Bolyai János Szakkollégium ünnepélyes felavatása, Temesvár, 2019. október. 02.
Tisztelt Ünneplő Közösség, Hölgyeim és Uraim!
Örömmel fogadtam szíves meghívásukat, hogy részt vegyek a Bolyai János Szakkollégium ünnepélyes felavatásán. Egy iskola, egy kollégium felépítése, átadása mindig a jövőről szól.
Goethe mondta, hogy a gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat. Szárnyakat adni a jövőhöz, hogy kibontakozhassanak, gyökereket pedig a múlthoz, hogy tudják, honnan jöttek, hogy így azt is felismerhessék, hogy hová tartsanak.
De itt másról is szó van. Nem egy hagyományos kollégium átadásán vagyunk, hanem egy szórványkollégium avatásán.
Szórványkollégium. Lefordíthatjuk ezt a szót különböző világnyelvekre, de abban már nem vagyok biztos, hogy érti-e a világ, mit is takar ez a fogalom. Mert a nemzetpolitika, mint kifejezés is ismeretlen Nyugaton. Hiszen a politika ab ovo nemzeti, a dán, a portugál vagy a holland kormány politikája a saját országában. De nálunk kissé más a helyzet, a történelem viharai miatt a nemzet, a magyar nemzet tagjainak egy harmada más államok fennhatósága alá került. De ettől még a magyar nemzet része maradt.
Tisztelt Ünneplő Közösség, Hölgyeim és Uraim!
A mai ünnep, a Bolyai János Kollégium átadása múlt és jövő találkozása, szerencsés szimbiózisa. A jövőnek épült, a jövőnek szól, éppen ezért megérdemli, hogy visszatekintsünk egy kicsit a múltra.
Ha a régmúltat nézzük, igazán büszkélkedhetünk, hiszen Temesvár a magyar sors, a magyar história egyik fellegvára. Már Károly Róbert idejében nevezetes város volt, aztán Hunyadi János várat épített a XV. század első évtizedében. Kinizsi Pál, mint temesi bán várkapitányként lakott itt, a hagyomány szerint Dózsa György pedig 1514-ben e városban ült a tüzes trónon.
A vár stratégiai jelentőségét jelzi, hogy a törökök már 1522-ben elfoglalták, és csak nagyon sokára, 1716-ban foglalta vissza tőlük Eugen herceg. Az 1848-49-es szabadságharc utolsó hónapjaiban nagyon kemény harcok folytak itt.
De más okok miatt is gazdag e város történelme. Itt született Klapka György, Kiss Ernő aradi vértanú tábornok, Kós Károly építész és író, Kerényi Károly klasszika-filológus, sőt bánsági sváb szülők gyermekeként Johnny Weissmüller is, 1924 és 1928, Párizs és Amszterdam ötszörös olimpiai bajnok úszója, mellesleg egykor világhírű színész, Tarzan alakítója. Itt élt Bolyai János, a kollégium névadója, és Tőkés Lászlónak vitathatatlan szerepe volt itt a romániai forradalomban. Igazán impozáns ez a névsor.
Tisztelt Ünneplő Közösség, Hölgyeim és Uraim!
Idéztük a múltat, Temesvár gazdag múltját, de a kollégium kapcsán a közelmúltról is szólni kell, mert a mai ünnep, a mai avatás egyben elégtétel is. Elégtétel és válasz.
Száz éve szakították el Temesvárt az anyaországtól, hetven éve a kommunista diktatúra vette el az egyház intézményeit.
Az első világháború után bármennyire fájdalmas és nehéz is volt az egyházi iskolák élete, a magyar nyelven történő oktatást még engedélyezték. Temesvár mindig iskolaváros is volt, 1790 óta tanítottak itt a kegyes tanítórendi atyák. A Temesvári Piarista Gimnáziumban az oktatási nyelv a számos rendeletnek és előírásnak megfelelően előbb a latin, majd II. József alatt császári rendelkezés alapján a német, 1844-től pedig a magyar volt.
Az iskola olyan sikeres volt, hogy helyszűke miatt 1909-ben már egy új, nagyobb épületben kezdődött meg a tanév. A piarista atyáknak köszönhetően a Piarista Főgimnázium nemcsak a város, de az ország iskoláinak élvonalába is került. Csak érdekességként említem, hogy itt diákoskodott többek között Herczeg Ferenc író, Illy Ferenc kávéipari üzletember, a róla elnevezett világhírű kávé feltalálója és Kurtág György zeneszerző.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Addig sem volt könnyű az egyházi iskolák élete, de a kommunista hatalomátvételkor helyzetük csak rosszabbodott. A háborút követően a román kormány megszüntette a felekezeti iskolákat. 1948 augusztusában érvénybe lépett az új tanügyi rendszer, a piarista iskola és a rend anyagi alapját is megvonták, ingó és ingatlan vagyonát az állam minden ellenszolgáltatás nélkül elvette. Ismerős történet, a szocialista világban mindenütt hasonlóan történt. Az egyházat meg akarták semmisíteni, ezért vették el évszázadokon át megteremtett értékeit, javait, mindenét.
A sok viszontagságot az egyház valahogyan túlélte. Aztán eljöttek az új idők, a rendszerváltozás elhozta a kommunista uralom bukását, és ha lassan is, ha nehezen is, de elkezdődhetett újra az építkezés.
És most itt állunk Temesváron, a Bánság történelmi fővárosában, és új kollégiumot avatunk, a Bolyai János Szórványkollégiumot.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
A magyar kormány óvodákat épít és újít fel a Kárpát-medencében, hogy a legkisebbek is anyanyelvükön játszhassanak, hogy a fiatalok anyanyelvükön tanulhassanak. Itt pedig, mivel már felnőttekről, a felsőoktatásban tanulókról van szó, létesült ez a kollégium, hogy ne csupán egy sziget, hanem egy közösségi tér, egy magyar közösségi tér is rendelkezésre álljon a diákoknak.
A kollégium létrejöttéhez nagyon kellett, hogy a Temesvári Római Katolikus Püspökség egy, a román állam által visszaszolgáltatott ingatlant biztosítson a cél megvalósításához. De az is, hogy az RMDSZ elnökének budapesti látogatásán a magyar miniszterelnök anyagi támogatásáról biztosítsa a megvalósítást: 150 millió forinttal segítette a magyar kormány, hogy ez az álom, ez a projekt megvalósulhasson. És bár voltak nehézségek, telekkönyvi adminisztrációs problémák, majd a különböző építési engedélyek lassú és bürokratikus kezelése miatt jelentős csúszások az eredeti tervekhez képest, de ez ma már, amikor az elkészült kollégium előtt állunk, nem fontos.
Inkább örüljünk annak, hogy végre megvalósult. A bánsági szórványból 100-150 magyar diák tanul a temesvári egyetemeken. A magyar tannyelvű Bartók Béla Gimnázium szomszédságában álló új kollégium csaknem ötven diáknak ad szállást és kínál különböző, magyar nyelvű kurzusokat.
Tisztelt Ünneplő Közösség, Hölgyeim és Uraim!
Ez a mai alkalom egy kis közösség nagy ünnepe. Mert megint megvalósult valami nagyszerű, most épp a Bolyai János Kollégium átadása.
Őszintén kívánom, hogy a kollégium lakói, a magyar diákok boldog és hasznos diákéveket töltsenek itt, gyarapodjanak tudásban és szellemiekben, és azt se felejtsék el, hogy ez az épület egyben egy kis haza, egy kis Magyarország is.
Temesvár mindig iskolaváros volt, hát akkor köszöntsük az új kollégiumot az ősi diákköszöntéssel: Vivat, academia, vivant professores!
(semjenzsolt.hu)
