Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszéde a Vallás és Európai Unió konferencián.
Fehérvárcsurgó, 2026. március 20.
Ez egy tudományos konferencia a vallás és az Európai Unió kapcsolatáról.
Hogy pontosan miről beszélünk, ahhoz előtte meg kell mondanunk, hogy miről nem beszélünk most. Először is ez nem egy hitbuzgalmi rendezvény, tehát a vallás tekintetében most nem egy konkrét személy és a Személyes Abszolútum közötti párbeszédről lesz szó (bár megjegyzem, hogy noha ez személyes természetű, de miután nincsen kereszténység egyház nélkül, hiszen a hitletétemény is csak a közösségen keresztül hagyományozódik át, ebből kifolyólag még a legszemélyesebb vallási vonatkozásnak is van társadalmi vonatkozása, hiszen a személyes vallásosság is az egyházban élhető meg). Tehát most nem a vallásról, mint személyes hitről beszélünk. És nem egy teoretikus konferenciáról van szó, hiszen a vallás és az Európai Unió kapcsolata az értékválasztás kérdése, és mivel értékválasztás, ezért életbevágó, egzisztenciális kérdés.
Ezen bevezető megjegyzés után tényszerűen le kell szögeznünk, hogy az Európai Unió alapító atyái, Adenauer, Schumann és De Gasperi elkötelezett kereszténydemokraták voltak – kettőjüknek a boldoggá avatása folyamatban van –, evidencia volt számukra, hogy az Európai Uniót a keresztény civilizációra építik. Az más kérdés, hogy most az Európai Unió egy olyan alma, ami messze elgurult az alapító atyák almafájától, de ettől még ténykérdés, hogy az Európai Uniót a keresztény civilizációra építették. (Megjegyzem még szimbólumában is, hiszen az Európai Unió szimbóluma a 12 aranycsillag kék alapon nyilvánvalóan Szűz Máriára utal, a Napba Öltözött Asszony, a Jelenések könyvéből.)
Most mindez támadás alatt áll. A támadásnak az egyik iránya a semleges világnézet, a szekularizmus, mint világnézet. A liberális hegemónia következtében ma az Európai Unió mainstreamje szekularista világnézet alapján áll. Itt fontos egy distinkciót tenni: Nem mindegy, hogy világnézeti semlegesség vagy semleges világnézet. Mindezt lehet jól érteni és lehet rosszul érteni. Helyes az, hogyha az állam, a társadalomban lehetséges világnézetek tekintetében semleges álláspontot foglal el, tehát nem azonosul a társadalomban lévő egyetlen világnézettel sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne tartaná tiszteletben a történelmi hagyományokat és a történelmi tradíciót, és ne ismerné el a vallásszociológiai realitásokat, például az egyházi iskolákra való társadalmi igényt. Viszont teljes tévedés, hogyha az állam semleges világnézetet akarna propagálni, különösen is, hogyha ezt államhatalmi eszközökkel akarná érvényre juttatni. Most pedig ez történik! (Ugyanis a világnézetileg semleges államnak a semleges világnézettel szemben is semlegesnek kell lennie!) Ma pedig azt látjuk, hogy az Európai Unió mainstreamje erőszakosan egy úgynevezett semleges világnézetet – valójában egy szekularista világnézetet – akar rákényszeríteni az Európai Unió tagállamaira és így polgáraira, ami keresztényellenességet jelent.
A másik támadás a keresztény civilizációval szemben az iszlám invázió. Angela Merkel mondta azt, hogy „az iszlám része az európai civilizációnak”. Nem része! Sőt, az én állításom az, hogy az európai identitásnak pontosan az része, ami az iszlámmal szembeni védekezést jelenti. Engedjék meg, hogy én magyarként azt mondjam, hogy az én magyar nemzeti identitásomnak meghatározó része Nándorfehérvár, ahol Hunyadi Jánosnak az iszlám fölötti győzelmét ünnepeljük a déli harangszóval. Az én országom 150 évet volt török, iszlám hódoltság alatt, és ez az ország, ami korábban – Mátyás király idején – az itáliai reneszánsszal vetekedett, ezt az országot porig rombolták, az én népemnek a felét kiirtották, ezért az én magyar identitásom lényeges része az iszlámmal szembeni védekezés. Több millió magyar adta az életét azért, hogy nekünk ne kelljen a saria árnyékában élni! Ugyanúgy európaiként az én európai identitásomnak része Lepantó. Nagyon tanulságos volt, hogy amikor a lepantói csatának az évfordulója volt, akkor még a Vatikánból is finoman jelezték, hogy nem kell ezt exponálni… Én pedig azt mondtam nekik, hogy kedves püspök és bíboros urak, a helyzet az, hogyha nem lett volna lepantói csata, és nem lettek volna keresztesek, akkor ti most pontosan ugyanúgy húznátok meg magatokat a Vatikánban, mint ahogy görög ortodox testvéreink meghúzzák magukat a Fanarionban, – nem Konstantinápolyban, hanem – Isztambulban… Tehát az én magyar és európai identitásomnak a meghatározó része az, hogy az iszlámmal szemben védtük az európai keresztény civilizációt.
(Persze politikai tény, hogy mondjuk Franciaország tekintetében – az észak-afrikai gyarmatokból kifolyólag – politikai realitás az iszlám jelenléte, aminek nyilván szavazati vonatkozása is van.)
Ma a politikai helyzet az, hogy a balliberális oldal azt gondolja, hogy úgy tudja legyőzni a keresztény-nemzeti jobboldalt, hogy segítségül hívja az iszlám bevándorlást. Mégpedig azért, mert a muszlimok – pont azért mert muszlimok – biztosan nem fognak nemhogy asszimilálódni, de integrálódni sem. Következésképpen a balliberális oldal és az iszlám bevándorlás, ketten együtt, már elég erősek ahhoz, hogy két irányból támadva a keresztény civilizációt, legyőzhessék hagyományos ellenfelüket, a keresztény-nemzeti jobboldalt. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ennek persze nagyon súlyos következményei lesznek az ő számukra is, mert például mondjuk egy Pride-ot nehezen tudok elképzelni egy olyan országban, ahol az iszlám meghatározó…) És így jutunk el az európai értékeknek a kérdéséhez, amire annyit hivatkoznak ma az Európai Unióban.
Mik ezek az úgynevezett „európai értékek”? Azért kulcsfontosságú ennek a tisztázása, mert ez határozza meg a jövőnket. Ezért mondtam, hogy ez életbevágó, egzisztenciális kérdés. A mi számunkra európai érték a keresztény civilizáció. (Megjegyzem, hogy például a személy fogalma, amin az egész jogrendünk épül, az ókeresztény szentháromságtani és krisztológiai vitáknak – Nicea, Kalcedon – mintegy mellékterméke, ez mindannyiunk civilizációs anyanyelve.) Tehát az európai értékek tekintetében az első a keresztény civilizáció. A második a nemzetek sokszínűsége. Az alapító atyák az európai nemzetek sokszínűségére építették fel az Európai Uniót. A nemzetek az emberiség termőformája. Senki nem adhatta a világirodalomnak Dosztojevszkijt, csak az oroszság. Senki nem adhatta Wagnert, csak a németség, és senki nem adhatja Bartók Bélát csak a magyarság. Ezért mi hiszünk a nemzetekben. A nemzetek megmaradásának a garanciája pedig a nemzetállamok léte. És hiszünk a családban, az egy férfi, egy nő életközösségére alapított családban, ami következik a bibliai hagyományból, következik a római jogból és következik a természet rendjéből. Számunkra ezek az európai értékek, és az alapító atyák számára is ezek voltak az európai értékek.
Ezzel szemben mi az, amivel ma találkozunk a mainstreamben? A woke, a gender és a migráció. Meg kell mondanom Önöknek, hogy például a woke, meg a gender az számomra nem érték, hanem deviancia. A migráció pedig civilizációs öngyilkosság. Tehát amiket ma az európai mainstream „európai értékeknek” nevez, azok számunkra nem értékek, és amik számunkra értékek, azokat láthatólag negligálja ma a brüsszeli mainstream: a keresztény civilizációt, a nemzetek szuverenitását és a családot.
(És még egy dologra hadd hívjam fel a figyelmet, ami rendkívül zavaró számomra: amikor egyenlőségjelet tesznek Európa és az Európai Unió között. Ez sem civilizációs értelemben nem igaz, se szervezeti-politikai értelemben nem igaz. Lehet, hogy provokatívan hangzik, de föl kell tennem a kérdést: Dosztojevszkij, Tolsztoj, Csajkovszkij nem része az európai civilizációnak?!? Lehet, hogy az Európai Uniónak nem része, de az európai civilizációnak biztosan! Tehát nem lehet egyenlőségjelet tenni Európa és az Európai Unió között. Ahogy a tekintetben sem, hogy az Európai Unió alapító atyáinak az öröksége nem az, ami ma Ursula von der Leyen által képviselt politika. Megjegyzem, az Európai Néppárt sem az most Weber alatt, mint amikor még kereszténydemokrata volt Martens idején.)
A mi politikai hitvallásunk az, hogy vissza az Alapító Atyák örökségéhez! Vissza a kereszténydemokráciához, a keresztény civilizációhoz, a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartásához, a család védelméhez!
És befejezésül szeretném nagyon világossá tenni, hogy én híve vagyok az Európai Uniónak, de nem vagyok híve az Európai Egyesült Államoknak. Híve vagyok annak, amit Adenauner, Schumann és De Gasperi létrehozott, amihez mi csatlakoztunk a szerződéssel, ahol az európai nemzetek egyenrangú tagja Magyarország. De mindent megteszek azért, hogy ne legyünk az Európai Egyesült Államok birodalmában egy provincia!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
(Elhangzott a Vallás és Európai Unió konferencián, Fehérvárcsurgón, 2026. március 20-án)
