A 75 éves Kereszténydemokrata Néppárt szellemi öröksége ma is iránymutató

2019. június 19.
20190618_ (216)
Ossza meg ismerőseivel!

    Az idén alapítása 75. évfordulóját ünneplő Kereszténydemokrata Néppárt szellemi öröksége, az értékrend, amit alapítói létrehoztak, ma is iránymutató – mondta Semjén Zsolt a KDNP elnöke, miniszterelnök-helyettes kedden Budapesten.

    Semjén Zsolt a KDNP alapító köréhez tartozó Kovrig Béla amerikai emigrációban írt, a magyarországi katolikus demokratikus mozgalmakról szóló könyvének bemutatóján kiemelte: ha 1947-ben Barankovics István miniszterelnök lehetett volna, személyében egy „közép-európai Adenauer” állt volna Magyarország élére. Nemcsak arról van szó, hogy Barankovics István abszolút felkészült ember volt, de egész Európában példátlan műveltségű és felkészültségű kör vette őt körül.

    Óriási lehetőség volt a magyar nemzet előtt 1947-ben, és bár a szovjet megszállás miatt Barankovics István és köre nem kerülhetett hatalomra, az értékrend, amit létrehoztak, ma is útmutató – mondta a miniszterelnök-helyettes. Kitért arra: a mai Fidesz-KDNP koalíció, egy néppárt és egy világnézeti párt szövetsége csírájában már 1947-ben is megvolt, hiszen Barankovics István úgy gondolta, hogy míg a KDNP a világnézetet adja, addig a kormányzáshoz szükséges “szavazó tömeget” a Kisgazdapárt hozza.

    Kovrig Béla könyvéből idézett, aki szerint a keresztény párt fejezetten világnézeti, de nem egyházi vagy felekezeti. Tehát nincs szándékban az egyház körében és segítségével tagokat toborozni. Az egyháznak nincs és soha nem is volt pártja, de lehetnek olyan pártok, amelyek az egyház hit- és erkölcstanához közelebb állnak, mivel a keresztény állameszme követelményének akarnak a közéletben érvényt szerezni.

    20190618_ (240)

    Semjén Zsolt felidézte: Barankovics István végül akkor hagyta el Magyarországot, amikor Rákosi Mátyás tervbe vette egy Rómától független magyar katolikus egyház létrehozását. Hölvényi György európai parlamenti képviselő arról beszélt, Kovrig Béla könyve képet ad arról, hogy az európai gondolkodás milyen bázisa volt Magyarországon a harmincas évektől, majd hogyan küzdöttek ugyanezek az emberek az emigrációból, amerikai egyetemeken, könyvtárakban és szerzetesi szobákban, hogy megőrizzék az európai és magyar értékeket. A könyvből kitűnik, hogy a kereszténydemokrata gondolkodás alapja az ember teremtett volta. A könyv másik sajátossága az a felelősség, amit szerzője a magyar nép iránt érez a távolból is – tette hozzá Hölvényi György.

    Petrás Éva történész, a könyv szerkesztője ismertette: Kovrig Béla Katolikus demokratikus és szociális reformmozgalmak Magyarországon című könyvét már amerikai állampolgárként, a Marquette Egyetem szociológiaprofesszoraként írta az 1950-es évek második felétől 1961-ig. Műve a magyar katolikus politizálás panorámaképe.

    Eszmetörténeti, politikatörténeti és szociológiai megközelítések váltogatott alkalmazásával, nemzedéki tagolásban, Széchenyi István munkásságától indulva saját koráig mutatja be és értékeli a katolikus politikai gondolkodás fejődését Magyarországon. A könyv utószava szerint Kovrig Béla 1990-ban született Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen doktorált állam- és jogtudományokból. 1923-tól Bethlen István miniszterelnök személyi titkára volt, 1927-től a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium munkatársaként dolgozott. Részt vett az 1928. évi öregségi és rokkantsági biztosításról szóló törvény kidolgozásában.

    1938-ban Imrédy Béla miniszterelnök felkérte a Miniszterelnökség akkor alakuló új ügyosztálya, az V. Társadalompolitikai Osztály vezetésére. Teleki Pál miniszterelnöksége idején részt vett a Nemzetpolitikai Szolgálat létrehozásában.

    Teleki halála után a kolozsvári egyetem dékánja, majd rektora lett. Kovrig Béla pályáját meghatározta, hogy katolikus közéleti szereplőként tevékenykedett. Közéleti szerepnek és a katolikus elkötelezettségének köszönhetően kulcsszereplője lett annak az Apor Vilmos győri püspök által 1943 augusztusában összehívott megbeszélésnek, ahol döntöttek a Katolikus Szociális Népmozgalom (KSZN) létrehozásáról.

    A KDNP elődjének tekinthető szervezet céljául tűzte ki az ország demokratikus és szociális megújulását a katolikus mozgalmak hozzájárulásával, valamint a „totalitarizmusokkal szembeni fellépést”. A KSZN világi vezetőjeként küzdött a szélsőjobboldal előretörése ellen és részt vett az antifasiszta ellenállásban. Az alakuló KDNP-nek nem kívánt elnöke lenni, mert a háború után már nem akart részt venni a politikai életben.

    1945-től a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban dolgozott, majd a Műszaki Egyetemen, később az Agrártudományi Egyetemen, 1947-től az Egri Érseki Jogakadémián oktatott. Korábbi politikai szerepvállalása miatt 1948-ban emigrálni kényszerült, 1949-től 1962-ben bekövetkezett haláláig az Amerikai Egyesült Államokbeli Milwaukee-ban élt és az ottani egyetemen tanított.

    (Forrás: MTI)

    20190618_ (240)
    20190618_ (216)