Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke szerdán fogadta Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét és gratulált neki a vasárnapi helyhatósági választáson elért kiváló választási szerepléshez.
Semjén Zsolt kijelentette: az RMDSZ választási sikere az erdélyi magyarság sikere. Külön gratulált a történelmi marosvásárhelyi győzelemhez, valamint a Szatmárnémetiben és a Székelyföldön elért sikerekhez.
(semjenzsolt.hu)
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes személyesen köszöntötte Szegeden születésnapja alkalmából Gyulay Endrét, a Szeged-Csanádi Egyházmegye nyugalmazott püspökét.
(semjenzsolt.hu)
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes hétfőn Kató Bélát, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökét fogadta a Karmelita Kolostorban.
Semjén Zsolt és Kató Béla a megbeszélésen értékelte a nagyszerű magyar önkormányzati sikert hozó vasárnapi romániai önkormányzati választást, és áttekintette az erdélyi magyarság életét segítő támogatásokat.
(semjenzsolt.hu)
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök helyettes gratulált Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének. Úgy fogalmazott, az RMDSZ választási sikere az erdélyi magyarság sikere.
A kormányfő helyettese külön gratulált a történelmi marosvásárhelyi győzelemhez, a Szatmárnémetiben és a Székelyföldön elért sikerekhez. Semjén Zsolt a magyar kormány nevében továbbra is támogatásáról biztosította az RMDSZ-t.
(semjenzsolt.hu)
Semjén Zsolt, a KDNP elnöke, miniszterelnök-helyettes az alábbi közleményben reagált a Momentumnak a romániai önkormányzati választásokon, román párt mellett mozgósító kampányüzenete miatt.
Fekete-Győr András újfent – a Momentumtól már megszokott módon – a magyar jelöltekkel szemben, románok mellett kampányol.
Vele ellentétben, én arra kérem az erdélyi magyarokat, hogy ne szavazzanak román pártra, hanem a magyar jelölteket támogassák. Hajrá magyarok! Hajrá RMDSZ!
Semjén Zsolt
nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes
a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke
A Momentum elnökének kampányvideója, melyben román párt támogatására szólítja fel az erdélyi magyarokat, itt tekinthető meg:
(semjenzsolt.hu, mandiner)
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszéde a Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjátadón.
Budapest, 2020. szeptember 24.
Kérem, engedjék meg, hogy gróf Klebelsberg Kunó egykori vallás- és közoktatásügyi miniszter gondolatával köszöntsem Önöket:
„A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.” A klebelsbergi gondolat ma is helytálló.
Mégis, most mindannyiunkhoz szól a kérdés: miért a kultúra?
Ennek megértéséhez érdemes megvizsgálni a szó eredetét. A latin „colere” igéből származó kifejezés jelentése művelni, pontosabban a földet megművelni. Átvitt értelemben elsőként Cicero használta a „cultura animi” – a lélek művelése – kifejezést. Cicero megállapításától kezdve évszázadokon keresztül kikezdhetetlennek bizonyult az a megállapítás, hogy a lélek – miként a termőföld – csak műveléssel képes maradandó értéket teremni.
Ez alapján valljuk mi is azt, hogy a kultúra megmaradásunk egyik záloga.
A Pro Cultura Minoritatum Hungariae díj, amely idén 15 éves hagyományra tekint vissza, megfelel ennek a gondolatnak, hiszen elismerés a nemzetiségi kultúra maradandót alkotó képviselőinek. Olyan személyeket és szervezeteket tüntetünk ma ki, akik elismerésre méltót végeztek és végeznek, a Magyarországon élő nemzetiségek körében az anyanyelvű, kulturális örökség megtartásáért, kibontakozásáért, és így hozzájárulnak a Kárpát-medence népeinek nem csak együttéléséhez, hanem kölcsönös gazdagodásához.
A művészeten keresztül könnyebb megértenünk azon honfitársainkat, akik valamely nemzetiségi közösségben – de a magyar nemzet egészébe illeszkedve – élnek, egy gazdagabb, de olykor mégis nehezebb kettősségben. Olyan egyedi kultúrát őriznek, amelyeket sem a többségi, sem az anyanemzet nem tud helyettük megőrizni. Ezt az értékgazdagságot csak Önök őrizhetik meg és csak Önök hozhatják létre! Hagyománytisztelő, de élő kultúrájuk egyaránt gazdagítja a nemzetiségi közösségük, a magyar nemzet, a Kárpát-medence, a kontinens és végeredményben a világ egyetemes műveltségét.
Munkájuk nem egy asszimilálódó, eltűnő népcsoport eltűnő hagyományának vitrinbe helyezett története, hanem elvetett mag. Ez a mag kihajt és növekedik a gyermekek-fiatalok révén, akik a nemzetiségi oktatási és kulturális intézményekben tanulnak és a helyi közösségekben valóságként mindezt meg is élik.
Ezek a kisközösségek évtizedekig „nemzetiségi és etnikai kisebbségként” szerepeltek a közbeszédben és a hivatalos fórumokon. Nem kaptak megfelelő figyelmet, mert az internacionalista szocialista államhatalom úgy vélte, önmagától „megoldódik” a nemzetiségi kérdés, mivel a kisebbségek ugyanolyan jogokat kaptak, mint a többség, és így majd sikeresen asszimilálódnak. Bizony akkor kevesen merték felvállalni származásukat, mivel emlékeztek még arra, hogy milyen sors jutott a kisebbségeknek a XX. században: üldöztetések, elűzetések, lakosságcserék.
2010-ben az Alaptörvény elfogadásakor a kisebbség kifejezést, amely mennyiségi alárendeltséget sugallt, töröltük, és visszatértünk a több száz éves magyar hagyományhoz: a „nemzetiség” fogalmához. Az Alaptörvény deklarálja, hogy a Magyarországon élő 13 őshonos nemzetiség államalkotó tényező, és joga van az önazonosságukhoz és önkormányzatukhoz, az anyanyelvhasználathoz, az anyanyelvű oktatáshoz, kultúrájuk, hagyományaik ápolásához és továbbadásához.
Köszönet és elismerés azoknak, akik kiemelkedő szakmai életútjukkal, nemzeti közösségük szolgálatával, az anyanyelvi kultúrájuk széleskörű megismertetésével, és nagyszerű egyéni teljesítményük révén kiérdemelték a Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjat!
Szívből gratulálok!
(semjenzsolt.hu)
A nemzeti közösségek olyan egyedi kultúrát őriznek, amelyeket sem a többségi, sem az anyanemzet nem tud helyettük megőrizni. Élő kultúrájuk egyaránt gazdagítja a nemzetiségi közösségük, a magyar nemzet, a Kárpát-medence és végeredményben a világ egyetemes műveltségét – jelentette ki Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az idei Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjak átadásán. A magyarországi nemzetiségek kultúrájáért folytatott tevékenységek szakmai elismerésében 13 személy, illetve szervezet részesült.
Mint a csütörtöki budapesti díjátadó ünnepségen elhangzott, a Magyar Művelődési Intézet által 2005-ben alapított díj az elmúlt évben a miniszterelnök általános helyettesének szakmai elismerései közé került. A díj korábbi hagyományait megőrizve olyan személynek, vagy szervezetnek adományozható, aki vagy amely a Magyarországon élő nemzetiségek körében az anyanyelvi kulturális örökség megtartásáért, fejlesztéséért, valamint a nemzetiségi közművelődés és kultúra területén végzett kimagasló tevékenységével hozzájárult a Kárpát-medence népeinek együttéléséhez.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, nemzetiségekért is felelős tárca nélküli miniszter a csütörtöki eseményen Klebelsberg Kuno egykori vallás- és közoktatásügyi miniszter gondolataival köszöntötte a közönséget: a magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá. “A kultúra megmaradásunk egyik záloga” – hangsúlyozta.
Mint mondta, a 15 éves hagyományra visszatekintő díjjal olyan személyeket és szervezeteket tüntetnek ki, akik elismerésre méltót végeztek és végeznek a Magyarországon élő nemzetiségek körében az anyanyelvi kulturális örökség megtartásáért, kibontakozásáért, és így hozzájárulnak a Kárpát-medence népeinek nemcsak együttéléséhez, hanem kölcsönös gazdagodásához.
Kiemelte: az alaptörvény deklarálja, hogy a Magyarországon élő tizenhárom őshonos nemzetiség államalkotó tényező és joga van az önazonossághoz, önkormányzatához, az anyanyelvhasználathoz, az anyanyelvi oktatáshoz, kultúrájuk, hagyományaik ápolásához és továbbadásához. “Köszönet és elismerés azoknak, akik kiemelkedő szakmai életútjukkal, nemzeti közösségük szolgálatával, az anyanyelvi kultúrájuk széleskörű megismertetésével és nagyszerű egyéni teljesítményükkel kiérdemelték a Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjat” – zárta szavait.
Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára hangsúlyozta: Magyarország, a Kárpát-medence és egész Európa erősödése a nemzetiségeken és a nemzeteken múlik. Ezért is támogatják azt a törekvést, hogy a nemzetiségek megerősödését uniós szinten is támasszák alá, és ez a támogatási rendszeren, az elismerésen, adott esetben a pozitív diszkrimináción keresztül is megvalósulhasson – tette hozzá.
Az államtitkár köszönetet mondott a kitüntetetteknek kulturális tevékenységükért, amely által Magyarország és az itt élő nemzetek erősödnek. “Segítjük egymást és szolgáljuk egymást” – fogalmazott.
Az eseményen díjat kapott Bajnokné Képes Gyöngyi a sámsonházai szlovák nemzetiség közösségi és kulturális életében betöltött kiemelkedő szerepéért, továbbá a Balkán Táncegyüttes és Kulturális Egyesület a bolgár nemzetiségi néptánchagyományok bemutatása és népszerűsítése révén a kulturális identitás megőrzésében végzett három évtizedes munkájáért.
Elismerésben részesült Bródy András festőművész, a ruszin nemzetiségi kultúra hazai és nemzetközi hírnevének öregbítéséért, valamint a Drenka Polska Hagyományőrző Együttes a lengyel népzene és népdalkincs bemutatásával a nemzetiségi hagyományok fennmaradásában betöltött szerepéért. A Furmicska Néptánc Egyesület a csömöri szlovák folklórhagyományok átörökítésében, valamint a gazdag helyi népviselet és anyagi kultúra megőrzésében vállalt szerepéért nyerte el a díjat.
Jónás Gézának cimbalmosként a roma zenei hagyományok népszerűsítéséért és a zeneművészet különböző irányzataiban elért sikereiért, Komáromy-Hiller Juliannának a szerb néptánchagyományok átörökítéséért, valamint a táncpedagógiában és koreográfusként elért kiemelkedő eredményeiért ítélték oda az elismerést.
Lakatos Mónika a világzenében elért hazai és nemzetközi sikereivel a tradicionális romazene megismertetésében és népszerűsítésében elért teljesítményéért, a Magyarországi Szlovének Szövetsége felsőszölnöki népdalköre a szlovén népdalkincs megőrzésében és népszerűsítésében betöltött két évtizedes szerepéért kapta meg a díjat. A Marica Kulturális Egyesület a horvát nemzetiség kultúrájának megőrzésében és vallási életében betöltött több mint két évtizedes szerepéért nyerte el az elismerést.
Sikk Józsefné a váci ukrán nemzetiség kulturális identitásának megőrzéséért és az anyaországhoz fűződő kapcsolatok kialakításában vállalt szerepéért, Szenes Andrea hegedűművész-zenepedagógusként a román és magyar népzene és folklórkincs megismertetésében és átadásában végzett kiemelkedő munkájáért, Wágner Lászlóné a budakalászi német közösség megszervezéséért és kulturális hagyományaik megőrzésében vállalt munkájáért vehette át a díjat.
Az alábbiakban közöljük Semjén Zsolt beszédét.
Kérem, engedjék meg, hogy gróf Klebelsberg Kunó egykori vallás- és közoktatásügyi miniszter gondolatával köszöntsem Önöket:
„A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.” A klebelsbergi gondolat ma is helytálló.
Mégis, most mindannyiunkhoz szól a kérdés: miért a kultúra?
Ennek megértéséhez érdemes megvizsgálni a szó eredetét. A latin „colere” igéből származó kifejezés jelentése művelni, pontosabban a földet megművelni. Átvitt értelemben elsőként Cicero használta a „cultura animi” – a lélek művelése – kifejezést. Cicero megállapításától kezdve évszázadokon keresztül kikezdhetetlennek bizonyult az a megállapítás, hogy a lélek – miként a termőföld – csak műveléssel képes maradandó értéket teremni.
Ez alapján valljuk mi is azt, hogy a kultúra megmaradásunk egyik záloga.
A Pro Cultura Minoritatum Hungariae díj, amely idén 15 éves hagyományra tekint vissza, megfelel ennek a gondolatnak, hiszen elismerés a nemzetiségi kultúra maradandót alkotó képviselőinek. Olyan személyeket és szervezeteket tüntetünk ma ki, akik elismerésre méltót végeztek és végeznek, a Magyarországon élő nemzetiségek körében az anyanyelvű, kulturális örökség megtartásáért, kibontakozásáért, és így hozzájárulnak a Kárpát-medence népeinek nem csak együttéléséhez, hanem kölcsönös gazdagodásához.
A művészeten keresztül könnyebb megértenünk azon honfitársainkat, akik valamely nemzetiségi közösségben – de a magyar nemzet egészébe illeszkedve – élnek, egy gazdagabb, de olykor mégis nehezebb kettősségben. Olyan egyedi kultúrát őriznek, amelyeket sem a többségi, sem az anyanemzet nem tud helyettük megőrizni. Ezt az értékgazdagságot csak Önök őrizhetik meg és csak Önök hozhatják létre! Hagyománytisztelő, de élő kultúrájuk egyaránt gazdagítja a nemzetiségi közösségük, a magyar nemzet, a Kárpát-medence, a kontinens és végeredményben a világ egyetemes műveltségét.
Munkájuk nem egy asszimilálódó, eltűnő népcsoport eltűnő hagyományának vitrinbe helyezett története, hanem elvetett mag. Ez a mag kihajt és növekedik a gyermekek-fiatalok révén, akik a nemzetiségi oktatási és kulturális intézményekben tanulnak és a helyi közösségekben valóságként mindezt meg is élik.
Ezek a kisközösségek évtizedekig „nemzetiségi és etnikai kisebbségként” szerepeltek a közbeszédben és a hivatalos fórumokon. Nem kaptak megfelelő figyelmet, mert az internacionalista szocialista államhatalom úgy vélte, önmagától „megoldódik” a nemzetiségi kérdés, mivel a kisebbségek ugyanolyan jogokat kaptak, mint a többség, és így majd sikeresen asszimilálódnak. Bizony akkor kevesen merték felvállalni származásukat, mivel emlékeztek még arra, hogy milyen sors jutott a kisebbségeknek a XX. században: üldöztetések, elűzetések, lakosságcserék.
2010-ben az Alaptörvény elfogadásakor a kisebbség kifejezést, amely mennyiségi alárendeltséget sugallt, töröltük, és visszatértünk a több száz éves magyar hagyományhoz: a „nemzetiség” fogalmához. Az Alaptörvény deklarálja, hogy a Magyarországon élő 13 őshonos nemzetiség államalkotó tényező, és joga van az önazonosságukhoz és önkormányzatukhoz, az anyanyelvhasználathoz, az anyanyelvű oktatáshoz, kultúrájuk, hagyományaik ápolásához és továbbadásához.
Köszönet és elismerés azoknak, akik kiemelkedő szakmai életútjukkal, nemzeti közösségük szolgálatával, az anyanyelvi kultúrájuk széleskörű megismertetésével, és nagyszerű egyéni teljesítményük révén kiérdemelték a Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjat!
Szívből gratulálok!
(Forrás: semjenzsolt.hu, MTI)
Semjén Zsolt beszéde A függetlenség szentje – II. János Pál pápa bélyegeken és képeslapokon című könyvbemutatón.
Budapest, Belvárosi templom, 2020. szeptember 22.
Mi kellett ehhez a nagyszerű könyvhöz? Mély, Krisztusba vetett hit, magyar–lengyel barátság és egy elszánt ember kitartó munkája!
Tisztelt Nagykövet Úr!
Főtisztelendő Plébános Úr, Kedves Zoltán atya!
Hölgyeim és Uraim!
Szinte lehetetlen feladat Karol Wojtyláról, a szentté avatott II. János Pál pápáról újat mondani, hiszen egész élete, hosszú pápai szolgálata és megszámlálhatatlanul sok utazása mind a nyilvánosság előtt zajlott. Ismerhetjük munkásságát, világpolitikai szerepét, teológiai tanítását és szervező tevékenységét a világegyházban, mert élete nyitott könyv volt.
Azt mondják, a II. vatikáni zsinattal az egyház ablakot nyitott a világra. Ez a nyitás jól érzékelhető, kézzel fogható valósággá II. János Pál pontifikátusa alatt vált, aki utazó pápaként bejárta az egész világot, hirdetve az Evangéliumot. Az apostoli látogatásokról rendszeresen beszámolt a világsajtó, már a Szentatya életében számos könyvben láthattunk nagyszerű felvételeket arról, hogyan fogadták a különböző földrészeken, mekkora tömegek vettek részt szentmiséin, hallgatták szentbeszédeit.
A mai könyvbemutatón egy egészen különleges kiadványt vehetünk a kezünkbe Steindl Rezsőnek, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége Vas megyei elnökének köszönhetően, aki hihetetlen kitartással és aprólékos munkával gyűjtötte össze a világ minden tájáról a pápáról készült képeslapokat, bélyegeket, az utazásaival kapcsolatos postai iratokat, bélyegzéseket. Ennek a hatalmas munkának eredménye A függetlenség szentje.
Szép és tapintatos gesztus, hogy a kötet eleje és vége – mintegy keretbe foglalva – néhány oldalt szentel a pápa elődjének, I. János Pálnak és az utódnak, XVI. Benedeknek, ezzel is hangsúlyozva a kétezer éves folytonosságot Szent Péter trónján. Természetesen a kötet gerincét Szent II. János Pál pápa csaknem huszonnyolc éves pontifikátusának – bizonyos szempontok szerint összegyűjtött – dokumentumai adják. A szerkesztők a legkézenfekvőbb megoldást választották, évről évre haladva mutatja be a történéseket. Minden esztendőt egy egész oldalas fénykép vezet be, a tájékozódást a több mint háromszáz oldalon pedig azzal is könnyítik, hogy a jobboldali lapszéleken sormintaként jelentetik meg 1978-tól 2005-ig az éveket – megtoldva a boldoggá és a szentté avatás esztendeivel – kiemelve az éppen aktuális évszámot. Ez nemcsak praktikus, hanem tipográfiailag is esztétikus megoldás.
Lehetetlenség felsorolni azt a sok eseményt, kiemelni néhány szívhez szóló vagy rendkívüli pillanatot, amelyek a könyv lapjairól elénk tárulnak. Gondolatébresztő a Hirosimában és Nagaszakiban tett látogatás, a jeruzsálemi Siratófalba rejtett pápai üzenet, a fatimai látnokok boldoggá avatása. Megható a Teréz anyával való találkozás képe, és a megbocsájtásról szóló keresztény tanítás megéléséről tanúskodik az 1981-es merénylet elkövetőjével, Ali Acával a börtöncellában készült felvétel.
Mintegy három évtized egyház- világpolitikájának is tanúi lehetünk a kötetet böngészve. Láthatjuk a pápát Ronald Reagannal és a még feltűnően fiatal Bill Clintonnal, Fidel Castróval és Jaruzelskivel, a japán császárnővel és a spanyol király társaságában. II. János Pál pápa felszólalt az ENSZ közgyűlésén, az Európa Parlamentben, ellátogatott a római zsinagógába, az ökumené jegyében találkozott a keresztény felekezetek vezetőivel, közös imára hívta a világvallások képviselőit Assisibe, és szentévet hirdetve átvezette az egyházat a harmadik évezredbe.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A II. János Pál pápa életét képeslapokon és bélyegeken bemutató kötet leghosszabb fejezete az 1991-es esztendőről szól, amikor Krisztus földi helytartója első alkalommal lépett hazánk földjére. Az alkalomra kiadott emléklapok, borítékok, bélyegek és bélyegképek dokumentálják az apostoli látogatás szinte minden eseményét. Egészen különlegesek a „szolgálati közleménynek” is beillő pecsétek némely borítékon: „Továbbítva: Esztergom-Budapest útvonalon pápai hajóval 1991. augusztus 16.” Vagy: „Továbbítva: Pécs-Budapest útvonalon pápai helikopterrel 1991. augusztus 17.” És ugyanez Debrecen és Szombathely viszonylatában is. Körpecsétek és bélyegzések is szerepelnek a kötetben, ezek hitelesítik az adott esemény – pápaválasztás, egy-egy utazás vagy látogatás, illetve a pápa halálának – pontos időpontját.
A szerkesztők nem feledkeztek meg egyéb magyar vonatkozású eseményekről sem. Szerepel a kötetben egy-egy bélyegkép Apor Vilmos győri megyéspüspök, Romzsa Tódor mártírhalált halt görög katolikus püspök, Batthyány-Strattmann László, a szegények orvosa és IV. Károly magyar király boldoggá avatásának emlékére is.
A kiadvány utolsó fejezetei II. János Pál halálával, majd boldoggá, illetve szentté avatásával foglalkoznak. Döbbenetes, hogy a pápa halálhíre annyira megrendítette az egész világot, hogy számtalan ország postája adott ki bélyegeket, sorozatokat, emléklapokat, kis- és nagyíveket rá emlékezve. Ugyanezt tették egyébként, amikor elérkezett Karol Wotyla pápává választásának huszadik, majd a 25. jubileuma. Steindl Rezső gyűjtő szenvedélye nyomán ezek is gazdagítják a kötetet. Mint ahogy az a kuriózumszámba menő blokk is, amit a pápa 1993-as baltikumi látogatása alkalmából adott ki az Észtországhoz tartozó Muhu-sziget.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Huszonhét és fél év nagy idő, ennyi ideig látta el péteri szolgálatát a lengyel pápa. A kötetben pillanatfelvételeket látunk erről az időszakról, de összeáll belőlük egy nagyhatású ember életének hiteles története. Karol Wojtylát viszonylag fiatalon választották pápává, még hatvan éves sem volt. A kötet első felében egy fiatalos, gyakran mosolygó egyházfőt látunk, aztán az idő haladtával a képeken egy egyre idősödő, betegséget hordozó, fehér hajú főpap jelenik meg. Megható emberi vonások, maga az élet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A függetlenség szentje különleges könyv egy különleges emberről. A szerkesztése átlátható, a kivitelezése impozáns. A háromnyelvűség, hiszen angolul és lengyelül is olvashatók a szövegek, azt a célt szolgálják, hogy az egész világon sokfelé elérhető és érthető legyen ez a kiváló munka. Az egész világon, mert Szent II. János Pál az egész világé volt. Totus tuus – szólt a jelmondata, amihez mindig hű maradt. Mégpedig úgy, hogy mindannyiunké lett – egészen. Totus noster.
(semjenzsolt.hu)
Szent II. János Pál pápa élete nyitott könyv volt, és munkásságának ez a nyilvánossága hitelesen mutatkozik meg az életéről most kiadott könyvben – mondta a miniszterelnök-helyettes a lengyel pápa születésének 100. évfordulójára megjelentetett kötet bemutatóján a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban tartott keddi rendezvényen.
Semjén Zsolt a képes albumot méltatva arról beszélt, II. János Pál pápa hosszú egyházi szolgálata, világpolitikai szerepe, számtalan utazása, teológiai tanítása, szervező tevékenysége mindenki előtt ismert volt.
A II. vatikáni zsinattal az egyház ablakot nyitott a világra, és ez a nyitás vált jól érzékelhető valósággá az utazó pápa szolgálata alatt, hiszen az evangéliumot hirdetve bejárta a világot; így járt Hirosimában és Jeruzsálemben, találkozott mások mellett Ronald Reagannel, Fidel Castróval, a japán császárnővel, a spanyol királlyal, felszólalt az ENSZ közgyűlésén, és közös imára hívta a világvallások vezetőit Assisibe.
Mintegy három évtized egyház- és világpolitikájának tanúi lehetnek a kötetet böngészők – mondta, hozzátéve, hogy a kiadvány leghosszabb fejezete a lengyel pápa 1991-es magyarországi látogatását mutatja be.
Jerzy Snopek, a Lengyel Köztársaság nagykövete arról beszélt, hogy a lengyelek, más nemzethez hasonlóan bár sok mindenben különböznek egymástól, abban egyetértenek, hogy a lengyel pápának két fontos értéket köszönhetnek; az emberi méltóságot és a szabadságot. A kommunista évtizedek alatt a lengyel társadalom éppen ennek a kettőnek a hiányát sínylette meg legfájóbban, és ez jutott a magyaroknak és a szovjet tábor más országaiban élőknek is – fűzte hozzá.
Arról beszélt, hogy éppen ezekben a nehéz időkben lett pápa Karol Wojtyla, akinek az evangélium, a hit, a remény és a szeretet terjesztésén túl szerepe volt abban is, hogy a térség nemzetei felszabadultak a kommunizmus igája alól.
A függetlenség szentje című, 336 oldalas színes, képes album a Szülőföld Könyvkiadó gondozásában jelent meg ezer példányban. A magyar, lengyel és angol nyelven kiadott könyv Karol Wojtyla életútját, a pápa lelkipásztori útjainak, látogatásainak állomásait mutatja be korabeli bélyegeken, levelező-, képes- és emléklapokon, érmeken keresztül.
(Fotó: Botár Gergely)
A lengyel pápa, aki 1978-tól 27 évig vezette a Katolikus Egyházat, 104 alkalommal utazott külföldre, apostoli útjai során 1991-ben és 1996-ban járt Magyarországon is, az ezekre az alkalmakra kiadott emléktárgyak bemutatására a könyv kiemelt figyelmet szentelt.
A könyv bevezetőjében Jerzy Snopek, a Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete egyebek mellett azt írta, a lengyel pápa mély és jelentős nyomot hagyott Európa és a világ történetében. A lengyel kultúrtörténész fontos törekvésnek mondta a pápa kultuszának további erősítését “az európai identitás megsemmisítésére és a keresztény gyökerektől való elszakításra tett ismétlődő kísérletek idején”.
Felvetette azt is: helyes lehetne Szent II. János Pál pápát Európa védőszentjének “megválasztani”, hiszen nála jobban senki nem járult hozzá a volt szovjet tábor országainak felszabadításához.
A lengyel pápa életét rendhagyó módon, jórészt emlékbélyegeken bemutató könyv kiadását a budapesti Lengyel Intézet kezdeményezte és megjelenését a magyar kormány és a budapesti Lengyel Intézet is támogatta. Semjén Zsolt a kötet előszavában köszönetet mondott Steindl Rezsőnek, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége Vas megyei elnökének, akinek a Szentatyával kapcsolatos gyűjteményéből előbb kiállítások sora született, majd a centenáriumi évfordulóra elkészülhetett a most megjelent könyv is.
A rendezvény végén a megjelentek virágokat helyeztek el a templom melletti rózsakertben álló Szent Hedvig és Szent Kinga szobránál.
Az alábbiakban közöljük Semjén Zsolt beszédét.
Mi kellett ehhez a nagyszerű könyvhöz? Mély, Krisztusba vetett hit, magyar–lengyel barátság és egy elszánt ember kitartó munkája!
Tisztelt Nagykövet Úr!
Főtisztelendő Plébános Úr, Kedves Zoltán atya!
Hölgyeim és Uraim!
Szinte lehetetlen feladat Karol Wojtyláról, a szentté avatott II. János Pál pápáról újat mondani, hiszen egész élete, hosszú pápai szolgálata és megszámlálhatatlanul sok utazása mind a nyilvánosság előtt zajlott. Ismerhetjük munkásságát, világpolitikai szerepét, teológiai tanítását és szervező tevékenységét a világegyházban, mert élete nyitott könyv volt.
Azt mondják, a II. vatikáni zsinattal az egyház ablakot nyitott a világra. Ez a nyitás jól érzékelhető, kézzel fogható valósággá II. János Pál pontifikátusa alatt vált, aki utazó pápaként bejárta az egész világot, hirdetve az Evangéliumot. Az apostoli látogatásokról rendszeresen beszámolt a világsajtó, már a Szentatya életében számos könyvben láthattunk nagyszerű felvételeket arról, hogyan fogadták a különböző földrészeken, mekkora tömegek vettek részt szentmiséin, hallgatták szentbeszédeit.
A mai könyvbemutatón egy egészen különleges kiadványt vehetünk a kezünkbe Steindl Rezsőnek, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége Vas megyei elnökének köszönhetően, aki hihetetlen kitartással és aprólékos munkával gyűjtötte össze a világ minden tájáról a pápáról készült képeslapokat, bélyegeket, az utazásaival kapcsolatos postai iratokat, bélyegzéseket. Ennek a hatalmas munkának eredménye A függetlenség szentje.
Szép és tapintatos gesztus, hogy a kötet eleje és vége – mintegy keretbe foglalva – néhány oldalt szentel a pápa elődjének, I. János Pálnak és az utódnak, XVI. Benedeknek, ezzel is hangsúlyozva a kétezer éves folytonosságot Szent Péter trónján. Természetesen a kötet gerincét Szent II. János Pál pápa csaknem huszonnyolc éves pontifikátusának – bizonyos szempontok szerint összegyűjtött – dokumentumai adják. A szerkesztők a legkézenfekvőbb megoldást választották, évről évre haladva mutatja be a történéseket. Minden esztendőt egy egész oldalas fénykép vezet be, a tájékozódást a több mint háromszáz oldalon pedig azzal is könnyítik, hogy a jobboldali lapszéleken sormintaként jelentetik meg 1978-tól 2005-ig az éveket – megtoldva a boldoggá és a szentté avatás esztendeivel – kiemelve az éppen aktuális évszámot. Ez nemcsak praktikus, hanem tipográfiailag is esztétikus megoldás.
Lehetetlenség felsorolni azt a sok eseményt, kiemelni néhány szívhez szóló vagy rendkívüli pillanatot, amelyek a könyv lapjairól elénk tárulnak. Gondolatébresztő a Hirosimában és Nagaszakiban tett látogatás, a jeruzsálemi Siratófalba rejtett pápai üzenet, a fatimai látnokok boldoggá avatása. Megható a Teréz anyával való találkozás képe, és a megbocsájtásról szóló keresztény tanítás megéléséről tanúskodik az 1981-es merénylet elkövetőjével, Ali Acával a börtöncellában készült felvétel.
Mintegy három évtized egyház- világpolitikájának is tanúi lehetünk a kötetet böngészve. Láthatjuk a pápát Ronald Reagannal és a még feltűnően fiatal Bill Clintonnal, Fidel Castróval és Jaruzelskivel, a japán császárnővel és a spanyol király társaságában. II. János Pál pápa felszólalt az ENSZ közgyűlésén, az Európa Parlamentben, ellátogatott a római zsinagógába, az ökumené jegyében találkozott a keresztény felekezetek vezetőivel, közös imára hívta a világvallások képviselőit Assisibe, és szentévet hirdetve átvezette az egyházat a harmadik évezredbe.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A II. János Pál pápa életét képeslapokon és bélyegeken bemutató kötet leghosszabb fejezete az 1991-es esztendőről szól, amikor Krisztus földi helytartója első alkalommal lépett hazánk földjére. Az alkalomra kiadott emléklapok, borítékok, bélyegek és bélyegképek dokumentálják az apostoli látogatás szinte minden eseményét. Egészen különlegesek a „szolgálati közleménynek” is beillő pecsétek némely borítékon: „Továbbítva: Esztergom-Budapest útvonalon pápai hajóval 1991. augusztus 16.” Vagy: „Továbbítva: Pécs-Budapest útvonalon pápai helikopterrel 1991. augusztus 17.” És ugyanez Debrecen és Szombathely viszonylatában is. Körpecsétek és bélyegzések is szerepelnek a kötetben, ezek hitelesítik az adott esemény – pápaválasztás, egy-egy utazás vagy látogatás, illetve a pápa halálának – pontos időpontját.
A szerkesztők nem feledkeztek meg egyéb magyar vonatkozású eseményekről sem. Szerepel a kötetben egy-egy bélyegkép Apor Vilmos győri megyéspüspök, Romzsa Tódor mártírhalált halt görög katolikus püspök, Batthyány-Strattmann László, a szegények orvosa és IV. Károly magyar király boldoggá avatásának emlékére is.
A kiadvány utolsó fejezetei II. János Pál halálával, majd boldoggá, illetve szentté avatásával foglalkoznak. Döbbenetes, hogy a pápa halálhíre annyira megrendítette az egész világot, hogy számtalan ország postája adott ki bélyegeket, sorozatokat, emléklapokat, kis- és nagyíveket rá emlékezve. Ugyanezt tették egyébként, amikor elérkezett Karol Wotyla pápává választásának huszadik, majd a 25. jubileuma. Steindl Rezső gyűjtő szenvedélye nyomán ezek is gazdagítják a kötetet. Mint ahogy az a kuriózumszámba menő blokk is, amit a pápa 1993-as baltikumi látogatása alkalmából adott ki az Észtországhoz tartozó Muhu-sziget.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Huszonhét és fél év nagy idő, ennyi ideig látta el péteri szolgálatát a lengyel pápa. A kötetben pillanatfelvételeket látunk erről az időszakról, de összeáll belőlük egy nagyhatású ember életének hiteles története. Karol Wojtylát viszonylag fiatalon választották pápává, még hatvan éves sem volt. A kötet első felében egy fiatalos, gyakran mosolygó egyházfőt látunk, aztán az idő haladtával a képeken egy egyre idősödő, betegséget hordozó, fehér hajú főpap jelenik meg. Megható emberi vonások, maga az élet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A függetlenség szentje különleges könyv egy különleges emberről. A szerkesztése átlátható, a kivitelezése impozáns. A háromnyelvűség, hiszen angolul és lengyelül is olvashatók a szövegek, azt a célt szolgálják, hogy az egész világon sokfelé elérhető és érthető legyen ez a kiváló munka. Az egész világon, mert Szent II. János Pál az egész világé volt. Totus tuus – szólt a jelmondata, amihez mindig hű maradt. Mégpedig úgy, hogy mindannyiunké lett – egészen. Totus noster.
(Forrás: MTI)
Nemzeti identitásunk szimbolikus helye a Kis-Balaton, természeti örökségünk egyik ikonikus helyszíne – jelentette ki Semjén Zsolt kedden a Keszthelyhez tartozó Fenékpusztán.
A miniszterelnök-helyettes a mintegy 1,2 milliárd forintból épített Kis-Balaton Látogatóközpont átadásán úgy fogalmazott: a hazaszeretet két dologból táplálkozik, a kulturális és a természeti örökségünkből, s van, amikor ez a kettő egybeesik. Utalt arra, hogy Fekete István Kis-Balatonnál játszódó Tüskevár és Téli berek című regénye is ilyen, a magyar kultúra megkerülhetetlen része.
Úgy fogalmazott: felmerül a kérdés egy ilyen látogatóközpont támogatása esetében is, hogy vajon minek van elsőbbsége, a gazdasági vagy a természetvédelmi szempontoknak? „Ösztönös válasz az, hogy a természetvédelemnek, de ez egy hamis szembeállítás”, mert a nemzeti parkok és a természeti örökségünk gazdaságilag is értékesebb, mint bármilyen ipari beruházás az adott területen, a rekreációnak, a kipihent embernek pedig szintén gazdasági haszna van.
Semjén Zsolt kifejtette: a látogatóközpont turistákat vonz, akik éttermekben, szálláshelyeken költenek, vagyis az ökoturizmusnak is van gazdasági jelentősége. Amikor pedig külföldről hívunk ide turistákat, nemcsak a főváros látnivalóival vagy a termálfürdőkkel, hanem a természeti örökségünkkel is ide lehet vonzani őket.
Fotó: Pelsőczy Csaba
Nagy István agrárminiszter beszédében azt hangsúlyozta, hogy az elmúlt évtizedben az Agrárminisztérium több mint 60 milliárd forintot fordított a természeti értékeink megóvását és bemutatását célzó közvetlen beruházásokra. A már megvalósult és még folyamatban lévő csaknem 200 fejlesztési programnak köszönhetően több mint 300 ezer hektáron javul természeti területeink állapota és a természeti ismeretátadást szolgáló létesítményeink felszereltsége.
A nemzeti park igazgatóságok területén összesen 186, együttesen csaknem 1000 kilométer hosszú tanösvény-hálózat mellett 64 bemutatóhelyet, 33 látogatóközpontot, 4 arborétumot és 40 idegenforgalmi hasznosítású barlangot is működtetnek. Mindezeken felül 15 erdei iskolában ismerhetik meg a fiatalok gazdag természeti örökségünket – emelte ki az agrárminiszter.
Nagy István elmondta még: a nemzeti parkok látogatószáma mára már meghaladja évente az 1,6 milliót, a hatalmas érdeklődés miatt szükség van a kínálat folyamatos fejlesztésére, megújulására is. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságnak (BFNPI) 38 ökoturisztikai létesítménye van, köztük a tihanyi Belső-tó partján álló Levendulaház, a tapolcai tavasbarlang és a bakonybéli Pannon Csillagda.
Fotó: Pelsőczy Csaba
A Kis-Balaton Látogatóközpont kialakításának keretében már tavaly megújult a Diás-szigeten a Fekete István Emlékhely, a most átadott beruházás pedig modern, 21. századi módon mutatja be a nagy jelentőségű, fokozottan védett nemzeti parki tájegység értékeit.
Puskás Zoltán, a BFNPI igazgatója arra emlékeztetett, hogy a Kis-Balaton nemzeti parkként, természetvédelmi területként „a természet szentélye”, ahol számtalan állatfaj mellett több mint 300-féle madár fészkel, köztük a hazai természetvédelem címerállata, a nagykócsag.
Az igazgatóság eddig 14 bemutatóhelyet és három látogatóközpontot tartott fent, ahol évente mintegy 450 ezer látogatót fogad. A tizenötödikként szerdától látogatható Kis-Balaton Látogatóközpontból elektromos járművel vagy akár kenuval és kajakkal is felfedezhető a Kis-Balaton – ismertette az igazgató.
Manninger Jenő, a térség országgyűlési képviselője (Fidesz) egyebek mellett arról beszélt, hogy a Kis-Balatont az elmúlt évtizedekben egyre többen fedezték fel. Ma már önálló turisztikai célpontnak számít, főként a Keszthelyen, Hévízen, Zalakaroson pihenő turisták számára, akik akár kerékpáros vagy gyalogos túrákon is felfedezhetik a környéket.
(Forrás: MTI)
