Puszta Sándor átélte a fronton a háború borzalmait, katolikus papként a béke embere volt – mondta a pap költő szobrának avatásán Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes Leányfalun, csütörtökön.
A miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke a Szent Anna-templom kertjében felállított szobrot egyfajta történelmi igazságtételnek nevezte.
Úgy fogalmazott:
mert lehet üldözni minket keresztényeket, de az istenellenes hatalmak mindig elbuknak, mert az istenellenes hatalom embertelen, és az embertelen hatalom istentelen”.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy Puszta Sándor pap költő költészete a papságát fejezi ki, és a költészet nála pasztorális eszköz volt papi szolgálatához. Személyiségének másik fontos eleme – folytatta – a lokálpatriotizmusa, nála a patrióta és a lokálpatrióta teljes egységben volt, hiszen a patriotizmus a lokálpatriotizmusok összessége.
Semjén Zsolt a pap költő életéből három epizódot emelt ki. Ő közvetítette a rádióban az 1938-ban Magyarországon tartott Eucharisztikus Világkongresszust. Akkor úgy tűnhetett – mondta –, hogy „két neopogány hatalom”, a bolsevik Szovjetunió és a náci Németország szorításában vergődik a kereszténység, ezért a ’38-as eucharisztikus kongresszus egyúttal tiltakozás volt mind a Szovjetunió, mind a náci Németország befolyása, ideológiája ellen.
A kongresszusnak mintegy politikai üzenete az volt, hogy nem akarunk sem a nemzetiszocializmus, sem a kommunizmus vazallusa lenni”
– mondta a miniszterelnök-helyettes.
Életének másik fontos korszaka – idézte fel –, amikor a fronton szolgált tábori lelkészként. Látta a magyar katonákat a fronton meghalni, látta a tömegsírokat, és látta, hogy a katonák megfagynak az orosz hómezőkön. Hangsúlyozta: e háborús tapasztalat alapján is tudatosan vált a béke emberévé.
Semjén Zsolt úgy folytatta: az a háború is a nagyhatalmak háborúja volt, Magyarországnak semmi érdeke nem fűződött ahhoz, hogy a magyar katonák Oroszország közepén meghaljanak.
Azt mondta: Puszta Sándor életének harmadik kiemelt korszaka az üldözöttség, mellőzöttség időszaka. Megjárta az Andrássy út 60-at, a kádári konszolidációnak nevezett időszakban pedig mellőzték, háttérbe szorították, de ő mindig a keresztre feszített Úr Jézusra emelt szemmel fogadta el a szenvedést.
Semjén Zsolt úgy vélekedett, azért kell szobrokat állítani nagyjainknak, mert az embernek szüksége van jelekre és szimbólumokra, amelyek a lényegre irányítják a figyelmét.
A szobrok emlékeztetnek voltaképpeni küldetésünkre”
– jelentette ki.
Puszta Sándor (1911-1983) 1937-től, 46 esztendőn keresztül, haláláig volt a falu katolikus papja, költői indulásakor Móricz Zsigmondtól kapott bíztatást. Leányfalu a mostani szoborállítás mellett a katolikus templom külső falán elhelyezett poszterkiállítással emlékezik meg a költőről, papról.
A mellszobor Páljános Ervin szentendrei szobrászművész alkotása.
Szöveg: MTI
Fotó: Miniszterelnökség / Botár Gergely
