Az Európai Unió minden szempontból az eljelentéktelenedés állapotában van. Nyilvánvaló, hogy a végén lesz egy orosz-amerikai nagyhatalmi megállapodás, és ebben már nem osztanak lapot Európának – mondta az orosz-ukrán háborúról szólva Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Vasárnap.hu-nak. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnökét a jövő évi országgyűlési választásról, Kárpátaljáról és a szomszédunkban dúló háborúról, valamint a Európai Unió nagyhatalmi esélyeiről is kérdeztük.
– A Nézőpont Intézet legfrissebb felmérése szerint a Fidesz-KDNP fölényesen vezet a Tiszával szemben. Ez minek tudható be – a digitális térben való lépéseknek, vagy éppen a Tiszának fogy el a mondanivalója?
– Régi motoros vagyok ezen a pályán, láttam már mindent, meg az ellenkezőjét is. Például Márki-Zay Péter idején – ha még emlékszik valaki erre a névre – a közvélemény-kutatók elsöprő Márki-Zay-fölényt hoztak ki velünk szemben, ehhez képest kétharmados többséggel nyertünk. De én emlékszem a fordítottjára is: 2002-ben száz százalékra mondta mindenki, hogy az Orbán-kormány megnyeri a választásokat, az ellenzéki közvélemény-kutatók is fölényes keresztény-nemzeti-polgári oldal fölényt hoztak ki, ehhez képest úgy elvesztettük a 2002-es választást, mint annak a rendje. A klasszikus mondás érvényes: választást kell nyerni, nem közvélemény-kutatást. Én arra biztatom a saját híveinket – én is azt gondolom, hogy vezetünk egyébként –, hogy senki ne dőljön hátra, akkor van vége a választásnak, amikor lezárták az urnákat, és megszámolták a szavazatokat. A másik pedig, hogy azért azt látni kell:
a Tisza Párt gyakorlatilag csak az online térben létezik, a választási kampányt viszont az offline és az online térben egyszerre vívják.
Mi nyilvánvalóan fölényben vagyunk az offline térben, és a cél az, hogy minimum döntetlenre hozzuk ki az online teret. Ez kicsit nyersebben megfogalmazva valóban úgy van, hogy a Magyar Péter-féle Tisza Pártnak – ahol valójában nincsen semmiféle párt, a Tisza politológiai értelemben nem párt, nincs valódi tagsága, nincs szervezettsége, nincsenek helyi szervezetei, valójában még jelöltjei sincsenek – az a nagy problémája, hogy az online térből hogyan tud átmenni az offline térbe. Ezzel kapcsolatban pedig arra érdemes emlékeztetni még, hogy az nyeri a választást, aki 60 egyéni körzetet nyer. Azt pedig nem interneten, nem álprofilokkal nyerik, hanem hús-vér emberekkel, akik elmennek és leadják a szavazatukat.
– Egyre inkább elmérgesednek az ukrán-magyar diplomáciai kapcsolatok. Mi lehet erre a gyógyír, illetve hogy lehet megvédeni a Kárpátalján maradt magyarokat?
– A kárpátaljai magyarok számára a legnagyobb védelem az, amit tőlünk kaptak, a magyar állampolgárság. Ez számukra az életet jelenti, mert ez tette lehetővé, hogy eleve el tudtak menekülni Ukrajnából, és nem vitték ki őket egy olyan frontra, egy olyan háborúba, amihez semmi közük. Ez nem a kárpátaljai magyarság háborúja. Nekünk semmi bűnrészünk nincsen ebben a háborúban, nem mi vettük el az orosz kisebbség jogait, nem mi támadtuk meg Ukrajnát, nekünk ehhez a háborúhoz semmi közünk nincsen.
Ukrajnával kapcsolatban a helyzet az, hogy nem a mi készülékünkben van a hiba. Antall József idején Magyarország a legelsők között ismerte el a szuverén Ukrajnát. A KDNP akkor kormányon volt az MDF-fel és a Kisgazdapárttal, és támogattuk Antall Józsefet ebben. Az orosz birodalmat hívhatják Szovjetuniónak, Orosz Föderációnak, bárminek, a Nyugatot most éppen Európai Uniónak hívják, a kettő között nyilvánvalóan kell lenni egy ütközőállamnak, ezt hívhatják Ukrajnának. Mi természetesen akceptáljuk a nemzetközi jogot, az integritást, de az érem másik oldalához tartozik, hogy
az ukránoknak tiszteletben kell tartani a kisebbségi jogokat,
és megjegyzem, az ultranacionalista ukrán kormány, amely a Majdani népfelkelés/forradalom/puccs – mindenki válassza ki, hogy szívének melyik a kedves jelző – után totálisan jogfosztotta a tízmilliónyi orosz kisebbséget, és egy füst alatt a magyar, a román és az összes többi kisebbséget is.
Az, hogy ez a háború kitört, annak azért több oka van, persze az orosz támadás, de az orosz támadást két dolog váltotta ki, az egyik a kisebbségi jogoknak az elvétele, a másik pedig az, hogy a NATO kelet felé való terjeszkedését nyilvánvaló volt, hogy Oroszország nem fogja eltűrni.
Ezért reálpolitikailag, ahogy Ukrajnának joga van a biztonságra, ugyanúgy Oroszországnak is joga van arra, hogy a saját biztonsági szempontjait akceptálják. Összefoglalva tehát: egy reálpolitikai megállapodás kell, amit Donald Trump jelent, aki megmondta, hogy Ukrajna nem lehet NATO-tagállam, mert ez magában hordozná a harmadik világháború veszélyét. A másik pedig az, amit II. János Pál pápa mondott, hogy
a béke az nem pusztán a háború hiánya, hanem az igazságosságnak a gyümölcse.
Az igazságosságban pedig megkerülhetetlen a kisebbségi jogok maradéktalan érvényesítése; meg kellene fontolni az ukránoknak, hogy ez a háború ki se tört volna, ha nem jogfosztják az Ukrajnában élő óriási számú kisebbséget.
– A háború finanszírozása kapcsán, illetve a béketárgyalásokból való kimaradása mellett az EU regnáló vezetése más pofonokba is beleszaladt az elmúlt időszakban. Mi kell ahhoz, hogy az Unió ismét világpolitikai tényezővé váljon?
– Az Európai Unió minden szempontból az eljelentéktelenedés állapotában van. Nyilvánvaló, hogy a végén lesz egy orosz-amerikai nagyhatalmi megállapodás, és ebben már nem osztanak lapot Európának. Az is nyilvánvaló, hogy
belelovalta magát az EU és a Bizottság elnökasszonya és néhány uniós ország vezetője ebbe a háborúba, úgy viselkednek, mintha hadviselő felek lennének.
Szerencsére az amerikaiaknak és a törököknek, a katonailag két legerősebb NATO-tagállamnak van annyi esze, hogy nem hagyja, hogy a NATO-t ebbe belerángassák. A helyzet az, hogy miután az amerikaiak a finanszírozásból kiszálltak, ők egy óriási üzletet csinálnak azzal, hogy semmit nem adnak Ukrajnának ingyen. Amit eddig adtak, azért meg elvették az ásványkincseiket. Csak halkan jegyzem meg, hogy amit Donald Trump aláíratott Zelenszkijjel, abba Cecil Rhodes belepirult volna, hogyha a zulukkal annak idején aláíratja Rodéziában. Tehát amit eddig adtak, annak is megkérték az árát, mégpedig kamatos kamattal, most pedig, ami fegyver van, azt nem az amerikaiak adják, hanem az európaiakkal vetetik meg. Az amerikai gazdaságot és hadiipart erősítik a mi pénzünkön. Ennél rosszabb üzletet el sem tudok képzelni, mint amit az Európai Unió vezetői csináltak. Két dolgot kell tenniük. Az egyik: szembenézni azzal, hogy ezt a háborút Oroszországgal szemben nem lehet megnyerni. Illúzió, hogy az eredeti határok visszaállnak. Illúzió, hogy Ukrajna ezt a háborút meg tudja nyerni. Ahogy múlik az idő, a vereség mértéke a kérdéses, nem maga a vereség.
A másik pedig az, hogy föl kellene adni ezt a háborús politikát, és be kellene állniuk Donald Trump realista politikája mögé. Európának az a gazdasági érdeke, hogy a Kelettel, jelen esetben most Oroszországgal, üzleteljen. Nem lehet ideológiai kérdéseket összekeverni a fizikai realitásokkal. Gondolok itt nálunk például a földgázra és az olajra. Miért Druzsbának (Barátság) hívják a vezetéket, ami Magyarországra jön? Két ok miatt. Nem azért, mert mi így akartuk, hanem azért, mert a nyugatiak elárultak és eladtak minket 1945-ben meg 1956-ban is. Magyarország és Szlovákia azért épül a Druzsba-vezetékre, az orosz földgázra meg kőolajra, mert az egész német gazdaságpolitika Angela Merkel regnálásának a végéig, sőt még azután is egy ideig az olcsó orosz energiára és a fejlett német iparra épült. Megjegyzem, amíg így volt, addig volt Németországban növekedés. Most elvágták magukat az olcsó orosz energiától, ráadásul elmebeteg módon bezárták az atomerőműveiket, és ugyanazt az atomenergiai áramot megveszik méregdrágán a franciáktól, ez pedig tönkretette a német ipart, ami recesszióba süllyedt. Ilyen energiaárak mellett, ami négyszerese, hatszorosa annak, mint ami az Egyesült Államokban van földgáz és áram tekintetében, nem lehet nehézipart csinálni.
Az Oroszországgal való kereskedelemre szüksége van Európának, ha gazdaságilag labdába akar rúgni.
Ukrajna visszatérve: nemcsak annak nincs realitása, hogy csatlakozzon a NATO-hoz, de annak sincs, hogy európai uniós ország legyen. Nincs definiált határa, definiált népessége, és mint állam is csak „kvázi államként” működik, hiszen az Unió pénzéből tartja fenn a legalapvetőbb funkcióit. Ukrajnának nem európai uniós tagságot kell adni, hanem egy hasonló, testreszabott együttműködést, mint ami például az EU és Törökország között van. Az utolsó szempont pedig az, hogy hogyan lehetne beszélni annak az Ukrajnának az uniós felvételéről, amely ország semmilyen szempontból nem felel meg a feltételeknek, miközben például Szerbiát, ami minden szempontból megfelelt, még mindig nem vették fel a közösség tagjainak sorába.
Forrás: vasárnap.hu
Kiemelt fotó: vasárnap.hu / Varga Ilona
