– Az új kormány talán a nemzetpolitikában hajtotta végre a leglátványosabb fordulatot. Milyen gondolatiságra alapoznak?
– Kiindulópontként le kell szögeznünk, hogy a magyar állam feladata nem merül ki a lakcímkártyák kiosztásában vagy az utak kátyúzásában. Értelme és célja ennél sokkal több: az állam a nemzet politikai önkifejeződése, melynek küldetése a magyarság megtartása. És mivel a magyarság népesedési szempontból katasztrofális helyzetben van, a határon túli nemzetrészek pedig emellett asszimilációs nyomásnak vannak kitéve, világosan kell látni, hogy nemzetünk létében veszélyeztetett. Ennek megfordításához nagyon erős impulzus kell. Ez a kettős állampolgárság biztosítása. Az anyaországban ezért vállaltan nemzeti elkötelezettségű kormányra van szükség, mely a nemzeti érdeket tartja elsődlegesnek.
– Vagyis Magyarország visszatér a nemzeti öncélúság politikájához?
– Abban az értelemben igen, hogy minden nemzet egyszeri és megismételhetetlen értéket képvisel, amivel csak az adott közösség gazdagíthatja az egyetemes emberiséget. Szabó Dezsőt idézem: „Az emberiség termőformája a nemzet”. Minden nemzet egyszeri és megismételhetetlen érték, amit csak az illető nemzet adhat az emberiségnek. A magyarságnak az egyetemes emberiséggel szembeni feladata a fennmaradás. Tehát a nemzeti politika egyszersmind egyetemes érdek is. Ebből következően kötelességünk elhárítani mindazt, ami a magyarság fennmaradását ma veszélyezteti.
– Hol van a magyarság helye a XXI. század Közép-Európájában?
– Nemzetünk történelmi küldetése Szent István óta az államszervezés itt a Kárpát-medencében. Ha első szent királyunk nem így tett volna ezer évvel ezelőtt, a magyarság eltűnt volna a történelemből. Látni kell, hogy a magyarságot nem csak a közös kultúra és a nyelv tartotta meg, hanem a közjog is. Ezért is szükséges, hogy a határon túli magyarság ilyen módon is kapcsolódjon a magyar államhoz. Az e téren megalkotott törvény kapcsán óriási diplomáciai fegyvertényként könyvelhetjük el, hogy Trianon óta először a kisantant nem állt össze ellenünk, az állampolgárság kiterjesztését követő hisztériakampánnyal Szlovákia egyedül maradt. Ennek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni.
– Ez örömteli, ugyanakkor épp történelmi okok miatt fölmerülhet a kétely ezen új viszonyrendszer tartósságát illetően.
– Mindent megteszünk a maradandóság érdekében, sőt, Szlovákiával is szeretnénk normális kapcsolatokat kialakítani. Nekünk nem a szlovák néppel van vitánk, hiszen a szlovákság része a magyar állam történetének, és a jövőben is sorsközösségre vagyunk ítélve. Állampolgársági törvényünk – mely egyébként a román szabályozás mintájára készült -, azok számára is biztosítja a magyar állampolgárság megszerzését, akik etnikailag ugyan nem magyar származásúak, de kötődnek a magyarsághoz, beszélik a nyelvünket. Például egy nagyszebeni szász, akinek ősei a magyar királyság állampolgárai voltak, megkaphatja a magyar állampolgárságot, amennyiben a magyar nemzethez tartozónak érzi magát.
– Erre ráharapnának a szocialisták, akik azt követelik, hogy ne kaphasson magyar állampolgárságot, aki nem Magyarországon fizet adót. Mit válaszolnak erre?
– Az állampolgárság és a szavazati jog egymástól elválaszthatatlan. Az már az Országgyűlés bölcsességén múlik, hogy ezt milyen jogi megoldással érvényesíti. Az adófizetés nem függ össze a szavazati joggal. Közismert, hogy a magyarországi társadalom bizonyos része egyáltalán nem adózik, mégis van szavazati joga. Csodálnám, ha épp a szocialisták akarnák e rétegtől azt megvonni. Tehát ez a fölvetésük kifejezetten a határon túli magyarság ellen irányul. Mindenesetre – negyvenöt plusz húsz év után – mi elkezdtük a nemzetpolitikai paradigmaváltást.
– Mik lesznek ennek legfontosabb irányai?
– Alaptételünk, hogy a magyarság olyan három lábú székhez hasonlítható, melynek egyik lába az anyaország, másik lába a Kárpát-medence magyarsága, a harmadik pedig a nyugati emigráció. Ha ezek közül egy is kitörik, a szék felborul. Az anyaország feladata, hogy kulturálisan, gazdaságilag és politikailag is vonzó kisugárzása legyen. Ehhez nemzeti elkötelezettségű kormány kell, továbbá a magyar állampolgárság már említett kiterjesztése, ez teremti meg a további lépések közjogi alapját, és a kedvezőtlen asszimilációs folyamatokat is megfordíthatja. A Kárpát-medence határon túli magyar közösségeiben mindennek fundamentuma az etnikai alapú magyar párt, szervezet. Ez – és az autonómia melletti elkötelezettség – jelent védelmet az asszimilációval szemben. A “vegyes pártok” így vagy úgy, de beolvadáshoz vezetnek, ez esetben ugyanis a nemzeti lét pusztán egyetlen járulékos jegy a sok közül, nem pedig a karaktert adó lényeg. Minden ellenkező híreszteléssel szemben a kisebbségi létben nemhogy nem járt le az etnikai politizálás ideje, hanem épp most értékelődik fel. A nyugati magyarságot illetően pedig nem mondhatunk le azokról, akik az emigráció harmadik-negyedik nemzedékeként – már nem beszélnek magyarul, de közénk tartozónak vallják magukat. Ezért az emigrációban ott, ahol indokolt, nem ördögtől való, hogy az adott ország nyelvén is legyen szekció, például angolul, hogy azok is bekapcsolódhassanak a magyar közösségbe, akik nem tudnak jól magyarul. Rólunk sem mondhatunk le. Az állampolgárság kiterjesztése ezért az ő viszonylatukban is nagyon fontos. Sokan lehetnek, akik potenciálisan ma is magyar állampolgárok, de nem is tudnak róla, pedig csak kérniük kellene ennek megállapítását. Több olyan családtörténetet ismerek, ahol a nagypapa emigrált, de megtartotta magyar állampolgárságát, a fia nem tartotta ezt fontosnak, az unokában viszont felébredt az érdeklődés magyar volta iránt, de nem tudja, hogy nagyapja jogán jár neki a magyar állampolgárság. Mindezek miatt is átfogó „nemzetregisztert” kell készíteni, hiszen nemzetstratégiát csak akkor lehet részletesen kidolgozni, ha egyre pontosabban ismerjük annak alanyát, jelesül a világ magyarságát.
– Mi volna a “nemzetkataszter” lényege?
– Az álmom az, hogy létre kell hozni egy intézményes formát, mondjuk a Magyar Tudományos Akadémiához hasonló jogállású köztestületet. Ennek feladata volna feltérképezni a világon minden magyart, fölvenni és tartani vele a kapcsolatot, szervezetekkel, intézményekkel és az egyes személyekkel perszonálisan is. Ez folyamatos kommunikációt, információ-áramlást jelentene. Ezzel hazánk pozícióit is nagymértékben javíthatjuk nyugaton. Tanulni kell más népektől, például az Egyesült Államokban Lengyelország pozíciói erősek, nem utolsó sorban azért, mert a lengyel közösség, vagy ha úgy tetszik, lobbi, politikailag is releváns tényező, befolyásolhatnak egy-egy elnökválasztást.
– Izrael is számon tartja a diaszpórában élőket.
– Valóban, Izraelben létezik ilyesmi, mely számon tartja a világ zsidóságát. Miért ne járhatnánk el mi is így? Mondok egy nagyon egyszerű példát a dolog jelentőségének érzékeltetésére. Ha mondjuk valahol Dél-Amerikában valamilyen kulturális vagy gazdasági elképzelésünk van, az ottani, helyismerettel, beágyazottságával rendelkező magyarokkal kapcsolatba lépve sokkal jobb pozíciókat tudunk kivívni magunknak, mint ha csak úgy jelenünk meg. Ma, a világháló korszakában nagyon alacsony költséggel föl lehet állítani egy ilyen rendszert, a világ bármely pontján élő magyarok részint magyarul, részint az adott ország nyelvén naprakész információkat kaphatnak a Magyarországon történtekről. Ez a nemzettudat erősítése szempontjából is felbecsülhetetlen fontosságú előrelépés lenne. A magyarságnak végre saját lábára kell állni, bízni kell saját erőnkben, képességeinkben. Senkinél sem vagyunk kevesebbek, és ha végre megtanuljuk szeretni és becsülni önmagunkat, sikerre leszünk ítélve. Magyarország legnagyobb baja, hogy nem szereti eléggé önmagát.
– Az érdekérvényesítés új eszköze az egyre markánsabban körvonalazódó keleti nyitás politikája is?
– Látni kell, a világpolitikai változást, a „pax americana”-ra épülő világrend, tetszik vagy sem, többpólusúvá kezd válni. Magyarország a nyugati, euroatlanti világhoz tartozik, ennek szempontjai meghatározóak és éppen saját jól felfogott európai érdekeink okán ezen euroatlanti világot ki kell nyitni Oroszország felé. Az orosz ortodox hagyományokra épülő Oroszország nélkül ugyanis a keresztény európai civilizáció nem tudja megőrizni meghatározó szerepét. II. János Pál pápa azt mondta, Európa két tüdővel lélegzik: a nyugati és a keleti kereszténységgel. Visszatérve a világ többpólusúvá válására, ténykérdés, hogy az Egyesült Államok, az Európai Unió és Oroszország mellett ott van már Kína és India. Magyarországnak nemzeti érdeke rugalmasan alkalmazkodni ehhez, ki kell építeni pozícióinkat Kínában. Ez ázsiai gyökereink miatt nekünk könnyebb, mint más európai népeknek. Itt a pillanat, amikor történelmi hagyományainkat aktuálisan kamatoztatni tudjuk.
– Miként?
– Kínaiul Magyarország neve: kelet lándzsahegye. Ottani partnereink számára fontos, hogy van egy ország Európa közepén, mely őrzi ázsiai gyökereit. Ugyanez a helyzet egyébként Törökország vagy Kazahsztán vonatkozásában. Butaság lenne nem kiaknázni. Fontos leszögezni, hogy azért maradtunk meg itt a Kárpát-medencében, mert Szent István a nyugat kereszténységhez kötötte a magyarságot, de azt is látni kell, hogy nagy királyunk nem pusztán egy keresztény államot hozott létre, hanem a magyar keresztény államot szervezte meg! Az Apostoli Magyar Királyság nem volt senki hűbérese, vazallusa. Ez ma annyit jelent, hogy Magyarország a nyugati civilizáció szerves része, de őrzi sajátos keleti gyökereit. Akkor járunk el bölcsen, ha kihasználjuk mindezt érdekeink érvényesítésére, és jelen leszünk a világ minden hatalmi központjában. Amikor Szent István megalapította a magyar államot, egyik legfontosabb teendője volt, hogy zarándokházat hozott létre Rómában, Aachenben, Bizáncban és a Szentföldön, vagyis az akkori világ minden fontos helyén, világpolitikai csomópontján jelen volt a magyar államiság. Minden együttműködés jó, mely nemzeti érdekeinket szolgálja.
Ágoston Balázs, Demokrata
