Név és Tárgymutató

2009. szeptember 13.
Ossza meg ismerőseivel!

    Személynevek

    Aczél Endre (1943) újságíró, 1968–1985 az MTI munkatársa, londoni, majd pekingi tudósítója, 1985- a Híradó és a Hét főszerkesztője, a Népszabadság publicistája, a Nap-kelte műsorvezetője

    Adenauer, Konrad (1876–1967) német kereszténydemokrata politikus, a német gazdasági, politikai és ka­tonapolitikai integrálódás megteremtője. Mint a nácizmus ellenzőjét, 1933-ban nyugdíjazták. 1950–1966 a CDU elnöke, 1949–1963-ig szövetségi kancellár.

    Áder János (1959) országgyűlési képviselő (Fi­desz) 1990–2009, 1998–2002 a Parlament elnöke, euró­pai parlamenti képviselő 2009-től.

    Ady Endre (1877–1919) költő

    II. Alekszij (1929–2008) Moszkva 15. pátriárkája, az orosz ortodox egyház feje

    Antall József (1932–1993) tanár, könyvtáros, muzeológus, politikus, 1989- az MDF elnöke, 1990–1993 a rend­­szerváltozás utáni első szabadon választott ma­gyar kormány miniszterelnöke

    Ányos Pál (1756–1784) pálos szerzetes, tanár, preromantikus költő

    Apor Vilmos (1892–1945) győri megyéspüspök, vér­­tanú. II. János Pál 1997-ben boldoggá avatta.

    Aquinói Szent Tamás (1224-25?–1274) olasz teo­lógus, skolasztikus filozófus, Domonkos-rendi szer­zetes

    Aranyszájú Szent János, Chrysostomus (344 körül–407) püspök és egyháztanító, a hitszónokok pél­daképe és védőszentje

    Arisztotelesz (i. e. 384–322) görög tudós és fi­lo­­zófus, a modern európai tudomány atyja és előfutára

    Assisi Szent Ferenc (Francesco d’Assisi) Gio­van­ni Bernardore (1181–1226) 1210-ben alapította a róla elnevezett ferences rendet, 1212-ben Assisi Szent Klárával a női rendet, majd 1221-ben a laikus har­ma­dik rendet. 1228-ban szentté avatták, 1939-től Olasz­ország védőszentje.

    Asztrik, Anasztáz-Asztrik, Szt, Ascherik, OSB (?–­1034) érsek, a pécsváradi monostor alapítója. II. Szil­veszter pápától ő hozta a Magyar Szent Koronát és az engedélyt 10 püspökség fölállítására.

    Avarkeszi Dezső (1953) országgyűlési képviselő (MSZP) 1994-

    Bajnai Gordon (1968) közgazdász, vállalkozó. 2006- kormánybiztos, 2007- önkormányzati minisz­ter, 2008- nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter, 2009-től miniszterelnök.

    Bálint Sándor (1904–1980) néprajzkutató és mű­vészettörténész, „a legszögedibb szögedi”, a 20. ­szá­zadi magyar néprajz és folklorisztika egyik leg­na­gyobb alakja. A Demokrata Néppárt parlamenti kép­viselője 1945–1948. 1947–1965-ig egyetemi tanár. 1962-től a történelemtudományok kandidátusa. A ka­­tolikus egyház kezdeményezte boldoggá avatását.

    Balog Zoltán (1958) országgyűlési képviselő (Fi­desz) 2006-, az Emberi Jogi, Kisebbségi, Civil és Val­lásügyi Bizottság elnöke

    Balogh József (1946) országgyűlési képviselő (MSZP) 2002-

    Balsai István (1947) országgyűlési képviselő (MDF, Fidesz) 1990- , 1990–94 igazságügy-miniszter

    Barankovics István (1906–1974) jogász, szer­kesz­tő, kereszténydemokrata politikus, a Demokrata Nép­párt főtitkára, 1949-ben emigrált

    I. Bartholomaiosz konstantinápolyi egyetemes pát­riárka (1940), 1991. október 22-én választották öku­­­menikus pátriárkának és november 2-án avatták. Ő András apostol 270. utóda és az egész világon élő 300 millió ortodox keresztény szellemi vezetője.

    Bartók Tivadar (1957) mentőorvos, illegitim KDNP-­elnök 2001

    Báthory Endre (1556–1599) bíboros, erdélyi fe­je­delem

    Báthory László (?–1484?) boldog, budaszentlőrinci pálos szerzetes, egyik legrégebbi bibliafordítónk. Az egész Szentírást lefordította magyarra, mun­kája Mátyás könyvtárába került. Semmi sem maradt ránk.

    Batthyány Lajos, gróf (1807–1849) államférfi, Ma­­gyarország első alkotmányos miniszterelnöke

    Bauer Tamás (1946) közgazdász, országgyűlési kép­viselő (SZDSZ) 1994-2002

    Bayer Zsolt (1963) író, újságíró

    Beckford, James (1942) angol vallás­szocio­ló­gus, a Warwik Egyetem szociológia professzora

    Bell, Daniel (1919) szociológus, az amerikai szo­ciológia egyik meghatározó alakja volt, ő alkotta meg a poszt-indusztriális társadalom fogalmát és el­mé­letét.

    Bene László (1947) rendőr altábornagy, 2004 és 2007 között országos rendőrfőkapitány

    Szent Benedek, Nursiai (480 k.–547 k.) a ben­cé­sek alapítója, a nyugati szerzetesség atyja, Európa védőszentje

    XVI. Benedek pápa Joseph Alois Ratzinger (1927). A bíborosi testület 2005. április 19-én vá­lasz­totta pápává; beiktatására 2005. április 24-én került sor. Ő a nyolcadik német pápa, és a 265. az egyház­fők sorában.

    Berlusconi, Silvio (1939) olasz politikus, vállal­kozó, médiatulajdonos, 2001–2006 között három kor­mány miniszterelnöke, a 2003-ban Rómában ala­pí­tott Forza Italia jobbközép tömörülés vezetője, 2008- miniszterelnök

    Bethlen Gábor (1580–1629) 1613-tól erdélyi fe­je­delem

    Bibó István (1911–1979) jogtudós, filozófus, tör­ténész, 1946- az MTA tagja. 1956. november 3-tól államminiszter. 1958-ban életfogytiglani börtön­bün­tetésre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult.

    Black, Terry transzvesztita „előadóművész”

    Bocskai István (1557–1606): Erdély fejedelme 1605–1606.

    Bogdánffy Szilárd (1911–1953) teológiai pro­fesz­szor, a bukaresti nuncius 1949 februárjában szen­­telte püspökké. Nagyenyed börtönében bekö­vet­­ke­zett ha­­lá­la vértelen vértanúság volt.

    Bokros Lajos (1954) közgazdász, egyetemi ta­nár, politikus, a Horn-kormány második pénzügy­mi­nisz­tere, az 1990-es évek magyar költségvetési „ki­iga­­zítási csomagjának” névadója, 2009-től európai par­lamenti képviselő

    Bolberitz Pál (1941) pap, filozófus, egyetemi ta­nár, a Szent István Akadémia elnöke.

    Budaházy György (1969) gépészmérnök, radi­ká­­lis jobboldali közszereplő

    Buttiglione, Rocco (1948) olasz keresztény­de­mokrata politikus

    Capra, Fritjof (1939) osztrák származású ame­rikai elméleti és atomfizikus, író

    Ceausescu, Nicolae (1918–1989) román kom­mu­­nista diktátor

    Chesterton, Gilbert Keith (1874-1936) angol ka­tolikus író, költő, újságíró

    Cicciolina, Staller Ilona (1951) pornószínésznő, 1987-ben a Radikális Párt színeiben parlamenti man­dátumot szerzett.

    Clinton, Bill William Jefferson Clinton (1946) de­mokrata párti politikus, 1993 és 2001 között az Egye­sült Államok 42. elnöke.

    Comte, Aguste (1798–1857) francia pozitivista fi­lozófus

    Cox, Harvey (1929) teológus, a „szekularicázió teológia” meghatározó személyisége

    Csák Máté (1260 körül–1321): lovászmester (1293–96), majd nádor (1297). 1292-ben tűnt fel elő­ször, amikor III. András utasítására a Kőszegiektől Pozsony várát visszafoglalta. 1296 után hatalmas bir­tokaiból Trencsén központtal független tartományt alakított ki.

    Csanádi Adalbert (?–1515) pálos szerzetes, író és költő, a szentbeszédeken kívül latin és magyar ver­seket szerzett. A Passiót állítólag magyar versek­ben írta meg.

    Csehák Judit (1940) orvos, az MSZMP KB, a PB tagja, szociális és egészségügyi miniszter 1987–90. A rendszerváltás után ismét egészségügyi, szociális és családügyi miniszter 2002-2003.

    Cseh-Szombathy László (1925–2007) akadé­mi­kus, a szociológiai tudományok kandidátusa

    Csépe Béla (1931) országgyűlési képviselő (KDNP, független, Fidesz) 1990–1998

    Csepelényi György (1626–1674) pálos szerzetes, vértanú, kiemelkedő szerepe volt a protestánsok vissza­térítésében a katolikus hitre

    Csernoch János (1852–1927) csanádi és kalocsai püspök, 1912- esztergomi érsek, 1914- bíboros

    Dávid Ibolya (1954) országgyűlési képviselő (MDF) 1990-, 1998-2002 igazságügyi miniszter, 1999- az MDF elnöke

    Daul, Joseph (1947) az Európai Néppárt-Európai Demokraták Európa Parlamenti frakciójának veze­tője

    Demszky Gábor (1952) jogász, szociológus, po­li­­ti­kus, az SZDSZ alapító tagja, 1990 óta Budapest fő­polgármestere.

    Deutsch Tamás (1966) országgyűlési képviselő (Fidesz) 1990–2009, 1999–2002 ifjúsági és sport­mi­niszter, 2009-től európai parlamenti képviselő

    Diocletianus, Caius Aurelius Valerius (kb. 245– kb. 312) római császár 284 és 305 között, nevéhez fűződik az utolsó nagy keresztényüldözés

    Dobbelaere, Karel (1933) belga vallás­szocio­lógus, a Leuven-i Katolikus Egyetem Társada­lom­tudományi Kara dékánja volt, most a SISR elnöke

    Dobozi József A kötcsei találkozók házigazdája

    Dobrev Klára (1972) közgazdász, jogász, Gyur­csány Ferenc miniszterelnök felesége

    Donáth László (1955) evangélikus lelkész, or­szág­­gyűlési képviselő (MSZP)

    Dornbach Alajos (1936) ügyvéd, országgyűlési kép­viselő (SZDSZ) 1990-1998

    Draskovics Tibor (1955) jogász, politikus, 2008. feb­ruár 18-ától igazságügyi és rendészeti miniszter

    Engels, Friedrich (1820–1895) német filozófus, a Kommunista Kiáltvány társszerzője

    Eörsi Mátyás (1954) országgyűlési képviselő (SZDSZ) 1990-

    Eperjes Károly (1954) színművész

    Erdő Péter (1952) bíboros, prímás, az Eszter­gom-Budapesti Főegyházmegye érseke, teológus, egy­ház­jogász. A Magyar Katolikus Püspöki Kon­fe­rencia elnöke, az Európai Püspöki Konferenciák Ta­ná­csá­nak elnöke, az MTA tagja.

    Escriva, Szent Josemaria (1902–1975) teo­ló­gus, tiszteletbeli pápai prelátus az Opus Dei (1928) és a Szent Kereszt Papi Társaság (Societas Sacer­dotalis Sanctae Crucis – 1943) megalapítója. 1992-ben bol­dog­gá, 2002-ben szentté avatták.

    Faddy Othmár (1909–2003) ferences szerzetes

    Fekete István (1900–1970) író

    Fekete János (1918) bankár, a Magyar Nemzeti Bank egykori alelnöke

    I. Ferdinánd, Alcalá de Henares, (1503–1564) Habsburg-házból származó spanyol királyi herceg, 1522-től Ausztria főhercege 1526-tól magyar és cseh király, 1558-tól német-római császár.

    I. Ferenc József (1830–1916) osztrák császár és magyar király, 1848. dec. 2-án foglalta el a Mo­nar­chia trónját, magyar királlyá 1867-ben koronázták

    Ferguson, Marilyn (1938–2008) befolyásos ame­­rikai szerző, kiadó és publicista

    Fila Béla (1933) pap, filozófus, dogmatika-pro­fesszor

    Firtl Mátyás (1949) országgyűlési képviselő (Fi­desz, KDNP) 2002-

    Fodor Gábor (1962) országgyűlési képviselő (Fi­desz 1990–1994, SZDSZ 1994-2009), 1994–96 műve­lődési és közoktatási miniszter, 2007–2008 környe­zet­vé­delmi miniszter, 2008–2009 az SZDSZ elnöke

    Font Sándor (1960) országgyűlési képviselő (MDF, Fidesz) 1998-

    Fukuyama, Yosihiro Francis (1952) amerikai fi­lo­zófus, politikai közgazdász, író

    Funar, Gheorghe (1949) román köz­gaz­dász, so­vi­niszta politikus, Kolozsvár polgármestere (1992–­2004)

    Füzessy Tibor (1928) országgyűlési képviselő (KDNP) 1990–1998, 1992–94 a polgári titkos­szolgá­latokat felügyelő tárca nélküli miniszter

    Garamvölgyi László dandártábornok, az ORFK kommunikációs igazgatója, író.

    Gasperi, Alcide de (1881–1954) olasz keresz­tény­demokrata politikus, 1921-től az Olasz Néppárt par­lamenti frakciójának vezetője, egészen Mussolini ha­talomátvételéig. 1945-től 1953-ig nyolc egymást kö­vető kormány miniszterelnöke és egy alkalommal külügyminiszter is. Bevitte országát a NATO-ba, ke­véssel halála előtt a Szén- és Acél Közösség első el­nökévé nevezték ki.

    Géczi József Alajos (1950) országgyűlési kép­vi­selő (MSZP) 1994-

    Gentilis, Monteflorum, de, OFM (?–1312): bíbo­ros. A pápa követül küldte Közép-Európába az egy­házi fegyelem helyreállítására és Károly Róbert elis­mertetésére.

    Gergényi Péter (1946) nyugdíjas rendőr­tá­bor­nok, 2003–2007 között Budapest rendőrfőkapitánya.

    Giczy György (1953) teológus, újságíró, politi­kus, országgyűlési képviselő (KDNP) 1990–1998, a KDNP elnöke 1996–2001

    Giesswein Sándor (1856–1923) pápai prelátus, pub­licista, politikus, író, az MTA levelező tagja. 1897-ben kanonok, 1902-ben apát, 1908-ban pápai prelátus lett. A keresztényszocialista mozgalom egyik meg­alapítója Magyarországon.

    Gőgös Zoltán (1960) üzemmérnök, szakmérnök, 2006- földművelésügyi és területfejlesztési államtitkár

    Göncz Árpád (1922) író, műfordító, a Magyar Köz­társaság elnöke 1990–2000.

    Göncz Kinga (1947) pszichiáter, 2006–2009 a Magyar Köz­társaság külügyminisztere, 2009-től euró­pai parlamenti képviselő

    Göndör István (1950) országgyűlési képviselő (MSZP) 1994-

    Göring, Hermann Wilhelm (1893-1946) német nem­­zetiszocialista politikus, birodalmi marsall

    Gráf József (1946) üzemmérnök. 2005- mező­gazdasági és területfejlesztési miniszter

    Granasztói György (1938) egyetemi tanár, 1990–94 Magyarország brüsszeli nagykövete

    Grom, Bernhard (1936) jezsuita szerzetes, val­lás­pszichológus

    Grósz Károly (1930–1996) politikus, 1984–1987 kö­zött a Budapesti Pártbizottság első titkára, 1987-1988 miniszterelnök

    Grősz József (1887–1961) szombathelyi megyés­püspök, 1943-tól kalocsai érsek. 1951-ben koncep­ciós perben 15 év fegyházra ítélték.

    Gúr Nándor (1957) országgyűlési képviselő (MSZP) 2002-

    Gusztos Péter (1976) országgyűlési képviselő (SZDSZ) 2002-

    Gyöngyösi Gergely (1472–?): pálos szerzetes, hu­manista író, két évig a római pálos rendház per­jele, 1528–30-ban a rend főnöke.

    Győzike, Gáspár Győző (1974) roma szárma­zású showman, énekes

    Gyulay Endre (1930) nyugalmazott Szeged-csa­nádi megyéspüspök

    Gyurcsány Ferenc (1961) közgazdász, a Magyar Szocialista Párt politikusa, 2007–2009 elnöke, 2004–2009 Magyarország mi­nisz­terelnöke.

    Halmai Gábor (1951) egyetemi tanár, alkot­mány­jogász

    Harrach Péter (1947) országgyűlési képviselő (Fidesz, KDNP) 1998-, 1998–2002 szociális és csa­lád­ügyi miniszter, 2002- az Országgyűlés alelnöke, 1998- a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség társ­elnöke, majd elnöke.

    Hegyi Gyula (1951) országgyűlési képviselő (MSZP) 1994-, 2004–2009 EP-kép­viselő

    Heidegger, Martin (1889–1976) német filozófus, szubjektív idealista, az egzisztencializmus egyik meg­alapítója

    Heller Ágnes (1929) filozófus, a Budapesti Iskola tagja. 1977-1986 között a Melbourne-i egyetemen ta­nított, az MTA tagja.

    Hemminger, Hannsjörg (1948) német szocio­ló­gus, viselkedéskutató, szekta-specialista

    Hierotheosz a honfoglalás utáni Kárpát-meden­ce első térítő püspöke, ő keresztelte meg Saroltot, Szent István anyját

    Hiller István (1967) országgyűlési képviselő (MSZP) 2002- kulturális miniszter

    Hitler, Adolf (1889–1945) osztrák származású né­­met nemzetiszocialista diktátor (Führer), birodalmi kancellár

    Hoffmann Rózsa (1948) pedagógus, ország­gyű­lési kép­vi­selő (KDNP) 2006-

    Hohenlohe német grófi, 1880 óta hercegi nem­zetség

    Horn Gábor (1955) országgyűlési képviselő (SZDSZ) 1994-

    Horn Gyula (1932) közgazdász, diplomata, 1989 külügyminiszter, 1994–1998 miniszterelnök

    Horthy Miklós, Nagybányai, vitéz (1868–1957) tengerésztiszt, Magyarország kormányzója

    Horváth Ágnes (1973) orvos. 2006–2007-ig az Egészségügyi Minisztérium államtitkára, 2007–2008 miniszter.

    Hunyadi János (1407-1409 között–1456) kor­mány­zó, hadvezér. Nándorfehérvárnál saját sere­gé­vel és a Kapisztrán János által toborzott parasztokból álló keresztesekkel 1456. júl. 21-22-én ragyogó győ­zelmet aratott a szultán többszörös túlerőben lévő seregén.

    Illyés Gyula (1902–1983) költő, műfordító, szer­kesztő

    Isépy Tamás (1924–2004) országgyűlési kép­vi­selő 1990–2004 (KDNP, független, Fidesz)

    István király, Szent, Vajk (975–1038) az első ke­resztény magyar király 1001–1038

    Jakubinyi György (1946) érsek, gyulafehérvári püspök, teológiai tanár

    II. János Pál pápa, Karol Jozef Wojty³a (1920–­2005). 1964-ben Krakkó érseke, 1967-ben bíbo­ros, 1978. október 16-án választották pápává. Ő volt az első szláv, 455 év óta az első nem olasz pápa

    Jedlik Ányos (1800–1895) természettudós és fel­találó, bencés szerzetes, a kísérleti fizika kiváló mű­velője és oktatója, egyetemi tanár, az MTA tagja.

    József Attila (1905–1937) költő

    II. József (1741–1790) német-római császár 1765-től, magyar király 1780-tól.

    Justus Pál (1905–1965) társadalomtudományi író, műfordító. 1945 után az SZDP központi veze­tő­sé­gének tagja, a Szocializmus című lap szerkesztője, majd országgyűlési képviselő. 1949-ben koholt vá­dak alapján bebörtönözték, 1955 végén szabadult.

    Kaczyñski, Jaros³aw Aleksander (1949) 2006. jú­lius 14. és 2007. november 16. között a Lengyel Köz­­társaság miniszterelnöke. A konzervatív Jog és Igazságosság párt elnöke, melynek alapításában is részt vett 2001-ben. Az 1980-as években a Szoli­daritás vezető tagja volt, 1989-ben szenátor lett. A je­lenlegi lengyel államfő, Lech Kaczyñski iker­test­vére.

    Kaczyñski, Lech Aleksander (1949) lengyel po­­li­ti­kus, a konzervatív Jog és Igazságosság párt tagja, 2005 óta Lengyelország köztársasági elnöke.

    Kádár Béla (1934) közgazdász-professzor, or­szág­­gyűlési képviselő (MDF) 1990–1998, 1990–94-ig a külgazdasági kapcsolatok minisztere

    Kalasnyikov, Mihail Tyimofejevics (1919) szov­jet-orosz fegyvertervező

    Kant, Immanuel (1724–1804) német filozófus, a klasszikus német filozófia és esztétika egyik leg­na­gyobb gondolkodója.

    Kapisztrán Szent János, Johannes de Capest­rano (1386–1456) ferencrendi szerzetes, 1724-ben avatták szentté.

    Karig Sára (1914–1999) műfordító. 1947-ben szo­­ci­áldemokrata választási biztosként a kék cédulákkal való visszaélést azonnal jelentette, mire a kém­el­há­rítás elfogta. Neukirchen és Lemberg után 1947–1953-ig az Ural hegység lábánál a vorkutai mun­katá­borban volt politikai fogoly. 1957-ben reha­bili­tálták.

    IV. Károly király (1887–1922) Magyarország és Csehország királya, I. Károly néven osztrák császár, a Habsburg-Lotharingiai uralkodóház tagja, 2004-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta.

    Kelemen András (1940) országgyűlési képviselő (MDF, Fidesz) 1990-

    Keresztes Sándor (1919) országgyűlési képvi­selő Demokrata Néppárt 1947–48, KDNP 1990–97, Fidesz 1998. Szentszéki nagykövet 1990–1994.

    Kéri László (1951) politológus, az MTA Politikai Tudományok Intézetének munkatársa

    Klebelsberg Kúnó (1875–1932) jogász, művelő­dés­politikus. 1922–31 vallás- és közoktatási minisz­ter, újjászervezte a Trianon utáni magyar közoktatást.

    Kinizsi Pál (?–1494) hadvezér, 1484-től 1494-ig temesi ispán.

    Kierkegaard, Soren (1813–1855) dán filozófus, író.

    Kiss Péter (1959) 1989 a Baloldali Ifjúsági Társu­lás alapító elnöke, országgyűlési képviselő (MSZP) 1992-, 1995–1998 munkaügyi miniszter, 2001-tól a Baloldali Tömörülés Platform elnöke, 2006–2007 szo­ciális és munkaügyi miniszter, 2007–2009 kancel­lá­ria­mi­niszter

    Kóka János (1972) orvos, üzletember, politikus, 2004–2007 gazdasági és közlekedési miniszter, az SZDSZ elnöke 2007–2008

    Konrád György (1933) író, esszéíró, szociológus

    Kósáné Kovács Magda (1940) országgyűlési kép­viselő (MSZP) 1990–2004, 2004–2009 európai par­­lamenti képvi­selő

    Kovács Béla (1908–1959) kisgazdapárti politi­kus. 1947. február 25-én letartóztatták és a Szovjet­unióba hurcolták.

    Kovács K. Zoltán (1924–2008) keresz­tény­de­mokrata politikus, országgyűlési képviselő Demok­rata Néppárt 1945–1948

    Kovács László (1931) országgyűlési képviselő (MSZP) 1990–2004, 1994–98, 2002–2004 külügy­mi­niszter, 2004- európai biztos, 1998–2004 az MSZP elnöke

    Kovács Pál (1940–2000) orvos, országgyűlési kép­viselő (MSZP) 1990–1998, 1994–95 népjóléti mi­niszter, mely tisztségről a Bokros-csomag miatt le­mondott.

    Kökény Mihály (1950) orvos, 1994 óta ország­gyű­lési képviselő (MSZP), 1988–1990 szociális és egészségügyi miniszter-helyettes, 2003–2004 egész­ségügyi, szociális és családügyi miniszter, 1994–96 népjóléti államtitkár, 1996–98 népjóléti miniszter.

    König, Franz bíboros (1905–2004), 1956-tól 1985-ig Bécs érseke

    Körömi Attila (1959) országgyűlési képviselő (Fi­desz, független) 1998–2006

    Köves Slomó (1979) az EMIH (Egységes Magyar­országi Izraelita Hitközség) rabbija.

    Kövér László (1959) országgyűlési képviselő (Fi­­desz) 1990-től, 1998–2000 titkosszolgálatokat fel­ügyelő miniszter

    Kuncze Gábor (1950) üzemmérnök-közgazdász, politikus, országgyűlési képviselő (SZDSZ) 1990-, 1997–1998 és 2001–2007 az SZDSZ elnöke, 1994-1998 belügyminiszter

    Kupa Mihály (1941) közgazdász, politikus, or­szág­gyűlési képviselő (MDF) 1991–1993, független 1998–2002, 1991–1993 pénzügyminiszter

    Kyrill I, Vladimir Mikhailovich Gundyayev (1946), 2008-tól Moszkva és minden oroszok pátri­arkája

    Lábady Tamás (1944) jogász, egyetemi tanár

    Lamperth Mónika (1957) országgyűlési képvi­selő (MSZP) 1994-, 2004–2006 belügyminiszter

    László, Szent (1040 körül–1095) Árpád-házi ma­gyar király 1077–95.

    Lasztovicza Jenő (1961) országgyűlési képvi­selő (Fidesz) 1998-

    Lenin, Vlagyimir Iljics, sz. V. I. Uljanov (1870–1924) orosz nemzetiségű szovjet bolsevik dik­tátor, a Szov­jetunió első vezetője, marxista gon­dol­kodó, a leni­nizmus alapítója.

    Lendvai Ildikó (1946) politikus, országgyűlési kép­viselő (MSZP) 1994-, 2002–2009 frakcióvezető, az MSZP elnöke 2009-től.

    XII. Leó pápa, gróf Annibale della Genga (1760–1829) 1820-tól bíboros, 1823–1829 pápa.

    XIII. Leó pápa, Gioacchino Pecci gróf (1810–­1903) Szent Péter 256. utódaként 1878-1903 között római pápa

    Lezsák Sándor (1949) költő, tanár, politikus, az MDF alapítója, országgyűlési képviselő (MDF, Fi­desz) 1994-, 1996–99 az MDF elnöke, 2006-tól a Nemzeti Fórum elnöke, 2006-tól az országgyűlés al­elnöke

    Lipinsky, Adam (1956) a lengyel miniszterelnöki kabinet vezetője 2005–2007-ig

    Loyolai Szent Ignác, López de Loyola (1491?–­1556), a Jézus Társasága (jezsuita rend) alapítója.

    Lukács-iskola, Lukács György (1885–1971) marx­is­ta filozófus, esztéta, egyetemi tanár

    Mádl Ferenc (1931) jogászprofesszor, az MTA tagja, 2000–2005 a Magyar Köztársaság államfője.

    Magda Sándor (1946) országgyűlési képviselő (MSZP) 2002-

    Magyar Balázs (?–1490) hadvezér, horvát-szla­vón bán. Mátyás alatt részt vett a felvidéki husziták, majd a csehek elleni hadjáratban, 1462-ben a Fel­vi­dék kapitánya.

    Magyar Bálint (1952) országgyűlési képviselő 1990- SZDSZ, 1996–98, 2002–2004 oktatási miniszter

    Majláth Gusztáv Károly, gróf (1864–1940) er­délyi római katolikus püspök

    Makovecz Imre (1935) építész, a magyar organi­kus építészet képviselője

    Mao Ce-tung (1893–1976) kínai tanító, költő, forradalmár, kommunista diktátor

    Marcuse, Herbert (1898–1979) német marxista filozófus és szociológus

    Mária Terézia (1717–1780) Magyarország és Cseh­ország királynője és Ausztria főhercegnője (1740-től), német-római császárné (1745-től).

    Marinko, Magda (1961) szerb származású soro­zat­gyilkos, aki életfogytiglani büntetését tölti a Sze­gedi Fegyház és Börtönben

    Marjai József (1923) tisztviselő, diplomata. Berni, prágai, belgrádi, moszkvai nagykövet, keres­kedelmi miniszter.

    Marosán György (1908–1992) péksegéd, szo­ciáldemokrata, majd kommunista politikus. A prole­tárdiktatúra erőszakos alkalmazásának híve, 1956-ban is lövetni akart.

    Martens, Wilfried (1936) belga politikus, állam­férfi, Belgium miniszterelnöke 1979–1981, 1981–­1992, az Európai Néppárt alapítója (1976) és 1992 óta elnöke

    Martin, David anglikán lelkész és vallás­szoci­ológus, a ma élők közül az egyik legtermékenyebb a szakmájában. A London School Economics pro­fesszora volt.

    Martinuzzi, Fráter György, anyja családi nevé­ről Martinuzzi (1482–1551) bíboros, horvát kisnemesi származású államférfi, erdélyi vajda, esztergomi érsek, az Erdélyi Fejedelemség egyik létrehozója.

    Márton Áron (1896–1980) erdélyi megyés­püs­pök, apostoli kormányzó, boldoggá avatása folya­matban van.

    Marx, Karl Heinrich (1818–1883) német filo­zófus, közgazdász, a szocialista munkásmozgalom teoreti­kusa, a marxizmus névadója.

    Matuska Szilveszter (1892–1945?) kereskedő, gyáros, az 1931. szeptember 12-i biatorbágyi vasúti merénylet elkövetője

    Mátyás király, Corvin Mátyás (1443–1490) Ma­gyarországon 1458 és 1490 között uralkodott. 1469-től cseh (ellen-)király, 1486-tól Ausztria her­cege.

    Mayer Mihály (1941) 1989- pécsi megyés­püs­pök

    Medgyessy Péter (1942) közgazdász, politikus. A Lázár- és a Grósz-kormány pénzügyminisztere 1986-–87, a Németh-kormány alatt a Minisztertanács gaz­dasági ügyekkel megbízott elnökhelyettese. 2002-–2004-ig, lemondásáig a Magyar Köztársaság minisz­terelnöke.

    Merkel, Angela Kasner (1954) fizikus, politikus, 2000- a CDU elnöke, 2005- Németország első női kancellárja

    Mikola István (1947) országgyűlési képviselő (Fidesz) 2006-, 2000–2002 egészségügyi miniszter

    Mindszenty József, Pehm József (1892–1975) hercegprímás érsek, bíboros, a Magyar Katolikus Egyház XX. századi történetének egyik legnagyobb alakja. 1945-től esztergomi érsek, 1948-ban letar­tóztatták, 1956-tól a budapesti amerikai nagy­kö­vet­ségen tartózkodott, 1971-ben külföldre távozott. Bol­doggá avatása folyamatban van.

    Mizsei Zsuzsa 1997 a KDNP Országos Vá­lasztmány elnöke, a Mille­­náris Kht. kulturális terü­letért felelős 2005-ben fel­mondott ügyvezető igaz­gatója

    Mori, Cesare olasz prefektus 1924–1929 között teljhatalmat kapott Szicíliában Mussolinitól, és neki­látott a maffia kiírtásának

    Mosonyi Emil (1910) vízépítő mérnök

    Mussolini, Benito Amilcare Andrea (1883–1945) olasz fasiszta diktátor (Duce)

    Münnich Ferenc (1886–1967) kommunista poli­tikus, NKDV ezredes, 1956. november 2-3-án Moszk­vában tárgyalt a SZKP Elnökségével. 1958–61 a Mi­nisztertanács elnöke

    Nagy Andor (1963) országgyűlési képviselő (Fi­desz, KDNP) 2002-

    Nagy Imre (1896–1958) politikus, egyetemi ta­nár, az MTA tagja, az 1956-os forradalom és szabad­ságharc mártír miniszterelnöke.

    Nagy Jenő (1947) országgyűlési képviselő (MSZP) 1994–1998, 2002-

    Nagy Károly, I. (Nagy) (742–814) frank király 768-, császár 800-. Hatalmas birodalmat hozott létre, amely végül felölelte Nyugat- és Közép-Európa csak­nem teljes területét.

    Nagy Lajos (1326–1382) a lovagkirály, Magyar­ország (1342–1382) és Lengyelország (1370–1382) Anjou-házi királya

    Nagy Péter I. (1672–1725) orosz cár, egyed­uralkodó 1696. január 29-étől. Életcélja volt országát igazi európai nagyhatalommá fejleszteni. 1703 má­jusában megalapította a Néva deltájában a ké­sőbbi Szentpétervárt, amely róla kapta a nevét.

    Nagy Sándor, III. Alexandrosz (Kr. e. 356–323) Makedónia királya, hadvezér. Uralkodása a klasszi­kus ókori történelem és kultúra egy új korszakának, a hellenizmusnak a kezdetét jelentette.

    Navracsics Tibor (1966) országgyűlési képviselő (Fidesz) 2006-, frakcióvezető

    Németh Miklós (1948) közgazdász, politikus, a rendszerváltás előtti utolsó magyar kormány mi­nisz­terelnöke.

    Néro, Claudius Drusus Germanicus (37–68) ró­mai császár, a Julius-Claudius-dinasztia utolsó római császára (uralkodott 54. október 13-ától haláláig)

    Nitsch, Herman (1938) osztrák képzőművész, ki­állításait botrányok kísérik.

    Nyíri Tamás (1920–1994) pap, filozófus, pro­fesszor

    Opolei László 1367 és 1372 között Magyarország nádora, ő alapította az első lengyel pálos monostort Czêstochowa mellett a Jasna Górán (Fényes-hegy), mely a czêstochowai Fekete Madonna képe által a lengyelek nemzeti szentélye lett.

    Orbán Viktor (1963) politikus, a Fidesz elnöke, országgyűlési képviselő 1990-, 1998–2002 között Magyarország miniszterelnöke

    Ordass Lajos, Wolf Lajos (1901–1978) evan­géli­kus püspök

    Orosz József újságíró, Magyar Rádió – Krónika 1988-, 1991- MTV Esti Egyenleg, Nap-kelte, Klub­rádió

    Ortutay Gyula (1910–1978) művelődéspolitikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter, néprajztudós, az MTA tagja, 1945 után a baloldali pártokkal való együtt­működést szorgalmazó kisgazdapárti bal­szárny egyik vezetője.

    Boldog Özséb, Eusebius (1200 k.–1270) remete, a pálosok alapítója

    VI. Pál pápa Giovanni Battista Enrico Antonio Maria Montini (1897–1978) római pápa 1963 és 1978 között; Szent Péter 262. utóda.

    Pascal, Blaise (1623–1662) francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus

    Pázmány Péter (1570–1637) esztergomi érsek, bíboros, a magyarországi katolikus megújulás vezető alakja, író.

    Pető Iván (1946) országgyűlési képviselő (SZDSZ), 1990-, 1990–98-ig frakcióvezető

    Petrétei József (1958) jogász, egyetemi oktató. 2004–2006- igazságügyi miniszter, 2006–2007- igaz­ságügyi és rendészeti miniszter.

    Pfeiffer Zoltán (1900–1981) ügyvéd, politikus

    Pilinszky János (1921–1981) katolikus költő

    XI. Pius pápa, Achille Ratti (1857–1939) 1922-ben választotta a konklávé pápának.

    XII. Pius pápa Eugenio Pacelli (1876–1958) Szent Péter 260. utódjaként 1939–1958 között római pápa.

    Platon (427–347) ókori görög filozófus, isko­la­alapító.

    Podolák György (1943) országgyűlési képviselő (MSZP) 1998-

    Pokorni Zoltán (1962) országgyűlési képviselő (Fidesz) 1994-, 1998–2001 oktatási miniszter

    Pósán László (1965) országgyűlési képviselő (Fi­­desz) 1998-

    Pozsgay Imre (1933) egyetemi tanár, politikus, 1976-tól művelődési, 1980-tól művelődési és oktatási miniszter, 1982-tól a Hazafias Népfront főtitkára. 1989-ben az MSZP köztársaságielnök-jelöltje, 1990-ben kilépett a pártból és a frakcióból. 1991-ben meg­alakította a Nemzeti Demokrata Szövetséget. 1995 és 2000 között a Szent László Akadémia rektora, ill. 1996-tól 2001-ig az MVSZ elnökségi tagja volt. 1991-ben a Debreceni Egyetem politológia tanszékének egyetemi tanára lett, majd 2003-ban a Károli Gáspár Református Egyetemen tanít.

    Prodi, Romano (1939) olasz baloldali politikus, miniszterelnök 1996–98, 2006–2008, az Európai Bizottság elnöke 1999–2004.

    Prohászka Ottokár (1858–1927) katolikus egy­há­zi író, székesfehérvári püspök, a magyar keresz­tény­szocializmus képviselője, az MTA tagja

    Putyin, Vlagyimir (1952) jogász, politikus. 16 évig a KGB szolgálatában állt, 1999- ügyvezető mi­nisz­terelnök, kormányfő, majd ügyvezető elnök, 2000- Oroszország államfője.

    ifj. Rajk László (1949) építész, díszlettervező, a demokratikus ellenzék tagja, az SZDSZ egyik ala­pítója, 1981 és 1983 között a lakásán szamizdatokat árult.

    Rákosi Mátyás (1892–1971) a Magyar Kommu­nista Párt, majd a Magyar Dolgozók Pártjának fő­titkára, miniszterelnök, kommunista diktátor

    Ravasz László (1882–1975) református püspök, az MTA tagja

    Rejtő Jenő, Reich Jenő, írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery (1905–1943) író.

    Remete Szent Pál (234–347) a thébai remeték atyja, 60 évig élt egy sziklabarlangban

    Rhodes, Cecil (1853–1902) szegény angol csa­ládban született, majd kivándorolt Dél-Afrikába, aranybánya-tulajdonos lett, megalapította a Dél-afri­kai Angol Társaságot, 1890-től Fokföld miniszter­elnöke, de kalandor katonai akciói miatt 1896-ban mindkét tisztségéről le kellett mondania

    Róbert Károly (1288–1342) I. Károly néven is­mert magyar király 1307–1342 között uralkodott, a magyar Anjou-ház alapítója.

    Rónay György (1913–1978) költő, író, műfor­dító, irodalomtörténész, országgyűlési képviselő (DNP) 1947-1949

    Rousseau, Jean-Jacques (1712–1778) francia író, filozófus, a francia felvilágosodás egyik legna­gyobb alakja.

    Röpke, Wilhelm (1899–1966) német közgazdász, szociológus, egyetemi tanár

    Rubovszky György (1944) jogász, országgyűlési képvi­selő (Fidesz, KDNP) 1994-

    Rudi Zoltán (1962) jogász, újságíró, 2004–2008 az MTV elnöke

    Salamon László (1947) jogász, országgyűlési képviselő (MDF, Fidesz, KDNP) 1990-

    Sarkozy, Nicolas (1955) apai ágon magyar szár­mazású jogász, politikus. 2002-ig Neuilly-sur-Seine, a gazdag párizsi külváros polgármestere, később költ­ségvetési, pénzügy-, majd kétszer is belügyminiszter. 2007- a Francia Köztársaság elnöke.

    Sarolt, Géza nagyfejedelem felesége, az erdélyi Gyula leánya, Szent István anyja

    Schanda Balázs (1968) alkotmányjogász, a Páz­mány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Állam­tu­do­mányi Karának dékánja, 1998-2002 között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) fő­osztályvezetője, a Világiak Pápai Taná­csának tagja

    Scheffler János (1887–1952) szatmári megyéspüspök, vértanú

    Scheiber Sándor (1913–1985) országos főrabbi volt

    Schiffer János (1948) jogász, várospolitikus, or­szággyűlési képviselő (MSZP) 1994 –

    Schillebeeckx, Edward Cornelis Florentius Alfonsus (1914) belga teológus

    Schröder, Gerhard, Fritz Kurt (1944) jogász, szo­­ciáldemokrata politikus. 1980-tól a Bundestagban SPD-képviselő, 1990- Alsó-Szászország miniszter­elnöke, 1998–2005 kancellár.

    Schuman, Robert (1886–1963) luxemburgi szü­le­tésű német-francia kereszténydemokrata politikus, francia miniszterelnök 1947–48, az Európai Unió ala­pítóinak egyike.

    Slachta Margit (1884–1974) a Szociális Testvé­rek Társasága alapító főnöknője, legitimista poli­ti­kus, 1944–49 országgyűlési képviselő.

    Selmeczi Gabriella (1965) országgyűlési képvi­selő (Fidesz) 1994-

    Seneca, Lucius Annaeus (Kr.e. 4–Kr. u. 65) római államférfi, filozófus, drámaíró, költő.

    Seregély István (1931) nyugalmazott egri me­gyés­püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar volt el­nöke

    Simicskó István (1961) országgyűlési képviselő 1998–2006 Fidesz, 2006- KDNP

    Sherlock Holmes Sir Arthur Conan Doyle (1859-1930) skót író és orvos kitalált nyomozója

    Shiner, Larry társadalomtudós-filozófus, a sze­kularizáció kapcsán írt egy fontos elemző tanul­mányt 1967-ben

    Slota, Jan (1953) szlovák politikus, a magyar­ellenes kirohanásairól ismert nacionalista szlovák nemzeti párt (SNS) elnöke, 1900–2006 között Zsolna polgármestere.

    Sodano, Angelo (1927) bíboros, pápai állam­titkár, a bíborosi testület dékánja

    Sólyom László (1942) jogász, az MTA levelező tagja. Az Alkotmánybíróság első elnöke (1990–98), 2005- a Magyar Köztársaság elnöke.

    Spányi Antal (1950) székesfehérvári megyés­püspök

    Staikos, Mihail metropolita a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Exarchája, ausztriai érseke

    Sulyok Dezső (1897–1965) ügyvéd, politikus. 1935-től országgyűlési képviselő, a háború után a Kisgazdapárt jobboldali szárnyának egyik vezetője. Emigrációban halt meg.

    Surján László (1941) országgyűlési képviselő (KDNP, Fidesz) 1990–2006, 1990–94 népjóléti mi­niszter, 1990–1995 a KDNP elnöke, 2004-től EP-kép­viselő

    Sütő András (1927–2006) Kossuth-díjas erdélyi magyar író

    Szabó Dezső (1879–1945) író, kritikus, publicista

    Szabó Ferenc (1953) agrármérnök, 1998–2006 országgyűlési kép­viselő (Fidesz)

    Szabó Iván (1934–2005) mérnök-közgazdász, po­­litikus, országgyűlési képviselő (MDF, MDNP) 1990–98. 1991- ipari és kereskedelmi, 93- pénz­ügy­miniszter. 1996–98 az MDNP elnöke.

    Szabó Zoltán (1955) országgyűlési képviselő (MSZP) 1994-

    Szájer József (1961) országgyűlési képviselő (Fi­desz) 1990–2004, 2004-től EP-képviselő

    Szamuely Tibor (1890–1919) a Tanács­köztár­sa­ság közoktatásügyi népbiztosa, hadügyi népbiztos-helyettese, a vörös terror egyik hírhedt alakja

    Szapolyai János, Zápolya, I. János (1487–1540) erdélyi vajda, Magyarország királya 1526–1540.

    Szászfalvi László (1961) református lelkész, országgyűlési képvi­selő 1998- (MDF, Fidesz, KDNP), Csurgó polgármestere

    Széchenyi Zsigmond (1898–1967) világjáró uta­zó, vadász, író.

    Szekeres Imre (1950) országgyűlési képviselő (MSZP) 1994-, 2006-tól honvédelmi miniszter

    Szekfű Gyula (1883–1955) történész, publicista, egyetemi tanár, az MTA tagja.

    Szetey Gábor (1968) közgazdász, a Minisz­ter­elnöki Hivatal kormányzati személyügyekért felelős volt államtitkára, a nyilvánosság előtt jelentette be, hogy homoszexuális.

    Szili Katalin (1956) országgyűlési képviselő (MSZP) 1994-, 2002- az Országgyűlés elnöke

    Szilvásy György (1958) közgazdász, 1990-től 1995-ig a Miniszterelnöki Hivatal helyettes állam­titkára, a miniszterelnök kabinetfőnöke 2005. áp­ri­lisától, 2006. júniusától a Miniszterelnöki Hivatalt ve­zető miniszter, 2007–2009 a polgári nem­zet­bizton­sági szolgálatok irányításáért felelős tárca nél­küli mi­niszter

    Szilveszter pápa, II., Gerbert d’Aurillac (945–­1003) az első francia pápa, 999-ben lett V. Gergely útóda. Megalapította Lengyelország és Magyarország első érsekségét és a Szentszék vikáriusává tette meg Istvánt

    Szókratész (469–399) athéni görög filozófus

    Sztalin, Joszif Visszarionovics Dzsugasvili (1878–­1953) a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára (1922–1953), a Szovjetunió genera­lisszi­mu­sza, bol­se­vik diktátor

    Szűrös Mátyás (1933) MDP, MSZMP KB tagja, 1989–90 a Parlament alelnöke, ideiglenes köz­tár­sa­sági elnök, 1990-98 országgyűlési képviselő (MSZP)

    Tabajdi Csaba (1952) országgyűlési képviselő (MSZP) 1994–2004, 2004– EP-képviselő

    Tamás Gáspár Miklós (1949) filozófus, publi­cista, országgyűlési képviselő 1989–1990, 1990–94 (SZDSZ)

    Táncsics Mihály, Stancsics Mihajlo (1799–1884) író, publicista, politikus.

    Tellér Gyula (1934) országgyűlési képviselő 1990–­94 SZDSZ, 2006- Fidesz

    Tempfli József (1931) 1990–2009 nagyváradi me­gyés­püspök

    Tomka Miklós (1941) vallásszociológus

    Tomori Pál (1475 körül-1526) kalocsai érsek, a magyar sereg fővezére a mohácsi csatában.

    Torgyán József (1932) ügyvéd, országgyűlési képviselő (FKgP) 1990–2002, 1998–2001 földmű­ve­lésügyi és vidékfejlesztési miniszter, 1991–2002-ig az FKgP elnöke

    Tours-i Szent Márton (316–397) pannóniai szü­letésű tours-i püspök

    Tőkés László (1952) a Királyhágómelléki Refor­mátus Egyházkerület püspöke, európai parlamenti képviselő.

    Travelyan, Sir George (1906–1996) angol tör­té­nész, New Age-publicista

    Turi-Kovács Béla (1935) országgyűlési képvi­selő (FKgP, Fidesz) 1998-, 2001–2002 környezet­vé­delmi miniszter

    Ungár Klára (1958) országgyűlési képviselő Fi­desz 1990–94, SZDSZ 1994–96

    Vadai Ágnes (1974) országgyűlési képviselő (MSZP) 2002-

    Varga László (1910–2003) politikus, ügyvéd, író, országgyűlési képviselő (Demokrata Néppárt 1947–48, KDNP 1994–1998, FIDESZ 1998–2003, a KDNP elnöke 2002–2003, az MKDSZ alapítója, az Országgyűlés egykori kor­elnöke

    Vásárhelyi Miklós (1917–2001) újságíró, sajtó­tör­ténész, politikus. A Szabadság, majd a Szabad Nép munkatársa, 1950-ben a Magyar Rádió igaz­ga­tója. A Nagy Imre-perben öt év börtönbüntetésre ítélték. A TIB alapító elnöke, 1990–94 országgyűlési képviselő (SZDSZ)

    Veres András (1959) szombathelyi megyéspüs­pök

    Veres János (1957) agrármérnök-szakköz­gaz­dász, országgyűlési képviselő (MSZP) 1994-, pénz­ügy­mi­niszter 2005–2009

    Verseghy Ferenc (1757–1822) költő

    Vértesaljai László (1953) jezsuita pap, a Vati­káni Rádió volt munkatársa

    Vezér Ferenc (1913–1952) pálos pap, koholt vá­dakkal a Grősz-perben halálra ítélték

    Vilmos, II. (1859–1941) 1888–1918 német császár

    Virág Benedek (1754–1830) szerzetestanár, köl­tő, a magyar Horatius

    Vojnik Mária (1951) országgyűlési képviselő (MSZP) 1998-

    Voltaire, François-Marie Arouet (1694–1778) francia felvilágosodás-kori író, költő és filo­zófus

    Vona Gábor (1978) történész, politikus, a Jobbik elnöke

    Ward Mária Katolikus Iskola, W. Mária (1585-1645) a Congregatio Jesu intézetének alapítója

    Wass Albert (1908–1998) író és költő, az erdélyi magyar irodalom Magyarországon csak halála után felfedezett alakja, művei a rendszerváltás óta je­len­nek meg. 1944-től Németországban, 1952-től haláláig az Egyesült Államokban élt

    Weisz Péter a Debreceni Zsidó Hitközség volt elnö­ke, a Magyar–Izraeli Baráti Társaságok Országos Szö­vet­ségének alelnöke, a Barankovics Alapítvány Izra­elita Műhelyének elnöke

    Weöres Sándor (1913–1989) költő, író, műfor­dító

    Wilson, Bryan (1926–2004) angol vallás­szoci­ológus volt, a szekularizáció elmélet egyik legszín­vonalasabb képviselője, az oxfordi All Souls College tagja

    Wojtila, Karol, II. János Pál pápa eredeti neve

    Zita, Mária Adelgunda Mikaéla Rafaéla Gabriella Jozefa Antónia Lujza Ágnes (1892–1989) bourbon-pármai hercegnő, magyar királyné és osztrák csá­szárné, IV. Károly király felesége

    Zoltai Gusztáv a MAZSIHISZ ügyvezető igazga­tója

    Zuschlag János (1977) országgyűlési képviselő (MSZP) 1998–2007, korrupció miatt letartóztatták

    Tárgymutató

    7. o. Márton Áron Társaság – 1988 decemberében alakult Budapesten, elnöke Bicsánszky Géza

    13. o. szolidaritás – összetartás, közösségvállalás

    szubszidiaritás – kölcsönös kisegítés elve

    14. o. individualizmus – az egyént és annak szem­pontjait legfőbb értéknek valló felfogás
    kollektivizmus – közösségi, a termelési esz­kö­­zök állami tulajdonán alapuló társadalmi rend
    princípium – alapelv, vezérelv

    18. o. koherencia – összetartozás, összeegyez­tethe­tőség

    20. o. antiprohibicionista – az alkoholtilalom ellen­zője

    21. o. reszocializáció – visszailleszkedés
    rehabilitáció – visszahelyezés, helyreállítás

    23. o. természetjog – a jog és a társadalom helyes rendjére való elképzelés, az etikai abszolu­tiz­mus rendszerére épül és az egyetemes er­kölcs gondolatát hirdeti

    34. o. releváns – fontos, lényeges, jelentékeny, a tárgy­­hoz tartozó

    37. o. Pázmány Péter Katolikus Egyetem – A PPKE államilag elismert egyházi egyetem. Jog- és Állam­tu­dományi, Információs Technológiai, va­la­mint Hittudományi Kara Budapesten, böl­csészkara Piliscsabán található. Hittu­do­mányi Kara a Pázmány Péter bíboros által 1635-ben Nagyszombatban alapított egyetem Hittu­do­mányi Karának, majd 1950-től a Római Kato­likus Hittudományi Akadémiának jogutódja. Az 1992-ben alapított Bölcsészet­tudományi Ka­rát a magyar állam 1993-ban ismerte el, ezzel jogilag lehetővé téve egy egyetem lét­rejöttét, a Hittudományi Kar által hagyo­má­nyosan megőrzött fokozatszerzési joggal. Az egyetem 1999-ben szentszéki alapításúvá vált (vö. Ex corde Ecclesiae).

    39. o. Notre Dame de Sion Nővérek, NDS – női szer­ze­tes kongregáció. 1843-ban Párizsban alapí­totta a Ratisbonne testvérpár a zsidók térí­té­sére.

    48. o. eminenter – kiváltképp, elsősorban

    51. o. Rerum novarum (Az új dolgok) – XIII. Leó pápa egyik enciklikája, amelyet 1891. május 15-én adott ki. Ez az első szociális pápai kör­levél, fő témája a munkáskérdés.
    enciklika – pápai körlevél

    53. o. antropológia – embertan

    57. o. reflexió – észrevétel, megjegyzés, megfon­tolás, tükrözés

    81. o. pálosok – Szent Pál Első Remete Szerzete­sei­nek Rendje (lat. Ordo Fratrum Sancti Pauli Primi Eremitae, OSPPE): magyar alapítású férfi szerzetes rend.

    84. o. Magyar Hazafiúi Társaság – 1797-ben alakult Budán, a hazai tudományosságnak első szer­vezeti kerete, elnöke báró Orczy Lőrinc.

    85. o. Vallásalap – helyesen vallásalapítvány, a XVI. században, a török hódoltság idején létre­ho­zott intézmény, az állami és költségvetési va­gyontól elkülönített pénzalap, mely kizárólag a katolikus egyház céljaira használható fel.
    Grősz-per – Grősz József (1887–1961) kalocsai érsek és társai pere 1951. június 15. – július 20. között lefolytatott koncepciós eljárás, melynek 24 mellékpere volt, melyekben 15 személyt ítél­tek halálra. A nyilvános tárgyaláson Olti Vilmos elnök hirdetett ítéletet: a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervez­ke­dés, valutaüzérkedés, külföldre szöktetés, bűn­­pártolással elkövetett népellenes bűnök vád­já­val Grősz Józsefet, mint elsőrendű vád­lottat 15 évi fegyházra ítélték.

    87. o. ET – Európa Tanács
    UNICEF United Nations Children’s Emergency Fund – az ENSZ Gyer­mek­­segélyezési alapja

    106. o. aulista – udvari, hivatali

    107. o. Ad limine apostolorum – a megyéspüspökök szabályos időközönként kötelező látogatása az apostolok küszöbénél, azaz Szent Péter és Pál sírjánál Rómában.

    109. o. non recuso laborem – Nem futamodom meg a munkától

    110. o. Domini famulus (integerrimus Domini fa­mul­us) – „az Úr becsületes szolgájának”

    119. o. implikál – magába foglal, magába zár, felté­telez

    141. o. New Age – az USA-ban létrejött utópisztikus vallásszerű mozgalom (am. Új kor)
    szekularizáció – elvilágiasodás, világivá tétel, az egyház befolyásának visszaszorítására tö­rek­vő állami tevékenység
    deszakralizálás – valaminek szentségi jelle­gé­től való megfosztása, szentségtelenítés

    142. o. transzcendencia – érzék fölöttiség, a tapasz­talaton túli világ
    immanencia – az érzéki tapasztalatok számára hozzáférhető jelenségek összessége, a transz­cendencia ellentéte
    nonkonformitás – alkalmazkodásra nem haj­landó, saját normáihoz ragaszkodó
    konformitás – egyformaság, azonosság, meg­egye­zés, összhang, alkalmazkodás

    144. o. Neognózis – az antik gnosztikus tanok felújí­tása, ezoterikus irányzat
    agnoszticizmus – bölcseleti felfogás, amely sze­­­­rint a külső valóság lényegi és megbízható meg­­ismerése elvileg lehetetlen
    szkepszis – kétség, kételkedés

    146. o. szinkretizmus – különböző vallási, filozófiai, műveltségi irányok elemeinek elegyítése
    eszkatológia – katolikus hittudományi ág, amely a halál utáni élettel, az utolsó ítélettel és a fel­támadással foglalkozik
    ezoteria – titkos, rejtett, csak a beavattottak szá­mára érthető
    szubkultúra – elkülönülő társadalmi réteg vagy csoport jellegzetes életmódja

    147. o. kozmikus konstellációk determinizmusa – asztrológiai meghatározottság
    pneumatikus – a Szentlélektől áthatott és an­nak ajándékát másoknak közvetítő hívő az óke­resztény egyházban
    gnosztikusok –vallási irányzat a Kr. u. 1-3. szá­zadban, amely szerint az ember igazi szellemi­ségére vonatkozóan titkos üdvözítő tudás bir­tokában van.
    teológia – hittudomány
    teozófia – miszticizáló vallásfilozófiai rendszer, tan
    transzperszonális – pszichológia a transz­álla­potok, vagyis a megváltozott tudatállapotok pszichológiája, illetve ennek személyek kö­zöt­ti és fölötti aspektusa

    148. o. autoritás – fennhatóság, főhatalom, tekintély
    autoszotéria – önmegváltás
    ezoterikus-okkultisztikus – titkos, beava­tottak­nak fenntartott, démoni erőket felhasználni aka­ró

    149. o. hinduizmus – a buddhizmus és a dzsai­niz­mus egyes elemeivel kibővült vallási eszme­rendszer Indiában
    buddhizmus – Kelet-Ázsiában uralkodó vallás, melyet Buddha alapított
    taoizmus – Lao-Ce ókpori filozófus tanain ala­puló ősi kínai vallási és bölcseleti rendszer

    150. o. Mahávagga – Buddha egyik beszéde, a tűz­beszéd
    disztinkció – különbségtétel
    diabolizmus – ördög, sátán
    verbális – szóbeli
    ontológiai – lételméleti

    151. o. pasztoráció – lelkipásztori gondozás
    excorcizmus – ördögűzés, az ördög hatal­má­nak megtörése

    152. o. graduális – fokozatos, lépcsőzetes
    emanációs-sík – isteni erő kisugárzása, kiára­dása
    frusztráció – csüggedt vagy feszült, agresszív lelkiállapot, amelyet a vágyak, törekvések meg­hiúsulása vált ki
    relevancia – fontosság, jelentőség

    155. o. logikai falzum – hamisítás, csalás, tévedés, hiba
    fundamentum – alap, alapzat, megalapozás

    163. o. patrióta – hazafias érzelmű, hazaszerető

    republikánus – a köztársasági eszme híve
    neokonzervatív – Amerikában az 1960-as évek­­ben keletkezett új irányzat, amely a libe­rális demokrácia és a gazdasági feljődés felsőbb­rendűségét hirdeti

    163. o. CDA – holland kereszténydemokrata párt
    OVP – Österreichische Volkspartei 1945-ben ala­­­pított keresztény-konzervatív párt Ausztriá­ban
    CDU – Christlich Demokratische Union Deutsch­lands, keresztény konzervatív német párt, ala­pítva 1945

    165. o. perszonalitás – személyiség

    181. o. CDU – CSU – kereszténydemokrata-keresz­tény­szocialista koalíció Németországban

    187. o. Mazsihisz – Magyarországi Zsidó Hitköz­sé­gek Szövetsége

    199. o. Károli Gáspár Református Egyetem – A Ma­gyarországi Református Egyház Zsinata 1993-ban döntött egy több karral rendelkező egye­tem megalapításáról. 1998-ban meg­kezd­te mű­kö­dését az Állam- és Jogtudományi Kar. A KGRE célja és feladata, hogy a nagy múltú református kollégiumok, Sárospatak, Pápa, Deb­recen, Nagyenyed és Kolozsvár hagyományait folytatva a lelkészképzés mellett több tudo­mányterületen (bölcsészkar, tanítóképzés, ál­lam- és jogtudomány, hittudomány) és több tu­dományágban folytasson egyetemi és főis­kolai alapképzést.

    208. o. Egyházak Világtanácsa – World Council of Churches, Ökumenikus Világtanács: a pro­tes­táns ökumenikus mozgalom világméretű ­szer­ve. Első nagygyűlésük 1948-ban Amster­dam­ban ült össze.

    216. o. eklektikus – egymástól eltérő elméletek, néze­tek, stílusok összekeverése

    * * *

    238. o. hedonisztikus – az élvezetelvűség alapján álló
    KÉSZ – Keresztény Értelmiségek Szövetsége 1989-ben létrehozott civil szervezet, önkor­mány­zattal rendelkező országos szerve­zett­sé­gű társadalmi egyesület. Dr. Csanád Béla ala­pító elnök halála (1996) óta Osztie Zoltán az elnök.

    239. o. transzcendentális – természetfeletti, a tapasz­ta­lattól függetlenül létező

    240. o. jogpozitivizmus – az etikai relativizmuson ala­pul, amely elutasítja az egyetemes erkölcs gon­dolatát, és a jogot a hatalomból vezeti le, ra­gasz­kodik az állam jogi autoritásához.

    241. o. akcidentális – mellékes, járulékos, vélet­len­szerű

    242. o. kozmopolitizmus – világpolgárság, a nemzeti ér­tékek iránti közömbösség

    244. o. sui generis – sajátos, egyéni, egyedi, mintegy önmagától való

    245. o. libertiánus doktriner – az egyéni szabad­ság­jogokat és a szabadversenyt egyoldalúan elő­térbe állító, ah­hoz mereven ragaszkodó

    246. o. metodológia – tudományos kutatás módszer­tana

    251. o. ordinárius – megyéspüspök

    253. o. indifferencia közöny, közömbösség, érdek­te­­lenség

    261. o. 1054-es egyházszakadás – A kereszténység kettészakadása a XI. sz.-ban nyugati (római katolikus) és keleti (görögkeleti ortodox v. pravoszláv) egyházakra. Előzményei a nyugat-európai és a keleti (bizánci) gazdasági-tár­sadalmi fejlődés eltérésére nyúlnak vissza. IX. Leo pápa 1054-ben Humbert bíboros ve­ze­té­sével követséget küldött Konstantinápolyba, de Kerulaiosz patriarcha nem állt szóba velük, mire a követek július 16-án a Hagia Sophia ol­tá­rára tették a kiközösítő bullát.

    263. o. diszkrecionális – kizárólagos, saját belátás sze­rinti

    267. o. nuncius – vatikáni követ, diplomáciai kép­vi­selő

    268. o. virilizmus – vagyoni, adózási alapon való po­li­tikai képviselet

    291. o. patologikus – kóros, beteges, rendellenes

    292. o. sovinizmus – más népek ellen gyűlöletet szító szélsőséges nacionalizmus

    338. o. krisztofóbia – beteges irtózás, viszolygás Krisz­tustól
    prelátus a pápa által adományozott főpapi cím

    345. o. Von Haus aus – otthonról, a szülői házból ho­zott (műveltség, modor)

    346. o. Hunor és Magor (Magyar) – egy híres magyar monda szerint a hunok és a magyarok ősei vol­tak.

    372. o. persona non grata – nem kívánatos személy

    397. o. audiencia – kihallgatás, meghallgatás

    401. o. Canossa-járás alázatos bocsánatkérés, en­gesz­telés

    429. o. demosz – nép, lakosság

    441. o. OMKFDSz Országos Magyar Katholikus Főis­ko­­lai Diákszövetség, OMKFDSz – 1921. novem­ber 13-tól 1946. júliusáig a katolikus és nem­ze­ti alapon szervezett diákegyesületek szövet­sége. Fővédnöke 1927-ig Csernoch János esz­ter­gomi érsek, ezt követően Serédi ius-resistendi­ti­nián esztergomi érsek
    Bartha Miklós Társaság 1925-ben alakult Ady, Szabó Dezső és Móricz nyomdokain haladó fiatal értelmiségiek szervezete.
    Prohászka Ottokár Társaság – 1933-ban Kálló Ferenc tábori esperes alapította. 1939-ben fu­zionált a Prohászka Körök Országos Szö­vet­ségével. A POT elnöke Brandenstein Béla volt, aki a Pázmány Péter Tudományegyetem filo­zófia tanszékét vezette.

    442. o. Magyar Történelmi Emlékbizottság – 1942 feb­ruárjában alakult szervezet a független, de­mok­ratikus Magyarországért
    Demokrata Néppárt (DNP) – 1944 őszén ala­kult, 1945 tavaszán bejegyzett, majd 1949-ben betiltott, a kereszténydemokrácia, a keresz­tény­­­szocilaizmus világnézetét és a parlamentáris de­mokrácia értékeit magáénak valló párt, a mai KDNP elődszervezete.

    * * *

    454. o. sub specie aeternitatis – az örökkévalóság szem­­­­szögéből, annak jegyében
    apologeták – hitvédők

    457. o. penitencia – bűnbánat,vezeklés, elégtétel

    458. o. habituális – megszokott, szokványos, rend­sze­res, ismétlődő, természetéből következő

    460. o. legitimáció – elismerés, elfogadottság

    482. o. expanziós – terjeszkedő, hódító

    495. o. off-shore – adójogi szempontból területen kí­vüli, adóelkerülésre irányuló

    496. o. klientúra – ügyfelek, vevők, megrendelők öss­zes­sége
    nómenklatúra – a párt- és államapparátus ve­ze­tő rétege

    501. o. Tóra – tanítás, díszes tokban őrzött tekercs, Mó­­­zes öt könyve
    rabbinisztikus hagyomány – szellemi irányzat a zsidóságon belül a babiloni fogság utántól

    503. o. 1947. augusztus 31. – ezen a napon ve­zé­nyel­te le Rajk László kommunista belügy­mi­niszter a „kékcédulás” néven hirhedtté vált vá­lasztásokat
    jaltai nyilatkozat – 1945. február 11-én a szö­vet­séges hatalmak Churchill, Roosevelt és Sztá­lin által elfogadott dokumentum a világ fel­osz­tásáról, melyben az is szerepelt, hogy a legyő­zött országok szabadon dönthetnek arról, hogy milyen társadalmi berendezkedésben kí­ván­nak élni.
    Magyar Közösség – teljes nevén Magyar Test­vé­ri Közösség 1925-ben alakult hazafias tár­sa­ság.

    506. o. Prédikátor könyve – a katolikus Szentírás 23. könyve, Kr. e. 3. században keletkezett, a zsi­dó hagyomány mindig is Salamon királynak tu­lajdonította

    513. o. Magyar Szent Kereszt Egyesület – A zsidó­tör­vények által érintett katolikusok védelmére 1939-ben alakult szervezet.
    Püspökvár – Győr történelmi belvárosában, a Káptalandomb legmagasabb pontján, a Mo­so­ni-Duna és a Rába találkozásánál álló ősi mű­emléképület, a mindenkori győri püspök lakó­helye.

    514. o. ÁVO – Szovjet mintára létrejött, részben titko­san tevékenykedő magyar politikai rendőrség 1945 és 1957 között. 1946-ig Politikai Rendé­szeti Osztály (PRO), majd Magyar Állam­rend­őr­ség Államvédelmi Osztálya (ÁVO) néven sze­­repelt, míg 1948. szeptember 10-től a Bel­ügy­minisztérium Államvédelmi Hatósága (ÁVH) né­ven, kiszélesített hatáskörrel a BM közvet­len alá­rendeltségébe került
    karmeliták – A Kármelita Rend, Kármel-hegyi Miasszonyunk Rendje a 12. században alapí­tott katolikus szerzetesrend. Az 1185 után elhunyt Szent Bertold vezetésével alapították a Szent­földön.

    517. o. latifundium – nagy kiterjedésű földbirtok

    526. o. Bourbonok – A Bourbon-ház Európa egyik legnagyobb uralkodócsaládja. Leginkább a fran­cia történelemhez kötődnek, hiszen IV. Hen­rik személyében 1589-ben az első Bourbon fog­lal­­hatta el a trónt. A család szempontjából a má­sodik legfontosabb trón Spanyolországé, hi­­szen a madridi uralkodói rezidenciát mind a mai na­pig ez a család lakja (ott Borbón névvel il­le­tik őket), és I. János Károly személyében ők ural­kodnak kisebb kihagyásokkal immár 1700 óta.

    543. o. Szabad Nép – A Magyar Kommunista Párt lapja. 1942. február 1-jétől néhány szám, 1945. március 25-től rendszeresen megjelent. 1956. november 2-án a Népszabadság váltotta.
    1948. XXXIII. törvénycikk az iskolák álla­mo­sításáról – a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal össze­függő vagyontárgyak állami tulajdonba vétele és személyzetének állami szolgálatba való át­vétele tárgyában

    554. o. Lajos, te hogy csinálnád? – Utalás Gyurcsány Ferenc elhíresült mondatára a Nagy Imre-szo­bor­nál: Imre, te hogy csinálnád?

    557. o. maoizmus – a marxista-leninista eszme­áram­latok egyike, Mao Ce-tung (1893–1976) tanító, köl­tő, forradalmár, diktátor, a „nagy kor­má­nyos” nevéből
    Lukács-iskola – Lukács György (1885–1971) marx­ista filozófus, esztéta, egyetemi tanár ta­nítványai, követői
    Rajk-butik – ifj. Rajk László (1949) építész, dísz­lettetrvező, a demokratikus ellenzék tagja, az SZDSZ egyik alapítója, 1981 és 1983 között a lakásán szamizdatokat árult.

    558. o. Beszélő – liberális politikai és kulturális fo­lyó­irat, 1981-ben szamizdatként indult

    562. o. dekadencia – hanyatlás, visszaesés
    deviancia – olyan magatartás, amely megszegi a közösség vagy a társadalom nagy része által elfogadott normákat
    Szent Pál római levél – Pál levele a római­ak­hoz, más néven A rómaiakhoz írt levél vagy Római levél az Újszövetség hatodik könyve. Kulcsszava és legfőbb fogalma a megigazulás. Ennek köszönhetően mind Augustinus, mind a lutheri reformáció számára az Evan­géliu­mo­kon kívül a legfontosabb újszövetségi könyv volt.

    563. o. Ebed-Jahve dalok – Deutero-Izaiás vagy Babi­loni Névtelen Izaiás vagy Ézsaiás próféta nevé­ből (Kr. e. 6. század) héber próféta-költő, az Izaiás könyve című bibliai könyv 40-55. feje­ze­tének feltételezett szerzője. Az úgynevezett Ebed-Jahve énekek önálló ciklust alkotnak, Is­ten szenvedő szolgájáról szólnak.
    metafizika – a létezők legátfogóbb tulaj­donsá­gai­ról szóló bölcseleti ágazat
    pozitivizmus – filozófiai irányzat, amely sze­rint a tudomány feladata pusztán a jelenségek leírása és rendszerezése, nem pedig magya­rá­zata, jellemzője a metafizika-ellenesség

    564. o. gnózis – tudás, beavatottaknak fenntartott is­meret

    587. o. jakobinus – radikális forradalmár, az 1789-es francia forradalom baloldalának szellemi örö­köse

    593. o. correspondentia – megfelelés, egyezés, köl­csö­nös viszony, levelezés

    605. o. Opus Dei – a Katolikus Egyház nemzetközi pasz­torális intézménye, amelyet Szent Jose­maría Escri­vá alapított 1928-ban.

    614. o. Peccatum originale – eredeti bűn, és ennek kö­vetkeztében az ember megromlott termé­sze­te