Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes ünnepi beszéde a Csillag és kereszt – 100 éves a Magyar Érdemrend című kiállítás megnyitóján.
Magyar Nemzeti Múzeum, 2023. május 11.
Tisztelt Igazgató Úr! Hölgyeim és Uraim!
Igazi fallerisztikai csemegével kedveskedik a Nemzeti Múzeum látogatóinak. Az önálló magyar kitüntetési rendszer létrejöttének századik évfordulóján a magyar Érdemrend és a Magyar Érdemkereszt történetét tárja elénk.
Az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnésével önállóvá vált Magyarországon megnyílt a lehetőség magyar jellegű kitüntetések, és így az első magyar elismerési rendszer kialakítására. Bethlen István miniszterelnök elképzelés alapján közel egy éven keresztül folyt a polgári és katonai érdemekért egyaránt adományozható reprezentatív kitüntetés tervezése. Jellegzetes külalakja, a fehér kereszt, az 1848–49-es szabadságharc Magyar Katonai Érdemrendjének tervezett, majd az emigrációban elkészült jelvényére vezethető vissza.
A kitüntetés középpajzsán a kettős kereszt látható a hármas halommal, hátoldalán 1922, az alapítás évszáma. A készíttetők a kitüntetés gyártására is ügyeltek: az új magyar elismerés nem készülhet alacsonyabb színvonalon, mint a Monarchia idejében. Ezért az új kitüntetéseket a nagy hagyományokkal rendelkező bécsi Rothe und Neffe cégnél rendelték meg. A gyártás 1930 után került csak haza a Magyar Királyi Pénzverőhöz.
Az 1922-ben megalapított Magyar Érdemkereszt évtizedek során elnevezését és megjelenését tekintve is több kisebb változáson ment át. 1935-től, a neve Magyar Érdemrend, fokozatai ekkor nyerték el ma is használatos megnevezésüket.
A nagykeresztet mint legmagasabb fokozatot elsőként Bethlen István miniszterelnök vehette át. Őt követte a sorban Csernoch János hercegprímás, aki aranymisés jubileuma alkalmából nyerte el a kitüntetést.
Az Érdemrend bel- és külföldiek számára egyaránt adományozható. A legmagasabb fokozattal elismert személyiségek között ott volt Hirohito japán császár, Vilma holland királynő, III. Viktor Emánuel olasz király, Mannerheim finn tábornagy, továbbá számos elnök és miniszterelnök. De akadtak furcsa kitüntetettek is.
Az 1940-1941 között igen nagymértékben javuló magyar–szovjet kapcsolatok egyik legjelentősebb eseménye volt a cári orosz csapatok által 1849-ben különböző kapitulációk alkalmával zsákmányolt magyar honvéd zászlók visszaadása. Ez a vexillológia nemzetközi történetében is unikális esemény volt! A magyar fél rendjelek adományozását kezdeményezte. Ennek során a Magyar Érdemrend Nagykeresztjét vehette át Tyimosenko, a Szovjetunió marsallja. Ez a becses kitüntetés napjainkban is a marsall leszármazottjainak birtokában van. Más szovjet tiszteket a Magyar Érdemrend alacsonyabb osztályaival, így lovagkereszttel dekorálták.
Azt csak mellesleg jegyzem meg, hogy 1945-ben a szovjet csapatok a zászlókat visszavitték, igaz az értük cserébe kapott kommunistákat, Rákosit és társait visszaküldtek. Ami a helyén maradt, az a marsall nagykeresztje.
1946-ban az államforma megváltozásával Magyar Köztársasági Érdemrend néven alapítottak helyébe új kitüntetést. Bár a pártok közti vita okán a tervezés ideje viszonylag hosszúra nyúlt, az érdemrend külalakja nem sokat változott. Mindössze a jelvények középső elemén módosítottak, ahol a kettős kereszt és hármas halom helyére egy nemzeti színeket hordozó címerpajzs került. Miután az új kitüntetések az addig is használt verőszerszámokkal készültek – igaz a középkép és a szalag eltért – a fehér zománcszín és a kitüntetések mérete is azonos volt, így az eredeti Magyar Érdemrendre emlékeztetett.
1947 elején a kitüntetés nagykeresztjében részesült Nagy Ferenc miniszterelnök, Varga Béla házelnök, továbbá Szakasits Árpád és Rákosi Mátyás. Utánuk kommunista hatalmasságok egész sora kapta meg. Természetesen külföldiek részére is adományozták. Így megkapta a hazánkba látogató Tito elnök és jó néhány szovjet elvtárs is.
Tolbuchin, a Budapestet elfoglaló, egyik győztes szovjet marsall 1947-ben kapta meg az elismerést. Tildy Zoltán a Magyar Köztársaság elnöke személyesen tüntette ki a szovjet hadvezért. Erre a Köztársasági Elnöki Palotában (akkori terminológiával „Tildy Házban”) került sor. Ez a Magyar Nemzeti Múzeum mögötti épületek egyike volt a Palotanegyedben. Tolbuchin annyira elérzékenyült, hogy egy nagyobb tükröt kért és fotelben ülve hosszabb ideig nézegette „kitüntetett önmagát”.
1949-ben Magyarország népköztársaság lett, szovjet rendszerű kalászos címert kapott, a politikai rendszer egyéb szörnyű dolgai mellett természetesen az előző köztársaság által megalkotott kitüntetések, azok szimbólumai sem feleltek meg az új korszak igényeinek. Így a Magyar Köztársasági Érdemrendet is megszüntették. Azaz nem egészen. Ugyanis tulajdonosaiknak lehetőséget adtak a már vörös csillagos Magyar Népköztársasági Érdemrend megfelelő fokozatának kérelmezésére. Ezt nem sokan vették igénybe, hiszen a tulajdonosok egy része már emigrált vagy kegyvesztetté vált, illetve igyekezett nem felhívni magára a figyelmet. Az elkövetkező negyven év alatt követhetetlen számú érem, oklevél, kitüntetés készült, meglehetősen igénytelen kivitelben, de óriási mennyiségben. Mindamellett sokan komolyan vették, sőt igényelték.
Ilyen volt az az „egyszerű harcos”, államvédelmi „sor” tizedes, aki „sofőr” beosztásban védte a kommunista rendszert az 1956-os forradalom idején. Elbeszélései szerint az általa szállított elvtársak és ő maga is időnként „meleg helyzetekbe” kerültek. A forradalom leverését követően megkezdődött a kitüntetések adományozása. Elsősorban az akkor alapított Munkás Paraszt Hatalomért Emlékérmet adták. Kezdetben viszonylag keveset, hogy legyen némi értéke, de azután rövidesen tömeges adományozási gyakorlatra került sor. Levéltári források alapján több mint harmincezer ilyen érem került kiadásra.
Az itt említett elvtárs végül csak egy egyszerű ajánlott levélben kapta meg a kitüntetést.
Mindez rendkívül elkeserítette, sőt feldühítette! Őt, aki ugyan „kis emberként” életét is kockára tette a megtámadott rendszer védelmében, még arra sem méltatták, hogy egy „magasabb elöljáró” néhány elvtársi szó keretében „hátba veregesse”. Mindezek hatására még az addig „imádott” Pártból is kilépett. Saját elmondása szerint kitüntetését soha nem viselte.
1991-ben az Országgyűlés Magyar Köztársasági Érdemrend és Magyar Köztársasági Érdemkereszt néven a kitüntetést újra alapította. Jogelődjének az 1946-os hasonnevű elismerést tekintették. Ezt jelzi a hátoldalukba vésett két évszám is: 1946, 1991. Az Érdemrend követi az előd mintáját, mindössze a középpajzs változott, ahová a magyar címer került.
Az Országgyűlésben hosszas vita folyt azonban arról, hogy a történelmi, koronás vagy a Kossuth–címer legyen-e Magyarország hivatalos címere. A képviselők viszonylag gyorsan döntöttek az előbbi javára, így a koronás címer került az érdemrendek és érdemkeresztek közepébe.
2011-ben a CCII. törvény értelmében a kitüntetés neve ismét Magyar Érdemrend lett. A régi-új érdemrend kitüntetettjei között szerepeltek – kései igazságszolgáltatásként – az előző rendszer által nem kívánatos, mellőzött, üldözött személyek, az emigrációban a magyarság érdekeit képviselő hazafiak.
A kitüntettek névsorában ma már évről-évre szerepelnek az elcsatolt területeken, kisebbségben élő honfitársaink. Jeles képviselőik, mint Tőkés László vagy Duray Miklós a rend nagykeresztjében részesültek.
A nagykereszttel kitüntetett külföldi állam- és kormányfők között szerepel II. Erzsébet királynő, Helmuth Kohl kancellár, Lech Walesa lengyel és Jacques Chirac francia elnök.
Hölgyeim és Uraim!
A Magyar Érdemkereszt, illetve Érdemrend fokozatait olyan magyar és külföldi állampolgárok kaphatták meg, akik az ország érdekében különösen hasznos szolgálatot teljesítettek. Ez szerepel az első, 1922-es Alapszabályban, és lényegében napjainkig is érvényes.
Érvényes, mint ahogy a kitüntetés formája is alig változott. A szélesedő, fehér zománcú kereszt középén a különböző rendszerekben más és más szimbólumok tűntek fel: először a hármashalom a kettős kereszttel, majd egy nemzeti színű pajzs, végül a koronás magyar címer. Az idők során változó szimbólumok azonban ugyanarra utalnak: a magyarságra. Ami pedig állandó, az a kereszt.
Kérem, ezekkel a gondolatokkal is tarsolyukban tekintsék meg a kiállítást!
(semjenzsolt.hu, fotó: Miniszterelnökség/Botár Gergely)
