Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének 53. évfordulóján Budapesten, a Hősök terén katonai tiszteletadás mellett tartottak megemlékezést.
A megemlékezés elején a nemzetiszínű és fekete zászlókkal feldíszített térre bevonultak a történelmi lobogók. Ezt követően fiatal művészek hoztak be egy lyukas nemzeti zászlót, amelyet a központi emlékműre terítettek.
Az emlékműnél koszorút helyezett el Sólyom László köztársasági elnök. Szintén koszorút helyezett el és lerótta kegyeletét a diplomáciai testületek több képviselője, valamint az 56-os szervezetek néhány tagja.
Sólyom László köztársasági elnök a nap folyamán a rákoskeresztúri Új köztemetőben is koszorúzott. Az államfő először a központi emlékműnél helyezett el koszorút, majd Nagy Imre, a mártírhalált halt miniszterelnök és a névtelen elesettek sírjánál rótta le kegyeletét.
Sólyom László ezt követően virágcsokrot helyezett el a forradalom vezető személyiségeinek – Gimes Miklós újságíró, Losonczy Géza politikus, újságíró, Maléter Pál volt honvédelmi miniszter és Szilágyi József egykori miniszterelnökségi titkár – nyughelyénél.
A köztársasági elnök végül a 298-as parcellánál azokra emlékezett, akik mártírhalált haltak és ismeretlen helyen nyugszanak.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leveréséről emlékeztek meg a Parlamentben a Mindszenty Emlékérmek átadásakor is. A kitüntetést Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke adta át az idei díjazottnak, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érseknek.
Bábel Balázs érsek az elismerést megköszönve azt mondta: 1956. november 4-e komor gyásznap a magyar történelemben. Mindszenty József bíborost a XX. század legemblematikusabb egyházi alakjának nevezte. Kiemelte: élete azt is tanítja, hogy az egyház időszerűsége sokszor az “időszerű ellenállásban van”. Nem utólag kell bírálni vagy esetleg sajnálkozni, hanem akkor és ott, ahol vagyunk – tette hozzá.
Mint mondta, Mindszenty minden üldözött mellett kiállt, majd a szétszórt magyarságot kereste a világban. Várat még magára boldoggá avatása – hangsúlyozta.
Bábel Balázs érsek szerint majdnem hasonló helyzetben van az ország, mint 1956-ban volt, “talán az épületek nem romosak, de a lelkek annál inkább”.
Az ünnepséget követően az egybegyűltek az Országház épületében megkoszorúzták az 1956-os forradalom napjaiban működő Szabad Kossuth Rádió emléktábláját annál az irodánál, ahol Nagy Imre miniszterelnök kinyilvánította Magyarország semlegességét, illetve Mindszenty József beszédet intézett a nemzethez.
A nemzeti gyásznapon a Jutadombi Katonahősök Emlékművénél tartott koszorúzáson mondott beszédet Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke, aki azt hangsúlyozta: tisztelettel kell gondolnunk a forradalom hőseire, többi között azért, mert ők tudták, hogy mi az a hazaszeretet és a nemzeti egység.
Harrach Péter szerint ma ezeket a fogalmakat vissza kell vinni az iskolába, hogy a fiatalok újra megtanulhassák mindezt.
A katonai emlékműnél beszédet mondott Kovács József vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságának parancsnokhelyettese is, aki emlékeztetett: összesen 24 honvédet végeztek ki a forradalom leverése utáni megtorlásokban. A kivégzettek közül nyolcan nyugszanak a jutadombi emlékműnél. Ezeknek a katonáknak az volt a bűnük, hogy 1956. november 4-én a Jutadombon győztes csatát vívtak a szovjet gépesített hadtest és az ÁVH-s különítmény ellen – tette hozzá.
Mint elmondta: az emlékmű és a mögötte felállított kezelőszemélyzet nélküli légvédelmi üteg arra emlékeztet, hogy a nemzet katonáival együtt képes győzni a zsarnokság felett, de arra is, hogy ez áldozatokat követel.
A szerb nagykövetség is megemlékezést tartott szerdán Budapesten. Az eseményen részt vett Depan Sahovics nagykövet, néhány egykori menedékkérő leszármazottja. A rendezvényen megemlékeztek Malenkov Milovanovról is, aki a követség dolgozójaként halt meg akkor. A helyszín jelentőségét az adta, hogy Nagy Imre miniszterelnök és Losonczy Géza államminiszter, valamint a forradalom mellett álló állami és pártvezetők családtagjai a szerb nagykövetségen találtak menedéket november 4-én.
