy segítsük a keresztényeket a szülőföldjükön maradni. A keresztények létszáma vészesen csökken, rengetegen menekültek el a hazájukból. Márpedig a cél az, hogy mindenki a saját országában boldogulhasson. A magyar püspöki konferencia már több alkalommal szervezett gyűjtést annak érdekében, hogy hozzájáruljon az ottani keresztény közösségek megerősítéséhez. Európa sok bűnt követett el ezekkel az országokkal szemben, kötelességünk segíteni.
Csakhogy a kérdésem a súlyos közpénzekből megvalósított gyűlöletkeltő kampányokra vonatkozott. Közvetve a kérdésére válaszoltam, amikor arról beszéltem, hogy mit tartunk fontosnak: a megfogyatkozott keresztény közösségek támogatását, és nem azt, hogy egy politikai párt mit gondol valamiről.

– Felmérések szerint Magyarországon változatlanul nagyok, bizonyos mutatókban mintha még nőnének is a különbségek a tehetősebb és a leszakadó térségek között. Hogyan egyeztethető össze mindez a társadalmi igazságosságról szóló keresztény tanításokkal?

– Létezik az a mondás, hogy „csak annak a statisztikának hiszek, amit én magam hamisítottam”. Magyarország keleti részében születtem, nyugati részében teljesítek püspöki szolgálatot. Van összehasonlítási alapom. Amikor hazamegyek a Nyírségbe, olyan állami pénzből végrehajtott beruházásokat és fejlesztéseket látok, amilyeneket Nyugat-Magyarországon sem. Nem akarom kétségbe vonni a kimutatások megbízhatóságát, de nekem vannak más személyes tapasztalataim.

(Forrás: nepszava.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

A miniszterelnök-helyettes hivatalában fogadta a hivatalos magyarországi látogatásra érkezett Justin Muturit, a kenyai parlament elnökét a Miniszterelnökség Karmelita épületében.

Semjén Zsolt kifejtette, a kormány elkötelezett – a külgazdasági nyitás politikája keretében – az afrikai piacok irányában. Kiemelte, hogy a V4-ek országai olyan gazdasági potenciált jelentenek, melyre a kenyai gazdaság bátran támaszkodhat európai partnereként. Magyarország ebben hídfőállásként vállal szerepet. Ezért hazánk szorgalmazza, hogy Kenya kelet-közép-európai képviseletét lehetőség szerint Budapesten nyissa meg. A miniszterelnök-helyettes rámutatott, Magyarország biztonságos ország, a kormány garantálni tudja a polgárai és az ide látogatók biztonságát.

Justin Muturi házelnök kiemelte, hogy Magyarországgal jó és konstruktív kapcsolatokat ápol Kenya, és a nálunk felsőfokú tanulmányokat folytató kenyai diákok hazatérésük után hidat jelentenek a két ország között, kulturális és gazdasági vonatkozásban. A parlament elnöke tájékoztatta magyar tárgyalópartnerét, hogy országa mindent megtesz, hogy a szélsőségekkel, a terrorista veszéllyel sikeresen vegye fel a harcot.

(semjenzsolt.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

A hivatalos magyarországi látogatáson tartózkodó nemzetpolitikáért felelős szlovén kormánytagot fogadta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Miniszterelnökség Karmelita épületében kedden.

Peter Jožef Česnik, a határon túli szlovénekért felelős miniszter és magyar kollégája egyaránt hangsúlyozta, hogy a jövőben erősíteni kell a kelet-közép-európai nemzetek összefogását – szuverenitásuk megtartása mellett.

Kiemelték a nemzetiségpolitika támogatásának szükségességét, amelyre mindkét országban kiemelt kormányzati feladatként tekintenek. Mindehhez szervesen kapcsolódik az a gazdasági térségfejlesztési segítség, amelyet a két állam nyújt a muravidéki magyaroknak és a Rába-vidéki szlovéneknek.

Egyetértettek abban, hogy létre kell hozni egy észak-dél infrastruktúra-fejlesztési irányt, Lengyelországtól Magyarországon és Szlovénián át egészen Észak-Olaszországig, amelynek kiemelkedő szerepe lenne Európa erősítésében.

(semjenzsolt.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Nem tudok elképzelni jobb “befektetést” a költségvetési pénzeknek, mint az egyházi intézményekbe történő invesztíció – jelentette ki Semjén Zsolt vasárnap a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tisztabereken vasárnap.

A miniszterelnök-helyettes a felújított tisztabereki görögkatolikus templom felszentelése alkalmából tartott ünnepségen hangsúlyozta, az egyházi fenntartásban lévő iskolák és szociális intézmények minőségi feladatot látnak el, egy olyan pluszt adnak az oktatáshoz, a szociális ellátáshoz, illetve a kultúrához, amit más nem tud adni.

Az egyház a szoros értelemben vett hitéleti feladatának ellátása során “mindannyiunk lelkét emeli fel és mindannyiunkat jobb emberré tesz”, az állam célja pedig az, hogy az emberek olyan minőségi életet tudjanak élni, ami az országnak is a javára válik – fogalmazott Semjén Zsolt, megerősítve, ezért az állam és az egyház együttműködése a járható út.

A kormányfőhelyettes kifejtette, a templomszentelések alkalmával Szent István királyról is meg kell emlékezni, mivel ő nevéhez fűződik a magyar egyházszervezet és az egyházmegyék megalapítása.Az általa létrehozott közigazgatási és egyházmegyék ezer éve működnek, ezért mondhatjuk Szent Istvánra, hogy ő az ország- és egyházépítő – jelezte a miniszterelnök-helyettes. Azt hagyta ránk örökül – folytatta -, hogy mindenkinek “kis Szent Istvánnak” kell lenni az életnek azon a helyén, ahová a gondviselés állította és ahová a küldetése szól.

Semjén Zsolt szavai szerint akkor tud épülni az ország, ha mindenhol megújulnak az épületek, a templomok és a települések, vagyis “ami jó az egyháznak, az jó az országnak, ami jó az országnak, az jó az egyháznak.”

Az ünnepség keretében megtartott szent liturgián Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök áldozópappá szentelte Halász György diakónust.

A magyar-ukrán-román hármas határ közelében fekvő Tisztaberek több mint harminc éve – a helyi kápolna helyére – épített görögkatolikus temploma több mint 14 millió forint értékű fejlesztés keretében újulhatott meg kívülről. Az állami támogatást is tartalmazó beruházás során elvégezték a nyílászárók cseréjét és az imaház külső homlokzatának rekonstrukcióját.

(Forrás: MTI)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

A mi célunk az, hogy maradjunk a Néppártban (EPP) és a Néppárt visszatérjen az alapító atyák értékeihez, ami a keresztény civilizáció és a nemzetek Európájának a gondolata – mondta Semjén Zsolt az atv.hu-nak, hozzátéve: „a jelenlegi helyzetben nagy hit kell a Néppárthoz, de nekünk nagy a hitünk”.

Arra, hogy ez az a helyzet, amikor arról folyik a vita, hogy a Fidesz tagságát felfüggesztik, Semjén Zsolt azzal reagált: „Csigavér, mi maradunk, aztán pedig meglátjuk.

A KDNP a rendszerváltás óta tagja az Európai Néppártnak és nincs olyan javaslat napirenden, amely a Fidesszel együtt a magyar kereszténydemokraták kizárását vagy tagságának felfüggesztését javasolja – ezt már Hollik István kereszténydemokrata országgyűlési képviselő mondta a pestisrácok.hu-nak. A kormányszóvivő úgy fogalmazott: „Az utolsó leheletünkig küzdeni fogunk, hogy a Néppárt visszataláljon a valódi kereszténydemokrata politikához, addig maradunk tehát, amíg ennek esélyét látjuk.”

Hollik István azt is elárulta: Semjén Zsolt, a KDNP elnöke több tárgyalást is folytatott az Európai Néppárt egyes tagpártjaival és kiderült: igenis szép számban maradtak még olyan politikusok az EPP-ben, akik társak ebben a küzdelemben.

Hollik István elmondta: természetesen Orbán Viktor, a Fidesz és Semjén Zsolt, a KDNP elnöke folyamatosan egyeztet a kérdésben.

(Forrás: kdnp.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

A KDNP szegedi szervezete közel három évtizede minden évben bankettel emlékezik a 48-49-es hősök helytállására. Ez alkalommal Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a párt elnöke volt a Csongrád megyei kereszténydemokraták vendége a kedd esti rendezvényen.

Magyarország miniszterelnök-helyettese, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke a párt helyi szervezete nemzeti ünnepünk alkalmából tartott bankettjére Szegedre látogatott.

Miklós Péter megyei önkormányzati képviselő és Kalmár Ferenc miniszteri biztos köszöntötte a megjelenteket. 

Szaplonczay Miklós görög katolikus esperes-parochus imáját követően Semjén Zsolt Haág Zalánnal, a KDNP szegedi elnök-frakcióvezetőjével beszélgetett aktuális közéleti-politikai kérdésekről.

(Forrás: kdnp.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Majd egy évszázadot magába foglaló életút végén a Barankovics párt utolsó képviselője, Mézes Miklós is átlépett az égi frakcióba. A magyarországi kereszténydemokrácia nagy alakja távozott közülünk, halálával egy hitéhez, hazájához az emigrációban, Kanadában is mindenkor hűséges, a rábízottakért felelősséget viselő politikustól, közéleti embertől veszünk búcsút. 

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Nagyvárad, március 15.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Nemzet és Honfitársaim!

„Március van és határtalan az Élet” – írta egykor a költő. Egy nagy magyar költő, egy zseni poéta, aki éppen itt, Nagyváradon kezdte bontogatni szárnyait, és került végül a magyar irodalom pantheonjába.

Most is március van, a természet életereje most is legyőzi a pusztulást. Néha a történelem is megpróbálja követni a természet rendjének mindent elsöprő erejét, és ha ez sikerül, örökre beírja magát az utókor hálás emlékezetébe.

1848 tavaszán ez sikerült. És tegyük hozzá, 1956 őszén is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Ünneplő Közösség!

Történt egy csoda tavasszal, és történt egy ősszel. Mindkettő világraszóló volt, és mindkettő elbukott. De egyik sem volt hiábavaló, mert alapvetően változtatták meg nemzetünk sorsát.

Így történt ez 1848 tavaszán is, amikor végigsöpört Európán a forradalom szelleme. Sorra tört ki a rebellió az ancien régime-k ellen mindenütt. Ez a tavasz fél Európát lázba hozta.

Pest-Budán is feszült volt a helyzet, a fiatalok, a márciusi ifjak megérezték a lehetőséget, hogy itt az idő a cselekvésre. De még nem cselekedtek. A történelemkönyvekben ugyan nincs benne, de Mikszáth-tól tudjuk – amit leírt a Jókai Mór élete és kora című művében -, hogy a Pilvaxban a lelkesedés és a csodavárás mellett egyre nőtt a tanácstalanság, mit és hogyan kellene tenni. Akkor arról határoztak, hogy március 19-ére szerveznek egy megmozdulást Rákos mezejére.

De március 14-én este váratlan dolog történt. Pesten kikötött a bécsi gőzös, és jött a hír, hogy Bécsben kitört a forradalom. Ez a hír mindent eldöntött.

Miután a bécsi forradalom híre eljutott a pesti Pilvax kávéház lelkes ifjaihoz, hirtelen felgyorsultak az események. Nem volt egyetlen felelős vezető, aki kitervelte és irányította volna a megmozdulásokat: mindenki hozzáadott valamit. Jókai megszerkesztette a 12 pontot, Petőfi először mutatta meg versét, és másnap, 15-én már sorsszerűen zajlottak az események.

Petőfi elszavalta előző este írt versét, a Nemzeti dalt, mely azóta is a magyar költészet legsodróbb hatású programverse. Erre így emlékezett egy feljegyzésében: „E költemény buzdította márczius 15-kén a pesti ifjúságot. Elszavaltam először az ifjak kávéházában, aztán az orvosi egyetemben, aztán a seminarium terén, végre a nyomda előtt, mellyet erőszakosan elfoglaltunk, a hatvani utczában. A szabaddá lett sajtó alól ez a költemény került ki legelőször.”

Ebből a feljegyzésből azonban valami kimaradt, de más szemtanúk és emlékezők rögzítették. Éjfél előtt Vajda János bezárta a Pilvaxban az ajtókat, hogy a fiatalok valamilyen határozat nélkül el ne széledjenek. Ekkor döntöttek, hogy mit fognak tenni másnap. Petőfi egy összehajtogatott papírost vett elő, a Nemzeti dal kéziratát. Ebbe a fiatal jurátus, Szikra Ferenc belepillantott, és meglátta a költemény első sorát: „Rajta magyar, hí a haza!” Rögtön odaszólt a költőnek, hogy barátom, előbb talpra kell állítani a magyart, aztán – rajta!

Petőfi hallgatott a jó tanácsra, és megváltoztatta az első sort, így másnap már az egész országon végigharsogott a Talpra magyar.

És eljött a történelemformáló március tizenötödike.

A Pilvaxban meghatározták a teendőket, Petőfi újra szavalt. A lelkes tömeg aztán Landerer és Heckenast könyvnyomdájához vonult, ahol a nép parancsára – enyhe erőszak árán – kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Ünneplő Közösség!

A forradalmi tavasz után Európa csendes lett, újra csendes, elzúgtak forradalmai. Csak a magyar forradalom folytatódott szabadságharcban.

Ebben a hosszú küzdelemben Nagyvárad is fontos szerepet játszott.

1848-ban Nagyvárad volt a magyar sereg fölszerelési raktára, az ágyúk, kardok és lőpor készítésének műhelye, ahol minden egyes ember lázas munkával törekedett az önvédelmi harc hasznára lenni. A lőporgyár vezetésére Kossuth egy magyar vegyészt, a gyufa feltalálóját, Irinyi Jánost kérte fel. A várat fegyvertárrá alakították, a közelben ágyúöntő műhelyt hoztak létre. Itt készültek a „Ne bántsd a magyart!” feliratú ágyúk. Bihariakból állt a 10. majd a 26. és a 27. zászlóalj, de a híres 3. zászlóaljban is 150 nagyváradi fiú harcolt a szabadságért.

Nyáron itt találkozott Kossuth Bemmel, a görögkatolikus püspöki palota erkélyéről fogadta az üdvözletet, és válaszolt Szacsvay Imre köszöntőjére. Az orosz sereg itt vonult el, itt időzött Paszkevics a világosi fegyverletétel után. Innen vitték el báró Bémer László püspököt szomorú fogságba, melyből csak a halál szabadította meg. Itt lőtték főbe Rulikowski Kázmér lengyel dzsidás tisztet, aki a forradalom végnapjaiban azt tervezte, hogy áthozza az orosz seregben harcoló lengyeleket a magyarokhoz.

Az Aradon kivégzettek között ott találjuk Láhner Györgyöt, a nagyváradi fegyvertár parancsnokát, és Nagy Sándor Józsefet, szintén a város szülöttét.

Elmondhatjuk tehát, hogy Nagyvárad egykori polgárai, az Önök ősei, sokat tettek a magyar szabadságért. Sokat vállaltak munkában, harcban, aztán a gyászban és a mártíromságban is. Mi, kései utódok 1848-49-re emlékezve csak köszönetet mondhatunk nekik, hogy így cselekedtek. Így tettek, mert hittek a magyar nemzetben és szerették a hazát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Ünneplő Magyarok!

A történelem, ha nem is gyakran, de néha csodákat művel. 1848 egy csoda volt. Szép, tiszta, őszinte. Elbukott, de mégis győzött!

Most itt állunk a XXI. század elején, és az egykori hősi dolgokra emlékezünk, kokárdával, nemzeti színű lobogókkal. Itt állunk és fejet hajtunk őseink és hőseink előtt, akik ezt a csodát tették.

De itt állunk kétségeinkkel, bizonytalanságainkkal is, mert ma is nehéz, talán sorsdöntő időket élünk. Ma is veszélyben a haza, de nem csupán a mi hazánk. Ma is veszélyben a szabadság, de nem csupán a mi szabadságunk. Ma is veszélyben a jövő, de nem csupán a mi jövőnk. 48-49-ben sem volt könnyű a helyzet, de akkor legalább látható volt pontosan, hogy kik ellen harcolunk.

Napjainkban már nem látható ilyen nyilvánvalóan az ellensereg, csak roppant hatása mindenütt. Politikában, gazdaságban, társdalomban, magánéletben, szokásokban és divatokban, lassan már a fejekben is, mindenütt.

Európa lelkét vesztve sutba dobta értékeit. A hitet, a nemzetet, a családot. ’48 hőseinek természetes volt a hit, a nemzet és a család.

Nemzet és Honfitársaim!

Történelmi beszédeknél két egyoldalúságot szoktak elkövetni: vagy pusztán száraz történelem órát tartanak, ahol a múlt csak múlt marad; vagy az aktualitások kényszerében a történelmi múlt felidézése puszta ürügy az aktualitásoknak.

Én azt gondolom, hogy a múlt történelmi tényeit tiszteletben kell tartani, fel kell idézni, de nem pusztán önmagáért, öncélúan, hanem azért, hogy tanulságként, eligazításként szolgáljon a jelenben a jövőre vonatkozóan!

Most az európai választások előtt őseink és hőseink azt üzenik nekünk, hogy mindnyájunknak el kell menni, és politikai akaratunk kifejezésével megvédeni értékeinket és érdekeinket Európában. Ma így tudjuk védelmezni hagyományainkat, magyar életformánkat, keresztény civilizációnkat, szülőföldünket, nemzetünket.

És jogainkat. Ma Nagyvárad, Bihar, Erdély; a magyarság jogait nem csak itt, nem csak Bukarestben, hanem az Európai Parlamentben kell védenünk.

Természetes kötelessége minden magyarnak – jöjjön az Anyaországból vagy a Felvidékről – képviselni Erdély és Partium jogait, de szüksége van ugyanúgy az egyetemes magyarságnak is arra, hogy minél több erdélyi képviselje az összmagyarságot!

Ehhez adjon erőt 1848 öröksége, megtartó ereje és büszkesége!

(semjenzsolt.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Arad, március 15.

Tavasz és ősz.

’48 és ’49.

Pest-Buda és Arad.

A kezdet és a vég.

Tisztelt Emlékező Közönség, Nemzet és Honfitársaim!

Tavasz van és ünnep. A természet megállíthatatlan ereje és csodája legyőzi a telet, erdők-mezők hirdetik, hogy újra itt az újjászületés.

És ünnep van, egy nemzet ünnepe, a magyar nemzet legkedvesebb ünnepe. Ma országszerte nemzeti zászlókat fúj a tavaszi szél, milliók viselik a kokárdát nemcsak az Anyaországban, hanem a Felvidéken, Kárpátalján, a Vajdaságban és Erdélyben is, mindenütt, ahol magyarok élnek. De ne legyünk kishitűek, lobog az a nemzeti zászló, kokárdát viselnek ezen a napon a messzi földre került magyarok Amerikában, Ausztráliában, Európában, szerte a világban.

Mert tavasz van és ünnep, nemzeti ünnep.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Jól döntött a rendszerváltás után az első szabadon választott Országgyűlés, amikor törvénybe iktatta nemzeti ünnepeinket. Meg is kellett ezt tennie, hiszen a sok évtizedes kommunista diktatúra el akarta törölni a múltat, múltunkat és vagy ki akarta törölni még az emlékét is a nemzet emlékezetéből, vagy kisajátítva próbálta meghamisítani. A bölcs döntés eredményeként három nagy nemzeti ünnepünk lett. A főünnep augusztus huszadika, Szent István és az államalapítás. Ez az ezer év nem csupán dicsőség és büszkeség, hanem felelősség is. Megmaradtunk az évszázadok viszontagságai után, harcokban, leigázásokban, három részbe szakadásban, csonkításban, mindenben, hát akkor most is maradjunk meg a globalizáció könyörtelen világában. Az ünnep emlékeztet, de üzen is: megmaradni!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A már említett rendszerváltás utáni első magyar országgyűlés arról is bölcsen döntött, hogy még két eseményt, egy XIX. századi tavaszit és egy XX. századi őszit emelt a nemzeti ünnepek rangjára. 1848 és 1956 rokon és összetartozik. Mindkettő szabadságot akart az idegen elnyomók ellen, és mindkettőt vérbe fojtotta az idegen túlerő. A bukás ellenére mégis mindkettő nemzetmegtartó volt: kivívta a világ rokonszenvét és csodálatát, és megváltoztatta az országot és a következő korokat is. Hiszen ’48 nélkül nincs nemzeti újjászületés, nincs kiegyezés, ’56 nélkül nincs rendszerváltozás.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Emlékező Közönség!

Abban talán mindenki egyetért, hogy március 15. a legkedvesebb és legtisztább nemzeti ünnepünk. De nem volt ez mindig így. A szabadságharc vérbefojtása után évtizedeken keresztül szóba sem jöhetett a nyilvános ünneplés, mindenki csendben, családi körben emlékezett a szabadságharcra. Először 1898-ban iktatta törvénybe a parlament a ’48-as forradalom emlékét, az úgynevezett áprilisi törvények elfogadásának napját, április 11-ét emelve ünneppé. Március tizenötödikét hivatalosan csak 1927-ben nyilvánították nemzeti ünneppé, de ez sem tartott sokáig, hiszen 1951-ben a kommunista diktatúra feketebetűs hétköznappá degradálta.

Erdélyben és a Partiumban évtizedeken keresztül ennél rosszabb volt a helyzet, hiszen nyilvános ünnepségekről vagy iskolai megemlékezésekről szó sem lehetett. De a magyar emberek szívében és lelkében ott élt az eltitkolt ünnep, kitörölhetetlenül. Március 14-én este előkerültek a szekrények mélyéből a nagymamák kincsesládái, ahol a relikviák között a magyar kokárdák is lapultak. Másnap az emberek kabátjuk hajtókájának belső oldalára tűzött kokárdával indultak munkába. Március 15-én sokan gyűltek össze a templomban, ahol bujtatott célzásokkal utaltak bátor papok az ünnepre. Jó néhány lelkiismeretes tanár is beleszőtte aznapi irodalom- vagy történelemóráiba Petőfi, Bem és Gábor Áron tetteit.

Tisztelt Emlékező Közönség, Hölgyeim és Uraim!

A magyar nemzet ma ünnepel és emlékezik. Ünnepel Budapesten, Győrben és Debrecenben, kisvárosokban és falvakban. Ünnepel Pozsonyban, Kassán, Ungváron és Szabadkán. És ünnepel Párizsban, Londonban, Rómában, New Yorkban, San Franciscóban, Melbourne-ben, és mindenütt, ahol magyarok élnek.

Mi is azért jöttünk össze itt, Aradon, hogy ünnepeljünk és emlékezzünk.

Érezzük azonban, hogy a mi itteni ünnepünk különleges. A forradalom 1848-ban a pesti Pilvax kávéházban kezdődött, a szabadságharc pedig 1849-ben a világosi fegyverletétellel ért véget. Ezt rögzíti a történelemtudomány, de mi itt tudjuk, hogy ez így nem egészen pontos.

Itt állunk a Zala György alkotta gyönyörű Szabadság-szobor lábánál. Ha áttekintünk a Maros túlpartjára, tudjuk, hogy mi van ott: a vesztőhely. Másfél hónappal a harcok vége után Bécs kegyetlen döntést hozott, kivégeztette a magyar hadsereg tizenhárom tábornokát. Tizenhárom derék tábornok – akik közül sokuk nem is volt magyar -, adta életét a magyar szabadságért. Tizenhárom derék katona, akik utolsó napjaikban és óráikban is hősként, vértanúként viselkedtek. Olvasva utolsó leveleiket, üzeneteiket, elmondható, hogy dicső helyük van a magyar Golgotán és Pantheonban.

Tisztelt Emlékezők!

Tavasz és ősz.

Pest-Buda- és Arad.

A kezdet és a vég.

Felemelő Önökkel együtt ünnepelni és emlékezni. Bár az Anyaországban és a világon sokhelyütt lengenek a zászlók és mosolyognak a kokárdák, nekünk és csak nekünk itt, a piros-fehér-zöld mellett egy kis fekete szín is vegyül az emlékekbe. És mivel csak nekünk és csak itt, legyünk erre büszkék! Elődeink nagysága tartást ad. Arad mindörökre bevéste magát a magyar történelembe.

De ez azt a küldetést és felelősséget rója ránk, hogy ahogy akkor ők nem mondtak le a magyar megmaradásról, önrendelkezésünkről, jogainkról, úgy mi, mai magyarok sem mondhatunk le arról, hogy magyarként élhessünk szülőföldünkön, nem mondhatunk le önkormányzásunkról, nem mondhatunk le közösségi jogainkról.

Minden lehető alkalommal elmondom maguknak, a többségi nemzetekhez tartozóknak és a nagyvilágnak: nem vagyunk kevesebbek egyetlen más népnél sem. Ezért nem fogadhatjuk soha el, hogy vannak jogok, amelyek Európában, az Európai Unióban másoknak járnak, nekünk pedig nem járnak. Hogy van olyan, amit másnak lehet, nekünk pedig eleve nem lehet. Másnak szabad, nekünk nem szabad. Mi tisztelünk minden népet, de elvárjuk, hogy a mi népünket is tiszteljék. Tehát ami másoknak jár, az nekünk is jár, amit másoknak lehet, azt nekünk is lehet, amit másoknak szabad, azt nekünk is szabad!

’48 március 15-e, Arad üzenete: meg akarunk maradni, magyar életet akarunk élni szülőföldünkön és nem engedünk jogainkból!

Tisztelt Ünneplő Közönség, Nemzet és Honfitársaim!

Ünnepeljünk tovább a magyar nemzet ünnepén, emlékezzünk Petőfire, Vasvárira és a Pilvax hőseire, emlékezzünk Kossuth seregére, és nem utolsósorban az aradi hősökre.

És ne feledjük: ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni!

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

(semjenzsolt.hu)

Ossza meg ismerőseivel!

• 
• 

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerint az egyetemes magyarságnak is szüksége van arra, hogy minél több erdélyi magyar képviselje az összmagyarságot az Európai Parlamentben. A kereszténydemokrata politikus Nagyváradon, Szacsvay Imre szobra előtt beszélt erről a nemzeti ünnepen, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) központi rendezvényén.

Semjén Zsolt felidézte: Nagyvárad sokat tett 1848-49-ben a magyar szabadságért, amiért a kései utódok köszönettel tartoznak a városnak. Úgy vélte: a forradalom csoda volt. Elbukott, de mégis győzött.

Kijelentette: az európai parlamenti választások előtt “őseink és hőseink azt üzenik nekünk, hogy mindnyájunknak el kell menni, és politikai akaratunk kifejezésével megvédeni értékeinket és érdekeinket Európában”.

A KDNP-s politikus úgy vélte: “ma is veszélyben a haza, de nem csupán a mi hazánk, ma is veszélyben a szabadság, de nem csupán a mi szabadságunk, ma is veszélyben a jövő, de nem csupán a mi jövőnk”. De míg 1848-49-ben pontosan azonosítható volt az ellenség, manapság csak a hatása érezhető az élet minden területén: a politikában, a gazdaságban, a társadalomban, a szokásokban, a magánéletben és lassan már a fejekben is. “Európa lelkét vesztve sutba dobta értékeit: a hitet, a nemzetet, a családot” – fogalmazott Semjén Zsolt.

A nagyváradi ünnepségen Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke felidézte: a bihari március 15-ét az teszi különlegessé, hogy a térségnek olyan hősei vannak, akik jelentősen alakították a forradalom menetét. A forradalmi követelések 12 pontját Irinyi József, a bihari Albis szülötte fogalmazta meg, testvérét, Irinyi Jánost, a gyufa feltalálóját Kossuth az ágyúöntés és a puskaporgyártás felügyeletével bízta meg.

A politikus kijelentette: amikor az erdélyi magyarok a méltóságot kérik számon, nem akarják elvenni mások méltóságát. Amikor a nemzeti és közösségi szimbólumaikat használják, nem akarnak semmit elvenni a román barátaiktól. Csupán önvédelemből válaszolnak a nemzeti szimbólumok elleni támadásokra és a gyűlöletbeszédre.

Kelemen Hunor kijelentette: a kisebbségi lét olyan, mint a folyók árterületén, az áradásoknak kitéve élni. “Egyik nap még békésnek látszanak a viszonyok, a másik nap viszont hirtelen pusztító indulatok törnek fel, szinte minden érzékelhető átmenet nélkül” – fogalmazott. Úgy vélte, csak állandó építkezéssel lehet elérni, hogy az erdélyi magyarság élet- és versenyképes közösség maradhasson a pragmatikus transzilvanizmus jegyében.

A nagyváradi ünnepség több ezer résztvevője a Szacsvay-szobortól fáklyás felvonulásra indult a Petőfi-szoborig.

(Forrás: MTI)