Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszéde a Hungary Helps – Ahol Magyarország az életet jelenti c. film bemutatóján az Uránia moziban.
Budapest, 2026. március 24.
Excellenciás püspök úr, főtisztelendő és nagytiszteletű urak, milyen tisztelt hölgyeim és uraim, egyszóval kedves testvérek.
Amikor a keresztényüldözéssel szembesülünk, akkor mindenekelőtt egy paradoxonra kell reflektálnunk. A keresztényüldözés egyfelől botrány, tűrhetetlen és elfogadhatatlan. Másfelől pedig keresztény emberként mi mást vártunk? Az Úr Jézust megmondta, hogy „ahogy engem üldöztek, titeket is üldözni fognak”. Ami a Mester sorsa, az a tanítványok sorsa is, ha valóban tanítványok. Egyfelől tehát készen kell állnunk a tanúságtételre, másfelől mindent meg kell tennünk a keresztényüldözéssel szemben, az üldözött keresztények szenvedésének enyhítéséért.
Amikor – így a XXI. században – azt a szót halljuk, hogy keresztényüldözés, Diocletianusra, Julianus az aposztatára, vagy Neróra az égő Rómával gondolunk. De a valóság az, hogy minden áldott nap 12 keresztény szenved vértanúságot. Most, amikor végignézzük ezt a filmet, ez alatt az idő alatt valahol a világban egy keresztény testvérünk vértanúságot szenved. 400 millió keresztény szenved üldözést nap mint nap, 40 magyarországnyi ember!
Dzsihadisták keresztény rabszolgákat zsákmányolnak, adnak-vesznek. Sose gondoltam, hogy Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe és mindaz, ami hozzá kapcsolódik, az nem a szaracén időkre utal valamikor a középkorban, hanem napjainkra is. Azt se gondoltam soha, hogy rabszolgának gyerekeket rabolni, az nem Jumurdzsák az Egri csillagokból, hanem a mi világunkban történik a mi korunkban. Mindannyian ismerjük Asia Bibi pakisztáni keresztény asszony történetét, aki nyolc évet volt fanatikus muzulmánok hamis vádja miatt siralomházban, és csak nemzetközi összefogásnak – beleértve a miénket is –, köszönhető a kiszabadítása. Templomok ellen nap mint nap követnek el merényleteket, Nigériában nap mint nap tízesével gyilkolják a keresztényeket, Észak-Afrikában kamerák előtt fejezik le keresztény testvéreinket. A keresztény kelet kiürül, töredékére csökkent a keresztények száma keleten. És ez nem csak az iszlamizmus bűne, hanem a nyugaté is, Obamáé és Clintonnéé, az „arab tavasz” miatt, beláthatatlan szenvedést okozva, és ez is oka annak, hogy a keresztény kelet kiürül.
Barátaim, a mi feladatunk a szolidaritás. Az én szolidaritásom, a ti szolidaritásotok, a mi szolidaritásunk, Magyarország szolidaritása! 500 projektet valósítottunk meg, 68 országban 48 milliárdért, amivel 2,5 millió embernek segítettünk! És mi nemcsak fizikai segítséget nyújtunk, hanem azt is, hogy érezzék, hogy nincsenek egyedül.
(Az pedig egyedülálló a világban, hogy az üldözött keresztények segítése nem egy NGO, hanem a Magyar Államon belüli államtitkárság által történik. És örömmel jelentem, hogy immár nem vagyunk egyedül, eddig a Szentszék volt mellettünk, most az Egyesült Államok külügyminisztériuma is érdeklődik a programjaink iránt.)
Sokan fölteszik a kérdést, hogy amikor üldözött keresztényekről beszélünk, indokolt-e, hogy így kiemeljük a keresztényeket? Én azt gondolom, hogy legalább két ok miatt igen. Az egyik az, hogy a keleti keresztények ugyanúgy elszenvednek mindent, mint az ott élő többi ember, de mint üldözött kisebbség, duplán szenvednek. A másik pedig az, hogy állapotbeli kötelességünk a keresztény tanítás alapján koncentrikus körökként írható le. Mindenkinek a családja felé van az első számú állapotbeli kötelessége, majd a nemzete felé, és végül úgy általában az emberiség felé. Hívő emberként hasonlóképpen elsősorban az egyházunk felé van állapotbeli kötelességünk, keresztény testvéreink felé, és utána minden más ember felé. Tehát helyes az, hogy a duplán üldözött keresztényeket segítjük, hiszen magunk is keresztények vagyunk!
Az imént én is azt a szót használtam, hogy „üldözött keleti testvéreink”. De valóban csak keleten van üldözés? Valóban csak muszlim dzsihadista üldözés van? Az Európai Unió külügyminiszteri tanácsában az üldözött keresztényekről Lady Ashton azt mondta, hogy nem pc a keresztény szó használata, és ezért európai uniós dokumentumba nem kerülhet a „keresztényüldözés” kifejezés, miközben keresztényeket üldöznek… Nyugaton is szembe kell néznünk diszkriminációval, azzal, hogy egzisztenciális hátrány éri a keresztényeket. Például az Európai Unióban vannak olyan földrajzilag körülhatárolt helyek, ahol törvény tiltja az imádságot. Nem csak nyilvános imádságot, de a magánimádságot is! Például bizonyos abortusz klinikák előtt, ahol keresztények imádkoznak a legüldözöttebb és legjogfosztottabb kisebbségért, a magzati korukat élő embertársainkért. Ilyen a Szovjetunióban sem volt! Vagy például Päivi Räsänen finn képviselő asszony esete, aki miután kiállt a házasság mellett – az egy férfi, egy nő házasság mellett –, és Szent Pál apostolt idézte, ezután börtönnel fenyegették. A Szentírás idézéséért börtönnel fenyegették! Vagy például Shirley Chaplin ápolónő, aki egy életen át viselt a nyakában egy kis keresztet. Majd fölszólították, hogy vegye le, végül kompromisszumként azt ajánlották, hogy esetleg hordja a pénztárcájában. Ő a jogaiért pert indított, de a pert elvesztette. Ma Angliában nem viselheti a kis keresztjét a nyakában.
Nyugaton az a helyzet, hogy egyfelől a szekularista mainstream ideológiája üldözi a kereszténységet, másfelől pedig az iszlám invázió fenyegeti. Valóban biztonságban vagyunk itt nyugaton? Valamikor a keresztények azt gondolták Alexandriában és Antiochiában, hogy azok a keresztény civilizáció fellegvárai. És hova jutottak? Nem juthat Párizs belátható időn belül oda, ahova Alexandria?
Amikor segítünk keresztény testvéreinknek keleten és nyugaton, akkor a keresztény civilizációnkat védjük! Az európai nem hívőknek is a keresztény civilizációját, mert a keresztény civilizáció mindannyiunknak a civilizációs anyanyelve.
Ez a film, látja és láttatja a valóságot; cselekvő szolidaritást mutat be és erre hív fel; és arra, hogy mi is juthatunk erre a sorsra. Ezért a keresztény civilizáció védelme a mi önvédelmünk keleten és nyugaton!
Ha most csak pusztán egy keresztény politikus lennék, akkor itt most befejezném. De teológus vagyok, ezért még egy dolgot hozzá kell tennem. Azt, hogy persze ez így van. De mindennek van az üdvösség távlata is. Az, amit Tertullianus mondott, hogy: „a keresztények vére magvetés”. Ami a Jelenések könyvében van, hogy a „vértanúk fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében”. Ők ékesítik az Egyházat! A keresztényüldözés tekintetében – más kontextusban mondta, de nagyon igaz – Pilinszkynek a meglátása, hogy: botrány, amennyiben megtörténhetett és szent, amennyiben megtörtént. A mi küldetésünk az, hogy tiszteljük és ünnepeljük a vértanúkat, az ő példájuk adjon erőt nekünk is a tanúságtételre, és tegyünk meg mindent azért, hogy egyetlen keresztény testvérünknek se kelljen a vértanúk sorsára jutnia!
( Elhangzott a Hungary Helps – Ahol Magyarország az életet jelenti c. film bemutatóján az Uránia moziban, 2026. március 24-én.)
