– A kötcsei beszéd szerint Orbán Viktor is érzi, a kegyelmi állapot véges. Ön szerint is?
– Miből gondolja, hogy így érzi?
– Azt mondta, minél hamarabb el kell fogadni az új alkotmányt.
– Sem a közvélemény-kutatások, sem a teljesítmény nem jelzi, hogy csökkenne a kormány támogatottsága. Forradalmi lépéseket tettünk, sistereg kezünkben a munka.
– Akkor miért kell az új alkotmány elfogadását egy évvel előrébb hozni?
– Miért, előbbre hoztuk?
– Korábban 2012-ről beszéltek. Orbán Viktor 100 napos értékelőjében még el is vétette a dátumot.
– Egyszerű nyelvbotlás volt. Emlékszem saját szavaimra: a kormány megalakulásának napján azt mondtam, egy éven belül olyan alkotmányunk lesz, amely nem azzal kezdődik, hogy 1949. évi. Mire várnánk? Szakértők sokasága készíti az anyagokat, és végtére is húsz éve zajlik a társadalmi vita. Lesz új alaptörvény. Nem azért, mert apadna a kormány népszerűsége – megjegyzem, ha így volna, az se érintené a kétharmados többséget -, hanem azért, mert egyetlen érv sem szól az időhúzás mellett.
– Ha már másról se hallunk május óta, mint a nemzeti együttműködésről, hol marad ez például az alkotmány ügyében? Dolgozik egy jobboldali személyekből álló tanácsadó testület és egy parlamenti bizottság, amelyben a negyvenöt főből harminc kormánypárti.
– A parlamenti arányokat a választók döntötték el, az ellenzék nagyobb számban képviselteti magát a bizottságban, mint ami az emberek felhatalmazása alapján járna. A konzultáció pedig széles körű. Én is százával kapom a leveleket magánszemélyektől, civilszervezetektől.
– Akkor miért nem lehet a kész javaslatot egy népszavazáson megméretni?
– Mert nem ilyen a magyar közjogi hagyomány. Soha nem volt precedens erre, sem a kiegyezéskor, sem a két háború után, sem a rendszerváltozáskor.
– Az elmúlt éveket megelőzően sokféle népszavazásra nem volt példa. Akkor mégis felettébb kedvelték ezt az intézményt; ön is érvelt mellette.
– De nem az alkotmány kapcsán. A nép felhatalmazta a parlamentet, hogy alkotmányozó nemzetgyűlésként az új alaptörvényt létrehozza. Mi már a választások előtt jeleztük, ha lehetőségünk lesz rá, ezt megtesszük, a szavazók ennek tudatában adtak nekünk alkotmányozó többséget. Megjegyzem: a szocialisták is így definiálták a második forduló tétjét.
– Szó volt átszámozásról, a preambulum átírásáról. Arról viszont hallgattak, hogy a népszavazás intézményét szűkítenék, a konstruktív bizalmatlanság intézményét kihagynák. Boross Péter pedig azt szeretné, hogy a kormányfő jelölje a Legfelsőbb Bíróság elnökét, a legfőbb ügyészt.
– Olyat a világon nem látott, hogy egy választási programban ilyen részletekről szó esne. Alapvető kérdésekben elmondtuk, mit tennénk. Ráadásul a választási programunk része lett a kormányprogramnak. Ezt váltjuk valóra.
– Úgy könnyű, hogy azt ígérték: rendet teszünk, meg erős Magyarországot akarunk. Eléggé közhelyes.
– A választási program elvekről és irányokról szól, nem kormányzástechnikai részletekről. A választóktól az Országgyűlés felhatalmazást kapott. Hogyan lehetne antidemokratikus az, ami a népakaraton nyugszik?
– Nem mondtam, hogy antidemokratikus. Azt kérdeztem: ha akkora a támogatottság, mit veszítenek azon, ha a konkrétumokról is szavazunk?
– Amit mond, az nem elvi, hanem politikai megközelítés.
– Politizálunk.
– Az alkotmány sorsa nem függhet attól, hogy pártpolitikailag nyerünk-e, vagy veszítünk. A felhatalmazást azért kaptuk, hogy éljünk vele.
– Mi értelme volt a kifüggesztősdinek?
– Alkotmányozó hatalommal ruházta fel a társadalom az Orbán-kormányt. Ilyenkor természetes, hogy értelmezzük a történelmi helyzetet, és ezt – rendkívüli felelősségünkre tekintettel – ünnepélyes formában tesszük.
– Leírták, hogy fontos a munka, az otthon, a család, a rend, az egészség. És?
– Mit és? Nem ezek a legfontosabbak mindnyájunknak? Az értékek, kitűzött célok tekintetében van olyan, amivel ne lehetne egyetérteni? Szerintem helyes, ha az Országgyűlés világosan megmondja, melyek az országépítés sarokkövei.
– Vagyis a kormány.
– Nem, az Országgyűlés.
– Ezt csak a kormánypártok szavazták meg.
– És ennek mi a jelentősége?
– Nem ugyanaz.
– A szavazatok legitimitását a nép adja, nem a pártok. A társadalom fölhatalmazása alapján az Országgyűlés, amely a magyar nemzetet képviseli, több mint kétharmados többséggel ezt a nyilatkozatot megszavazta. Ettől kezdve indifferens, hogy az igenek és a nemek pártszempontból hogyan oszlottak meg. Tehát ez nem a Fidesz-KDNP önértelmezése, hanem az Országgyűlésé és ebből következően végső soron a nemzeté.
– Ha úgyis akkora az egyetértés a néppel, miért nem egyeztetnek? Miért egyéni képviselői indítványokkal operálnak, miért nem tárgyalnak a szakszervezetekkel, miért nem hívják össze az OÉT-et?
– Tárgyalunk a szakszervezetekkel is. Amennyire a kormányzás sebessége lehetővé teszi, egyeztetünk. Nem vagyok az OET ügyeinek szakértője, és nem akarnám relativizálni sem, de jelzem, hogy a legitimáció a néptől ered, nem a különféle szervezetektől.
– Ezek szerint a nép akarata csak a szavazóurnáknál számít, utána nem állhat össze érdekérvényesítő szervezetekbe?
– Dehogynem, meg is kell őket kérdezni, ezt hívják nemzeti konzultációnak.
– Nem, ezt fideszes konzultációnak hívják.
– Nemzeti konzultációnak hívják, mert mindenki előtt nyitott. Különben egyáltalán nem biztos, hogy bizonytalan legitimitású struktúrákat kell legitimációval felruházni.
– Fordítok: a kormánypártok eldöntik, ki hivatott a nép akaratát képviselni?
– Nem, a nép dönti el.
– Eldöntötték. Ellensúlynak viszont ott vannak a szakszervezetek.
– A kormánytöbbség ellensúlya nem a szakszervezetek, hanem az ellenzék, mégpedig akkora súllyal, amekkorával a nép felruházta. Szerintem tárgyalni kell a szakszervezetekkel, a civil világgal és az egyes állampolgárokkal is. A mi kormányunk nem íróasztal mögött találja ki a törvényeket, ahogy ez Gyurcsány reformőrületében történt, hanem megkérdezzük az embereket. Ezért végrehajthatók a reformjaink.
– Persze nem nehéz úgy megnyerni az embereket, ha azt mondják, mi majd emeljük a tanárok fizetését, meg az ápolókét, orvosokét.
– Ezt Medgyessy Péter mondta.
– Ezt Pokorni Zoltán mondta. Párttársai meg azt: radikális adócsökkentés lesz.
– Meg is csináljuk január elsejétől.
– Mitől nagyarányú a 16 százalék, ha a Bajnai-kormány 2011-től amúgy is 17 százalékban jelölte meg az alsó kulcsot, amellyel a lakosság 98 százaléka adózna?
– És fölötte voltak a sokkal magasabb kulcsok.
– A gazdagoknak. így viszont a legalacsonyabb jövedelműek fognak rosszul járni.
– A középrétegek lennének a gazdagok? Ráadásul az egykulcsos adó kiegészül a családi típusú adózással, így a demográfiai kérdés megoldását és a gazdaság versenyképességének javítását egyszerre segíti elő.
– A végén még elállnak az egykulcsos adó ötletétől, csak nem akaródzik bevallani. De ha mégis: mi van azokkal, akiken nem segít a családi adókedvezmény?
– Olyan gyógyszert még nem találtak fel, amelynek ne volna mellékhatása. Lehetséges, hogy tízmillió emberből lesz olyan, aki rosszabbul jár. Ezeknek a társadalmi csoportoknak a szempontjait más módon érvényesítjük. De Magyarország a mostani adórendszerrel nem versenyképes, nem indul be a gazdaság növekedése, így pedig nem lesz elosztható szociális célú pénz sem.
– Az adócsökkentéshez pénz kell, és elodázhatatlanok a strukturális reformok.
– Pont ezt tesszük. Persze millió probléma van, majd megszakadunk, úgy dolgozunk. Tíz százalékra csökkentettük a társasági adót, tíz kisadót eltöröltünk, és sorolhatnám. Ennél forradalmibb gazdasági lépéseket nem nagyon tettek még az országban. Az állami bürokrácia ilyen mértékű csökkentésére sem volt példa.
– A bürokrácia csökkentése több tízmilliárdos tétel. A miniszterelnök viszont ezermilliárdos forráskivonásról beszélt. Mi lesz az önkormányzati reformmal, az egészségügy, az oktatás átszervezésével?
– Egyfelől nem árt emlékeztetni arra, hogy az előző kormány több mint évi kétezer-milliárdos adósságtörlesztést hagyott ránk. Másfelől ezt csináljuk, az utóbbi tekintetében például az érettségi normalizálásától a buktatás újbóli bevezetéséig.
– Ezek nem reformok, nem jelentenek megtakarítást, igaz, sérelmekkel sem járnak.
– A bürokrácia csökkentése megtakarítás és könnyebbség a vállalkozásoknak. De ne feledjük a bankadót, és azt, hogy a pénzügyi egyensúlyra vonatkozó lépések természetszerűen a költségvetésben lesznek. A lendületünk nehezen vitatható, ezt az ellenzék sem teszi.
– Azt mondják: ilyen lendülettel még egyik kormány sem betonozta be magát a hatalomba.
– A választópolgároknak és az ellenzéknek – elsősorban a szocialista párt őrültségeinek – tartozunk köszönettel.
– Meg a törvénymódosításaiknak, például az alkotmánybírák választásáról, az önkormányzati voksolásról.
– Olyan törvényeket hoztunk, amelyek jók a népnek, és megfelelnek a józan észnek.
– Meg a politikai logikának.
– Miért probléma ez?
– Például azért, mert fideszes az ÁSZ-elnöke.
– Miért, szocialistának kellene lennie?
– Nem! Pártsemlegesnek.
– Húsz éve politizálok, de nem láttam még olyat, hogy amikor egy pártnak felhatalmazása van, akkor nem azokat az embereket támogatja, akikben szakmailag és értékrend szempontjából is bizalmat talál. Aztán a társadalom megítéli majd őket. A nép igazságérzete nemet mondott a Gyurcsány-világot jellemző korrupciótömegre. Mi sem legyinthetünk, hogy spongyát rá.
– Fél szóval sem fogom megvédeni a trükközőket és a korruptakat. De ha a Fidesz-KDNP a korrupció elleni küzdelem élharcosa, miből állt volna hamarjában elfogadni a párt- és kampányfinanszírozási törvényt?
– Egyetértek, ezért csökkentettük 15 százalékkal a pártpénzeket. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy olcsó legyen a kampány. Ez erkölcsileg is helyénvaló, ráadásul mi nem plakátokra építünk, hanem személyes kapcsolatokon keresztül mozgósítunk.
– Remek. Akkor miért nem szavazták meg?
– Mi nyújtottuk be a legszigorúbb javaslatot.
– Értem, de miért nem szavazták meg?
– Sorra fog kerülni az is!
Krug Emília, 168 Óra
